Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-14 / 15. szám
ilasúrnap 1996. április 14. RIPORT Szob rok. Korok, társadalmak, kultúrák üzenetének hordozói. Maradandó értékek s múlandó eszmék megtestesítői. Az emberiség történelmének néma tanúi. S ahogy születésüknél, úgy pusztulásuknál is mindig ott áll az ember. Tájainkon mintha a rendszerváltozások alaptermészetéhez tartozna a rombolás. A szoborrombolás is. Az új rendszer görcsösen igyekszik megszabadulni az előző eszméit, céljait, nagyjait megörökítő emlékektől. A köztéri szobrok, a nyilvános helyeken elhelyezett emléktáblák, domborművek rendszerint az elsők között estek áldozatul az új hatalmasok tisztogató buzgalmának. Ezért kellett egykor porba hullania Mária Teréziának, Ferenc Józsefnek, darabjaira esnie Sztálinnak, néhány éve pedig levegőbe röpülnie Gottwaldnak. Mert sorsukat a szobrok 1989 után sem kerülhették el. Az első forradalmi nekibuzdulás szinte tűzzel-vassal irtotta a kommunista rendszer propagandisztikus alkotásait. A népharag eltüntette a terekről a hős felszabadítókat, a rendíthetetlen milicistákat, pártunk és kormányunk valamikori nagyjait. Az őket ábrázoló „műalkotások” a történelem szemétdombjára kerültek. Ám van egy hely, ahol Kelet-Közép -Európában, sőt a világon is egyedülálló gyűjteménye található a szocialista kultúrpolitika és ideológiai eszmerendszer igényei szerint készült köztéri szobroknak. A Budapesti Szoborpark Múzeum hosszas viták után 1993 őszén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Célját, küldetését megálmodója és megteremtője, Eleőd Ákos a következőképpen fogalmazta meg: „...Öröm részt venni a könyvégetés elmaradásában. A pályamű ezen gondolat jegyében fogalmazódott: a rezervátum összezártságán túl törekedett az egyes alkotások gúnyos felhangoktól sem mentes, korrekt bemutatására - ez nem egy vicces park, abszolút nem az—,se szobrok születésénél bábáskodó ideológia kritikáját a park egészének hangulatával, egyes elemek hangsúlyos alkalmazásával kívánta megfogalmazni. ” S ez sikerült is, noha az eredeti elképzelés korántsem valósult meg teljes egészében. Mindmáig hiányzik például az a folyamatosan végigfutó téglafal, amely a bemutatott alkotásokat egységes keretbe foglalná. Ennek ellenére a létesítmény hatása döbbenetes. A látogatót már a monumentális fal sötét kapuzata előtt hatalmába keríti valami megfoghatatlan szorongató érzés. A bejárat fölött Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének sorai olvashatók, két oldalt a marxizmus-leninizmus fő ideológusainak, Lenin, Marx, Engels szobrainak társaságában. Belépvén a kapun egy nyomasztó, keskeny sikátoron kell keresztülhaladnia a látogatónak, miközben fokozatosan tárul fel a látvány: a park központi útja, a rá merőleges, nyolcas alakú sétányok (a matematikában a végtelen szimbóluma), melyek mentén sorakoznak a szobrok: a szovjet „felszabadítóké”, a tanács- köztársaságé, a munkásőröké, az ötvenhatos „mártíroké”, s persze a mozgalom nagyjaié - Kun Béláé, Szakasits Árpádé, Ságvári Endréé, Münnich Ferencé és a többieké. Közöttük vezet az Út, mely „egy és oszthatatlan”. Le lehet ugyan róla térni - a nyolcas sétányok mentén, ám ezekről a kalandozásokról mindig kénytelen a látogató visszatérni az „igaz útra”, mely a végén Osztapenko és Steinmetz szobrai között a végfalba ütközik. Innen nincs tovább. Vissza kell fordulni. Zsákutca. Egy ilyen zsákutca volt térségünk történelmében az elmúlt majd ötven év is, melynek emlékeit a Budapesti Szoborpark Múzeum őrzi. Mementóként és okulásul. Remélhetőleg nem hiába. (forgott) „Ez a park rettentő kényes. Igyekeztem ezt a nagyon komoly témát méltó komolysággal végiggondolni. Hogy mi az Igazság, azt persze nem tudom. Töprengések vannak. IDŐ van. Rá kellett döbbennem, hogyha ezt a parkot di- rektebb, drasztikusabb, aktualizáltabb eszközökkel csinálom meg - mint ahogy ezt jónéhányan gondolták -, tehát végül is ezekből a propagandisztikus szobrokból egy ellen-propagandisztikus parkot építek, akkor öröklött receptjét, Ez a park a diki bán, amikor ez ki abban a pillanat szól! Csak a de hetőségét, hogy diktatúráról - vaj bármiről.” %
