Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-14 / 15. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor MJÁMF öíLDŰN 25'JÍ)- MN >a öiíi Képriportunk a 8-9.oldalon A LOJALITÁSRÓL Ankétünk az 5.oldalon Í15 1996. április 14. XXIX. évfolyam Családi magazin Ára 10 korona JÓPÁR hete immár nem ásványvízzel oltom a szomjamat, pedig korábban ez volt a kedvenc italom. Hol ilyen, hol meg amolyan üdítővel kísérletezgetek, de valahogy egyik sem annyira jó szomjűző, mint a gyöngyöző szántói víz. Szentül hittem vagy február derekáig, hogy a lehető legegészségesebb, ásványi anyagokban dús frissítőt fogyasztok. Ám a szlovák környezetvédelmi miniszter egyik percről a másikra megingatta az ásványvíz jótékony hatásába vetett rendíthetetlen hitemet. Ján Zlocha vagy félszáz ember - a parlament környezetvédelmi bizottsága és néhány újságíró - előtt elképesztő dolgot mondott: a mohi atomerőmű beindításától tartanak az emberek, közben meg mit sem sejtve kortyolgatják a különféle ásványvizeket, pedig a bennük lévő sok rádió- aktív anyag sem veszélytelen. A Slatinát és San- tovkát palackozó üzem cáfolata azóta is várat magára, ezért iziben töröltem itallapomról az egészségesnek hitt hűsítő italt. Igaz, azóta sem bukkantam olyan alkoholmentes nedűre, amelyet élvezettel iszogatnék, de tovább próbálkozom. A jégbe hűtött teánál kötöttem ki egyelőre, ám újabb dilemma elé kerültem: egyek-e marhahúst, vagy sem? Nem nagyon nyugtatott meg, hogy a torinói csúcstalálkozó állam- és kormányfői hősiesen és demonstratívan rágták a marhasültet. Nekik garantáltan nem a ködös Albionból származó megszivacsosodott agyú marhapéldányokat tálalták fel, véltem, miközben családunk étlapjáról észrevétlenül levettem a marhapecsenyét. Döntésemet megkönnyítette a húsvét előtti disznóölés, s ha ez a készlet elfogy, alighanem a húspótló szójakészít- ményeknél horgonyzok le. Lehet, hogy megrögzött hitetlenkedő vagyok, de amíg egyértelmű, minden kétséget eloszlató cáfolatot nem kapok a hazai húsipari illetékesektől, addig igenis - kételkedem. Mindenről kételkedjünk, mindenről vitakozzunk - jut eszembe az ókori görög filozófus bölcseleté, aki szerint a termékeny polémia viszi előre a dolgokat a megoldás felé. De ami nálunk kergemarhakór-ügyben érzékelhető, az nem más, mint néhány megkésve jött, csillapítónak szánt nyilatkozat. Az egyik illetékes váltig állítja, hogy Szlovákia a fertőzött marhák importjával alaposan gyanúsítható országokból 1993 óta nem hozott be marhahúst, sem állati eredetű terméket. Ha ilyen biztosan tudják ezt az állategészségügyiek, akkor miért nem nyilatkoztak rögvest, a marhavész-ügy kirobbanásának másnapján, harmadnapján, netán negyednapján? Lassan egy hónapja téma a világsajtó címlapjain az emberre is halálosan veszélyes, akár tíz-harminc éves lappan- gási idejű betegség, de idehaza nem akadt felelős személy, aki higgadt szakmai érvelésével és tényekkel alátámasztott nyilatkozatával csírájában eloszlatta volna a lakosság aggodalmait. Épp e jegyzet írása közben hallottam a rádióban, hogy végre megszólalt az ügyben Baco mezőgazdasági miniszter, aki mindenkit megnyugtatott. De vajon miért hagyta eddig kétségek között az embereket? TÉVEDÉS ne essék, nem azt vártam, hogy John Majort utánozva Vladimír Meéiar vagy Mi- chal Kovác - a hazai marhahús hibátllanságát bizonyítandó - a tévé kamerái előtt elfogyasztott volna egy-egy rost-beafet. Netán közös asztalnál... Azt reméltem, hogy az országos állategészségügyi felügyelőség felelős vezetője még valamikor március derekán megnyugtatja a lakosságot és közli: továbbra is minden aggodalom nélkül, nyugodt szívvel fogyasztható a marhahús. Ehelyett mit olvasok az újságban? Azt, hogy ugyan a hússal talán minden rendben van, de nem kizárt, hogy élelmes és leleményes honi állattenyésztők kihasználták a nyugati csontőrlemények árának alapos zuhanását és potom áron vettek ezekből az állati eledelekből. Márpedig ha így van, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad: pillanatnyilag talán jó húst ehetünk, de ha a teheneket valóban a gyanúsan olcsó zúzott csonttakarmánnyal etették, akkor nálunk is egyenes út vezethet a marhák megkergüiéséhez. S mivel az állati elmezavarral párosuló nyavalya orvosi kutatások szerint átlépi a fajok, vagyis az ember és az állat között áthághatatlannak hitt határokat, hát megnézhetjük magunkat úgy tíz év múlva, mikor az első tünetek jelentkeznek. Ezért pártolok át valószínűleg a vegeteriánusokhoz! P. VONYIK ERZSÉBET semmi vész?
