Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-03 / 9. szám
Fontoljuk meg a palántázást Az az érvelés, hogy ültessünk palántát helyrevetés helyett, mert így vetőmagot takarítunk meg, önmagában kevés. A termelők a palántanevelés, -szállítás és -kiültetés költségeit gyakran alábecsülik, sok esetben elhagyják az ültetést követő növényvédelmi és öntözési munkálatokat is. Nem kétséges, hogy a korszerű, intenzív termesztésmódra a palántázott növény jobban felkészült, az ilyen gyorsabban termőre fordul. A sikert azonban már a palántanevelés idején alapozzuk meg. Kis növény, gyorsan A 20-30 mm átmérőjű, szivaros palánták nevelési ideje egy hét. A május eleji szabadföldi kiültetéshez április végén vetjük el a magot a fóliasátrakban vagy az üvegházakban. A kiültetésre kész növény két szikleveles, valódi levél azonban még nincs rajta. A szára, különösen a gyökérnyak fölött, szilárd. Az elkészült, kis átmérőjű szivaros palánták nem maradhatnak sokáig a tálcákon. Ha nem tudjuk szétrakni, akkor a szik alatti szárrész megnyúlik, kifejlődik az első valódi levél és elhúzza a szárat. Az ilyen elöregedett palánta már a szállítást is nehezen bírja, kiültetés után pedig az első komolyabb szél megtöri. Meleg talajban Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az elkészült palántákat, a külső időjárást figyelmen kívül hagyva, mindenáron kiültetik. A gyakori május elejei lehűlések, esetleg fagyok a helyrevetett uborka magját még a földben találják. A kiültetett palánta megsárgul, ha fázik, 0 C° alatt pedig megfagy. A kis átmérőjű szivarpalántákat célszerű mindig szakaszolva vetni, nevelni, így elkerülhetjük az öreg palánta kényszerű fölhasználását, és pótolhatjuk a kipusztult töveket is. 5 ha-nál nagyobb sík- vagy tám- rendszeres uborkaültetvényt a legjobb munkaszervezés mellett is érdemes szakaszosan ültetni. Ehhez a palántát is szakaszos vetéssel neveljük. A május közepi-végi kiültetéshez esetenként még rövi- debb palántanevelési idő is elegendő. A palánták edzése - külső hőmérséklethez szoktatása - elengedhetetlen. Heves és Békés megyében régóta termelnek korai salátauborkát. Legalább 40-50 mm átmérőjű palántát ültetnek ki. Ezek a növények már 2-3 lomblevelet, szilárdabb szárat és erősebb gyökeret fejlesztettek. A koraiság fokozására a konzervuborkánál is használhatunk ekkora palántát. Kedvező kiültetéssel július közepén már szedhető az állomány. Öthetes nevelés A palántanevelőben hosszabb ideig, körülbelül öt héten át nagyobb átmérőjű cserepekben nevelve, minőségromlás nélkül tovább tarthatjuk kiültetés előtt a növényeket. Az öthetes nevelés költsége nagyobb, mint a szivarpalántáé. Az ilyen palánta természetesen drágább, viszont biztos szedés és igen korai termőre fordulás várható. A 2-3 lombleveles palántákat nagy körültekintéssel szállítsuk. Ponyva nélküli kocsin, a csupasz, már lombos uborka összetörik és megfázik. Az így kiültett palánták sokáig kínlódnak, s ez jelentősen visszaveti a növény fejlődését. Kertészet és Szőlészet AMIT A KRIZANTÉMRÓL TUDNI KELL II. A vágott virág termesztésének több módját ismerjük. Legelterjedtebb a cserepes- és a szabadföldi módszer. A cserepes termesztésnél a virágot általában az első bimbóra és három oldalhajtásra neveljük. A szabadföldinél pedig minden oldalhajtást eltávolítunk és csak a legfelső virágbimbót hagyjuk meg. Az oldalhajtásos nevelésnél a sortávolság nagyobb, 30-40 cm; az egy vázágas szárat pedig 30 x 25 cm-es kötésbe ültessük. A cserepes fajtákat két módszerrel termelhetjük:- A fiatal növénykéket májusban szabad földbe ültetjük ki, ahol szükség szerint visszacsípjük, hogy elágazzanak. Augusztus-szeptember folyamán pedig a növénykéket cserepekbe telepítjük át és Uvegházba vagy más világos helyiségben helyezzük el. (Erre a célra megfelelő az előszoba is.)- A fiatal növénykéket egyenesen cserepekbe ültetjük és ugyanúgy gondozzuk, mint a szabadföldön. Így azok is termelhetnek krizantémot (erkélyen, teraszokon, kis udvarokban és más világos helyen), akiknek nincs kertjük. A nagyvirágú fajták esetében azonban másképp járunk el. A meggyökereztetett A sárga krizantémok közül telt virágaival tűnik ki a Jessica, amely szeptembertől október végéig, sőt, néha tovább is díszíti kertjeinket dugványokat olyan állandó helyre ültetjük, ahol meg védhetők (pl. fűtéssel) az őszi fagyoktól. A gyökereztetést júniusban, a kiültetést pedig július második felében végezzük. Egy négyzetméternyi területre 48 dugvány kerülhet. Az ültetéstől a színes virágbimbó megjelenéséig tartó időszakban ügyeljünk, hogy a krizantém élőhelyének hőmérséklete ne csökkenjen huzamosabb időn át 16 C-fok alá. Ha a töveket már korábban, tavasszal kineveltük, akkor a szár megnyúlását többszöri visszacsípéssel lassíthatjuk. Az utolsó visszacsípést júniusban végezzük. A szár egyenes növekedése érdekében támaszt használhatunk. Ez leggyakrabban háló, de megfelel a karózás is, amelyhez a növényeket kikötjük. A célunk az, hogy minden növényen egy szép, nagy virág fejlődjön ki, ezért az oldalhajtásokat és az oldalsó virágrügyeket kicsípjük. Ne feledkezzünk meg a tápanyagok utánpótlásáról sem. Ezt az ültetés után 2-3 héttel kezdjük meg. Legfontosabb a mésznitro- gén, amelyet a növények töve köré szórunk és bedolgozunk a talajba, majd a krizantémot megöntözzük. Természetesen levéltrágyákat is alkalmazhatunk, melyeket hetente kell kijuttatni. Ha a leírtak szerint járunk el, akkor szép, saját termesztésű virággal emlékezhetünk meg a halottak napjáról. OLGYAYEDE agrármérnök A GOMBÁK YIVŐANYAGAI I. A forgalomba kerülő gombacsíráknak, a vivőanyag szerint, sokféle változata van. A szaporítóanyagot mindig a vivőanyagról nevezik el. Így ismerünk trágya-, szem-, dohány-, kukoricacsutka- és szemcsírát. A trágyacsíra a csiperkénél alkalmazott egyik legrégibb és legelterjedtebb szaporítóanyag. Ma már viszont a szemcsíra fokozatosan kiszorítja a termesztésből. A vivőanyag preparált lótrágya. Fontos szempont, hogy a felhasználás során a lótrágya friss legyen és valóban zabbal abrakolt lovaktól származzon. A trágya komposztálása ugyanaz, mint a termesztéshez használt alapanyagnál, de csak kétszer forgatják. Két forgatás után kétszer—háromszor átmossák, hogy az ammóniát és a kötött szulfátot eltávolítsák. Ezután nedvességtartalmát 65 %-ra csökkentik és 1 liter tartalmú, mindkét végén jól zárható üveghengerbe préselik úgy, hogy közepén az oltóanyag részére 1 cm átmérőjű csőszerű lyuk marad szabadon. Zárás után az anyagot 1 órán át autoklávokban 1,5 bár nyomáson és 140 C-fokon sterilizálják. Az oltást mindig steril körülmények között végzik. A hajtatás, átszövődés időtartama 20-22 napot vesz igénybe 22-25 C-fokos hőmérsékleten. Ilyenkor a megfelelő páratartalom 80% és naponta legalább egyszer szellőztetni kell. Kísérletek bizonyítják, hogy a micéli- um tevékenysége, fejlődése 0 és +3 C-fokon minimális, így tehát ez a legjobb tárolási hőmérséklet. A trágyacsírát a forgalomba hozatal előtt a hengerből kiveszik, 4 felé vágják és csomagolják. Száraz állapotban is forgalmazható. A szárítást 6-8 napon át 26 C-fokon végzik. Ebben a formában a csíra nedvességtartalma 16%. A szárított csíra előnye, hogy a minősége nem, vagy alig romlik. Hátránya, hogy a micélium lassan regenerálódik és a gomba fejlődése is lassúbb lesz. (Folytatjuk). J.A. Az uborkaháló mellé kiültetett növényen hamarosan megjelennek az első virágkezdemények. Az alsó vízszintes huzal és a bakhát felszíne közötti távolság legfeljebb 10 cm. Az uborka főszára azonnal megkapaszkodik a hálóban; mechanikai sérülés az ültetés után már nem éri a hajtásrendszert. Ügy látszik, vannak évről-évre, bumerángként visszatérő témák. Ilyen a különféle meztelencsigák kártételével, az ellenük való védekezéssel kacsolatos kérdéskör is. Januárban Kamocsáról kaptunk levelet, melynek írója (kérte, hogy nevét ne közöljük) arról panaszkodik, hogy kertjében 1,5 cm hosszú, „fekete meztelencsigák” okoznak komoly károkat. Megtámadják a burgonyát, belsejét teljesen kirágják, sőt tavaly már a „sárgarépában is megjelentek”. Természetesen arra kíváncsi, hogyan lehetne ellenük védekezni. Nyálkás kártevők A leírtak alapján a nálunk élő több mint egy tucat meztelencsiga-faj közül olvasónk kertjében valószínűleg a palaszürke színű, viszonylag kis testű (max. 30-40 mm hosszú) élénk meztelencsigára (Árion subfuscus), vagy a hozzá nagyon hasonló „kerti” meztelencsigára (A. hortensis), illetve a náluk kisebb, max. 25 mm-re megnövő A. intermediusra tippelhetünk. Kertjeinkben közülük általában az A. hortensis károsít. A mezítelen csigákkal szembeni védekezés egyik fő mozzanata (fajtól függetlenül) élőhelyeik felkutatása, s amennyiben lehetséges, azok felszámolása. A meztelencsigák a nyirkos, párás mikroklímát, a sötét élőhelyeket kedvelik. Vannak fajok, amelyek két ásónyomnyi mélységig lehatolva, nyálkaburokban telelnek át, mások pincékben stb. húzódnak. Nem árt ezért még a tavasz beállta előtt számba jöhető búvóhelyeiket felkeresni, s az ott telelő példányokat összegyűjteni és besózással, forró vízzel vagy más módon elpusztítani őket. A védekezés alapelveihez tartozik az általános gyomirtás, a talaj helyes művelése. Távolítsuk el a kertből és házunk tájáról a rothadó zöldség- és gyümölcsmaradványokat, rongycsomókat, faanyagot, cserepet, a különféle törmeléket, amely alatt napközben megbújhatnak. Előszeretettel telepednek meg az ásott kutakban, víztároló edények alatt, de a talajrögök között is. (Az utóbbi helyekről természetesen nehezen gyűjthetők be.) Nagyon gyakoriak a 65-70%-os nedvességtartalmú, hűvös (14—18 C- fok) vályogtalajokon. Ha a megelőzés ellenére nagyobb számban jelennek meg, akkor ágyúsainkat szórjuk körül nedvességelvonó anyagokkal - porított mésszel, szuperfoszfáttal, mésznitrogénnel stb. Egy-egy rongycsomót, korhadó deszkát, tök- vagy uborkadarabokat is elhelyezhetünk az ágyások mentén vagy a növények között, s alóluk az állatokat napközben összeszedhetjük. Csapdával is foghatók ezek a kártevők: süllyesszünk néhány befőttesüveget egészen a talajszintig a földbe, s öntsünk bele két ujjnyi sört. A csigák felkeresik, belehullanak és elpusztulnak. Vannak persze speciális, üzletben árusított készítmények, csiga- ölök (limecid-ek) is. Ilyenek a nálunk forgalmazottak közül például a Metaldehyd 5 G (15-20 g/10 m2), melynek alkalmazásánál ügyeljünk, hogy ne kerüljön kapcsolatba a növényekkel, vagy a tárolt élelmiszerrel; a Mesurol Schneckenkorn (3-5 g/10 m2) és a Delicia csigaölő (12-20 g/10 m2). Zöldségtározókban, élelmiszerraktárakban a mészpor mellett egyéb nedvszívókat - réz- és vasgálicot, fahamut - is alkalmazhatunk. Ezekkel szórjuk körbe a zöldség- vagy gyümölcsládákat, rekeszeket, prizmákat. A nedvszívóanyaggal érintkezve a csigák erős nyálkakiválasztásra kényszerülnek, így dehidratálódnak és elpusztulnak. Ha ezeket az anyagokat alkalmazzuk, akkor négyzet- méterenként 20-30 grammot szórjunk belőlük a padlózatra. P.R. Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA • 1996. március 3. l/flSárnap
