Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-07 / 14. szám
Irónia, szatíra acsarkodó fintorba torzítja a Hatalom és kiváltképp pribékjeinek az arcát. Nincs bocsánat, nincs pardon, sokszor még a spahiri „nádmézes citromlével” megírt szöveg iránt sem, nem szólva arról, ha a szerző „gubics-savba” mártja a tollát. Nos, a Borsszemjankó szerkesztői sem használtak nagyon „téntát”, soraik közül és mögül egy évszázad múltán frissen- üdén csap arcunkba a vitriol. De lássunk egy példát... A parlamentben zajló alkotmányvitát „srófolja” Borsszemjankó az abszurditásig, amikor paragrafusokba foglalja „A köztársaság alapszabályait”. íme, a 13. paragrafus: „A köztársaság feje csak huszonnégy órára vá- laszthatik... így a haza minden polgárát sorban éri a dicsőség.” Mindezt az utolsó paragrafus hatványozza imagi- nérius végletekbe: „...a köztársaság egyelőre örökre alapíttatik meg. Ez idő elteltével majd meglátjuk, mi lesz tovább.” Ezt talán nem szükséges kommentálni... Tény viszont, hogy korok törésvonalán az embert fokozottabban „aggasztja” azonossága. Ennek alapja nyilván a létélmény, amely egy jogilag és cselekvésben nem korlátozott ország társadalmában bontakozhat ki - ezt nevezzük tömören szuverenitásnak, amelyről már Borsszemjankó is úgy vélekedett, hogy „... font sterlingnek czímzendő”. Mi, itt és ma, nem szenvedünk címkórságban. Kiválóan megfelel a dollár, a márka, a yen, sőt a schilling is, csak minél több legyen belőle, mert egy kis országnak, ugyebár, nagy szuverenitásra van szüksége. Kínosan ügyelhettek erre dédapáink is, így kerülhetett kedves vicclapjuk „Rendőri hírek” rovatába a következő kis közlemény: „Egy rendőrbiztos tegnap éjjel tíz óra felé az esti lapot olvasván, észrevette, hogy egy kelet felé fekvő ország kabinetje gyanús világításban tűnik föl. Alaposabban megvizsgálván a dolgot, látta, hogy a kabinetben oroszok vannak, kik éppen akkor tették koczká- ra Európa bizalmát. A koczkajáték tilos szerencsejáték lévén, a biztos rögtön jelentést tett és reményük, hogy a jó madarakat előbb-utóbb el fogják csíphetni. ” Egy biztos, az ezredfordulón a „koczkajátékot” komputer-vezérlésű játékautomatákkal műveljük. S bár ezek nyugati gyártmányok - ha nem leszünk óvatosak a keleti végeken - Európa bizalmát velük is kockára tehetjük... Az életbe azonban sem a múlt század végén, sem ma nem gyűrűzött be kizárólagos tartalomként a politika. Mokány Bérezi, a Borsszemjankó „állandó tudósítója” a dombszögi kaszinóból jelenti, hogy „csak a művészet tartja fönn az ember bendőjében a nemesebb szuflát." így aztán a Teleki-pályázatra is beérkezett néhány mű, melynek rövid kivonatait lapunk „Cso- dabogarászat” rovatába találhatjuk. Külön figyelemnek örvend az „»Éljen az igazság« czímű szomorújáték, amely Noé részegségét tárgyalja költői fantáziával, mert Noé a harmadik fölvonásban mint Clarence herceg, egy hordó malváziai borba fúl, de az ötödikben mint Esvény bácsi éled föl megint, a boros hordóból kihozván az emberiségnek az igazságot. ” Persze az ilyen igazsággal akkor sem megyünk sokra, ha történetesen whiskyből halásszuk ki, amely a Borsszemjankó szómagyarázata szerint „alsórendű angol borovicska, mely könnyen a temetőbe visz ki. ” Az akkori ország akkori pénzügyminisztere is nyilván oda készült - legalábbis úgy tűnik ki egy egész oldalnyi karikatúrából - amint kilógó mezítelen lábbal, remegve-reszketve fekszik az állami költségvetés foltos-rongyos takarója alatt, és így sóhajt fel: „Nem csak rövid, nem csak foltos, de már »födözhetetlen« lyukak is tátongnak rajta. ” Kétségtelen, hogy az eltelt száz esztendő verítékes igyekezete - nem volt teljesen hiábavaló. Már ott tartunk, hogy legalább a minisztereknek telik új takaróra. S talán még többre, másra is telne, ha... néha nem gán- csolná-fékezné őket az alkotmány. Egy képviselő becses hallgatóságának magyarázattal is szolgált: „Alkotmányos módon nemvolt lehetséges az alkotmányt megszüntetni.” Ügy istenigazában ma sem lehetséges. Ám az antagonisztikus ellentétek összeil- lesztésének-békítésének is akad eredeti módja. íme, a már említett Teleki-pályázatra beküldött további jeles alkotás: „Tetemes mű a »Sátán és kherub« czímű dráma is... Egy khe- rub beleszeret a sátánba, de a sátánt, törvény alatt állván, csak tűzzel-vas- sal lehet boldoggá tenni. így a kherub vele együtt egy vas kasztrolba fekszik és a pokoli tűzben vele eggyé sül. ” Az ezredfordulón sátán és kerub más utat választ. Privatizál... Nem bizJosef Hlinomaz: Kitüntetett varázsló dámával és tigrissel Josef Hlinomaz: Főherceg dámával és tigrissel tos, hogy „eggyé sül”, lehet, hogy minden misztikus attitűd nélkül, egészen közönségesen megsül... a saját zsírjában...! A Borsszemjankó „Arcképcsarnok” rovatában még magát Mikszáth Kálmánt sem kímélte: „Különös házasság, ám akárki lássa, Tudós palócz girhes grófoknak pajtása. Ki csillagnak termett a mesék egére, Mit ül tűrt utasnak ördög-szekerére?” Ezredfordulónk szellemi és anyagi jellegű konjunktúrája - legalábbis a mi tájainkon - máris szedi áldozatait. Nagyságrendi különbségek azonban nem hanyagolhatok el, mert: ... más, ha valaki szót emel, cselekszik majd eltűri annak következményeit; ... más, ha valaki szótlanul, passzívan meghúzódik; ... és egészen más, aki cimborának szegődik, feladva és eladva meggyőződését, elvrendszerét, anyanyelvét, kultúráját... Róluk bővebben majd a XXI. század végén szólunk...! POLÁK IMRE John Travolta tartozásai John Travolta (42) többmillió dollárt keres, ám lakbérét mégsem fizeti. Lehet, hogy csak a feledékeny- ség, nemtörődömség az oka, hiszen az „újrafelfedezett ” amerikai filmsztár állandóan úton van. Mint rendes férj, családapa, feleségét, Kellyt (32) és fiát, Jettet (4) is mindenhová magával viszi, talán ezért nincs, aki fizesse a lakbért... (dz) Szépek, hír & s tik és priusz o s dk Jane Fonda, Gábor Zsa Zsa, Al Pacino, Jennifer Capriati... Jól ismert szereplői a filmeknek, színpadoknak és a pletykalapok első oldalainak. De nem a rendőrségi nyilvántartóból. Eddig. Most azonban akadt egy úr Amerikában, George Seminara, aki két esztendőt szánt az életéből arra, hogy beleásson a bűnügyi kartotékokba. Nem vesztegette feleslegesen az idejét: 600 olyan sztárra bukkant, akik szépek, híresek és priu- szosak. Vagyis valamiért már elítélték őket. Közülük 51 rendőrségi nyilvántartó-fotóval is szerepel a kartotékon. Ezeket egytől egyig reprodukálta, majd nyilvánosságra hozta. A témában kiadott könyve - „Mug Shots” (Fotók a bűnügyi nyilvántartóból) - egy csapásra sikert aratott. Hiszen nem akármilyen látvány a kábítószer-csempészésért lefogott Jane Fonda a képre nyomott „törzsszámával”, a mogorva Al Pacino, aki 3 napot ült ittas vezetésért 19 éves korában, mert nem tudta kifizetni a 2 ezer dollár óvadékot, vagy a szent öregként ünnepelt Frank Sinatra, a feltételezett maffiakapcsolatot dokumentáló bűnügyi nyilvántartó fotójával. Amikor Sinatra megtudta, hogy ez a kép is szerepel a könyvemben, ügyvédjével azonnal üzent: „Hagyd abba a múltamban való kutatást, vagy bajba ke- Frank Sinatra a maf- rülsz... ” fiával „barátkozott” MTl-Press) A 73 éves Gábor Zsa Zsa (felvételünkön férjével, Frederick von Anhalttal, a hamis nemessel) gyakran megfordult a bíróságon, ha sértett önérzetű „kolléganői” rágalmazásért beperelték. Luciano Pavarotti: A fiatalabb győzött A világhírű olasz tenor sokáig cáfolt, tagadott, mint általában a férfiak, ha félrelépnek, s ilyen-olyan okok miatt félnek. Luciano Pavarotti (60) végül is legyőzte félelmét, s bevallotta, amit a világ régen tudott: megcsalta, s faképnél hagyta feleségét egy fiatalabbért. „Nem tudok többé Nicoletta nélkül élni” - mondta Pavarotti, miután visszatért karib-szigeteki szabadságáról, melyet, természetesen, titkárnő-barátnőjével, Nicoletta Mantovanival (26) töltött édes kettesben. Adua Pavarotti közben cáfolta azokat a lapjelentéseket, amelyek szerint pereskedésre kerül sor közte és férje közt a vagyonelosztásról, mivel - mint emlékeztet rá - 35 esztendős házasságuk alatt mindketten külön kezelték vagyonukat. (dz) ÉRDEKESSÉG 1996. április 7. l/BSáHlBp
