Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-05 / 18. szám

OLIMPIAI SZTÁROK * OLIMPIAI SZTÁROK OQP OLIMPIAI SZTÁROK * OLIMPIAI SZTÁROK

1952, HELSINKI

Villanegyed Prága Trója városrészében. A nyílegyenes Nad Kazankou utca 3-as számú kapuján ez olvasható: Zátopekék. Századunk nagy atlétacsillagai, különösen Emil, a férj, akinek neve évtizedekkel később is ismerősen cseng a fülekben. Pillanatok múlva már a birodalmukban nézelődöm. Fákkal, bokrokkal teli pázsitos udvar, tavaszérkezést trillázó madarak. Rendezett, takaros porta.

Az egyik csücskében egy erősebb termetű, őszhajú hölgy forgatja a földhantokat. A háziasszony egykori dobótársa. Gyakran eljár segíteni hozzájuk. Hátrább sziklakért, mögötte a domboldalban borospince.- Nem a saját termésünk van benne. Engem mégis gyermekkoromra, a dél-morva- országi bortermelő tájak meghitt hangulatára emlékeztet. Olyan, mintha szülőföldemről került volna ide - áll meg egy pillanatra Zátopek- né. Különben egyfolytában szorgoskodik körülöttem.

Szerelőket vár, ahhoz készülődik. Csak a ház ura sehol.

Benn a házban nemes egyszerűség. A jóZáTOPEKÍK

Dana Zátopková győztes olimpiai dobása Helsinkiben

módúságnak semmi jele. Annál több apró dísz- és emléktárgy, már-már zsúfolásig sok mindenhol. Hiába, jócskán összegyűltek a világra szóló sportpályafutás ereklyéi. Az emeleti nappaliban Dana asszony sörrel kínál, és beszól férjének, hagyja már abba a délutáni szunyókálását. Végtelen hosszúnak tűnő percek elteltével jelenik meg az egykori csodafutó. Mozdulatain az évek nyomasztó ereje látszik. Inkább cammog, mint megy, húzza a lábát, észjárása viszont eleven. Szintén komlólevet kér, s mire én még csak az első pohár fenekénél tartok, ő már az üres üveget forgatja maga előtt. Kérdezés nélkül is áradnak belőle a mondatok.- Gyönyörű a sportélet, csak rövid.

Legfeljebb tíz évig tart, és aztán vége - cseng a fúllembe jellegzetes hanglejtése. - Bizony, elszálltak az évek, versenyzői érámból már alig néhányon maradtunk az élők sorában.

Amíg a házigazda mesél, felesége gondozásba veszi kedvencüket, a két éves Kubót. Megfésüli, majd közénk engedi a padra. A kutya elszunyókál, csak a kakukkóra hangjára kapja fel időnként a fejét. Őt már nem érdekli a sporttörténelmi kalandozás, hisz annyian jönnek- mennek ebben a házban, s mindenki ugyanarra kíváncsi.- A hosszjútáyfutók összetartó emberek - viszi tovább a beszélgetés fonalát az egykori kiváló gerelyhajítónő. - Szeretnek együtt lenni. Tavaly például Párizsban jártunk, az egyik jutótárs ötvenedik születésnapján. Valamelyik tévécsatorna közreműködésével.

Hogyan telnek hétköznapjaik, jóval a hetvenen túl? - próbálom a jelenbe kalauzolni őket.

— Nálunk már csak Dana dolgozik. Nekem is kellene foglalatoskodnom a kertben, de valahogy ellustultam - jegyzi meg félig viccesen a futólegenda. - Tavaly az athéni maraton- ra repültem, amikor a gépen rosszul lettem, szélütés ért. Másnap a kórházban tértem magamhoz. Azt hittem, végem van. Aztán valahogy kikecmeregtem belőle. Sántítok, időnként dübörög a szívem. Eközben levelezgetek, alig győzöm olvasgatni a szűnni nem akaró meghívásokat. Külföldről is érkeznek szép számban.- Bár kicsit lustálkodik, azért mindig találok neki valamilyen elfoglaltságot, olyasmit, ami érdekelhetné. Ma például a rózsatartót kenegette - árulja el legfrissebb élményeiket derűs hangon Dana asszony. - Az öregedő férfiak kényelmesebbek a nőknél. Nekünk dolgoznunk kell, ha mindent rendben akarunk tartani magunk körül.

A centenáriumi olimpia évében megszaporodtak a látogatóik. Amerikaiak, angolok, németek forgattak náluk, és újabbnál újabb jelentkezők jelzik érkezésüket.- Az elmúlt évben még sokat utaztunk, de az idén már betiltottam - szól közbe erélyesebb hangon a vendéglistát vezető feleség. - Emilt nagyon fárasztja, és öröme sincs belőle.

De a férj nem hagyja annyiban. Fennhangon bejelenti, hogy húsvét előtt Koprivnicében jártak, mert szülővárosában iskolát neveztek el róla.

Dana asszony még jelen van a cseh sportéletben. Időnként tanácsokat osztogat az Olymp Praha gerelyhajítóinak, emellett az Atlétika nevű szaklap szerkesztőbizottságának elnöke és dolgozik a Cseh Olimpikonok Szövetségének elnökségében is.

Negyvennyolcban lettek házasok. Még a londoni olimpia előtt egymásra találtak, a Temze-parti fővárosban rendezett ötkarikás játékok alatt vették meg a jegygyűrűjüket. A zsebpénzükből. De nem viselték, mondván, az a sznoboknak való. Csak az esküvőre húzták az ujjúkra. Aztán eltették, majd később ismerőseikZátopekék 1996 áprilisában

nek kölcsönözgették a boldogító igen kimondására. Hogy meg vannak-e még, azt az egykori vőlegény se tudja.- Két év múlva már az arany lakodalmunkat tarthatjuk. Már az is siker, hogy idáig mindketten kibírtuk. Mert nem ez a megszokott. Aki boldogulni akar a sportban, annak személyiségnek, ragadozónak kell lennie. Nem szabad kiengednie a kezéből a lehetőséget. Amikor két csillag egybekel, elkezdenek hősködni, úgy pedig nem megy. Az életben tudni kell engedni, a kellő pillanatban meghátrálni.

Régebben én szoktam, az utóbbi időben a feleségem képes erre... Ugyanazon a napon születtünk, én négy órával korábban. Édesanyámnak nemigen tetszett születésünk egybeesése. Mindig kérdezgette Danától, hány órakor jött a világra.

Hogy aztán lehengerlőén hozzáfűzhesse:

(Vlado Gloss felvétele és fotoreprodukciói)

Emil sokkal idősebb, ő már mindjárt éjfél után megszületett. Később óriási különbség volt köztünk Dana kiskorától a sportnak él, szinte mindegyik válfaját kipróbálta. Én soha nem voltam sportorientált. De mikor rákénysz.erí- tettek hát azt mondtam: nem okozhatok csalódást. Összeszedtem magam, és második lettem a zlíni futóversenyen. Életem első viadalán, tizenkilenc éves fejjel. Tehát véletlenül kerültem bele az atlétikába. De ha már csináltam, úgy akartam, hogy legyen valami értelme.

Van még egy szerencsés egybeesés az életükben: Helsinkiben mindketten egyazon a napon lettek olimpiai bajnokok. Emil már a dobogóról az öltözőbe tartott, amikor a női ge- relyhajítók vonultak a stadionba.- Az újságírók mindenféle legendákat találtak ki erről az esetről - kalandozik vissza a finn fővárosba Dana Zátopková. - Egy orosz edzőtől értesültem Emil elsőségéről. Aztán már hívtak bennünket. Ott találkoztunk a stadion bejáratánál. Ez óriási, hogy nyertél, mondtam férjemnek. Kölcsönözd nekem az érmedet, hátha szerencsét hoz. Elkaptam, és a táskámba csúsztattam. Tehát már aranyérem volt nálam, amikor versenyezni mentem. Ráadásul jó kedvvel kezdtem, ami mindig feldobja az embert. Ám az újságírók olyan mesét szültek az egészből, amiből az derült ki, mintha én előtte soha nem dobtam volna gerelyt. Aztán egyszer elmentem az olimpiára, Emil megnyerte az ötezret, és ennek örömére hajítottam egy nagyot, s azzal lettem első. Hát ezt így leegyszerűsítették. Ugyanis egyáltalán nem voltam kezdő a gerelyesek között, előtte negyedikként jegyeztek a világon.

Időnként már mindketten egyszerre beszélnek, hirtelen nem tudom, hova kapjam a fejem, annyi érdekfeszítő történetet húznak elő. Ma is eljárnak a természetbe: Dana asszony futni, Emil Zátopek sétálni. Azt viszont nem engedi meg, hogy felesége a lakásban tornázzon, ugráljon. Fél, hogy leszakad a földszinti mennyezet.- Gyerekkoromban Paavo Nurmi volt a példaképem - állítja az egykori futókiválóság. - Ezért vágytam annyira Finnországba. Tízszer-tizenegyszer versenyeztem az ezer tó országában, és mindannyiszor nyertem. Sajnos, Nurmival egyszer sem sikerült találkoznom. Ő már akkoriban vállalkozott, a rendszerünkről hallani sem akart. Féltette a létét. Ettől függetlenül hatalmas futó volt. Megnősült, de a felesége egy éven belül otthagyta, mondván: nem vele, hanem az atlétikával kötött házasságot.

Közel fél évszázad múltán sem csökkent Zátopekék hírneve. Emil sokat köszönhet egykori dicsőségének.- Feltétlenül előnyöm származott belőle. Sikerességem megnyitotta az utat a legmagasabb társadalmi rétegekbe. Akkoriban a világcsúcstartó előnyt élvezett, például a lakáskiutalásban. De még másban is.

Vágyik-e még valamire? - firtatom tovább.- Amikor találkozgatok az egykori válogatottbeli társaimmal, a lassan már hetvenéves férfiakkal, sok sikert szoktunk kívánni egymásnak. Mi már csak az örök nyugalomra edzünk...

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Emil Zátopek, a magányos hosszútávfutó.

Mmunmkíosmr

ATLANTAI KONYHATITKOK. Az idei nyári olimpia szervezői kiszámították, mennyi élelmiszerre lesz szükségük. íme néhány számadat: 250 tonna marhahús, 36 tonna pástétom, 10 millió (!) liter víz, 1,35 millió darab alma és 115 ezer kenyér elfogyasztására lehet számítani.

A KEMÉNY „TÁBORNOK”. Tavaly decemberben hiába kutatták az újságírók, vajon miért szólítják tábornoknak Hungot, a női kézilabda világbajnok dél-koreai csapat edzőjét. Nem kaptak rá választ. Nemrég az ázsiaiak Ausztriában készültek az olimpiára, és a szemfüles tollforga- tók észrevették, hogy a mester időnként úgy viselkedik a védenceivel szemben, mint a „tábornok” a szolgáival. Amíg ment a lányoknak, nem szólt semmit, de amint akadozott a gépezet, rögtön megváltozott. Minden hibát büntetett, a vétkest a fekete földig lehordta, s időnként a fizikai bántalmazást is alkalmazta, egy-egy fejbe csapás formájában. Országonként más-más módon

törnek a sikerek felé. Az esetleges olimpiai elsőség és a vele járó dollárjutalom valószínűleg a koreai kézilabdáznőknek is elegendő gyógyír az időnkénti fejbe kólintások elviselésére. MEGFOSZTOTTÁK VB-CÍMÉTŐL. Június kilencedikén vívják a profi ökölvívó IBF-szer- vezet világbajnoki elsőségéért a Schulz - Moo- rer találkozót. Ez csak úgy jöhetett létre, hogy az amerikai Newark város bírósága megfosztotta vb-cimétől Frans Bothát, aki a német Schulz elleni győztes mérkőzésén doppingolt. Mikor ez kiderült, az IBF a mérkőzés újbóli megrendezéséről döntött, és a dél-afrikai Bothát 50 ezer dollárra megbüntették. Később azonban úgy határoztak, hogy Bothának az

amerikai Moorer ellen kell mérkőznie. Ezt húzta keresztül a bíróság lépése, így Schulz számára megnyílt a lehetőség, hogy harmadszor is a világbajnoki címért mérkőzhessen.

VÉGE AZ ÖSTERREICHRINGNEK. Ausztriában befellegzett az Österreichring néven ismert versenypályának. Helyébe a stájer- országi Spielbergben felújítandó Al-Ring Austria lép. A rekordidő alatt, kilenchónapos munka után elkészülő, csaknem 300 millió schillinges létesítményt augusztus 2. és 4. között gyorsasági motoros vb-futam megrendezésével kívánják átadni rendeltetésének. Valószínűleg 1997-től Forma-l-es versenyeket is rendeznek majd aszfaltszőnyegén.