Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-25 / 8. szám
A VERTIGO színre lép Tavaly tavasszal VETRÍGO A RT STÚDIÓ néven alternatív művészeti társaságot hozott létre néhány nyitrai főiskolás. Vertig/) magyarul szédülés. Borzolva a hazai képzőművészet állóvizét, nagy terveket szőttek. Első megmozdulásukra, a VERTIGO ART ( AMR nevét egyhetes, ki sérted alkotótáborukra mégis kevesen figyeltek fel ősszel. Fecsó Szilárd: - Hogy ez a néhány ember összejött, igazolja, van rá igény. Nagyképű lennék, ha azt mondanám, új utat keresünk. Nem is bizonyítani akarunk. Inkább eloszlatni néhány kétséget. Hogy nem azért csináljuk ezeket az elvont dolgokat, mert nem értünk hozzá, vagy mert művészileg nem vagyunk felkészülve. Cselényi Árpád: - Szerintem nem kezdetről vagy végről, hanem a jövőről van szó. Arról, hogy a jövőben a néző is művésszé válik, gondolkodni kezd egy-egy alkotás láttán, és legközelebb, ha napraforgót fest, nemcsak a virágot helyezi a vázába, hanem a vásznat is. AZ ÚJSÁGBÓL KIFOLYTAK A BETŰK A VERTIGO ART CAMP nagy eseménye volt az „Éjszakai galéria” a komáromi Luxória bárban, amely azon kevesek közé tartozik, akik felvállalták az új kezdeményezést. Szűcs KELL EGY HELY Farkas Roland: - Talán nem szólítottunk meg elég embert, a reklám is szerény volt. Legközelebb másképp szervezzük. Nem úgy gondoljuk, hogy évente lejárunk majd festegetni Pathfürdőre. Sokkal fontosabb mondanivalónk van! Fecsó Szilárd: - A tábor formált bennünket. Lehet, hogy a kíváncsiak csak azt látták, hogy itt egy csomó ember ül és beszélget. Nem úgy, mint más alkotótáborokban. Nem utasítjuk el a gyökereket, de az érzéseinket, az indulatainkat szeretnénk más eszközökkel kifejezni. Cselényi Árpád: - Előny, hogy valamennyien a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatói vagyunk. Ott, a Patkány nevű vendéglőben járunk össze. Nemrég már úgy volt, hogy lesz saját klubunk, de közbeszólt a kiszemelt épület eredeti tulajdonosa. Pedig kell egy hely kiállításokra, rendezvényekre. Vida Ferenc: - A VERTIGO ART STÚDIÓ nyitott társaság. A magunkfajta gondolkodóknak és alkotóknak hoztuk létre. Akárki jöhet, s ha nem ért velünk egyet, továbbállhat. MUSZÁJ VOLT VALAMIT KEZDENI MAGUNKKAL- Minek a kezdete vagy minek a vége a VERTIGO? Farkas Roland: - Láttuk, éreztük, hogy állóvízben ácsorgunk. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola Képzőművészeti Tanszéke, az ott tanító néhány személyiségnek köszönhetően, a legprogresszívebb vonalat képviseli Szlovákiában. Ebben a közegben muszáj volt valamit kezdeni magunkkal. A hazai képzőművészet bizonyos irányzatai, csoportjai nagy veszélyt jelenthetnek a képzőművészeti imázs kialakításában. Veszély a hagyomány beteges ápolása, de a nem művészi, dekoratív alkotásmód is. Szerintünk ezek az irányzatok betegek, és az igénytelenséget szolgálják. Enikő és Mészáros Ottó performance-bemutatóján túl Fecsó Szilárd alkotása érinthette meg a közönséget. Fecsó Szilárd: - Fogtam a Korzo című lapot, s fejlécében a két tével helyettesítettem. Torzo lett belőle. Melléraktam egy szöveget a cenzúráról, amit a lexikonból írtam ki. Ez volt az én csuklógyakorlatom. Továbbgondolva a csuklógyakorlatot, sörösdobozokat vontam be újságpapírral. Egy ilyen sörösdobozt ragasztószalagon a plafonból egy tányér fölé lógattam. A dobozban fekete festék volt, ami ez esetben nyomdafestéket jelentett. Csuklógyakorlat révén az újságból kifolytak a betűk.- Nem zavar, hogy csak azok látták a mutatványt, akik aznap este éppen abban az alternatív bárba tértek be? Fecsó Szilárd: - Egyáltalán.- Egy képzőművész nem az örökkévalóságnak alkot? Farkas Roland: - Ez harc az idővel. Mindenki rohan körülöttünk, s mi is rohanunk. Ha nyolctól fél tízig eléred a kiállítást, megnézed. Ha későn jössz, az olyan, mintha lekésnéd az autóbuszt.- Nemsokára színre léptek. Farkas Roland: - Március másodikán, szombaton este nyolckor, Komáromban a kettes lakótelepen álló szabadtéri mozi melletti klubban kezdődik a Vertigo Első Kortárs Művészeti Fesztivál. Installációk, performance, színház, kiállítás, zene, videóart várja az érdeklődőket. Mindig legalább két művészeti ág ötvöződik'majd. Például a Youth Hostel nevű helyi alternatív zenekar koncertjét videóinstalláció kíséri és lesz Tsúszó-emlékprogram is, mert az irodalom sem hiányozhat. Aki eljön, bepillanthat műhelyünkbe. Jó lenne, ha összejönne egy baráti kör hozzánk hasonló gondolkodású emberekből! BÁRÁNY JÁNOS Fontos mondanivalónk van! Balról jobbra Cselényi Árpád, Vida Ferenc, Fecsó Szilárd, Farkas Roland. Mindenki rohan körülöttünk... Fotó: Szabó László PáiUfi illata, af fhmvmmi vizek, miegyebek közi. Vásár után tükrészkednek, szépükéinek, fújják a parfümöt, míg az amazonasi kis házat „Párizs illata” járja át. A lányoknak fénylik a szemük - tán az örömtől a családfő dagad a büszkeségtől kicsinosított hölgyserege láttán. Mindenki elégedett. Maria nevet, boldog - hát hogy ne lenne, hisz bó- nuszpontokat szerzett, melyekért pénz jár. Búcsúzik, s tovább evez... Talán sikeres lesz a napja, ha kedvez a szerencse: ha nem tűz majd túl forrón a nap, amely elolvaszthatja krémjeit, ha nem zúdul rá zivatar, mely valahol útközben órákra hatalmas fa alá kényszeríti pihenőre. Sötétedik alaposan, mire hazaér. Kiköti ladikját, fogja csíkos, vízhatlan szatyrát, beoson a házba. Fogadja a család, dicséri, mert sok parfümöt eladott. Hadd vesszen az őserdő szaga, az izzadtság bűze, belőle loccsant tenyerébe Jó pár csöppet a papa is. Szagosítja nyakát, arcát, melyre a nap, a munka varázsolt durva ráncokat. A soványka öregember évek, évtizedek óta áfonyához hasonló őserdei gyümölcsöt gyűjt, belőle szirupot készít, s eladja. Ötször kevesebbet keres mint lánya, a helyi termékforgalmazó. Még hogy a „civilizáció” nem érte el az Amazonast! VRBÁN GABRIELLA Maria hajnali ötkor összecsomagol, fogja csíkos vízhatlan szatyrát, csöndben kioson a fabarakkot. Elköti kenuját, s nekivág az Amazonasnak. Mily titokzatos ez a világ, melyet vad, veszélyes őserdő szorít magához, melyet Európából, ugye, nemigen szokás látogatni turizmus céljából. Ide kíváncsi kalandorok érkeznek, hogy izguljanak egy kicsit krokodilok, húsevő halacskák láttán, érkeznek tudósok, kutatók, tévések, kik újabb rejtett csodákat remélnek felfedni. Utóbb német televíziósok fedeztek fel „csodát”-Marlát. Egy fiatal brazil nő egyedül csónakázik az amazo- nasi rengetegen át. Bármily furcsának tűnik, „munkába jár”. Autó, busz helyett ül labilis kenuba, bejárja a folyó zeg-zugait, egyetlen partmenti házat sem hagy ki, kínálja a neves kozmetikai cég méregdrága készítményeit. Maria az amazonasi termékforgalmazó. Ugyan mennyi kenceficét, márkás parfümöt adhat el egy dealer az őserdőben? Milyen parfümöt vegyek, töpreng az indián hölgy. (Fotó: Radart Haluztk, Reflex) Kilométereket evez, míg a legközelebbi fabarak folyóba nyúló kis mólóján megpillantja a viháncoló, türelmetlenkedő lányokat, nőket. Szívesen fogadják Mariát. Körülállják, izgulnak is: vajon ma mi kerül elő a szatyorból? Válogatnak krémek, samponok, rúzsok, szagos KÉPZŐMŰVÉSZET-NAGYVILÁG___________________________________________________ _____________________________________ 1996 február 25 I/HSŐ/7IHP
