Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-14 / 15. szám

összes titkos, rejtélyes csodás földi jelenségek „legvadabbika” az, amellyel sorozatunk oly „ki­merítően”, három részen át foglalkozik majd. Ami a hajmeresztést illeti, a gyengébb idegzetűek megintcsak előnyben részesülnek. Először is felmerül a kérdés, léteznek-e egyáltalán? S ha igen, vajon milyen energiák hívják létre a jelenséget? Miféle tartományból jönnek elő? Talán a képzeletünkből; az agyunk furcsa játékának produktumai, a képzeletünké, vagy valóban vannak valahol: normális körül­mények között az emberi szem és érzékek szá­mára eltakart világban... A szellemiro­dalom igen sok­féle szellem- és kísértetfajtát ismer. Vannak tréfás, jóságos, szerény szelle­mek, de akad feljegyzés számos vérszomjas, a kiszemelt áldo­zatot az őrületbe, sőt halálba kergető gonosz kísértetről is. A jelenségről már a legré­gebbi időktől fogva maradtak ránk írásos emlékek nemcsak kora­beli rémdrámák lapja­in... 1654-ből, London legnevesebb húspiacá­nak krónikásai jegyez­ték fel egy Mailét neve­zetű ügyvéd mohó kí­sérletének viselt dolga­it. A földön túli világ­ban nyugtát nem lelő szellem állítólag min­den szombaton megje­lent e piac deszkapult­jai között s a kőlapokra fektetett pecsenyehú­sok közül alkalmanként magával ragadott egy- egy darabot. A húske­reskedők bárdjaikkal próbáltak lesújtani rá, de minden esetben köd­dé vált s a feldühödött és megrémült árusok csak a levegőt szabdal­ták. A démoni bosszú egyik igaz történetének tartják az Atlanti-óceá­non 1884 júniusában elsüllyedt Pierrot nevű hajó négy megmene­kült, de később kínha­lállal pusztuló tengeré­szének vérfagyasztó históriáját is. A négy tengerésznek egy mentőcsónakon sikerült megmenekülnie. Huszonöt napon át hánykódtak a nyílt tengeren. Az éhségtől elgyötört emberek egyike azt javasolta, hogy sorshúzással döntsék el, melyikük áldozza fel húsát, hogy a többiek megmeneküljenek az éhha­láltól. Edwin Rutt kapitány javaslatát egy tizennyolc éves matróz, Dick Tompin ellenezte. Ez lett a veszte. A kapitány álmában legyilkolta, s az ő húsát ették, míg rájuk nem talált a Gellert nevű hajó. A kapitány nem engedte, hogy a fiú cson­kolt tetemét a temgerbe temessék, hanem vitorlavászonba csa­varva a cronwalli Falmouth kikötőjébe vitték a három kanni­balizmussal vádolt túlélővel együtt. Az első ítélet halálbünte­tés volt, amelyet a belügyminiszter, tekintettel a körülmé­nyekre, mindössze félévi börtönbüntetésre változtatott. Egyi­kük, Josh Dudley fuvarozással tartotta fenn magát. Egy este lovai megbokrosodtak, ő pedig a kerekek alatt pusztult el. Szemtanúk állították, hogy a ködben egy fehér, talpig véres gézbe csavart alak jelent meg a lovak előtt. Ez okozta a tragé­diát. Rutt kapitány félelmében felkereste másik, még életben lévő társukat, Will Hont. Az öreg tengerészt a Soho kocsmái­ban lerobbant egészségi állapotban és állandó alkoholmámor­ban találta meg. Rutt kapitány ekkor felfedte a részeg Hont előtt, hogy a meggyilkolt fiú valamelyik ro­kona arra akarta rábírni őt, hogy a fiú kísérteié­nek öltözve ré- mísszék halálra Hont. Ám az öreg rövidesen annyira kikészült az alkoholtól, hogy egy kórházi menhelyen végezte be életét. Szemtanúk állítása szerint egy másik - tal­pig véres gézbe burkolt - beteg fogta le a szemét, csendes szavakkal nyugtatgatta, majd a halál beállta után köddé vált. Rutt kapitány páni félelmé­ben a rendőrségre ro­hant. Ahol annyit meg­engedtek neki, hogy az egyik londoni csavar­gók számára fenntartott cellában töltse az éjsza­kát. Hajnal felé a cella felől velőtrázó üvöltés hallatszott. A hangra odasiető foglárok már csak a halott Rutt-ot ta­lálták felhasított térdek­kel. Üveges szemeiben ott sötétlett a halálos ré­mület. Kezében pedig egy véres fehér gyolcs­darabot szorongatott... Ugyancsak a múlt századból való az a ten­gerésztörténet, amely­hez hasonló igen sok akad a titokzatos fel­jegyzések között. A ha­jó, amelyen ez az eset történt, az Atlanti-óce­án északi részén, a ka­nadai partok mentén haladt, amikor az egyik matróz ellenállhatatlan késztetéstől hajtva be­nézett a kapitány kabin­jába. Ott egy idegent lá­tott, aki a hajónapló fö­lé görnyedve, lúdtollal írt valamit. Amikor a tengerész szá­mon akarta kérni, hogy mit keres a kapitány kabinjában, az hirtelen eltűnt. A naplóban frissen írt tintával ez állt: Kormá­nyozza északkeletre a hajót!” A megzavarodott matróz jelen­tette az esetet a kapitánynak, aki megtette, amit a jelenés kért. S valóban, a jelzett helyen egy süllyedő hajóra bukkantak. A kimentett legénység soraiból az egyikben a mentőhajó matró­za felismerte azt a kísértetet, akit a hajónapló fölé hajolva lá­tott. Később írásszakértők vizsgálták az esetet. Jelentésük sze­rint a két írás tökéletesen megegyezett. Kísértethistóriák korántsem csak a tengereken vagy szel­lemjárta ködös Albionban fordulnak elő. Sorozatunk követ­kező folytatása a mában játszódik. Varsó mellett. -kpj­(három jelenésben) 1 Harrison Ford Csak Harryként ismerték, ha egyáltalán ismerték az át­lagos diákot, aki soha semmivel nem tudta felkelteni társainak érdeklődését. A srácok többsége futballsztár- ként vagy „diákvezérként’’ szerzett hírnevet, Harry a sötét háttérben gürcölt, technikai segédlegényként ci­pelte osztályból osztályba a vetítőt. Harry olyan senki volt az iskolában, hogy osztálytársának kellett közben­járnia egy rendevú ügyében is - a lány a nagy rábeszé­lés után mégis meggondolta magát. „Nem tudom meg­tenni, olyan ronda ” - indokolta döntését a lány. Néhány évvel később a „rút kacsa”, - mint a közve­títő osztálytárs meséli - Indiana Jonesszá változott. Harrison Ford persze nem az egyedüli, aki „késői vi­rágzásnak” köszönhetően a csúnyák kategóriájából át­került a szexis szépek csoportjába. Nézzük csak a hollywoodi filmcsillagokat, milyenek is voltak „fényesítés” előtt: szépek, csúfak? Döntsék el! Sharon Stone Kevin Costner Nicole Kidman Demi Moore Julia Roberts A People alapján ÉRDEKESSÉG 1996. április 14. l/BSÊmBP

Next

/
Thumbnails
Contents