Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-07 / 14. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Gellérthegy - Varázshegy írásunk a 9. oldalon MELLÉKLET ÉPÍTŐKNEK ÉS ÉPÍTTETŐKNEK: Családi magazin 1996. április 7. XXIX. évfolyam Ára 10 korona Feltámadásra várva Húsvét. Örök legenda. Hol télűző, tavaszváró, termékenységvarázsló pogány szertartás, hol a feltámadás keresztényi misztériuma. De minden esetben az új élet ünnepe. A megújuló életé. Remény és bizonyosság, ígéret és valóság. Ünnep. Piros betűs nap a naptárban. És a szívünkben? Valaha az ünnepeink is mások voltak. Teljesebbek és ünnepiebbek. Megvolt a varázsa az ünnepvárásnak, a készülődésnek is. Még a húsvéti nagytakarításnak is. Ezért voltak talán még az ünnepet megelőző hétköznapok is ünnepiebbek. Meg azért, mert nemcsak az ünnepi asztal mellett jutott idő egymásra. Ó, azok a régi húsvétok! Vidámak voltak, zajosak, egyaránt része volt benne gyereknek és felnőttnek. Együtt ünnepelt a család, a rokonság, a közösség. Mert csak úgy lehetett igazi a hangulat. Együtt volt mindenki, ahogy a munkától terhes hétköznapokon, úgy az ünnep felszabadult örömében. Mennyivel szegényebbek, sivárabbak a mai ünnepeink. Szinte észre sem vesszük, hogy vannak. Elsiklunk mellettük. Mert időnk sincs ünnepelni. Folyton rohanunk. S rohannak velünk a napok, az évek. Rohanunk, hogy röpke létünkben valamit el- éijünk. Nincs megállás. Sokszor még az ünnepek idején sem. Még akkor is ott té- velygünk saját önzésünk ördögi labirintusában. Még akkor sincs időnk odafigyelni egymásra. Pedig néhanapján nem ártana megállni. Odafigyelni arra, ami bennünket körülvesz: meglátni a tavaszban az újra induló életet, a zsendülő ligetet, a rügyeiket bontogató fákat, szirmaikat nyito- gató virágokat, a csobogó folyóvízen táncoló napsugarakat. S felismerni: nem vagyunk egyedül, akik a feltámadást váijuk. Mi éppúgy a természet részei vagyunk, mint a fák, a virágok, az ég madarai, a föld állatai. De emberek vagyunk, s ezért a felelősségünk is nagyobb. Felelősségünk az életért. A megújuló életért. Nem elég csak ünneplőbe öltöznünk, a szívünket is fel kellene díszítenünk, s megtölteni mindazzal, ami szép és jó. Legalább az ünnepeken figyeljünk oda egymásra. Ne engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk a gőg, a hatalomvágy, az irigység, az alattomos képmutatás. Nem ártana olykor magunkba szállni s elgondolkodni azon, vajon mi végre vagyunk e világon. Mire jó ez a folytonos rohanás, hasztalan kergetése az időnek és a pénznek? Miért leszünk mindinkább idegenek és magányosak? Emberek vagyunk. És a sorsunk egy. A templomok falain kívül és belül. Hittel vagy hit nélkül. De a feltámadás, az új élet ígérete mindenkié. Aki őszintén akarja. S. FORGON SZILVIA Horváth Géza felvétele jsütetű törvényekről és a Szerződésről töprengek. Olyan tör- I vényekről, amelyeket vagy hónapokon át rágott-jegelt, vagy pedig demokratikus vitát és véleménynyilvánítást mellőzve lóhalálban fogadott el a pozsonyi várdombon székelő szavazómasinéria. Még a fülembe cseng csaknem félszáz ellenzéki honatya ütemes asztalverése, mert beléjük fojtották a szót, s a hangzavarban alig volt hallható, mire adták áldásukat egymást túllihegve a kormánypárti padsorokban ülő képviselők. Módfeletti örömükben fel sem sejlett bennük, hogy egyszer fordulhat a kocka: a hengerlő többség kisebbséggé zsugorodhat, s mi lesz, ha akkor épp rájuk sújt le a a kritikus véleményt főbenjáró bűnnek kikiáltó, Slotáék szájízének megfelelően módosított büntető törvénykönyv. Az a Btk., amely lakatot parancsol a kormányzati praktikákat bírálni merészelő törvényhozók, újságírók és egyszerű honpolgárok szájára. Meciar üzlete bejött: ugyanezek a kezek lendültek elsőkként magasba az szlovák-magyar alapszerződés ratifikálásakor is. Mindenkit megelőzve a Slota-pártiaké, akiknek cserébe ölükbe hullott a Btk-mó- dosítás. A fiatal szlovák állam érdekeire hivatkozó mélynemzetiek megkapták, amit az alapszerződés szentesítéséért cserébe kértek: így a ratifikálás nem volt gond. S hogy kinek volt jó ez az árukapcsolásos üzlet? - tették fel a kérdést el'enzéki képviselők a ratifikációs vitában Majd rögvest megadták a feleletet is: azoknak, akik ellenőrizetlenül magánosítanak és szétlopkodják a közvagyont. Korántsem az itteni magyaroknak. Örüljünk hát, hogy egyáltalán megkaptuk, amit akartunk. De tényleg örülhetünk? Mit ér ez a szerződés, ha van féltucatnyi vadonatúj Nesze neked, alapszerződés.,. törvény, amelyek elfogadásának épp a szlovák-magyar államközi dokumentum volt az „ihletője”? Immár érvénybe lépett az a nyelvtörvény, amely mást mond, mint az alapszerződés kisebbségi nyelvhasználatra utaló szakasza. Megszavazták az új területi-közigazgatási beosztást, amely az egyes járások etnikai összetételén változtat. Csak a két legneuralgikusabb kérdést említem, s ezekről homlokegyenest mást mondanak a szlovákiai törvények, mint az alapszerződés. Mármost mihez fogják tartani magukat a szlovák hatóságok és mihez igazodjon a közmagyar? Mindenki ahhoz, ami éppen megfelel neki? Nem lesz itt jogi káosz, amitől az épelméjű ember irtózik? Belebor- zongok, amikor leírom: netán ez a cél? Biztosan csak egyet lehet tudni: szlovák meggyőződés szerint végleg le kellene tennünk a kisebbségi kollektív jogokról és az autonómia csíráját is irtani fogják ebben az országban. S amit még nem tudni, csak sejteni lehet. Nevezetesen: miként oldják majd meg az előbb felvetett dillemmát, azt, hogy számos törvény ellenkezik az alap- szerződéssel? A szlovák alkotmány második fejezete szerint a hazai törvényekkel szemben előnyt élveznek a nemzetközi szerződések, amelyek „az alkotmányos jogok és a szabadságjogok bővebb terjedelmét szavatolják”. Nagyobb jogi erővel bírónak tehát az alapszerződést kellene tekinteni. Demokratikus államban ez járná, de félő, hogy Pozsony korábbi elszólások alapján nem ezt az utat választja. Pár hónapja elhangzott egy akkor meglehetősen elsikkadt megjegyzés: az alap- szerződés csak kétoldalú, tehát nem nemzetközi szerződés, így nem kell hozzáigazítani a vele nem összecsengő szlovák törvényeket. Félő. hogy a ratifikálással csak újabb terméketlen vita veszi kezdetét arról, hogy mikor nemzetközi és mikor kétoldalú egy szerződés. P. VONYIK ERZSÉBET
