Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-21 / 16. szám

OLIMPIAI _ __ sztárok Qyy 1936, BERLIN ,/cűtS" C/IrcfIiS Ügy ragyogott fel, mint egy gyémánt. ./esse Owens a 100 méteres síkfutás világcsúcslistá­jára 1936-ban iratkozott fel, és fantasztikus, 10,2 másodperces eredményét húsz évig nem tudták megjavítani. Nyolcszáztizenhárom centiméteres távolugró rekordját negyed száza­don át hiába ostromol­ták a trónkövetelők. A berlini olimpián a 100 és 200 méteres síkfutás­ban, a távolugrásban és a 4x100-as váltó hajráembereként nyert aranyérmet. Mégsem ezt a feledhetetlen kvar­tettet tartják élete legnagyobb bravúrjának, hanem azt a válogatót, amelyre az ötkarikás játékok előtt Ann Arbor városában került sor. Megverte az akkor félelmetes hírű vágtázó Matcolfeot és nem kevesebb, mint öt világ­csúcsot állított fel! Edzőjének még ez sem je­lentett túl nagy szenzációt. Jesse négy rekord­ja után odaszólt neki: „ Ugorj egyet!.” Hát csak úgy, próbaképpen ugrott is egyet távol­ba. Ez volt az ötödik világcsúcsa a versenyen. Ilyen előzmények után a berlini négy elsősége Amerikában nem jelentett meglepe­tést. de Európát lenyűgözte. Akkoriban min­denki úgy vélte, hogy Owens személyében olyan atléta tűnt fel, aki olimpiáról olimpiára megvédheti bajnokságait, gazdagíthatja a vi­lágcsúcslistákat, ameddig csak kedve tartja. De a „Fekete Villámnak” becézett sportem­bernek ez volt az első és egyben az utolsó olimpiája. A diadalmas amerikai az ötkarikás játékokat követően még az öreg kontinensen turnézott, valóságos láz ütött ki a stadionok­ban, hogy szemtanúi legyenek a csodafutó versenyének. Pedig „csak” 10,3-as időket tel­jesített. Az érdeklődés ennek ellenére nem csökkent. Párizs volt az utolsó állomás. A francia újságok hatalmas képeket közöltek róla, rajta Jesse szomorkásán mosolyog és a kép aláírása: búcsúzik az amatőr. Valóban Párizsban búcsúzott a sportok királynőjének egyik legnagyobb alakja, mesés gyorsaságú vágtázója, felejthetetlen távolug­rója - az amatőr sporttól. Várta őt a szülők, testvérek, éhes barátok kinyújtott keze...Fellé­pések. kerékpáros előnyversenyek következ­tek. Még állatok, lovak, kutyák és kenguruk ellen is rajthoz állt. A rövidebb távokon legyőzhetetlen volt. Európába át-átszivárog- tak a profi versenyeiről szóló hírek, de hol voltak már a csipkelődő megjegyzések? A sportvilág inkább szégyenkezett, sajnálkozott. Az atléták babonásan tisztelték eredménye­it, csúcsait pedig egyenesen megközelíthetet- lennek találták. Később rádióriporterként dol­gozott, hozzáértő kommentálását szívesen hallgatták. Csak a hatvanas évek elején kapott élete végéig járó nyugdíjat. Lenyűgöző tehet­ségével, gyorsaságával, ügyességével legen­dát alapított. Egy denveri gyapotmunkás hete­dik gyermekeként bámulatos csodát vitt vég­hez: a berlini olimpián négy alkalommal áll­hatott a dobogó legfelső fokán. SZABÓ ZOLTÁN Pályára indulnak a főszereplők a Vasas-Vác NB I-es mérkőzés előtt. Ez volt Puhl idei második bajnokija. • Tájainkon a sikeres embernek gyorsan megszaporodnak az irigyei. Tapasztalt-e ilyesmit a világ bíróka­rában ?- Nem. Pontosan azért, mert ők is hasonló kaliberű emberek, mint én. Egyfajta jó értelemben vett alapirigy­ség tán működik bennük, de inkább sokkal jobban szurkolunk egymásnak. • Netán barátja is akad köztük?- Jó viszonyban vagyok a holland Van de Endével, az argentin Lamoni- lával. a dán Mikkelsennel, az olasz Pairettóvaf, de vannak vagy nyolcan- tizen, akikkel kijövök. Nemzetközi viszonylatban az egész testület olyan, mint egy család. • A labdarúgókkal is barátkozik?- Nem. Nekem barát mindenki. Egy mérkőzésen a játékvezetőnek a leg­fontosabb, hogy a pályán levő huszon­két embert maga mellé tudja állítani. Tízszerte könnyebb a dolgom, ha a já­tékosok partnerként kezelnek. Min­denkinek vannak különböző idegálla­potai, felfokozott pillanatai. Azért bí­ráskodik valaki, hogy ezeket kezelje. • Játékvezetőként nincs semmilyen privilégiuma Magyarországon? Kivá­laszthat-e magának egy-egy NB l es mérkőzést, melyet szeretne irányítani?- Nem is vágynék rá. Amúgy is na­gyon komoly felelősségem van ab­ban, hogy mit csinálok, hogyan élek. hogyan viselkedek, mert ez nagy mér­tékben befolyásolja a fiatalokat. Pél­daképet látnak bennem. S ez sokkal többet jelent, minthogy privilégiumot szerezzek magamnak. • Köszönöm az interjút. J. MÉSZÁROS KÁROLY (folytatás az 1. oldalról) • Természetesen tagja az idei Euró- pa-bajnokság bírói keretének. Ám va­lamennyi jelöltnek a létszámszűkítés előtt egy tétmérkőzésen kell helytáll­nia. Önre a Parma—St. Germain KEK negyeddöntőt bízták. Hogyan sikerült végigvezényelnie a Sztoicskov-góllal véget ért olasz győzelmet?- Az az érzésem, hogy jól megbir­kóztam a feladattal. Még a szaksajtó sem marasztalt el. A Gazzetta dello Sport molcast adott a teljesítményem­re, ez az újság általában 5-5,5-tel szok­ta jutalmazni a bírókat. Ebben biztosan benne van az is, hogy én vezettem a vb-döntőt, meg hogy a világ legjobbjá­nak választottak. Ugyanakkor azt tar­tom: egy játékvezetőt csak addig lehet menedzselni, míg be nem ér a pályára. Utána elengedik a kezét, magára ma­rad, ítéleteket kell hoznia, jól, rosszul. Magyarul: bizonyítania kell. Nem érde­mes a babérokon ülni, vagy elhinni azt, - kicsit humorosan fogalmaz­va elég csak kiküldeni a szere­lést, és megoldódik minden. Ez nagy hiba volna. Minden mérkőzés újabb kihívás. • Mit értékelne többre: ha 1996-ban is a világ legjobbjá­nak választanák, vagy ha teljesülne titkos vágya, és önre bíznák az idei Eb-döntőt?- Mindkettő célként fogalmazódhat­na meg bennem. Én viszont nem szok­tam ilyen vágyaimat kimondani, mert akkor általában nem teljesülnek. Mara­dok annál, hogy min-, den mérkőzésen jól kell működni. Hogy ez mire lesz elég, majd eldönti az élet. • Még öt évig le­het FIFA-bíró. Abba a következő vb-döntő is belefér. Felvillant már a fejében, hogy akár még egyszer rá­bízhatnák ?- Nem. Soha. Iga­zából erre írott sza­bály nincs. Kétszer világbajnoki döntőt egy játékvezető nem vezethet. Vélemé­nyem szerint ez na­gyon jól van így, mert számos kiváló bíró­társam található a nagyvilágban, és másnak is hozzá kell férnie az asztalhoz. Nem is lenne etikus, ha egynek kétszer adnának lehetőséget, hisz gondoljunk csak bele, hány játékvezető álmodozik arról, hogy csak eljuthasson a világbaj­nokságra. Nekem ez már megadatott. • De ha mégis felkínálnák?- Természetes, hogy elvállalnám. Vagyunk olyan gyarlók, ha ötször adódna lehetőség, akkor ötször csi­nálnánk. • Rengeteget hallunk ténykedéséről a pályán. Kevesebbet tudunk viszont a családjáról, arról a háttérről, amely a nyilvánosság előtt láthatatlan...- Kicsit tudatosan rejtegetem, nem is szeretek róla beszélni. Hajlandó va­gyok felfeküdni a műtőasztalra, ha­gyom magam kivesézni a lábam ujjá- tól a fejem tetejéig, de nem tovább. A dolgokat. Ettől szép a futball. Ha min­den egyértelmű volna benne, hiányoz­na belőle az érdekesség. • Van-e olyan jelzés az egri Do- musban, amely arra emlékeztetné a vevőt, hogy ezt az üzletet a világ leg­jobb sípmestere irányítja?- Már nincsen. Volt egy ideig kint egy tabló meg különböző ereklyék. Csupán az irodában van egy embemagysá- gú poszter. Ha belép valaki, akkor egyszerre hármat lát belőlem. Nem vagyok tűzimá- dó. Egerben szinte kivétel nélkül mindenki ismer, s nem hi­szem, hogy ezt fokozni kellene. A városi múze­umban meg ott­hon megtalálha­tók az emléktár­gyaim. Minden reggel rápillan­tok valamelyik­re, s máris fe­lelevenedik a hozzá fűződő történet. Nincs szükségem nim­buszra. Sokkal jobban szere­tem, ha az emberek maguktól beszél­nek valamiről, mintha én erőltetném. • Üzletemberként kamatoztat vala­mit bírói sikereiből?- Biztos. Van egy része az üzleti életnek, ahol borzasztó előnyös szá­momra, hogy én vagyok a Puhl Sán­dor. De ezzel sohasem éltem visz- sza. Könnyebb a kapcsolatfelvétel, nagyobb a bizalom irántam. Ezt szá­zalékban még nem mértem fel, de hogy létezik, azt egy pillanatig sem tagadom. • Valahol olvastam, hogy tisztelet és szeretet övezi a bírótársak köré­ben. Miként érzékeli ezt egy-egy nem­zetközi játékvezető-fórumon ?- Van egy kimondhatatlan, nehezen megfogalmazható tiszteletadás. Ha valamit mondok, arra jobban odafi­gyelnek. Ugyanakkor próbálok úgy viselkedni, mint bárki más, mert én egy bárki más vagyok. Azt állítom: minél feljebb kerül az ember egy kép­zeletbeli ranglétrán, annál szerényebb­nek kell lennie. Nekem úgy kell ott vi­selkednem. mint egynek a sok közül, mint ahogy az is vagyok. Változatla­nul hiszek abban, ha nem tud valaki bennmaradni az embertársai között, akkor kiközösítik. A sztárokat az em­berek szokták csinálni, viszont ők szokták lefejezni is őket. családom elég jól bírja. Humorosan azt szoktam mondani, hogy edzenek ők is, tehát készülnek. Számomra fontos, hogy tőlük megkapom a szükséges hátteret. Sokszor igazán csak tisztál­kodni meg ruhát váltani járok haza. Hozzászoktak. Azelőtt sem voltam so­kat otthon. Rengeteget köszönhetek annak, hogy stabil háttér van mö­göttem. Kell az ember életében egy olyan pont, ahova visszavo­nul a sebeit nyalogatni, vagy a fáradságát kipi­henni. Ebben is szerencsés va­gyok. A nagy dol­gok rit- k á n ,A nagy dolgok ritkán történnek véletlenül” történnek véletlenül, mindenben rend­nek, rendszernek kell lenni, és akkor lehet eredmény. Lehet blöffölni vagy pókerezni, de az vagy bejön, vagy Labdapróba a játékvezetői öltöző falánál (Prikler László felvételei) nem. (Azt még elárulta, hogy van egy fia és egy lánya. Életéhez tartozik vi­szont, hogy ama biztos családi hátteret Dobó Mária biztosítja számára, aki közel tizenkét éve az élet­társa. - a szerző megj.) • Egerben a Domus áruház igazgatója. Szokott a beosztottaival a futball- ról csevegni?- Természetesen. Több csapat szurkolóival találom magam szemben. Meg kell ütköznöm velük, meg kell védenem magam egy má­sodik mérkőzésen. Kényte­len vagyok felsorolni az ér­veimet, ők is elmondják a magukéit, megvitatjuk a PUHL MÉRFÖLDKÖVEI- 1955. július 14-én, Miskol­con született.- 1970. augusztus 20-án vezet­te első bajnokiját, az Ónod-Var- bó járási második osztályú mérkőzést.- 1988. november 4-én bírás­kodott első nemzetközi találkozó­ján, a Csehszlovákia-Norvégia barátságos összecsapáson Po­zsonyban.- 1994. július 17-én az Olasz- ország-Brazília világbajnoki döntőt fújta.- 1994-ben és 1995-ben a lab­darúgás statisztikai érdekességeit és a sportág történetének ku­lisszatitkait kutató wiesbadeni in­tézet (1FFHS) rangsorának élén végezve a világ legjobb játékve­zetőjének nyilvánították. MÁSOK - RÓLA Bérli Vogts, német szövetségi kapitány: - A csapatokat en­gedi játszani, nem híve a kisasszonyfuthallnak... Pelé, minden idők legjobb labdarúgója: - Kivételes szakér­telmét bizonyítja, hogy észrevétlen tud(ott) maradni a pályán. Dennis Bergkantp holland labdarúgó: - Ért a futballisták nyelvén, együtt él a játékkal. Sok hozzá hasonló jól képzett játékvezetőre lenne szükség!

Next

/
Thumbnails
Contents