Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-07 / 14. szám
i/asârnap 1996. április 7. tudomány Am ikor egy óriási porgázfelhőben megszületik a csillag és elkezd világítani és a vonzerején kívül most már a sugárzás is szóhoz jut, a mostanra már igencsak intenzív sugárzástól, amely függ az újszülött csillag méretétől, illetve tömegétől, a könnyebb elemek a csillag közelében elpárolognak, illetve távolabb kerülnek. Az „anyafelhő” lassan leválik a sugárzó újszülött csillagról és távolodni kezd tőle. A maradék felhőanyag a távolabbi hidegebb régióban lehűl, több lokális, illetve helybéli cso- mósodás jön létre. A porszemcsék ütközése során, amikoris sok esetben mintegy „összetapadnak”, növekednek és kialakulnak a több kilométer átmérőjű planetezimálisok (nagyobb méretű anyagtömegek), amelyekből később a bolygók jönnek létre. Az egész bolygószületés egy igen bonyolult, sok esetben nem tisztázott folyamat, amely több milliárd évig tart. Hasonló folyamat valójában együtt a csillag keletkezésével is elkezdődhet, mivel egyszerre több anyagcsomó is létrejöhet egy-egy óriási porgázfelhőben és ezek a csomók független fejlődésen mennek át. A felhő valamely régiójában több anyag gyűlik össze és gyorsabban kezd fejlődni, míg másutt kevesebb anyag ütközik egymással, kisebb tömeget képviselnek, így lassúbb növekedésen mennek át. Ezekből soha nem alakul ki világító csillag. Ha a nagyobbak elég anyagot gyűjtenek össze, csillagokká válnak és a kisebbeket vagy magukhoz láncolják vagy elpusztítják. így a világító csillag vagy csillagok körül az egyre táguló ősfelhőn és egyéb más „szemeten” kívül kicsi és sötét, fejlődésben lévő talán bolygóknak is nevezhető objektumok keringenek. Ezek lehetnek azok a sötét testek, amelyeket több csillag körül fedeztek már fel, illetve sejthető a jelenlétük ott. Mik ezek? Születő, illetve már kész bolygók vagy nagyon kis tömegű és gyengén sugárzó törpecsillagok? Mivel ismeretes egy tömeghatár, amely kimondja, hogy e határ alá eső anyagtömeg már nem lehet világító csillag, nincs más dolgunk, csak meg kell mérni ezeknek a sötét testeknek a tömegét és tudni fogjuk, hogy csillagot vagy bolygót találtunk- e. Természetesen ezek a mérések igencsak pontatlanok és körülményesek, mivel óriási távolságokban létező parányi objektumokat kell megfigyelni. Sok esetben a feltételezett kísérő tömege akkora (többszöröse a Naprenszer legnagyobb bolygójának, a Jupiternek), hogy már nem lehet bolygónak tekinteni, de még csillagnak sem. Ugyanis a bolygók és a csillagok között van egy átmenet, amelyet az ún. barnatörpe típusú objektumok töltenek ki. Ezek elég nagy objektumok, ha a bolygók méretéhez hasonlítjuk őket, de nem elég nagyok ahhoz, hogy csillagokká váljanak. Ahhoz éppen hogy csak kevés tömegük van és egyszerűen nem „képesek” úgy világítani, mint a csillagok. Valószínűleg egy ilyen barnatörpét fedeztek fel múlt évben a csillagászok a Fiastyúkban, a Bika csillagképhez tartozó szabadszemmel is látható csillaghalmazban. Sok csillagász a Naprendszer legnagyobb bolygóját, a Jupitert is egy ilyen se csillag, se bolygó objektumnak tartja, mivel túl nagy méretű és maga is sugároz a szemmel nem látható infravörös tartományban. Manapság már egyre több csillag mozgásában veszik észre a csillagászok azt az ingadozást, amelyet egy ismeretlen kísérő gravitációs vonzereje okoz, egy ismeretlen, sötét test keringése a megfigyelt csillag körül. A csillag fényének vizsgálata, másnéven spektrumának mérése is tartalmaz árulkodó jeleket, amelyek ilyen-olyan felhőrendszert tárnak fel. Sok esetben a felhőrendszert viszonylag fiatal csillag körül fedezik fel és valószínű, hogy egy születendő bolygórendszert figyelünk meg. Ilyen keletkező csillagokat és valószínűleg bolygórendszereket az Orion csillagképben, a Nagy Orion ködben, a Bika csillagképben és több csillag körül, például a nyári égbolt legfényesebb csillaga, a Vega körül fedeztek fel. Ha visszatekintünk a csillagok keletkezési folyamatára és összevetjük a jelenlegi megfigyelési adatokkal, feltételezhetjük, hogy számos bolygó- rendszernék kellene léteznie a világegyetemben, amelyek a fejlődés bármelyik stádiumában lehetnek. A probléma csak az, hogy a bolygók sötétek és apró- ak, tehát csaknem lehetetlen megfigyelni őket, és a csillagok, amelyek körül keringhetnek, túl távoliak. Még a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri is több mint négy fényévre van tőlünk, ami 40 000 000 000 000 kilométernek felel meg. Ezt az elméletet egyre több megfigyelési anyag is alátámasztja. Egyre több csillag körül fedeznek fel felhőrendszereket, illetve kisebb-nagyobb sötét kísérőket, amelyekről egyenlőre nagyon nehéz eldönteni biztos mivoltukat. Néhány esetben tényleg bolygóra gyanakodhatunk. Ügy tűnik, hogy a csillaggal együtt más típusú objektumok is keletkeznek és néhány csillagász szerint ezek sok esetben bolygók is lehetnek. Valószínűleg nem is olyan ritka jelenség a bolygók jelenléte más csillagok körül, mint ahogy régen gondolhattuk volna. Egyenlőre nincs megdönthetetlen bizonyíték bolygók létezéséről, csak még megerősítésre váró felfedezések. A kutatás folytatódik tovább. Ugyanis, ha találunk más bolygórendszereket, felmerül egy másik fontos kérdés. Milyenek ezek az idegen planéták és, ami igencsak fontos, lakottak-e? MÉHES OTTÓ Az óriási porgázfelhőben (felső, legnagyobb kép) egyszerre több helyen is elkezdődik a sűrűsödési folyamat, óriási lokális „anyagcsomók ” keletkeznek. Ezekben az óriási anyagcsomókban hasonló folyamatok játszódnak le és újabb sűrűsödések jönnek létre (a középső kisebb kép). Ezekből alakulnak ki a csillagok és velük együtt a bolygórendszerek is, ahogy ezt a legalsó ábrán lehet látni. A jobboldali képen egy ilyen por- gázfelhő látható, amely az Orion csillagképben van. MAGYAR TUDÓSOK „Nemzete egykor idézé hű nevét” VÁSÁRHELYI PÁL halálának 150. évfordulójára Aligha eshetne meg napjainkban, a tudomány és a technika századában, hogy az ország koszorús költője újon sírverset egy mérnökember fejfájára. Pedig volt oly boldog kor, melyben ez természetesnek számított. Vörösmarty Mihály e szavakkal búcsúztatta az idejekorán távozott Vásárhelyi Pált: „Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja! Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délbáb tündér palotáival álmom Képeihez, szebbnek festenem a honi tért? Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. “ Vajon mi lehetett az oka e gyönyörű soroknak? Akiről íródtak, korának igazi hőse volt: tele tetterővel és tettvággyal, lehetetlent nem ismervén a nagy nemzeti ügy szolgálatának szentelte egész életét. A történelemkönyvek szinte kizárólag csak a háborúkat, csatákat és a forradalmakat tárgyalják, az igazán nagy sorsfoldulókról meg sem emlékeznek, ha kívül esnek a politika látószögén. Pedig Széchenyi Istvánt Kossuth Lajos amiatt tekintette a legnagyobb magyarénak, mivel megajándékozta a nemzetet az Akadémiával, a honi ipar fellendítésén fáradozott, korszerű út- és vasúthálózatot igyekezett kialakítani és megkezdte a folyók hajózhatóvá tételét. Ez utóbbi feladat megvalósítása történetünk hősének érdeme. Vásárhelyi Pál 1795. március 25-én született a Korompa tőszomszédságában fekvő Szepesolaszi községben. Vízimémöki képesítését a pesti Tudományegyetem Mérnökképző Intézetében szerzi 1816-ban. Ezt követően a Körösök felmérésének munkálataiban vesz részt, majd 1823-tól a dunai mérések munkatársa, hat évvel később a munkálatok vezetője lesz. Ebben az időben vetődik fel először a Duna hajóútként való kihasználása. Csakhogy az Al-Dunai szakaszon ez szinte elképzelhetetlen a sok zuhatag és vízalatti szírt, sziklazátony miatt. Vásárhelyi feladata annak meghatározása, milyen eljárásokkal lehetne Európa nagy folyamát hajózhatóvá tenni. A fiatal, ambiciózus mérnökre szinte a munkálatok kezdetén felfigyel Széchenyi István, aki közvetlen munkatársául fogadja. Ahhoz, hogy lehetővé váljon álmuk megvalósítása, 1833- ban angliai körúton vesznek részt, hogy Vásárhelyi a vízalatti sziklák eltávolításának módozatait tanulmányozza és hogy beszerezze a megfelelő gépeket. A feladat meghaladja a korabeli műszaki és pénzügyi lehetőségeket: az eredeti kitűzött célt, a szabad hajózást ugyan nem sikerül biztosítani, de kialakítanak egy mederrészt, amelyben vontatással túl lehet juttatni a vízi járműveket az életveszélyes szakaszokon. Ehhez a sziklákba robbantva egy vontatómat is ki kell alakítaniuk, amit Széchenyiről neveznek el. A heroikus munkálatok vezetőjét, Vásárhelyi Pált a bravúros teljesítményért a Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia elődje) felveszi tagjainak sorába. Ezt követően első hajózási mérnöknek nevezik ki. Ebben a minőségében megbízzák a Lánchíd építésének előkészítésével, valamint a Száva szabályozásának megszervezésével. 1841-től központi hajózási felügyelőként részt vesz az ország egész területén folyó vízi munkálatok ellenőrzésében és irányításában. 1843-ban készíti el élete egyik főművét, a Dunának és mellékfolyóinak az Adriai-tenger szintjéhez viszonyított magasságmeghatározását. A múlt században Magyarország egyik leghosszabb folyója a Tisza: nyaktörő kanyaijai miatt mintegy másfélszerese volt mai hosszának. Emiatt nagyon sekély volt, így gondolni sem lehetett a rajta való hajózásra. A Tisza szabályozásának tervét 1845-ben nyújtotta be jóváhagyásra. Mivel egyszerre kívánta megvalósítani a folyamszabályozást, az ármentesítést és a nagy kanyarok átvágását javasolta, terve a korabeli viszonyokhoz képest meglehetősen költségesre sikeredett. A Tiszavölgyi Társulat választmányának ülésén olyan heves vitába keveredett terve ellenzőivel, hogy túlhajtott szervezete felmondta a szolgálatot: 1846. április 8-án, mindössze ötvenegy éves korában szívszélhűdés következtében elhunyt. Halála után a meghívott külföldi szakértő, Pietro Paleocapa lesújtó véleményt mondott Vásárhelyi tervéről, emiatt a megvalósítástól elálltak. Az ezt követő tervszerűtlen munkák kudarca az eredeti elképzelések felülvizsgálatára kényszerítette az illetékeseket. így a Tisza szabályozása a múlt század második felében végül is az eredeti, Vásárhelyi Pál által kidolgozott tervek szerint valósult meg. Bár Vásárhelyi Pál nem érhette meg élete főművének valóra váltását - a Tisza szabályozásának megvalósulását -, a sors kegyeltjének számított: tevékenységével a felismerheteüenségig megváltoztatta hazája arculatát, neki köszönhetően alakultak ki a ma is használatos vízi utak, vált a Tisza vidéke mocsárból mezőgazdaságilag hasznosítható területté. Nemzete utcákkal, terekkel, az építészmérnökök budapesti (Bartók Béla úti) kollégiumával és az utolsó Tisza-árvíz pusztításának színhelyén, Szegeden felállított köztéri szobrával idézi ,Jiű nevét“, OZOGÁNY ERNŐ
