Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-14 / 15. szám
A Kálla (Calla aetiopica) Egyiptomból származó meleg- és vízigényes dísznövény. Egyike a legünnepélyesebb alkalmakra termesztett virágjainknak. Gyönyörű, hófehér színével, egyenes tartásával tiszteletet ébreszt, szeretetet követel. Ezért vált oly népszerűvé. Termesztése különösebb szaktudást nem igényel, mert aránylag igénytelen növény. Hazájában eredetileg vízi, mocsári növény volt; ebből adódik nagy vízigénye. Erős gyökértörzsekkel rendelkezik, amelyek a talaj felszínéhez közel helyezkednek el. A gyökértörzsek tápanyagot is raktároznak, s velük a növény vegetatív úton is szaporítható. A nyári hónapokban, mikor virágja kevésbé keresett, ajánlatos a töveket pihentetni. Ilyenkor nem kell öntözni, így a levelei leszáradnak. A nyár vége felé, augusztusban, szedjük fel a gyökértörzseket, (a sérülteket, betegeket selejtezzük ki) és ültessük át őket. A gyökértörzsön található sok apró saijat is elültethetjük, de az abból fejlődő növények csak később fognak virágozni. A kállát általában ágyásokban nevelik, de ugyancsak jól fejlődik nagyméretű cserepekben, vagy fóliazacskókban is. Az ágyúsokba ültetett tövek közötti távolság 30-40 cm lehet. Ha közelebb ültetjük a töveket, akkor az állomány gyorsan besűrűsödik és kis virágokat nevel. Naphossz iránt közömbös növény, télen és nyáron is virágzik. A hőmérséklet alakulására érzékeny, ezért télen csakis fűtött helyen termelhető. Levelei már a fagypont közelében megbámulnák és elhervadnak. Legszebben 13-18 C-fok közötti hőmérsékleten virágzik. Magasabb hőmérsékleten és tűző napon levelei elhervadnak, ezért árnyékolással kell őket védeni. Nappal a 20-22 C-fokos hőmérséklet a legkedvezőbb fejlődéséhez. A növény tápanyagigénye nagy. Legjobb, ha érett istállótrágyával dúsított talajba ültetjük. A virágzás idején meghálálja a beöntözéses tápanyagutánpótlást is. Ennél azonban ügyelni kell, mert a gyakori beöntözés a talaj kilúgozásához vezet. Ha nyáron pihentetni, illetve átültetni akarjuk a töveket, akkor június elején szüntessük be az öntözést, így a levelek augusztusra teljesen elszáradnak. Tapasztalatom szerint viszont a töveket 2-3 évig is egy helyben hagyhatjuk. A leszáradt leveleket szeptemberben szedjük le, majd bő öntözéssel a töveket újra hajtassuk ki. így a tél beálltára megfelelő hőmérsékleten dúsan zöldellő és virágzó növényeink lesznek. A kálla kórokozói közül csak a fitoftóra érdemel említést. A megtámadott töveket ne permetezzük, hanem távolítsuk el és semmisítsük meg. Az állati kártevők közül a takácsatkák a legveszélyesebbek (főleg a száraz, meleg tavaszon), valamint a molytetvek és később a tripszek; ellenük Karate-val és Decis-szel védekezhetünk. OLGYAYEDE agrármérnök A ribiszke vírusos atavizmusa A betegségre Angliában és Hollandiában már 1904-ben felfigyeltek, de csak az 1960-as években okozott súlyos gazdasági kárt Európában. Jelenlétét több ribiszketermelő országban kimutatták. Nálunk is találkozhatunk vele; további terjedése és az általa okozott mind nagyobb termésveszteség reális veszély. A fekete-, a fehér- és a piros- ribizkét egyaránt károsítja. A megtámadott növényeken olyan elváltozásokat okoz, amely a termésképzés csökkenéséhez vagy elmaradásához, súlyosabb esetekben a megtámadott gally vagy a teljes növény pusztulásához vezetnek. Fokozatos levéltorzulás A betegség okozója a Black currant reversion „vírus”, amelyről a közelmúlt kutatásai kiderítették, hogy mikroplazma szervezet és így a baktériumokhoz, nem pedig a vírusokhoz áll közelebb. A beteg növényeken, a gallyak csúcsi részén, buja, sűrű hajtásképződés, seprűsödés tapasztalható. A gallyak felkopaszodnak. Ezeken a hajtásokon a rügyek közel kerülnek egymáshoz, vagyis az ízközök rövideb- bek, mint az egészséges vesszőkön. nyúlt, sötétzöld, súlyosabb esetben megvastagodik és merevvé válik, a levélnyél feltűnően hosszú. A ribiszke növekedésének időszakában (május-június) a mikoplazmával fertőzött bokrok középső részén levő gallyakon, hajtásokon jól látható, sárgán csíkos levelek fejlődnek. Jellemző még rájuk az is, hogy elveszítik különleges feketeri- biszke-illatukat. A ribiszke atavizmusos betegségének tünetei a leveleken fokozatosan, mintegy négy év alatt alakulnak ki. Vöröses virágok A betegség legfeltűnőbb jelei a virágzaton láthatók: a virág- kocsány megnyúlt és görbe, míg a csészelevelek és a porzók kicsi, vékony, sziromszerű képződményekké deformálódnak. A bibe természetellenes'en megnő, a magház pedig felső állásúvá válik. Erős fertőzés esetén a virágfürt hosszú, zöld hajtásformává torzul, a virág helyett pikkelyszerű képződményekkel. A fertőzött részek szőrözöttségének csökkenése miatt a virág szembetűnő vöröses színt kap. A kórokozó virulens törzseinek támadásakor elmarad a terméskötődés, a nem virulens törzsek pedig a gyümölcs aprósodását és gyümölcshullást okoznak. A tünetek kiterjedhetnek az egész bokorra, de gyakran előfordul, hogy csak egyes gallyakon mutatkoznak meg. A ribiszke atavizmusára jellemző még, hogy a tünetek időnként elmaradnak, ami természetesen nem jelenti a fertőzöttség megszűnését. Terjedése, vektora A betegség terjesztésében három tényező játszik szerepet: a fertőzött szaporítóanyag, a kórokozóval szennyezett művelőeszköz és nem utolsósorban a ri- biszkerügy-gubacsatka. A kórokozót más vektorok, szúró-szívó szájszerű rovarok (levéltetvek, kabócák, tripszek) is bizonyítottan terjesztik. A ribiszkerügy-gubacsatka és a mikoplazma közötti kapcsolatra jellemző, hogy a kórokozó olyan anatómiai elváltozásokat okoz a növényen (gyérebb szőrözöttség, a rügyek számának növekedése), amelyek elősegítik a kártevő megtelepedését. Védekezés A leghatásosabb védekezés a betegség fellépésének megelőzése. Csak garantáltan egészséges, ribiszkerügy-gubacsatká- tól mentes szaporítóanyaggal szabad ültetvényt létesíteni. Szaporítóanyagot csak egészséges növényről szabad szedni, ezért a ribiszke virágzásának időszakában ellenőrizzük a növények egészségi állapotát. Ott, ahol a betegség előfordul, ne szedjünk szaporítóanyagot mindaddig, amíg a fertőzöttség meg nem szűnik (3-4 év). Vegyük figyelembe, hogy a tünetmentesség még nem jelent gyógyulást! Árutermelő ültetvényekben minden évben ellenőrizzük a növényeket a virágzás idején. A beteg bokrokat égessük el. Nem elég, ha csak a tüneteket hordozó növényi részeket távolítjuk el! Fokozzuk a növények ellenálló képességét emelt dózisú kálium- és foszfortartalmú műtrágyával, valamint molibdént, bórt és mangánt tartalmazó levéltrágyával. Kerülni kell a túlzott nitrogéntrágyázást, mert az a fertőzés fokozódásához vezet. Védekezzünk az atavizmus okozójának terjesztője, a ribiszke- rügy-gubacsatka ellen. Kertészet és Szőlészet A levelek elveszítik a ribiszkére jellemző ötös tagolódásukat: az erek számának csökkenése miatt jellegzetes, részarányta- lan, hármas tagolódású levelek fejlődnek. Ezek vállöble nyitottabb, fogazottságuk csökken; a levélfogak csúcsi része lekerekítetté válik. A levél kisebb, megSzerkeszti: Pomichal Richárd Olvasói levél Rovatunkhoz nem ritkán érdekes, a szokványos kérésektől, köszönetnyilvánításoktól eltérő leveleket is kapunk. Az utóbbi hetekben közéjük tartozott kedves nagymegyercsi olvasónk, Borsiczky D. Irén levele, amelyben egy új őszirózsafajta kinemesítéséről, annak folyamatban lévő bejegyeztetéséről számol be. Az új fajtát maga a kertész mutatja be: „Asztrák királynője” Az általam „Asztrák királynőjé”-nek elnevezett fajta vágásra alkalmas, magassága eléri a 60-70 cm-t és növényenként 6-8 virágot nevel. Különlegességei: a virágfej formája (ez hasonlít az egysoros, úgynevezett szimpla asztrához), és a „fő” virág nagysága, amely eléri a 8-10 cm-t; a sárga „középrészt” több sor virágszirom övezi; a virágszirmok színe a nyíláskor krémsárga, leheletnyi halványzöld árnyalattal, amely a későbbiekben eltűnik. A virágok a túl erős napfény hatására érzékenyek, szirmaik megperzselődnek (amint ez a mellékelt képen is látható), ezért ajánlatos őket félárnyékban nevelni. BORSICZKY ÖURÚOVlC IRÉN Örménygyökér Az örménygyökér (Inula helenium) a kétszikűek legnépesebb családjába tartozik - a fészkesek (As- teracea) közé. Géncentruma Közép-Ázsia, de az egész világon, így hazánkban is elterjedt. Jói áttelel Háborítatlan környezetben évtizedekig is elél. Az évelőkre jellemzően, magról vetve első évben leveleket fejleszt, s csak a tél után hoz virágot és magot. Hosszúnyelű tőlevelei 15-20 cm szélesek, a virágos száron helyet foglaló visszás-tojásdad alakú levelei szárölelők, szürkészöldek, fonákukon moly- hosak, szélük fogas-fűrészes, érdes tapintásúak. A szárcsúcs általában magányos fészekvirágzatban végződik, csak ritkán, zömében valamilyen sérülés, külső behatás eredményeként jelenik meg egyszere több virág. A virágzat az egész növényhez képest kicsi, 6-7 cm átmérőjű. A fészekpikkelyek széles lapát alakúak, a levélhez hasonlóak. A fészek szélén található nyelves virágok meddők, csak a rovarok csalogatásában van szerepük, a fészek belsejében lévő csöves virágok hímnősek, a nyelveseknél kisebbek. Az összenőtt portokok portokcsövet alkotnak, tövükkel a pártához is hozzáforrtak. A portokok befelé a csőbe nyílnak, ide esnek a pollenszemek is. A porzó és a termő nem egyszerre érik, ezért a rovarmegporzásnak fontos szerepe van. Alsó állású magháza két termőlevélből nőtt össze, száraz kaszattermésben egy-egy magkezdemény képződik. Magyarország hegységeiben vadon is előfordul, de bárhol termeszthető, ahol a környezeti igényeit kielégítjük. Közepesen melegigényes, fejlődéséhez 15-20 C-fok elég. A nagy meleget jól tűri; az őszi fagyok hatására föld feletti része elpusztul, gyökere, illetve gyökértörzse a leghidegebb telet is jól átvészeli. Kétméteres szár A napsütötte, meleg domboldalakat kedveli, még a félámyékot is elviseli. Viszonylag magas. Termete miatt (szára eléri a 2 m-t) csak a nagyobb fák árnyékolják be. Vízigényes. Tartós szárazság esetén a föld feletti része elszárad, majd vízhet jutva újra kihajt. A talajjal szemben nem igényes. Közömbös, gyengén savanyú kémhatású földben érzi jól magát. Ártéri, árokparti területeken szépen virít. Közepes tápanyagigényű. Miután 10-20 évig is egy helyben marad, telepítése előtt célszerű alaposan feltölteni a talajt tápanyaggal, lehetőleg szerves trágyával. Telepítése előtt évelő voltát és magasságát vegyük figyelembe. (Az sem mellékes, hogy néhány év alatt gyökérrendszere igen erősen átszövi a felső talajréteget, így véglegesen kiirtani igen nehéz.) Magvetéssel, tőosztással vagy gyökérdarabokkal szaporítható. Magról szaporítva ajánlatos palántát nevelni, majd a kis növényeket földlabdával együtt végleges helyre ültetni. Apró morzsás magágyba, helyre is vethető. Kelés után az első kapáláskor állítsuk be a tőszámot. Telepíthető sorba vagy fészekbe. A sortávolságot 60-70, a tőtávolságot 40-50 cm-nyire válasszuk. Az első évben többszöri kapálással, öntözéssel segítjük növekedését. A gyökértörzseket a 2. évtől kezdve lehet szedni. Ha nem szedjük ki az egész tövet, gyorsan megújul. A 3-4 évnél idősebb gyökértörzsek fásodnak, ez rontja a fogyaszthatóságát. A várárok partról Gyökeréből vonták ki először a fészkesek tartaléktápanyagát az inulint, amely a növény latin nevéről lett elnevezve. Nagy népszerűségnek örvendett a középkorban is; a várak környékén mindenütt előfordult, hogy a lakomák utáni emésztési zavarok esetén kéznél legyen. A népi gyógyászatban gyomor- és bélpanaszok ellen ajánlják, vizelethajtónak, epekiválasztás-ser- kentőnek, légzésjavítónak és vérnyomáscsökkentőnek is ismerik. Magas inulintartalma miatt kiválóan alkalmas diabetikus készítmények alkotórészeként. Nyugat-Európa országaiban manapság is használják az emésztés elősegítésére. Erre a célra a gyökértörzs-darabokat cukrozva tartósítjuk. Kertészet és Szőlészet Csicseriborsó Néhány évtizeddel ezelőtt ismertebb volt a csicseriborsó (bagolyborsó), mint ma. A Közel-Keletről került Európába. Levele, magja értékes anyagokat tartalmaz: fehérjéket, olajat, az ásványi anyagok közül kalciumot, foszfort, vasat, valamint B- és C-vitaminokat. Értékes takarmány; nitrogénmegkötő baktériumaival a talajt is javítja. A héjtaianított magvakat levesbe teszik, vagy lisztet őrölnek belőle. Keményítőjét textilfélék, gyapot, gyapjú, selyem enyvezé- sére és falemezek ragasztására használják. Délkelet-Ázsiában csemegének számít a pattogatott csicseriborsó. Leveléből főzeléket, valamint bronchitis, hasmenés, továbbá bőrbetegségek gyógyítására szolgáló teát készítenek. Nálunk is termeszthető, szárazságtűrő növény. Májusi vetését követően augusztusban szedhető. k.sz. HÁZUNK TÁJA 1996. április 14. UBSÉMBP
