Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-12 / 19. szám

32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádió­műsor A szerelem örök Riportunk a magazin 8-9. oldalán Riportunk a 8. oldalon Máig bániju: nem ük'Wthulsii u vb- sím ín Interjúnk a 16. oldalon 1996. május 12. XXIX. évfolyam Ára 10 korona kormány, amely nem képes elhatárolni magát a fasiz­mus ilyen-olyan megnyil­vánulásaitól, az fasisztoid kormányzat. Ellen­pontozásként: jusson eszünkbe, mondjuk, Németország vagy Ausztria, ahol a fajgyűlö­let és az újfasizmus más formái elleni tömeg­demonstrációk élén maga az államfő, a mi­niszterelnök és más élpolitikusok haladnak. De tulajdonképpen nem erről, nem csak erről akartam szólni május 8-a, a második világhá­ború végét jelző évforduló apropóján... Az emléknap kapcsán inkább arról tennék most említést, hogy akarva-akaratlanul, egyre gyakrabban nézegetem a legkormánypártibb szlovák sajtóban a Jozef Tiso emlékét idéző fényképeket, bele-beleolvasok az „ártatlansá­gát” bizonygató cikkekbe; s közben azon töp­rengek, milyen nehéz kiheverni ezt a száza­dot. Még most, négy esztendővel a század- és ezredforduló előtt sem lehet emelt fővel azt mondani, hogy vége a diktatórikus gondolko­dásnak; hogy nem alázzák meg a humán érté­kek és a demokrácia védőit; hogy nem az ön­kény és a hatalmaskodás érdekcsoportjai küz­denek az önkritikátlan hatalomért - hanem, hogy a közép-európai emberek tudják: rájuk nehezedik a döntés súlya, vajon miként akar­ják befejezni ezt a furcsa századot. Például Szlovákiában a hárompárti kor­mánykoalíció már röviddel a hivatalba lépése után sejtetni engedte, hogy közvetve vagy közvetlenül, de felvállalja az 1947-ben hábo­rús bűnösként elítélt Jozef Tiso emlékét; sőt a kormányzat radikálisabb szárnya hősként tiszteli a hitleri áldással kikiáltott első szlo­vák köztársaság elnökét. Ma is példamutató­nak mondják államfői nimbuszát, vazallus­ként elkövetett vétkeit pedig holmiféle objek­tív körülményekkel magyarázgatják. Ötven­egy évvel a második világháború befejezése után ott tartunk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt érdemben nem lát semmi kivetnivalót a Szlo­vákiában 1939 és 1945 között lejátszódott történelmi eseményekben. Sőt! Slota pártel­nök és a vele egy követ fújó Slavkovská mi­niszterasszony egyenesen a szlovák parla­mentben igyekeznek glóriát vonni Jozef Tiso feje fölé, aki oly hű csatlósa maradt a náci bi­rodalomnak, hogy még ausztriai száműzeté­séből is sürgönyt küldött a Führer utódjának, Dönitz admirálisnak... Meéiar kormányfő mindössze annyit szokott hozzáfűzni a mind­ebből adódó perlekedéshez, hogy Tiso törté­nelmi szerepének értékelése csakis a történé­szek dolga, ezért kár mindenben politikumot látni! Kérdem én: az már nem politikum, ha egy ország oktatásügyi minisztere leplezetlen csodálattal adózik a hitleri birodalom vazal­lusának számító szlovák állam és annak elnö­ke iránt?! És vajon még mit állapítsanak meg a történészek? Mondjuk azt, hogy a Tiso-re- zsim nem 75 ezer, hanem „csak” 60-65 ezer szlovákiai zsidót küldött a gázkamrákba? Vagy találjanak szépítő magyarázatot arra, hogy a Tiso-rendszer elhalmozta Berlint a hűségnyilatkozataival; hogy támogatta a Len­gyelország és a Szovjetunió elleni hadműve­leteket; hogy képes volt hadat üzenni az USA-nak?... A kormánylap április derekán közreadott Tiso-mentő cikkeinek egyike - egyebek között - azt sugallja, hogy a papel­nök a körülmények áldozata lett; az akkori szlovák állam fasizmusa pedig, úgymond, „emberibb arcú” volt, mint a német náciz­mus. Mi ez, ha nem a politikai tudathasadás előrehaladott stádiuma? Az ép ész ugyanis azt diktálja, hogy a fa­sizmus hagyományainak ébresztgetésében nincs politikai alku. Mármint egy valós de­mokráciában. Mint ahogy nincs például Olaszországban, Franciaországban, Németor­szágban. Az egyre inkább egyesülő Európa demok­ratikus politikai kultúrájának alappillére ugyanis az antifasiszta hagyományokon nyugszik. E zért egy kormányzat, amely képte­len kategorikusan elhatárolni magát például a Tiso-örökség tömjénezé- sétől, az a kormány... de hadd ne folytassam, hiszen eredetileg nem is erről, nem csak erről akartam szólni. Talán csupán arról, hogy a Tiso-rajongók 1996. április 26-án reggel tett­legesen bántalmazták a Tiso-búcsújáróhelyre: a hírhedt bajorországi Altöttingbe tartó bu­szok indulásáról tudósító csehországi tévéstá­bot. Vagy arról akartam hírt adni, hogy a Jo­zef Tiso szerecsenmosdatására fölesküdött Matica slovenská vezérkara a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Történelmi Intézetét is a felügyelete alá kívánja vonni. A história és a hisztéria közötti határokat majd csak összemossák valahogyan az állam­alkotó, a fontosabb nemzet hívei. És akkor majd - ahogy az egy abszurdhoz illik - egy­perces néma csenddel adózhatunk a békés Európa emlékének. MIKLÓSI PÉTER Méry Gábor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents