Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-12 / 19. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor A szerelem örök Riportunk a magazin 8-9. oldalán Riportunk a 8. oldalon Máig bániju: nem ük'Wthulsii u vb- sím ín Interjúnk a 16. oldalon 1996. május 12. XXIX. évfolyam Ára 10 korona kormány, amely nem képes elhatárolni magát a fasizmus ilyen-olyan megnyilvánulásaitól, az fasisztoid kormányzat. Ellenpontozásként: jusson eszünkbe, mondjuk, Németország vagy Ausztria, ahol a fajgyűlölet és az újfasizmus más formái elleni tömegdemonstrációk élén maga az államfő, a miniszterelnök és más élpolitikusok haladnak. De tulajdonképpen nem erről, nem csak erről akartam szólni május 8-a, a második világháború végét jelző évforduló apropóján... Az emléknap kapcsán inkább arról tennék most említést, hogy akarva-akaratlanul, egyre gyakrabban nézegetem a legkormánypártibb szlovák sajtóban a Jozef Tiso emlékét idéző fényképeket, bele-beleolvasok az „ártatlanságát” bizonygató cikkekbe; s közben azon töprengek, milyen nehéz kiheverni ezt a századot. Még most, négy esztendővel a század- és ezredforduló előtt sem lehet emelt fővel azt mondani, hogy vége a diktatórikus gondolkodásnak; hogy nem alázzák meg a humán értékek és a demokrácia védőit; hogy nem az önkény és a hatalmaskodás érdekcsoportjai küzdenek az önkritikátlan hatalomért - hanem, hogy a közép-európai emberek tudják: rájuk nehezedik a döntés súlya, vajon miként akarják befejezni ezt a furcsa századot. Például Szlovákiában a hárompárti kormánykoalíció már röviddel a hivatalba lépése után sejtetni engedte, hogy közvetve vagy közvetlenül, de felvállalja az 1947-ben háborús bűnösként elítélt Jozef Tiso emlékét; sőt a kormányzat radikálisabb szárnya hősként tiszteli a hitleri áldással kikiáltott első szlovák köztársaság elnökét. Ma is példamutatónak mondják államfői nimbuszát, vazallusként elkövetett vétkeit pedig holmiféle objektív körülményekkel magyarázgatják. Ötvenegy évvel a második világháború befejezése után ott tartunk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt érdemben nem lát semmi kivetnivalót a Szlovákiában 1939 és 1945 között lejátszódott történelmi eseményekben. Sőt! Slota pártelnök és a vele egy követ fújó Slavkovská miniszterasszony egyenesen a szlovák parlamentben igyekeznek glóriát vonni Jozef Tiso feje fölé, aki oly hű csatlósa maradt a náci birodalomnak, hogy még ausztriai száműzetéséből is sürgönyt küldött a Führer utódjának, Dönitz admirálisnak... Meéiar kormányfő mindössze annyit szokott hozzáfűzni a mindebből adódó perlekedéshez, hogy Tiso történelmi szerepének értékelése csakis a történészek dolga, ezért kár mindenben politikumot látni! Kérdem én: az már nem politikum, ha egy ország oktatásügyi minisztere leplezetlen csodálattal adózik a hitleri birodalom vazallusának számító szlovák állam és annak elnöke iránt?! És vajon még mit állapítsanak meg a történészek? Mondjuk azt, hogy a Tiso-re- zsim nem 75 ezer, hanem „csak” 60-65 ezer szlovákiai zsidót küldött a gázkamrákba? Vagy találjanak szépítő magyarázatot arra, hogy a Tiso-rendszer elhalmozta Berlint a hűségnyilatkozataival; hogy támogatta a Lengyelország és a Szovjetunió elleni hadműveleteket; hogy képes volt hadat üzenni az USA-nak?... A kormánylap április derekán közreadott Tiso-mentő cikkeinek egyike - egyebek között - azt sugallja, hogy a papelnök a körülmények áldozata lett; az akkori szlovák állam fasizmusa pedig, úgymond, „emberibb arcú” volt, mint a német nácizmus. Mi ez, ha nem a politikai tudathasadás előrehaladott stádiuma? Az ép ész ugyanis azt diktálja, hogy a fasizmus hagyományainak ébresztgetésében nincs politikai alku. Mármint egy valós demokráciában. Mint ahogy nincs például Olaszországban, Franciaországban, Németországban. Az egyre inkább egyesülő Európa demokratikus politikai kultúrájának alappillére ugyanis az antifasiszta hagyományokon nyugszik. E zért egy kormányzat, amely képtelen kategorikusan elhatárolni magát például a Tiso-örökség tömjénezé- sétől, az a kormány... de hadd ne folytassam, hiszen eredetileg nem is erről, nem csak erről akartam szólni. Talán csupán arról, hogy a Tiso-rajongók 1996. április 26-án reggel tettlegesen bántalmazták a Tiso-búcsújáróhelyre: a hírhedt bajorországi Altöttingbe tartó buszok indulásáról tudósító csehországi tévéstábot. Vagy arról akartam hírt adni, hogy a Jozef Tiso szerecsenmosdatására fölesküdött Matica slovenská vezérkara a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Intézetét is a felügyelete alá kívánja vonni. A história és a hisztéria közötti határokat majd csak összemossák valahogyan az államalkotó, a fontosabb nemzet hívei. És akkor majd - ahogy az egy abszurdhoz illik - egyperces néma csenddel adózhatunk a békés Európa emlékének. MIKLÓSI PÉTER Méry Gábor felvétele
