Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-28 / 17. szám

A harmadik, s egyben befejező részét közöljük annak az ón­kéinak, amelyet három héttel ezelőtt a lojalitásról indítot­tunk magazinunkban. Jóformán minden mérvadó honi poli­tikai párt képviselője kifejtette véleményét e neuralgikus kérdésről. Lássuk a megszólított politikai pártok további képviselőinek véleményét. BUGÁR BÉLA (MKDM): Szerintem beszélni a lojalitásról fölösleges. Erről nem szónokolni kell, hanem tettekkel kell bizonyí­tani. A parlamentben, de a törvényhozáson kívül is sokszor a magyar képviselők fejéhez vágják, hogy ha lojálisak lennének, akkor máshogy viszonyulná­nak hozzájuk. Ki is a lojális tehát? Meggyőződé­sem szerint az, aki úgy képviseli saját érdekeit, hogy azzal az ország fejlődését segíti. Például az, aki elküldi a gyerekét katonai szolgálatra, mert fiát az ország biztonsága érdekében képezik ki. Vagy aki befizeti esedékes adóját, törleszti tartozásait. Ez lojalitás - ellentétben azokkal a képviselőkkel és a kormánykoalícióhoz közel álló személyekkel, akik nemcsak az adójukat nem fizetik, hanem 80-100 milliós összegeket sem kell visszafizetniük. Meg­károsítják az országot, mert az nemcsak egy adott párt képviselőié és pár kiváltságos személyé. Eleve lojális az, aki megpróbál becsületes ember maradni és nem szervezi az ország szétverését - arra gondo­lok, hogy nem akar elszakítani egy területet, illetve tönkretenni egy országot. Márpedig a szlovákiai magyarokra nem lehet ráfogni efféle törekvéseket! Persze, beszélhetünk egy másik jelenségről is: va­jon miért emlegeti a kormány és a kormánykoalí­ció ezzel összefüggésben velünk szemben és a „magyar kérdéssel” kapcsolatban a lojalitást. Egy­részt ezzel akatják elterelni a figyelmet más égető kérdésekről, arról, amit meg kellene oldani, s nem­csak beszélni róla. Másfelől pedig állandóan ellen­ségkeresés folyik, ami a diktátorok fő jellemzője. Azt mondják nekünk: nem vagytok lojálisak, nem ennek az országnak az érdekeit szolgáljátok, amit mi határozottan visszautasítunk. A lojalitás elsősor­ban törvénytiszteletet jelent, de azért vannak íratlan törvények is. Szerintem Szlovákiának az a legna­gyobb problémája, hogy nem veszi észre: egy de­mokratikus országban az írott és az íratlan törvé­nyeket egyaránt be kell tartani. Nálunk már az írott törvényeket is megszegik. Hudec miniszter úr ANNA MALÍKOVÁ (Szlovák Nemzeti Párt): Az idegen szavak szótára szerint a lojalitás „hűséget, odaadást, vagy békülé- kenységet” jelent. A lojali­tást, következésképpen a lojális magatartást olyan elemnek tekintem, amely feltétlenül szükséges az ember által kialakított minden civilizációs közös­ség irányításához és fenn­tartásához - a családtól kezdve egészen a társada­lom legmagasabb szerve­zeti és védelmi alakulatá­ig, vagyis az államig. A család sem működőképes kölcsönös hűség és ragasz­kodás hiányában, s ugya­nez vonatkozik az államra is. A nemzetközi doku­mentumok szerint az állam Somogyi Tibor (1), archív-felvétel (3) a nemzetek önrendelkezési joga megvalósításának tekinthető, s ezért egy ország nem létezhet anélkül, hogy az államalkotó nemzet és a nemzeti ki­sebbségekhez tartozó személyek ne működjenek együtt a hűség és a köl­csönös béterűrés szellemében. JAROSLAV VOLF (Szociáldemokrata Párt): Az utóbbi időben sok szó esik az állam iránti lojalitásról. Saj­nos, az államot gyakran össze­tévesztik bizonyos kormánygar­nitúrával. Magától értetődő, hogy a polgárnak lojálisnak kellene lennie az illető ország iránt, amelyben él. Ennek felté­tele az, hogy biztosítottak a de­mokratikus keretek a polgári és emberi jogok érvényesítéséhez. A lojalitást a jog és az alapvető szabadságjogok iránti viszony­ként fogom fel. Értelmezésem szerint a lojalitás hűséget is je­lent az adott ország iránt, ha törvényei a polgárt szolgálják, nem pedig csak egy politikai pártot vagy kormányzatot. Ezért a lojalitást bizonyos de­mokratikus elvek iránti hűség­nek tekintem. Értelmezésem szerint ha egy ország lojális polgára vagyok, akkor tisztelet­ben tartom területi sérthetetlen­ségét és integritását. Az illető ország törvényeivel szembeni lojalitás lelkiismeret kérdése is. Itt már az is perdöntő, hogy meg vagyok-e győződve az ál­lam demokratikus, igazságos jellegéről. De a lojalitást nem úgy értelmezem, hogy kritikát­lanul, véleménynyilvánítás nél­kül mindent el kell fogadni, ami az adott államban történik, mi­vel mind szabad polgárok va­gyunk. nincs egyedül, aki nem a törvény szellemében jár el, a pénzügyminiszter nem hajlandó végrehajtani a Legfelsőbb Bíróság határozatát - tehát gyakorlati­lag ők nem lojálisak. Akik a lojalitásról beszélnek, azok elsősorban politikai szempontból közelítik meg a kérdést. A lojalitás politikai szemszögből ér­zésem szerint a törvények betartását és mindazon dolgoknak az összességét jelenti, amelyek hozzájá­rulnak ahhoz, hogy egy országot demokratikussá lehessen építeni, s úgy fejlődhessen, hogy minden állampolgár érdekeit egyaránt képviselje. ROMAN KO VÁC (Demokrata Unió): Miként mindannyian szorosan kötődünk családunk­hoz, szülőfalunkhoz, ugyanilyen kötődést kellene mindenkinek éreznie hazájához is, tekintet nélkül et­nikai hovatartozására, vagy vallási meggyőződésére. Az, hogy valaki büszke hazájára, még nem feltédenül jelenti, hogy elégedett az országban lezajló fejlődés­sel is. A Szlovákia iránti lojalitás nem jelenti automa­tikusan a kormányzó hatalom, vagy a kormányzó mozgalom iránti lojalitást. Egy okos kormánynak na­gyon figyelmesen meg kellene hallgatnia a polgárok, állampolgári tömörülések és a pártok kritikus véle­ményét, hogy esetleges helytelen lépéseit időben mó­dosíthassa, s ilymódon olyan államot hozhasson létre, amelyre minden polgára büszke lehet. P.VONYIK ERZSÉBET Új százdolláros bankjegy Március végén új százdollárost bocsátottak ki az Egyesült Államokban. Napjainkban már bármikor a kezünkbe akadhat, így nem árt tudni néhány lényeges ismertetőjegyét. Mi­ben változott az előzőtől? Nagyobb rajta Benjámin Franklin portréja, és kissé oldalra csúsztatott. A hamisítással szembeni védőelemei: a portrétól jobbra található víz­jel (állítólag utánozhatatlan és csupán a fény felé fordítva látható), a védősáv (sötétben ultraibolya fényre pirosán sugárzik, rajta az USA 100 felirat), a jobb alsó sarokban lévő számot különböző szögből zöldtől feketéig látható festékanyag alkotja, két mikronyomás (a bal alsó sarokban az USA 100 és Franklin gallérján az UNITED STATES OF AMERI­KA) és finom vonalak a portré hátterében valamint a bankje­gyen. Ezen kívül valódiságának automatizált megállapításá­ra és a kezelésre további védőelemek találhatók rajta. Az új százdolláros után évente kisebb névértékű bankje­gyeket készülnek kibocsátani, de az iménti védőelemekből egyik sem fogja tartalmazni valamennyit. Fontos tudnivaló, hogy a régi százdollárosok is forgalomban maradtak, nem értékelik le őket, és mindegyik hivatalos amerikai fizetőesz­köz. Fokozatosan vonják ki a forgalomból. A világ legfonto­sabb fizetőeszközének kétharmada az Egyesült Államok te­rületén kívül van forgalomban. Becslések szerint ez 390 mil­liárd dollár. Tavaly szeptember óta 600 millió darab új százdollárost nyomtak ki, aminek értéke 60 milliárd dollár. A bank­jegyváltást a hamisítás megakadályozása tette szükségessé, olyan védőelemeket tar­talmaz, amelyek megelőzik a másolási technika fejlettségi szintjét. Most már szinte mindent tudunk az új százdolláros­ról, csupán a hamis példányaitól kell óva­kodnunk. (j. mészáros) VITA 1996. április 28. l/flSÓfnap

Next

/
Thumbnails
Contents