Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-14 / 15. szám

OLIMPIAI SZTÁROK 11932, LOS ANGELES Énekes István A BVSC ökölvívója 18 évesen nyerte első felnőtt országos bajnoki címét, még­pedig azért, mert az olimpiai aranyérmes Kocsis Antal (Ferencváros) egy súlycso­porttal feljebb indult, érezve, hogy utat kell engednie az új trónkövetelőknek. Kiemelkedő éve volt a magyar ökölví­vósportnak 1930: a nemzetközi szövetség jóvoltából Európa-bajnokságot rendezhe­tett Budapest, ahol szenzációsan bunyóz­tak Adler Zsigmond edző védencei. Éne­kes Istvánon kívül még a következő ma­gyar öklözök állhat­ták fel a dobogó leg­felső fokára a budapesti kontinensviada­lon: Széles János (Ferencváros) és Szabó Gyula (BTK). A nemzetek közötti nem hivatalos pontversenyt Magyarország nyerte a németek és az olaszok előtt. Ki gondolta volna ezt az Európa-bajnokság előtt? Két évvel később, 1932-ben újra fényes magyar ökölvívósikert könyvelhettünk el (K- ezúttal a Los Angeles-i olimpián. An­nak ellenére, hogy csak hárman utaztak: Énekes István, Kubinyi Frigyes és Szigeti Lajos. Nem kis meglepetésre, Steve Kla- us és Adler Zsigmond edzők - ki tudja, miért?! - otthonmaradtak; helyettük Kan- kovszky Arthúr kelt át a tengerentúlra! Kubinyi súlyos fülbetegsége miatt a szo­rító helyett a kórházban kötött ki, Szigetit pedig megverették a pontozók. A magyar fiú ellenfele is beismerte, hogy nem érde­melte meg a győzelmet... Már akkor is részrehajlóak voltak a csokornyak­kendősök! Énekes István (légsúly) remek öklözése azonban mindent pótolt: a nagy esélyes mexikói Cabanas ellen szenzációsan bok­szolt, s bravúros győzelme olimpiai arany­érmet jelentett. ,.Mindenki tőlem várta a megváltást, és ez érthető is, hiszen társaim felettébb balszerencsések voltak. Az igazat megvallva, sosem akartam annyira nyerni, mint az olimpiai fináléban. Nem féltem az amerikai fiútól, nagyon bíztam magam­ban. A sikeres első menetet követően érez­tem, ha így folytatom, nem lehet baj. Na­pokig nem akartam elhinni, hogy olimpiai aranyérmet szereztem... ” Az ötkarikás diadal után magas kitünte­tésben részesült: megkapta a Magyar Ökölvívó Szövetség aranyérmét és Horthy Miklós kormányzó kihallgatáson fogadta... Énekes István később harmatsúlyban próbált szerencsét, és ebben is sikerült Európa-bajnokságot nyernie. Ő az egye­düli magyar ökölvívó, aki három Eb-dia- dallal büszkélkedhet (1930, 1932, 1934). Országos bajnokságot eggyel többet nyert! Kár, hogy a harmincas évek végén megsérült, majd megbetegedett... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Előrebocsátom: az alábbi sorokban nem krimi következik. Mindössze két fivérről lesz szó, akik szűkebb környezetükben az ismert nyomozó nevét viselik. HORVÁTH PÉTER (alias Nagy Kojak) és öccse JÓZSEF (neki a Kis Kojak megszólítás jutott) a Decora DAC I. ligás férfi kézilab­dacsapatának szélsői, sokszor meghatározó emberei, no meg számos dunaszerdahelyi gól szerzői. Egy esti edzés után velük ismerkedtünk. HORVÁTH JÓZSEF Született: 1971. március 24. Testsúlya: 70 kg Magassága: 178 cm Családi állapota: nőtlen (két éve vő­legény, és va­lószínűleg idén lesz a boldogító igen esztendeje) Első sportága: futball Élvonalbeli szereplés: második éve játszik az I. ligában Legnagyobb sikere (szerinte): kilencvenben játszhatott az akkori csehszlovák válogatott ellen, és gólokat is lőtt neki. HORVÁTH PÉTER Született: 1965. március 19. Testsúlya: 70 kg Magassága: 178 cm Családi állapota: nős, lányai a tízéves Veronika és az ötesztendős Rebeka Első sportágai: asztalitenisz, futball és karate Élvonalbeli szereplés: második éve játszik az I. ligában Legnagyobb sikere (szerinte): még vár rá. Ha nem sportolnának, nagyjából ugyanúgy él(het)nének, mint csal­lóközi kortársaik. Nekik azonban a munka után következik az edzésekkel és mérkőzésekkel teli kézilabda. Félprofik, vagyis pénzt is keresnek, persze, nem annyit, hogy feladhassák állásukat. Ókét is a sportág dunaszer­dahelyi férfi vonalának feltörése vitte a legjobbak mezőnyébe.- Egykori tornatanáromnak, Szunyogh Laci bácsinak köszönhetem, hogy kézilabdázó lettem - villan fel Péterben a sportággal való első találkozás emléke. - Ő a labda­játékokat kedvelte, és az egykori Gorkij utcai alapiskolában sokunkat erre az útra vezetett. Diákcsapatot kovácsolt a tehetséges fiúkból. És kézilabdáztunk... Ifjúsági koromban Pőthe Lajos formált játékossá. Öccse annyit járt utána, mígnem szintén a Szunyogh-tanítványok között kötött ki.- Mindig a bátyám volt a pél­daképem. Szerettem volna olyan lenni, mint ő. Hát ezért kezdtem el én is kézi­labdázni. Valahol alkatukból következik, hogy a pályán a szélre sodródtak. Sem magasságuk, sem testi felépítésük nemigen alkalmas a megtermett védők átjátszására. Az alacsonyabb osztá­lyokban még ment valahogy, de az élvonalba kerülés végérvényesen jelezte: fürgeségük, gyorsaságuk valójában a szélső posztján kamatoz­tatható.- Régebben sokáig átlövő voltam. Bal kezem sok veszélyt jelentett a kapura - jelzi a bőbeszédűbb idősebbik. - Az utóbbi nyolc évben kisebb-nagyobb megszakításokkal kézilabdáztam. Amikor utoljára vissza­kerültem az akkor még II. ligás együtteshez, jobbszélsőnek hívtak, mert az a poszt volt szabad. Miután a fiatalabb Horváth fiú min­denben követte bátyja példáját, azt gondolná az ember, hogy a szélre is az utánzási vágya vitte.- Alapiskolában valamennyi poszton játszottam, de leginkább a szélen tet­szett. Ebben jócskán megelőztem Petit - állítja fejre feltevésemet. Érveket nem sorol fel mellette. Egyszerűen ez állt közelebb hozzá, és kész. Bátyja azért mást is elárul szerepkörükről:- Ott több a lehetőség, könnyebben lehet gólt szerezni. Mert a hatoson gyakran már csak a kapus áll a beugró szélsővel szemben. Elég csupán őt be­csapni, és máris hálóban a labda. Szebbnél szebb találatok kínálkoznak. Nem kell mindig erővel dobni kapura, gyakran a helyezett, vagy trükkösen megjátszott labda sokkal hatásosabb. Ellenben az átlövőnek előbb az élő védőfalon kell átfurakodnia vagy olyat kell dobnia, hogy a labda keresztül jusson a magasba emelt kezeken. Aki tízből hatszor betalál, az már jónak számít. Hétköznapjaik a munkahelyen tel­nek, este fél héttől - ha történetesen nincs mérkőzésük - szinte naponta edzenek. Péter a városi lakáskezelő vállalatnál technikus, lakótömbökbe, kazánházakba jár ellenőrzésre. Józsika (így is szólítják a szurkolók) a kórházban gyógytornász. Rehabilitá­cióra érkező betegei gyakran hozzák Kettesben szóba a kézilabdát. Az utóbbi időben sokszor a vereségek viszontagságaira kíváncsiak. Mi mást kérdezhetnének, ha a DAC sorra veszti el a pontokat?- Ha kevés a győzelem, elég rossz érzés hallgatni a munkatársaktól, a barátoktól a gyakori heccelést, lenyelni a megjegyzéseiket - fűzi hozzá Péter. - Egy-egy vártnál súlyosabb vereség bizony nagy lelki terhet jelent. A munkatársak között, de még otthon is. Szabaduk jóformán nincsen. Hobbinak a kézilabda marad, többre nem futja az időből. Ha meg Péter, a családapa valamilyen plusszpénzhez akar jutni, csak úgy végezheti el a munkát, hogy kihagyja az edzést. Máshogy nem megy. Ám, mint mond­ja: ez igazán csak elvétve szokott bekövetkezni. Kiváncsi voltam arra is: mi ten­nének, ha elcsalogatnák őket a Csallóköz szívéből? Péter maradna. Amennyiben kapna egy jó ajánlatot, azt fontolóra venné. De más szlovákiai csapathoz biztosan nem igazolna, ígérhetnének akármennyit. (Prikler László felvételei) Megállapodott embernek tartja magát. A család, a lakás, a munkahely, baráti és ismeretségi köre mind-mind visz- szatartja. Nehezen tudna megszokni más környezetet. Pusztán a pénzért biz­tosan nem vállalná máshol a játékot, legfeljebb egy, a hazainál színvo­nalasabb bajnokságban tenné próbára képességeit. Azt kihívásnak tekintené. Józsika sem különb. Meg sem fordul a fejében a távozás gondolata, pedig még igazán kimehetne külföldre, jól megszedni magát. Feltéve, ha hívnák... Annyi szál fűzi mindkettőjüket a csallóközi élethez, hétköznapokhoz, kézilabdához, hogy művészet lenne kitépni őket belőle. Egyszerűen ilyen beállítottságúak, ragaszkodnak szűkebb pátriájukhoz. Dunaszerdahelyen népszerű emberek. A kézilabda belopta őket a köztudatba. Egy-egy mérkőzésükről egyaránt beszél a cukorgyárba tartó munkás, a diák vagy valamelyik más DAC-szurkoló. És gyakran emlegetik a Horváth nevet az újság olvasásakor is. Mert mindketten szép számban szólják a gólokat, s ebben a szerepkör­ben gyakran felbukkannak a lapok hasábjain.- Nem szeretem, ha beszélnek rólam - árulja el a harmadik ikszen túl járó Péter. — Ma például kimondottan zavart az edzésen, hogy kollégája fényképezett. Fejbe is dobtam a kapust, mikor villant a vaku. Pedig nem szoktam ilyeneket csinálni. Ugyanúgy: elvárom, hogy a feleségem kijöjjön a hazai mérkőzéseimre, de amikor meglátom őt a lányokkal a lelátón, zavar a jelenlétük. Persze, ebben a hangulatom is sokszor ludas. Ettől függetlenül januártól csapata legjobbja. Edzőik azt mesélték róla, igazán kiváló formában kézilabdázik. Ellenben öccse hullámvölgybe került. Kevesebb gólt dob, s ez megingatta az önbizalmát. Gyengébb, halványabb a pályán, mint korábban. Bátyja példája viszont újra felrázhatja, és teljesít­ményével a nyomába eredhet. Mint annak idején a Szugyogh-tanítványok között. J. MÉSZÁROS KÁROLY M M Ft KOI*A Bármennyire is gazdag múltja és nagy hagyománya van földrészünkön az olimpiai mozgalomnak, az atlantai nyári játékokon mégsem Európa képviselteti magát a legtöbb országgal. Az előzetes jelentések szerint ugyanis Afrikából 52, Európából 48, Amerikából 42 és Ausztrália-Óceániából 12 állam sportolói mutatkoznak be Georgia fővárosában. AGGÓDIK A I ÖS/.AK \< S. A Nagy-Britanniában pusztító kergemarhakór alapos fejtörést okoz a júniusi labdarúgó Európa-bajnokság egyik esélyesének számító németek táborában. Különösen a válogatott főszakácsa van bajban, mert ő felel az egészséges étkeztetésért. - Valószínűleg az otthonról vitt enni­valóból főzünk majd. A válogatott napi marhahús-fogyasztása negyven kilo­gramm, ezért nem árt az óvatosság. Elképzelhető, hogy az Eb alatt légihídon naponta friss szállítmányt viszünk a csapat tartózkodási helyére. A pontozóbírák szerint négy menet után vezetett a WBC profi ökölvívó-szervezet váltósúlyú vb-döntőjében az ausztrál Grahame Cheney, mégis az orosz Viktor Baranov foglalta el a trónját. A szigetországi címvédő ugyanis feladta a további küzdelmet. Kissé elkeseredetten mondta: Az Epstein-Barr vírus minden erejét elvette a mérkőzés előtti napokban, s a fáradt­ság és az egészségre ártalmas esetleges következmények miatt inkább nem vál­lalta a csata folytatását. IT.N/.I A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség döntése szerint a jövőben a világbajnokságokon és a Világ Kupában is kapnak pénzdíjat az atlé­ták. A két legutóbbi vb-ről (Stuttgart és Göteborg) a győztesek Mercedes gép­kocsival térhettek haza. Hogy mekkora összeget osztanak majd szét, az egyelőre ismeretlen, ám biztos, hogy a nők és a férfiak ugyanolyan arányban részesülnek belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents