Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-07 / 14. szám
SZABÓ G. LÁSZLÓ O < > N </> 111 > O s co Cl 'CC CD CT) O) RECSK, 007 Gyarmathy Lívia Szökése Hét férfi szökik a recski büntetőtáborból 0 A főbb szerepekben: lengyel színészek 0 Gyarmathy Lívia, a film rendezője: „A forgatás negyvenöt napja alatt talán csak kétszer ebédeltem.” 0 Bemutató ősszel Magyar-német-lengyel koprodukcióban, az Európa Tanács támogatásával készítette el új filmjét Gyarmathy Lívia, az Ismeri a szandi- mandit?, a Minden szerdán, A csalás gyönyöre 64 éves rendezője. A Szökés forgató- könyve, Böszörményi Géza munkája, valós eseményeken alapszik, de a leírt formában sosem történt meg. A szereplők kitalált személyek, s ha néha hasonlítanak a valóságos résztvevőkre, az csupán azt jelzi, hogy emlékeik nélkül ez a film soha nem jöhetett volna létre. - Ezzel a két mondattal indul majd a történet, amelynek filmrevitele régóta foglalkoztatja a Gyarmathy-Böszörményi házaspárt. • Böszörményi Géza maga is az ötvenes évek híres recski táborának foglya volt, így a forgatókönyv akár a konyhaasztalnál is megszülethetett.- De akkor estem volna a legnagyobb csapdába, ha elhitetem magammal, hogy von Haus aus még a legapróbb események, mozzanatok is a tudomásomra jutottak. Nem. A valós történéseket igazából csak azok ismerik, akik annak idején Recskre kerültek. Ilyen esetben pedig mi mást tehet a rendező: a saját lelke és idegrendszere szerint kiegészíti a történetet. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert az írói találékonyságnak, a képzeletnek, a konfliktusteremtő képességnek itt bőven volt szerepe. Mi játékfilmet akartunk készíteni, nem pedig dokumentumot. Megmondom őszintén: elég nehezen mentem bele a filmbe, pontosabban abba, hogy én rendezzem, hiszen az utolsó pillanatig valahogy úgy éreztem, nekem nincs sok közöm ehhez, hiszen én nő vagyok. Nem szöktem, és még hasonló helyzetben sem voltam soha, akkor pedig hol találom meg azokat a gondolatokat, elemeket, amelyek igazán az enyéim lehetnek? Aztán ősszel, amikor elkezdtük a forgatást, annyira belemásztam ebbe a problémába és olyannyira a sajátommá vált, hogy talán nyugodtan mondhatom: férfifilm a Szökés, mégsem tartom igazán csak annak, bár a női szerepek (Pogány Judit, Hegyi Barbara, Marozsán Erika) nagyon kicsik benne. • Nézzük az alaphelyzetet: hét férfi szökik a magyar Gulágról. Őrök, rabok, ávósok, kihallgatások... a feszültség, az izgalom minden kockán jelen lehet. Kalandfilmet forgatott vagy inkább lélektani drámát?- Szerintem nevetséges lett volna, ha olyan „amerikai” kalandfilmet készítek. A mi helyzetünkben ez egyszerűen megvalósíthatatlan. Amerikában egész apparátusok, gyárrészlegek dolgoznak ki egy-egy ámulatba ejtő, veszélyes jelenetet, nálunk ez szóba sem jöhet. Én az adott lehetőségeken belül próbáltam meg arra törekedni, hogy a filmben ne legyen „kiengedés”, vagyis hogy végig erő és feszültség fogja össze. Hiszen soha nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi történik, s jó ideig az sem sejthető: megszöknek-e végül is vagy nem. Ju- les, a főszereplő ugyanis sokáig tagadja, hogy szökni akar. Leplezi a szándékát, mert oka van rá. • Ki ez a Jules? Hogyan kerül Recskre?- Egy jól szituált polgári családból származik, francia rokonsággal, s bizonyos mértékig antifasiszta mamával. Ó a szökés szellemi vezére, akinek nagy és nemes célja van. Hírül akarja adni a világnak, hogy ismeretlen, pontosabban eltitkolt Gulág-táborok vannak Magyarországon, mint ahogy Kö- zép-Európában másutt is voltak. A Szökés voltaképpen Jules, a hírnök drámája, és ez adott nekem alkalmat arra, hogy feltegyek egy erkölcsi kérdést, amely még most, a század végén is érvényes. Nevezetesen: van-e joga valakinek egy valóban nemes cél érdekében életveszélyes helyzetbe juttatni másokat, csak hogy ő előnyösebb helyzetbe kerülve teljesíteni tudja küldetését? Van persze egy játékos vagy inkább költői elem is a filmben, amit mi vittünk bele. Egy volt ávós, aki a történet elején letartóztatja Jules-t, és évekkel később ő is Recskre kerül, megérzi, észreveszi, hogy a férfi szökni akar és megzsarolja őt. Azzal fenyegeti, hogy feladja, tönkreteszi, lebuktatja, ha nem viszi magával. És elindul a héttagú csapat, de a legutolsó pontig csak két ember jut el. Jules és az egykori ávós. Akiről a történet végén kiderül, hogy azért akart szökni, mert a feleségét elszerette egy másik ávós tiszt, akit le akar lőni. De bármilyen aljas is a fickó, gyilkolni mégsem tud. És ez is egy nem várt csavar. A dráma ugyanis nálam elég gyakran groteszk humorral találkozik. • Férje alté regója megjelenik a filmben?- Nem. De minden az ő személyén keresztül történik. Megjelenik viszont egy Mózes Miska nevű férfi, aki ugyancsak részt vett a szökésben, de az ő figurájához is hozzátettem még másik két férfi alakját. A filmben egyébként Jules előtt is sokkal nagyobb erkölcsi út áll, mint amilyet a valóságban megtett. Több konfliktushelyzetet teremtettem neki, és több elmarasztalásban lesz része. • Faludy György is a recski pokol rabja volt. Évekkel ezelőtt róla dokumentumfilmet forgatott.- A Szökésben is megjelenik. Persze nem személyesen; színész játssza a figurát. • A főszerepeket lengyel színészek játsszák. Miért?- Azért, mert a magyar színházak igazgatói a legkisebb megértést sem tanúsították a film iránt. Bárkit kértünk, senkit sem akartak szabaddá tenni a forgatás idejére. Budapesttől 250 kilométerre, a tarcali kőbányában építettük fel a tábort, s naponta kétszer, oda-vissza szállítani valakit, hogy este már színpadon állhasson, fejvesztő és anyagilag is megterhelő vállalkozás lett volna. Máskülönben forgattunk a Börzsönyben is. Ott vettük fel a szökési jeleneteket. • Recskre egyáltalán nem gondoltak?- Nem, mert az ottani bányát eladták a franciáknak, és egy vegyesvállalat működik az egykori tábor helyén. A tarcali bánya azonban tökéletesen megfelelt az elképzeléseinknek. Épp egy esős áprilisi napon mentünk helyszínt keresni, s akkora köd szállt a kráterekből, hogy úgy festett az egész, mint Dante pokla. Ehhez a képi élményhez ragaszkodtam aztán végig, ilyen vizuális élményben ugyanis még soha nem volt részem. • Jules, a történet abszolút főszereplője: Arthur Zmijewski, aki Varsóban olyan alkotókkal dolgozott, mint Gustav Holoubek, Maja Komorowska, Krystyna Janda, Tadeusz Konwicki és Krzysztof Zanussi. Nem kevésbé híres színész az egykori ávós megfor- málója, Krzysztof Kolberger sem, akit legutóbb a Lengyel konyha belügyeseként láthattunk. Hogy talált rájuk?- Videofilmen fedeztem fel őket és anélkül. hogy próbafelvételre hívtam volna valamelyiküket, telefonon közöltem velük: főszerep vár rájuk Budapesten. Amin meg is lepődtek természetesen, hiszen filmszerepet így még otthon sem kaptak. De nagyon jól választottam, most már tudom. Egyébként a tábor egyik fanatikus politikai tisztjét is lengyel színész játssza. Daniel Olbrychski. Óriási élmény volt számomra ő is. Elképesztő, ahogy dolgozik. • Soha, egyetlenegyszer sem gondolt arra forgatás közben, hogy egy ilyen férfias film férfias látásmódot igényel?- Nem. Ilyesmi meg sem fordul a fejemben. Én világéletemben annyit teljesítettem, amennyit bírtam. Sem többet, sem kevesebbet. Paul Newman Most volt hetvenegy éves. Paul Newman, az örökifjú, aki ha nem filmez, akkor autóversenyez, vagy éppen gyertyaállásba emelkedik egy pádon a fotós kedvéért. Elvégre mi az neki, túl a hetvenen? S közben jótékonykodik. Mert úgy érzi, ha valaki olyan szerencsés, mint ő, ha annyi szépet és jót kapott az élettől, mint ő, annak szinte kötelessége, hogy a szerencsében másokkal is megosztozzon. Hogy másokkal is éreztesse: a szerencse nekik is ragyog. Különösen azoknak szereti megadni ezt az érzést, akikhez az élet egyébként is kegyetlenebb volt, mint az átlaghoz. Akiknek amúgy is kevesebbet osztott, mint másoknak. Paul Newman ezért hozott létre ashfordi (Connecticut) háza közelében egy gyermekfalut, ahol rákos, leukémiás gyerekek élnek. Illetve ezért alapított élelmiszer-ügynökséget, amelynek ’82-től, a kezdetektől befolyt összes bevételét, hatvanmillió dollárt jótékony- sági célokra fordította. Ebből támogat egy emigránsok gyerekeinek létrehozott floridai iskolát, juttat az AIDS-kutatásra és egy Los Angeles-i drogelvonó intézetnek. Ez utóbbi segítése némileg személyes indíttatású is. Bár a múltjáról, magánéletéről nem szívesen beszél, annyit azért tudunk, hogy első házasságából két lánya és egy fia született, aki kábítószer-túladagolásban halt meg. Második felesége három lánnyal ajándékozta meg. Ma sem szívesen nyilatkozik, nem szereti a filmforgatás körüli, a forgalmazást megelőző sajtóértekezleteket. Ugyanakkor tudja, hogy: „A sajtókampány a reklámot szolgálja, emeli a producerek bevételét. Ma egy bukás nagyon sokba kerülhet. Ezért van szükség arra, hogy a sajtó nagydobra verje a produkció születését. És a színészeknek, akik benne vannak a filmekben, részt kell venniük a reklámhadjáratban. Munkánknak ez ugyan nem a legkényelmesebb része, de ez is hozzátartozik a színész felelősségéhez. Ez ma így járja. Annak idején, amikor én indultam a pályán, kisebb volt a film költségvetése. Ahhoz, hogy az ember karriert fusson be, nem kellett annyi pénz, mint ma, s egy karriertörténetbe az is belefért, ha a színész esetleg megbukott egy-egy szerepében. A Rachel, Rachel című hatvannyolcas filmemet hétszázezer dollárból forgattuk. Ma ugyanez a film nyolc-kilencmillió dollárba kerülne. És egy produkciós iroda nem engedheti meg magának, hogy elveszítsen tíz-, húsz-, harminc- millió dollárt. Ezzek minimális összegek, amelyekből a jelen időkben ki lehet hozni egy filmet. Ennyi pénzből biztosra kell menni, s az anyagiak megkötik a fiatal művészek kezét. A pénz megakadályozza, hogy kísérletezzenek, új horizontokat, lehetőségeket keressenek, a kifejezés új formáival, másfajta megszólalással próbálkozzanak. A producerek nem fizetik a kísérletezést, mert az nem üzlet. Az üzlet a siker, az hozza a pénzt. S a rendezőknek, a producerek előtt meghajolva, a siker kliséi szerint kell filmet csinálniuk. A televízióval felnőtt nemzedék ízlését kell kiszolgálniuk. Ugyanez érvényes az irodalomra is. ” Paul Newman mindig an- tihősöket, veszteseket játszott. Nem maga választotta ezeket a figurákat, a véletlen műve, hogy ebbe a skatulyába került bele. De nem bánja. (Miért is bánná?) „Számomra mindig is vonzóbbak voltak a vesztesekről, az antihősökről szóló történetek, mert ezek a figurák és történeteik, az életük nem az alkalmazkodást, a megalkuvást képviselik. Ma kevés igazán érdekes szerep van, a filmek nem a valós viszonyokkal foglalkoznak. A közönség a szenzációért megy be a moziba, és a producerek látványos megaprodukciókkal igyekeznek kielégíteni ezt az igényt. ” Siker siker után jött az életében. Az Oscar-díjat mégis csak harmincegy évvel az első filmes bemutatkozása, negyvenhat filmszerep után, hatvanegy éves korában kapta meg. „Meghatóbb lett volna, ha haldoklóként, a halottas ágyról hívnak, hogy vegyem át a díjat. Ha hordágyon vittek volna fel a színpadra, és én a halotti lepel alól nyújtottam volna a kezem, hogy átvegyem a szobrocskát. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy több tucatszor is felterjesztettek Oscarra, többször is ott voltam az öt jelölt között, és ez már önmagában jutalom. Az, hogy az ember haza is viheti a szobrocskát, már csak szerencse kérdése.” Feldolgozta: (tallósi)
