Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-24 / 12. szám

Vasárnap 1996.március 24. ___________________ MÚLTÚNK ■ JELENÜNK Pá rizs, 1995. március 19. A szlovák és a magyar kormányfő nagy pompával alá­írta a két ország alapszerződését. Élő tévéadásban láttuk: elégedetten paroláztak, s a jelenlévő európai állam- és kormányfők is fellélegeztek. Eltelt egy kerek év, ám a szlovák parlament még mindig a szerződés ratifikálásával bíbelődik. A bu­dapesti honatyák már tavaly júniusban áldásukat adták a dokumentumra. Meg­szokott-e a nemzetközi gyakorlatban, hogy ilyen soká, jegelnek” egy ratifikálást? DUSÁN SLOBODNÍK a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke: Kétszer mérünk és egyszer vágunk • Tavaly ilyenkor ön elképzelhetőnek tartotta, hogy a szlovák parlament 1996 márciusáig nem ratifikálja az alapszerződést?- Miért ne! A szerződések számos esetben csak késéssel kerülnek ratifikálásra. Például Magyaror­szág addig nem akarta jóváhagyni az orosz-ma­gyar szerződést, amíg nem kerül bele az 1956-os eseményeket elítélő cikkely. A ratifikációnak nem kell mindig gyorsan megtörténnie. Fiatal állam vagyunk és ezért jól oda kell figyelni arra, hogy a szerződés ne ártson Szlovákia érdekeinek. Szere­pel benne az 1 201-es ajánlás, amely értelmezhető úgy is, hogy bizonyos kollektív jogokat legalizál. A egyéni jogok tekintetében Szlovákia az európai államok élvonalában foglal helyet. Ne maradjon ki a válaszomból, amit most mondok: Szlovákia nem hasonlítható össze Magyarországgal, amely ugyan szép törvényeket fogad el, de a gyakorlatba nem ülteti át őket. Ellenben Szlovákia a törvénye­ket és a szerződéseket végre is akarja hajtani, s ezért jól meg kell fontolnia, milyen szerződésre adja áldását. Hangsúlyozom: ezzel nem akarom azt mondani, hogy Szlovákia nem akarja jóvá­hagyni a szerződést. • Szlovákia államérdekei szempontjából opti- mális-e a szerződés a Meciar és Horn kormányfők által aláírt formájában?- Határozottan nem. Optimális akkor lenne, ha nem szerepelne benne az említett 1201-es ajánlás. Újra aláhúzom: Szlovákia őszintén óhajtja a jó­szomszédi együttélést Magyarországgal. Nem fo­gadhatjuk el azonban azokat a jelzéseket, amelyek Budapestről érkeztek a szerződés párizsi aláírása után. El kell mondanom, mennyire rossz légkört te­remtett a szlovákiai ratifikáláshoz a nyelvtörvény elfogadása után a magyarországi médiák hisztéri­kus reagálása. S a sajtó csak azt közölte, amit a ma­gyar politikusoktól hallott! Idézném Tabajdi Csa­bát, aki azt nyilatkozta, hogy az alapszerződés alá­írása nem egy szakasz lezárása, hanem új fejezet kezdete a dél-tiroli modell megvalósításához. • Szlovák részről politikai hiba volt, hogy az 1201-es bekerült az alapszerződésbe?-Ez az egyetlen olyan dokumentum, amely jo­gászok szerint bizonyos kollektív jogokat legali­zál. Ön is tudja, hogy az Európa Tanács bécsi fó­rumán 1993-ban nem fogadták el, ehelyett dol­gozták ki a kisebbségi keretmegállapodást. De mást is mondhatok: Bindig úr, az ET kisebbségi ügyekben illetékes raportőre feladatul kapta, hogy dolgozza ki a kisebbségek kulturális jogait rögzítő ajánlást, amelyet 1255-ös számúként fogadtak el az ET parlamenti közgyűlésében. Ebben már nem szerepel az 1201-esben még ottlévő 11. cikkely, amelyben szó volt a kollektív jogokról. • Az 1201-es ajánlás körüli szlovák dilemma ezzel tehát megoldódott?- Egyáltalán nem. Csak arra utaltam, hogy a Bin- dig-jelentés már nem említ kollektív jogokat. • Változatlanul időszerű tehát a feladat, ame­lyet a külügyi bizottság a parlamenttől kapott, hogy dolgozza ki az alapszerződéshez csatolandó szlovák értelmező záradékot.- Igen, készül ez a függelék. Bizalmas jellegű dokumentum, ezért legfeljebb annyit mondhatok, hogy mindössze 2-3 oldalas lesz. Az mindenkép­pen szerepelni fog benne, amit a párizsi aláírás előtt a magyar félnek átnyújtott szlovák jegyzék is kidomborított: Szlovákia az egyéni kisebbségi jo­gok betartására kötelezi magát, amit az alap- szerződés 15. cikkelye is leszögez. De visszatér­nék még a Bindig-jelentéshez. Az ET raportőre a vitatott 11. cikkelyt véleményezésre az ún. velen­cei jogászcsoport elé teijeszti, amely áprilisban ül össze, s döntése után az Európa Tanács júniusban tér vissza a kérdéshez. • A szlovák parlamentnek várnia kellene a rati­fikációval addig, amíg az ET-ben a kérdés tisztázó­dik? Megtörténhet, hogy újabb féléves halasztás következik?- Nem feltétlenül. • De előfordulhat?- Ez az eshetőség is fennáll. A törvényhozás vezetése döntött arról, hogy a március végi ülés­szakon napirendre tűzzük a ratifikálást. Közben várjul az említett jogászi értelmezést. Való­színűleg előbb kerül sor az alapszerződés jóváha­gyására, mint a velencei döntés megszületésére. • De a szlovák függelék mindenképppen elké­szül? Ez bizonyosan megszületik. A ratifikálásról ugyanez nem mondható el. 95-97 százalékos esé­lyt adok annak, hogy március végén sor kerül rá. A fennmaradó 5-3 százalék kizárólag a halasztás­ra értendő, mert mi a szerződést ratifikálni akar­juk. A közmondás is azt tartja, kétszer mérj, egy­szer vágj, s nekünk is ehhez kell tartani magun­kat. De „vágni” mindenképpen fogunk! Meglesz a jogászok bevonásával készülő szlovák függelék is, ámbár tudatosítjuk, hogy ez csak a szlovák kormányt kötelezi. • A magyar felet viszont nem...- Ebben igaza van, de a szerződést Szlovákiá­ban nem a magyar fél fogja végrehajtani, hanem mi. Budapest nem írhatja elő a szlovák szervek­nek, hogy mit tehetnek és mit nem. Ez fordítva is érvényes. De ha akarnánk, sok kellemetlensé­get okozhatnánk Magyarországnak, ha felemle­getnénk az alapszerződés 15. cikkelyében sze­replő kisebbségi jogokat, amelyek déli szomszé­dainknál csak papíron biztosítottak. Nálunk nem látok egyetlen olyan területet sem, ahol az egyé­ni kisebbségi jogok ne érvényesülnének. Vegyük az oktatásügyet, a választásokat. Itt van Somor­ja. A lakosság több, mint 60 %-a magyar. És tudja, milyen a városi képviselőtestület összeté­tele? 37 magyar és 1 szlovák... • De a polgármester, Ján Babej szlovák nemze­tiségű...- De mihez kezd Babej úr a 37 magyarral szemben? Normálisnak tartja ön, hogy ilyen az arány? • Én tiszteletben tartom a demokratikus válasz­tások eredményét....- A választási rendszer hiányossága, hogy a szlovák pártok megosztottak voltak, a Magyar Koalíció viszont egységesen lépett fel, amit nem ítélek el. De senki sem hatálytalanította a válasz­tási eredményeket! Senkinek - még a Kossuth Rádiónak sem - nem áll a jogában azt állítani Szlovákiáról, hogy a kisebbségi jogok meg van­nak csorbítva! De épp az említett somorjai példa miatt, amely nem egyedülálló, nem egyezhetünk bele a kollektív jogok engedélyezésébe. Mert mi lenne, ha a somorjai magyar képviselők azt mon­danák: mi itt nem akarunk semmilyen szlovák is­kolát. Ezt aztán talán nemzetközi szinten kellene megoldani. • Mindez kölcsönös bizalom kérdése is...- Nekünk megvannak a tapasztalataink. Nem akarok visszakanyarodni Apponyi törvényeihez. • Eörsi Mátyásnak Ön javasolta, hogy tárgyal­janak a két ország jogászai...- ...ez nem lenne rossz ... • Volna gyakorlati haszna?- Feltétlenül. Kiderülne, mi a jogászok vélemé­nye, és kinek érdeke igazán a harmonikus jó­szomszédi együttélés. Elhangzottak itt különböző vélemények, így Duka Zólyomi úrtól is, hogy te­rületi autonómiát akarnak. Ez elfogadhatatlan és teljesen kizárt. • A magyar fél a jogszakértői megbeszéléseket a szerződés újratárgyalásának tekinti...- De az alapszerződés is rögzíti, hogy a felek időnként tárgyalnak a vitás kérdésekről. Ez elől a magyar fél sem térhet ki. Vitás esetekben a felek kifejezett kötelessége a tárgyalás. • Eörsi úr ígéretet kapott, hogy törvény születik a kisebbségi nyelvhasználatról...- Meggyőződésem, hogy lesz. • Az idei törvényalkotási tervben nem szerepel.- De utólag besorolható. Szlovákia feltétlenül szavatolni fogja, hogy a kisebbségi nyelvhaszná­lati törvény egy jottányival sem lesz rosszabb, mint az 1990-es. De jobb sem lesz semmivel! • A törvény szükségét kétségbe vonja az előkészí­tésével megbízott bizottság elnöke. Dusán Vilim sze­rint Szlovákiának inkább a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját keltene ratifikálnia...- Ez az egyik lehetséges, de nem kötelező ér­vényű megoldás. Szlovákia a Charta 90 rendelke­zése közül túlzás nélkül mintegy hetvenet teljesít. Magyarország ugyan ratifikálta, de kételkedem benne, hogy tiszta lelkiismerettel mondhatná: a kö­telező pontoknak eleget tett. Vajon hány szlovák tanítási nyelvű iskola van náluk? Egyetlenegy sem! Ellenben Szlovákiában legkevesebb 60 magyar középiskola működik. Szeretném, ha Eörsi úr rea­gálna a következőkre. 1993-ban az Országgyűlés törvényt fogadott el a kisebbségek parlamenti kép- viseletéről.Ez mind a mai napig nem történt meg. Miért? Mert kevesen vannak? A négyszázezer szlovákból megmaradt tízezernek éppen olyan jo­gokat kell biztosítani Magyarországon, mint az öt­száznyolcvanezer szlovákiai magyarnak! Mi jó­szomszédságban akarunk élni, de sem déli szom­szédaink politikusai, sem az itteni magyar nemzeti­ségű politikusok nem ringathatják magukat abban, hogy sarokba hagyjuk magunkat szorítani. Z rínyi ismert mondása a törökdúlás idejéből való, aminek következté­ben a magyarság a mélyponttá ju­tott. Manapság ugyanígy a nemzeti iden­titásunk leértékelődésével küzdünk. Pedig amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagyobb nemzet teljesítménye közül. Ele­gendő talán megemlíteni a nyolc magyar származású Nobel-díjast. Közismert, hogy például az olimpiákon elért eredmé­nyeket tekintve a sportnagyhatalmak kö­zé tartozunk. A szomszédainkon túlra te­kintve, érdemes egy kissé szemrevételez­ni, hogyan is vélekedtek rólunk a világ kiemelkedő szellemiségei a múltban. II. Pius pápa írta Frigyes császárhoz címzett levelében, Hunyadi János világra­szóló diadala után, hogy „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civili­záció védője.” Amit gyakran és sokan megismételtek. Montesqieu így jelle­mezte népünket:, Js magyar híres szabad- ságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelle­méről, hősi bátorságáról. Vendégszerete­tének legendás híre van.” Jules Michelet-nek, a múlt század leg­nagyobb francia történészének a vélemé­nye: ,.A magyar nemzet a hősiesség, a lel­ki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette?” (...) „Vajha a francia tör­ténetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősé­vel szemben. E nemzet hősi példájával fölemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség a magas erkölcs megnyilatko­zása.” Ibsen, Carducci, valamint Heine verset írt a magyarokhoz ugyanakkor, amikor Victor Hugót (1802-1885) szabadságharcunk e szavakra ihlette: „Magyarország a hősök nemzete. Né­metország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyar- ország a hősiesség megtestesülése.” Saint René Taillandier (1817-1879) az elnyomatás idején jelentette ki, hogy „a magyar nemzet nem pusztulhat el, ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni”. Vautrier ugyancsak francia politikus írta e század elején: .Magyarország múlt­ja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadab­ban zsákmányolhassa ki, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó ma­gyarság panaszait meg ne hallhassa.” Elisée Reclus (1837-1916) nagy föld­rajztudós szerint: .Magyarország rendkí­vüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. Földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármim alakuljon is Közép-Európa sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási aréná­ban...” Keyserling német filozófus, Európa nemzeteit sorra véve úgy találta, hogy „a magyar őrzi mindmáig azt a szellemet, amely Európát megteremtette. A legarisz­tokratább nemzet, amely ma Európában található. Szabad, nagylelkű, önfeláldo­zó”. Bismarck (1815-1898), az egységes Németország megalkotója is elismeréssel szólt rólunk. Tőle származik az a kijelen­tés, hogy .különös nép a magyar, de ne­kem nagyon tetszik”. A múlt század közepétől az amerikaiak is figyelemmel kísérték a magyarság helyzetét. Így Roosevelt (1858-1919) az USA elnöke, 1910-ben nálunk tett látoga­tása alkalmával ezt jelentette ki. „Az egész civilizált világ adósa Magyaror­szágnak az ő múltjáért” A húszas évektől számos részvétnyilat­kozat jelenik meg. Olaszországban D’Annunzio 1926-ban megállapítja: .Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet végérvényesen ren­dezni.” I. Garvin angol publicista 1925- ben írja: „Valamennyi legyőzött nép kö­zül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.” Lord Sydenham. az angol felsőház tagja, 1927-ben kiadott könyvében írja: „A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú, büszke népet, mely most a kisantant jól felfegyverzett népei­nek gyűrűjébe van bezárva.” A győztes államokban megjelent nagyszámú magyarbarát munka közül a legnagyobb visszhangot Lord Rother- mere 1927. június 27-én a Daily Mail­ben megjelent cikke jelentette, melyben megállapítja: „Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Eu­rópa békéjének. Azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.” Mac Cart- ney angol történetíró 1934-ben megjelent könyvében hasonló együttérzéssel ír ró­lunk. Végezetül idézzük Petőfit, akivel egyetérthetünk abban, hogy: „Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep.” Z1LIZ1 TIHAMÉR „S<fty nem^etttéí dem tpvpfunk tzíMévalák... ”

Next

/
Thumbnails
Contents