Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-21 / 16. szám

T.M. pozsonyi olvasónk néhány évvel ezelőtt Malacka közelében kerthez jutott. Örömét azonban megkeseríti egy „alattomos, a föld alatt hosszú, ágas-bogas fehér szárú (gyökerű) gaz, amelynek sötétzöld vékony leve­lei" vannak. Hozzáteszi még, hogy a környéken, szlovákul ezt a gazt „pyr"-nek nevezik. Arra kéri rovatunkat, nevezzük meg ezt a növényt, s írjuk meg, hogyan védekezhetne ellene. J. A. párkányi olvasónk levelében arról irt, hogy kedves leanderein, azok leveleinek fonákján lapos, kerek kártevők jelentek meg, amelyekkel szemben eddig egyik általa használt vegyszer sem volt hatásos, sőt „az ecetes vízzel” történt lemosás sem. Levélmintát küldött, amely alapján meghatározható volt a kártevő. Csak fáradságos munkával irtható A szlovákul pyr-nek nevezett növény a veteményeskertek egyik kellemetlen gyomnövénye a tarackbúza (Agropyron), melynek nálunk négy faja gyakori. Olvasónk kertjében valószínűleg a közönséges tarackbűzának (Agropyron re- pens) nevezett faj fordul elő. (Népi és tájnevei: ebgyógyítófű, kutyaperje, per- je, pörje, pörgye, tarack, tarackfű.) A silány, homok-, agyag- és más talajokon fordul elő. Gyakori az erdőszéle­ken, domboldalakon, töltéseken, szántókon, s persze a kertekben is. Legjobban az üde, középkötött talajt kedveli. A nem fajainak tarackszerű, gyakran több méter hosszú gyökértörzse van. A tarack szártagjai általában 5 cm hosszúak, 2-3 mm átmérőjűek, sárgásfehérek, fénylők. A tarackoknak árszerű, hegyes a vége, amellyel még a fák gyökerein is képesek átfurakodni. A növény vegetatív úton, főleg ezekkel a tarackokkal szaporodik. Könnyű magvait viszont a szél messzire elsodorhatja, így genera­tív úton terjed és szaporodik. Kiirtani csak lelkiismeretes, fáradságos munkával lehet, mivel a talajban ma­radó legkisebb tarackdarabból is új növény sarjad. Nedves időben ne fogjunk hozzá az irtásához. Várjuk meg a száraz nyarat, ilyenkor ássuk vagy szántsuk fel a perjés részeket, gondosan szedjük ki a gyökértörzseket és égessük el. Utá­na, az ősz beálltáig még néhányszor végezzük el ezt a műveletet, mindig gon­dosan kigereblyézve, kiboronálva a tarackrészeket. A tarackot azonban még így sem tudjuk kiirtani, csak meggyengítjük. Ezt a folyamatot még tovább erősíthetjük, ha ősszel a tarackbúzás területet jól és korán bokrosodó, a talajt egyenletesen takaró rozzsal vagy repcével vetjük be. Természetesen ez az utób­bi módszer a veteményeskertben aligha alkalmazható. A vegyszeres védekezésnek is megvannak a módozatai. Ma már több tucat - két- és egyszikű pusztítására alkalmas - gyomirtó szer áll a gazdálkodók rendel­kezésére. Az egyszikű tarackbúza irtására több szer is alkalmas. Vannak közöt­tük olyan készítmények, amelyek csak a szántóföldeken, kapás- vagy ipari célok­ra szánt kultúrákban, mások pedig a kertekben alkalmazhatók. Az utóbbiak közül mások engedélyezettek a magtermesztésre, mások a fogyasztásra szánt növények ágyásaiban. A kertekben alkalmazhatók közül említünk meg néhányat, s olva­sónknak kell ezek közül a termesztett növénynek megfelelőt kiválasztania. Ilyenek a: TCA (gyümölcsfatelepítés előtt, szamócaágyásokba), Kerb 50 W (ribizli, szőlő, saláta), Fussilade Super (krumpli, répa), Gallant 125 EE (gyümöl­csösök, szőlő). Targa 10 EC (burgonya, gyümölcsfák, szőlő), Eradicane 6 E, Era- dicane 70 E (burgonya), Roundap (csonthéjasok, kivéve a barackféléket!). A szerek alkalmazásánál természetesen alaposan tanulmányozzuk át a hasz- nálasti utasítást, tartsuk be a biztonsági és az élelmiszer-egészségügyi szabá­lyokat, határidőket. Ha a fentebb ismertetett agrotechnikai védekezést és a vegyszeres gyomirtást kombináljuk (tehát, ha a legyengített tarackbúza-állományt kezeljük a vegyi anyagok valamelyikével), akkor sokkal jobb eredményt érhetünk el. s talán így sikerül kiirtani ezt a kellemetlen, szívós gyomot. Befejezésül azonban hadd említsük meg a tarackbúza védelmében, hogy nemcsak gyomként, de gyógynövényként is számontartja a tudomány. Oleander pajzstetű Az oleander-pajzstetű (Aspidiotus hederae) különféle szoba-, illetve dísznövé­nyeken károsít. A nőstények körte alakúak, sárgásak; testüket sárgásfehér, ke­rek pajzs védi. Nagyságuk 2 mm körül mozog. Az oleánder pajzstetűre jel­lemző, hogy csak lárva állapotban mozog. A fejlődést befejezve szívókáját be- mélyeszti a megtámadott növény szöveteibe, végtagjait elveszíti, s egy helyben szívogatva éli tovább az életét. Eredetileg a szubtrópusokon fordult elő, de a dísznövényekkel ma már több felé elterjedt. Gyakorivá válhat az üvegházakban, fóliasátrakban s a lakásokban tartott dísznövényeken is. Kedvelt gazdanövénye a borostyán, erre utal a tudo­mányos fajnév („hederae”) is. (A borostyán tudományos neve Hedera helix.) Ott tehát, ahol az udvaron az öreg fákra, vagy falra futtatva borostyánt is nevel­nek, az állandó élőhelye lehet, ahonnan újabb és újabb generációk kerülhetnek dísznövényeinkre. Az oleander pajzstetű ellen hatásos szerek az Actellic 50 EC (0,2%-os) és az Anthio E 50 (0,2%-os) oldata. E permetszerek mellett sikeresen védekezhetünk különféle granulált inszekticidek (Basudin 10 G, Furadan 10 G, Vydate 10 G, Temik 10 G) talajba történő bedolgozásával is. A dísznövények esetében 1-1 közepes nagyságú cserépre számítva 1-2 grammot dolgozzunk be belőlük a ta­lajba. Az így kezelt növényeket azonban ne tartsuk benn a lakásban. A szobában nevelt, vagy a szabadban tartott dísznövényeinket még egy másik pajzstetűfaj, a Coccus hesperidum is megtámadhatja. Trópusi, szubtrópusi elterje- désű faj, ezért elsősorban az üvegházakban, s más zárt terekben tartott növénye­ken károsít. Az oleanderen és a borostyánon kívüli gyakran található meg a kü­lönféle pálmákon, citruszféléken, monszterán, sztrelícián és más növényeken is. A faj nőstényei laposak, alakjuk néha aszimmetrikus; színük sárgától egészen a barnásig. Ellene is hasonló módon védekezhetünk, mint az előbbi faj ellen. Szerkeszti: Pomichal Richárd Fényintenzitás és hőmérséklet A rózsa az északi félteke egyik legelterjedtebb és legkedveltebb dísznövénye. A Rózsafélék (Rosaceae) csa­ládjába tartozik. A mai szebbnél szebb fajták nemesítéséhez több faj szolgált kiindulópontként, közülük a legfontosab­bak a Rosa odorata, Rosa multiflora, Rosa gigantea, Rosa gallica stb. Évelő növény, páratlanul szárnyalt levelekkel és a szár csúcsán képződő virágokkal, ame­lyek egyesével vagy csoportosan is ki­fejlődhetnek. A csoportos virágok bo­gos virágzatot alkotnak. A szár mé­rete szerint lehet bokor vagy ma­gas törzs. A mai éghajlati viszonyaink között a rózsát védeni kell a téli fagyoktól. A szabadban ezt ta­karással oldjuk meg. Az üveg­házi termesztésnél ez természe­tesen elmarad. így szinte egész évben gyönyörködhetünk a saját termesztésű rózsákban, de a téli időszakban a virág minősége gyen­gébb. Ez összefügg a növény hő- és fényigényével. E két tényező döntően be­folyásolja a rózsa növekedését és a virág minőségét. Termesztésének legjobb feltételei így jú­niustól augusztusig vannak meg, míg a leggyengébbek a téli hónapokban. Mivel a rózsa a fényperiódusokra (a nappalok és éjszakák hossza) nem érzékeny, ezért pótlólagos megvi­lágítással életfolyamatait nem lehet befolyásolni. A fény in­tenzitására viszont reagál, amit a kora tavaszi hajtásképzés­nél figyelhetünk meg. Ha a hajtás növekedésének 10—15-ik napján nem kapja meg a szükséges fényerősséget, akkor nem bimbóval végződő, úgynevezett vakhajtások képződnek. Az üvegházi termesztésre ezért olyan fajtákat (kultivarokat) telepítsünk, amelyek kevésbé fényigényesek. Ilyenek például a Carina, Sonia, Baccara. A fény intenzitása és a hőmérséklet az év folya­mán egyenes arányban változik. Ez azt jelen­ti, hogy a tél folyamán, amikor a fény in­tenzitása alacsony, a hőmérséklet is fagypontig csökkenhet. Később (februárban, márciusban), amikor a fény intenzitása növekszik, a hőmérsékletet is megemelhetjük, mégpedig 18-20 C-fokra. A bimbók megjelenése után vi­szont jó, ha a hőmérséklet 15-16 C-fokra csökken. Késő tavasszal és a nyári hónapokban az üvegház légterének hőmérsék­lete 20-25 C-fokos legyen, s ügyeljünk rá, hogy semmiképpen ne emelkedjen 30 C-fok fölé. Az Uvegház, fóliasátor hőmérsékletét szellőztetéssel, árnyékolással és öntözéssel szabályozhatjuk. Közben ügyeljünk a levegő páratar­talmának alakulására is, amelynek vegetációs időben 70-80%-osnak kell lennie és nem csökkenhet 40-50% alá. OLGYAY EDE mezőgazdasági mérnök Nagyabony A RÓZSA ÜVEGHÁZI TERMESZTÉSE I. gvBmölcsfxk Hideg és meleg hatására A gyümölcstermő növények több év­milliós fejlődése a környezethez való alkalmazkodás során alakult; ennek köszönhető a fejlődés szakaszossága is. A telet nyugalmi állapotban vé­szelik át. LOMBHULLÁSTÓL TÉL VÉGÉIG A nyugalmi állapot kezdetén és végén bizonyos külső hatások (pl. magas hőmérséklet, csapadék, hormonkeze­lés) még hajtásnövekedést, illetve a virágrügyek fejlődését indíthatja el. A nyugalmi állapot kialakulása utáni mély nyugalomban minden külső bea­vatkozás hatástalan, mert a növényi részek élettevékenysége minimális, ilyenkor a leghidegtűrőbbek. A mély­nyugalomhoz meghatározott mennyi­ségű hideget igényelnek; ezt általában órában mérik. A hazánkban termesz­tett őszibarackfajták például 650-1200, 7 C-fok alatti hideg órát igényelnek: 650-et a Springcrest, 950- et a Redhaven és 1150-et a Mayflower virágrügyei. A virágrügyek hidegigé­nye gyakran 100 órával kisebb, mint a hajtásrügyeké. Hazánkban a nagy hi­degigényű gyümölcsfajokat és -fajtá­kat biztonsággal lehet termeszteni. Ezek mélynyugalmi állapota későn ér véget, fejlődésük a tél végén később indul, ezért később is jutnak a lehűlés­re érzékeny szakaszba. A mélynyugalmat a kényszernyu­galmi állapot követi, amikor a növé­nyi szervek fejlődését csak a ked­vezőtlen környezet akadályozza. A nyugalmi állapot általában lombhulláskor kezdődik. Korán, már decemberben befejeződik a mandula és a kajszi, decemberben és január folyamán az őszibarack, január és februárban a szilva-, a cseresznye- és meggyfajták többségének nyugalmi állapota. Ezt követően a virágrügyek­kel berakódott gallyak és vesszők ki- virágoztathatók. A szobahőmérsékle­ten vízben tartott gallyak virágzásáig március-áprilisban csak néhány nap szükséges. MÁSODVIRÁGZÁS, TORZ GYÜMÖLCS Szárazság, kórokozók, vagy her­nyókártétel következtében egyes gyümölcsfák már július-augusztus­ban elveszítik lombjukat. Ilyenkor fi­gyelhetjük meg a már kifejlődött vi­rágrügyekből a fák másodvirágzását. Pécs környékén néha még a gyümöl­csök is beérnek. A mediterrán és a szubtrópusi or­szágokban nehezebb a hűvösebb ég­hajlathoz alkalmazkodott fajok és fajták termesztése, mert kevés a téli hideghatás, növekedési rendellenes­ségek tapasztalhatók: a virágrügyek peregnek, elhúzódik a virágzás, ke­vés a levél és korlátozott a hajtásnö­vekedés. A kielégítetlen hidegigény, a virágrügyfejlődés és a virágzás alatti magas hőmérséklet a gyümölcs alakját is befo­lyásolja: hatásá­ra megnyúlt, csepp alakú őszibarack és szilva fejlődik. Ta­vasszal a hazai piacon is lehet talál­kozni az igen borsos áron kínált, Spanyolországból vagy Görögor­szágból származó, a normálistól el­térően fejlődött, megnyúlt nektarin- nal vagy japánszilvával. DUZZADÓ RÜGYEK A kényszernyugalmi szakaszban felmelegedés hatására felgyorsulnak az életfolyamatok, a rügyek meg­duzzadnak, a levél és virágkezdemé­nyek tovább fejlődnek, a szövetek igen gyorsan veszítenek hiedegtűré- sükből. Gyümölcstermesztésünkben a legnagyobb károkat a tél végi in­gadozó hőmérséklet okozza. Rügypattanásig, illetve a virágzás kezdetéig fajtánként eltérő hőösszeg­nek kell felhalmozódnia. Virágzásig a rügyek még több, egymástól jól el­különíthető fejlődési szakaszon esnek át. A virágrészek fejlődésével roha­mosan csökken hidegtűrésük. A kü­lönböző fejlődési állapotban lévő vi­rágrügyek és virágok nem egyformán érzékenyek a hidegre. RUgyvizsgálatra alapozzák a gyü­mölcsültetvények első termésbecslé­sét. A nagy termőképesség alapján a termőrészek berakodása jól fejlett virág- vagy vegyesrügyekkel. Ha sok a termőrügy, erősebben kell metszeni, ellenkező esetben pedig vegyszeres termésfokozásra kell fel­készülni. A rügyfejlődés különböző szakaszaihoz kötjük az egyes ter­mesztéstechnikai beavatkozásokat, pl. a permetezést, metszést. Kertészet és Szőlészet A kielégítetlen hidegigény és a virágrügyfejlődés alatti Egészséges, zöld és fagykárosodott, barna virágkezdemé- magas hőmérséklet hatására megnyúlt Dixired őszibarack nyékét tartalmazó cseresznyerügyek HÁZUNK TÁJA 1996. április 21. IiBSÚmap

Next

/
Thumbnails
Contents