Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-24 / 12. szám
EÖRSI MÁTYÁS a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke: A fő gond nem az 1201-es, hanem a politikai akarat • Épp egy éve húzódik az alapszerződés ratifikálásának ügye Szlovákiában. Nem nyúlt túl hosszúra ez az időszak?- Nem túl nagy jelentőségű nemzetközi szerződések esetében ez elfogadható. Sőt, a nemzetközi gyakorlatban nem is tekinthető szokatlannak, ha akár két évet is késik a ratifikáció. A magyar parlament számos esetben adós már megkötött szerződések jóváhagyásával. Ám a magyarszlovák alapszerződés mindkét ország szempontjából alapvető jelentőségű és ratifikálásának elhúzódása politikai tartalmat kap. Úgy tűnik: Szlovákiában nincs meg a megfelelő többség a szerződés jóváhagyásához. • Miben látja a csúszás okát?- Gondolom, hogy Meőiar miniszterelnök nem merte vállalni sem azt, hogy az alapszerződés megbukjon, de azt sem, hogy saját koalíciós partnereivel konfliktusba kerüljön, netán ellenzéki képviselőkkel kelljen megszavaztatni a szerződést. Ezért halogatja. Ne feledjük: nem egyszerűen az történt, hogy nem került ratifikálásra, hanem az, hogy többször napirendre tűzték, majd levették a napirendről. • Az államnyelvvédelmi törvény megszületése után azt hittük, már nincs akadálya a ratifikációnak, ám a helyzet egyre bonyolultabb.- Nem könnyű nekem, mint külügyi bizottsági elnöknek elemezni a szlovák belpolitikát, de azt elmondhatom: nemzetközi tapasztalat, hogy a nacionalistáknak tett engedmények ritkán vezetnek a nacionalisták kompromisszum készségéhez. Ellenkezőleg: ha a követeléseik kielégülnek, az étvágyuk tovább fokozódik. Gondolom, a miniszterelnök úr azt remélte, hogy a nyelvtörvény elfogadásával koalíciós partnerei könnyebben elfogadják az alapszerződést. Nem ez történt. • Á nyelvtörvény elfogadása után Ön Pozsonyban járt és tárgyalásai után úgy nyilatkozott: abból kell kiindulni, hogy itt létezik a nyelvtörvény, s ennek fényében kell keresni a kiutat.- Igyekszem reálpolitikát folytatni, ezért felvetettük, hogy a szlovák parlament mielőbb hozza meg a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt, amely orvosolhatja a szlovákai magyarságnak az államnyelvvédelmi törvényből fakadó sérelmeit. Ha szlovák a félben meglenne a szándék arra, hogy a határain belül élő magyarság jogos igényeit rendezze, akkor ez megfelelő kompromisszum lenne. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden tárgyalópartnerünktől ígéretet kaptunk arra, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény a parlament elé kerül és az elfogadja. • A hét elején ( február derekán - a szerk. megj.) a kisebbségi nyelvhasználati törvény előkészítésével megbízott bizottság elnöke úgy nyilatkozott az Új Szónak: nincs is szükség a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényre, elég, ha Szlovákia aláírja a kisebbségi nyelvek európai chartáját...- ...Nem olvastam a nyilatkozatot.... • ... ráadásul ez a törvény nem is szerepel a szlovák kormány idei törvényalkotási tervében...- Nem ismerem az idézett véleményt és csak azt tudom mondani, hogy minden tárgyalópartnerem - Slobodník urat is beleértve - arra tett ígéretet, hogy ez a törvény elfogadásra kerül. • A magyar diplomáciának volt egy kompromisszumos javaslata: a két ország közösen forduljon az Európa Tanácshoz az 1201-es ajánlás körül támadt pozsonyi kételyek tisztázása végett, de Juraj Schenk ezt elutasította. A magyar félnek a szlovák elzárkózás miatt van-e lépési lehetősége?- A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően két dolgot lehet tenni: megtárgyaljuk kétoldalú alapon a kérdést. Ha ez nem sikerül, akkor megpróbáljuk a nemzetközi közösséget bevonni, ebben az esetben az Európa Tanácsot. A kétoldalú tisztázás nem vezetett eredményre, a magyar fél ezután tette a javaslatot, a szlovák partner azonban elutasította. Nincs harmadik megoldás. Itt legfeljebb ismételten lehet javasolni ugyanazokat a megoldásokat, amelyeket korábban a szlovák fél már elutasított. De annak nincs értelme, hogy ezt hetente megtegyük. • Tehát most egyértelműen Pozsonyon a sor...- Természetesen. De számomra nem is az a kérdés, hogy most ki dobja a labdát, hanem az: a szlovák politikusokban megvan-e az őszinte szándék, hogy a magyarsággal a történelmi kiegyezést létrehozzák, megvan-e a készség, hogy Szlovákiát az euro-atlanti integráció irányába vezessék, hogy megfeleljenek azoknak a demokratikus viszonyoknak, amelyek jövendőbeli partnereinknél már természetesek. Ha ez megvan, akkor lesz továbblépés, ha pedig hiányzik, akkor sem Magyarországon, sem Európában nincs az az erő, amely ezekre a kérdésekre választ adhatna. Ezt csak a szlovák lakosság oldhatja meg oly módon, hogy ha Szlovákia polgárai elkötelezettek az integráció iránt, akkor olyan politikai elitet választanak, amely ezt az igényt kielégíti. • A szlovák félnek a legnagyobb gondot az 1201-es ajánlás jelenti. Magyar megítélés szerint a kérdéses cikkely nem értelmezhető úgy, hogy valamiféle kollektív jogokat legalizál. Miként látja, Pozsony miért magyarázza mégis ezt bele?- Nem osztom azt a nézetet, hogy a fő gondot az 1201-es 11.paragrafusa jelenti. Ha ez nem lenne benne az alapszerződésben, akkor a szlovákmagyar dokumentum ellenzői mást kifogásolnának. A fő probléma az, hogy nincs meg az akarat, illetve, nem világos, mi is a szándék: a konfliktusok élezése vagy elsimítása. • Az 1201-esre való hivatkozás tehát csak ürügy...- Kifejezetten ürügy. Egyébként a dolog érdemi részét sem akarom megkerülni. Megítélésem szerint az autonómia különböző elrendezései, a kollektív jogok alapvetően címkék és semmit sem árulnak el a rendelkezések tartalmáról. Számomra, ha a kisebbség jogai (amelyek európai értelemben szükségesek és követendőek), kellő precizitással meg vannak fogalmazva és kiterjednek a kisebbség minden indokolt igényére, s ha a többség részéről megvan a szándék ezeknek a végrehajtására, akkor harmadrangú kérdés, hogy a társadalomtudósok utólag kollektív jogoknak, vagy miknek nevezik őket. • Szeretném, ha vázolná, mi is az 1201-es körül a jelenlegi helyzet. Az ön szlovák kollégája, Slobodník úr nemrég Strasbourgban járt és úgy nyilatkozott, hogy az 1255-ös ajánlás gyakorlatilag semmissé teszi az 1 201-eset.- Ilyen értesüléseim nincsenek, de nem hivatalosan annyit mondhatok: kizártnak tartom, hogy a parlamenti közgyűlés az eredetit semmissé tette volna. Ha így lenne, akkor mi is tudnánk róla Magyarországon. • Dusán Slobodník szlovák lapoknak azt is nyilatkozta, hogy a ratifikálással meg kellene várni az Európa Tanács júniusi ülésszakát, amely végleg tisztázná az 1201-es értelmezését.- Próbáljuk meg elfogadni Slobodník úr logikáját. Pozsonyban ratifikálják az alapszerződést, az 1201-essel együtt. Ha júniusban az ET értelmezi az ajánlást, akkor mire várnak? Ha annyira bíznak abban, amit ő állít, akkor ratifikálják már holnap, vagy jövő héten, és ha az ET tényleg értelmezi, akkor a felek ezt magukra nézve el fogják ismerni. Szerintem a magyar kabinet már most kész kijelenteni, hogy bármilyen értelmezés születik, elfogadja azt. • A szlovák parlament a külügyi bizottság feladatául adta, hogy dolgozza ki az értelmezési záradékot az alapszerződéshez, konkrétan az 1201- eshez. Ha elfogadják a záradékot, Budapest mikéntfog reagálni. ?- Nem is foglalkozunk vele. Képzeljük el, hogy XY pozsonyi lakos eladja az autóját ZA nyitrai lakosnak és az aláírt szerződésbe ZA utólag beírja, hogy nem vállal felelősséget a kipufogócsőért. A szlovák parlament ezt megteheti, de ez jogi abszurdum, és a magyar fél nem is kíván vele foglalkozni. • Slobodník úr állítása szerint öntől nem kapott egyértelmű választ arra, vajon a magyar fél beleegyezne-e abba, hogy szlovák-magyar jogászcsoport véleményezze az alapszerződéshez csatolandó záradékot.- Ha szóba került volna, akkor Slobodník úr egyértelmű választ kapott volna, mégpedig olyan értelemben, hogy semminemű szövegértelmezésbe nem megyünk bele, főképpen kétoldalúba. Ez már az aláírt szerződés újratárgyalása lenne. • Tehát megbeszéléseiken volt szó a jogászcsoport felállításáról?- Ezt a szlovák fél gyakran fölveti, lehet, hogy itt is felmerült... • Dusán Slobodník szerint Eörsi Mátyás nem adott egyértelmű választ...-...akkor most elutasítom a javaslatot. Nem bízunk egyébként abban, hogy ha a két jogászcsoport összeülne, akkor nem merülnének fel újabb és újabb esetek. Szerintem Szlovákia komoly ország, és ha aláír egy szerződést, akkor tudja, mit írt alá. Abból, amit Slobodník úr javasolt, az tűnik ki, hogy a szlovák miniszterelnök nem tudta, mit ír alá. Nem hiszem, hogy ez lenne a válasz. Meéiar úr komoly ember és feltételezem, hogy tudta, mit ír alá. A magyar fél tisztában volt azzal, mire adta az áldását. • Milyen nemzetközi kihatása lehet a halogatásnak?- A ratifikáció elhúzódása szlovák részről nem pozitív jelzés, de önmagában nem állít ki bizonyítványt Szlovákiáról. Nem szolgál örömömre, hogy Szlovákia megítélése az utóbbi időszakban romlott. Ez egyaránt káros Szlovákiának és Magyarországnak, sőt: mindenkinek. Budapestnek érdeke, hogy térségünk minden országa lehetőleg együtt integrálódhasson a nyugati struktúrákba és hosszú távon stabilitás legyen térségünkben. P. VONY1K ERZSÉBET Egypereesek a pártállamból Szakértelem Kár Egy szép tavaszi délelőtt a járási párttitkár határszemlére indult a szövetkezet elnökével. Már negyedórát zötykölődtek az útta- lan utakon, amikor a fekete Volga lefékezett egy jókora repceföld mellett. Kiszálltak és mélyeket szippantottak a bódító illatú levegőből. Nyugodtan nézelődhettek, mert a pincében, ahol a jeles vendégnek ebédre terítettek, már minden a helyén volt. Talán már az asztal mellett ültek volna, ha a titkár nem erőskö- dik, hogy itt, a pusztaságban álljanak meg. Tetszett neki az üde táj, a szabályos alakzatú parcellák. A jó gazda szemével tekintett végig a szépen zöldellő táblán.- Ez igen - szólt elégedetten. - Ez aztán a szép borsó! A szövetkezet elnöke kényszeredetten nevetett. Aztán a sofőr miatt, aki a lekúzott ablakon keresztül figyelte őket, kijavította:- Nagyon hasonlít rá, de izé... ez repce.- Hogy ez nem borsó? - horkant fel a párttitkár. Lehajolt, és csippentett a sarjadzó levelecskékből. Mondani akart valami szakszerűt, de az elnök zavarában sürgetni kezdte:- Induljunk, titkár elvtárs, induljunk, mert a húslevesből kocsonya lesz, mire oda érünk!- Nono! - nevetett a titkár -, csak ne beszéld ki magad. Tudom én, milyen a repce, az én apám is paraszt volt valamikor. Nem estem messze a fájától!... Ott, ahol a nyárfaerdő véget ért, a vízmosás szélén, két, ideiglenesen hazánkban tartózkodó orosz katona olajoshordókat dobált le a teherautó plátójáról. Szótlanul, a munkájukba feledkezett emberek buzgalmával dolgoztak. Egyikük, akinek a nyakában kalasnyikov lógott, egy hosszúnyelű kalapáccsal kiütötte a dugót, s a hordó tartalmát a vízmosásba eresztette. A másik, akinek nem volt kalasnyikov a nyakában, egy szussza- násnyi szünetet engedélyezve magának, elmélázva bámulta a vízmosás fűtengerét.- Milyen kár - mondta csüggedten. A kalasnyikovos megütközve nézett rá. Aztán elvigyorodott.- Csak nem lettél környezetvédő? - kérdezte.- Arra gondoltam, milyen kár, hogy hazamegyünk.- Ja... Az tényleg kár - bólintott a kalasnyikovos. Bámulták a sötéten hömpölygő folyadékot, s elmerengtek. Aztán a kalasnyikovos kis idő múlva megszólalt:- Én tunguszkai vagyok. Te hova mész haza, ha leszerelsz?- Hová? ... Nem is tudom. Tudod, nekem már az apám is katona volt, mindig úton voltunk. Én mindenhol otthon vagyok, nekem mindegy.... Lehajolt, s az éppen kiürült hordót belökte a többi közé. LENDVAY TIBOR Foto: Méry Gábor
