Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-18 / 7. szám
Kisemberek az Állomáson A híres pecsételő-jelenet. Gulyás László (Hubicka), P. Pál Erika (Zdenicka), Farkas Gyula (Milos), Tóth István (Állomásfőnök), Rákos József (Zednicek főtanácsos), Mázik István (Slusny úr). Egy vidéki állomás a cseh-morva protektorátusban a háború vége felé. Ott áll a színpadon. Kerítés, muskátli, váltók. És emberek. Az állomásfőnök csak a galambjaival töró'dik, Hubicka, a forgalmista a mikkel, Milos, a forgalmista-gyakornok elhervadt fériassága visszaszerzésével. Szerepek. Szinte észrevétlenül suhan el mellettük a háború. Meg a vonatok. Az egyikről lövés dörren. Kezdődik az előadás. Az Állomásfőnök - Tóth István- Miattam még nem maradt el premier, nem raktak át máskorra előadásokat. Összeszorított fogakkal is felmentem a deszkára. Az egyik főpróba végén hatalmasat zuhantam a lépcsőről. Csukló fölött eltört a karom, vittek Losoncra, orvoshoz. Gipszbe rakták, a bemutatót már úgy játszottam. Nem érdekelt a fájdalom! Csak az Állomásfőnök, akivel három hónapig vesződtem. Hubicka - Gulyás László- Amikor először szóba került a „Vonatok” szín- revitele, nekem szánták MiloS szerepét. Korban nem illett hozzám. Örülök, hogy Hubiéka bőrébe bújhattam, mert karakter. Imádja a nőket, utálja a háborút, szereti az életet. Nehéz szerep. Milos Hrma - Farkas Gyula- A rendező látott a Szvorák Zsuzsa tanárnő vezette Apropó Diákszínpad egyik előadásában. Utána odajött hozzám, és azt mondta: - Szervusz MiloS. Meglepődtem, hiszen én Gyula vagyok... Kiderült, szerepet kaptam. Eleinte nehéz volt azonosulnom MiloS sorsával, nem tudok úgy rácsodálkozni a világra, mint ő, de a rendező úr sokat segített. Láttam a filmet. Nagy mozi. A mondanivalója örök. MiloSt lelőtték. Nemcsak férfi lett, hős is egyben. Bohumil Hrabal is így gondolhatta, amikor ezt a művét írta. A színpadi állomás kijárata hirtelen a mennyország kapujává változik. Indul a megtisztult fiú. Ruhátlanul, rózsával a kezében, a halhatatlan hősök közé. Az Állomásfőnökné - Mede Gabriella- Füleken is bombázták az állomást. Ott laktunk a közelben, láttam. Néha szomorú leszek a színpadon. Istenem, csak soha többé. Zdenicka - P. Pál Erika- Örülök, hogy vidám pillanatokat szerezhetek a nézőknek. A híres pecsételő jelenetben lépek színre. Az egyik próbán valódi tintával „bélyegzett meg” Laci. Két hétig megmaradt a nyoma a fenekemen... Most már nem használunk tintát, de így is izgalmas a jelenet. Zednicek főtanácsos - Rákos József- Olykor összesúgtak a hátam mögött a nézők: ez volt az a rossz ember. A főtanácsos csak egyszer jelenik meg a színpadon. Talán sohasem tudják meg, milyen ember. Más elképzelésem volt róla. Nem ennyire Hitler-fazonú. Ám a rendező úr így döntött, s én igyekeztem eleget tenni az elképzelésének. Mázik István - Rendező- Ügy érzem, a Szigorúan ellenőrzött vonatok az egyik legjobban eljátszható Hrabal-mű. Kisemberek nagy dolgairól szól. Öt éve készülök a megrendezésére, és az idő engem igazolt. Megdöbbentő közlések hangzanak el Zedniéek főtanácsos szájából. Bezárt iskolákról, megszüntetett vonatjáratokról, lakat alá került múzeumokról. Zedniéek főtanácsos most is köztünk van. Egy vidéki állomás a cseh-morva protektorátusban aI háború vége felé. Ott áll a színpadon. Menetrend, fűtetlen váró, távíró. És emberek. A mozdonyvezető tengert rajzol, a kalauzlány kerítést mázol, Franta az apjával a sínek között guberál. Szerepek. Amikor nem jön vonat, csend van. A háború zaja ebben a csendben érte utol őket. A Szigorúan ellenőrzött vonatok füleki előadása szlovákiai magyar ősbemutató volt. Legközelebb március kilencedikén játsszák. BÁRÁNY JÁNOS Darabos Magdolna (Viktória) és Farkas Gyula (Milos) az utolsó keringő után. (Antal Milán fotói) kötetlen beszélgetés TÓTH LEHEL fotóművéí #• ^ •# ## •• m m wfeor mögött Fotóalkotásai külön világot teremtenek. Már nem emberi külsők. Már nem emberi bensők. Rég nem paradicsomi csendek. Rég nem pokolközeli tájak. A mondanivaló inkább definiálhatatlan, mintsem kizárólag pozitív, negatív, esetleg meghatározott töltetű. A fény és a sötétség szintézise, a hitetlenség és a hit drámái ezek a fotóalkotások. Modern, szürrealista kísérletek, erőteljes, tiszta vi- Iág(foszlány)ok. • Arckép sorozatok, csendéletek, aktok fémjelzik a munkáidat - háromféle irányzat, amit mégis ugyanaz a látásmód, ugyanaz a hűvös finomság jellemez- Talán azért szembetűnő a potréim, csendéleteim és aktjaim közötti hasonlatosság, mert egyiken is, másikon is valami olyasmit szerettem volna érzékeltetni, hogy az embernek és a körülötte lévő világnak két énje van: egy jó és egy rossz. Ekképp tehát sötétség és világosság, fény és árnyék hatja át az alkotásaimat, s az alkalmazott stílussal pedig szinte áthelyeződnek a tartalmak egy másik síkra, egy másik dimen- zóba. A látvány tehát sohasem reális. Szánt szándékkal tér el a valóságtól. • Miért?- Munkám során a megörökített pillanatot a fotó színezésével, árnyalásával, az olykor fellelhető éles kontrasztokkal igyekszem „kimenteni” a valóságból, a realitások talajáról. Egy olyan világba helyezem át a képet, ahol már eleve többről és valami másról lesz szó. Ha valaki fotóalkotást készít, akkor a megörökített pillanatot, akar- va-akaratlanul, de megtoldja egy bizonyos plusszal, többlettel, amitől aztán még teljesebbé válik a tartalom és a mondanivaló. • Tehát te nem elégszel meg a megörökített pillanattal? A valóság szépségével?- Szerintem az ember azzal a céllal alkot, hogy valamiképp ő is belekerülhessen a saját alkotásába. Nemcsak a stílusával, hanem a leikével is. Természetesen figyelembe kell venni a fotózandó tárgy, illetve modell világát is, mert az is visszatükröződik és átszínezi az alkotást. Thnr Tamnx felvétel# • Gyakran fotózol arcokat, emberi testeket. Miért gondolod, hogy éppen az ember, az emberi külső tartalmazza a leggazdagabb vizuális információt?- Tévedés, én ezt nem gondolom. Az emberi külsőn és belsőn keresztül történő (ön)közelítés teljesen szubjektív útirány. Közelebb áll hozzám, az igaz, ugyanis az emberi én a legkiválóbb bizonyítéka a minket uraló kettősségnek: a jónak és a rossznak. • Talán a tárgyak szegényebbek az embernél. Bizonyára hiányzik belőlük valami, ami az emberben megvan.- Nem hinném, hogy itt és most erről volna szó. Az én önkifejezési formám a bennem lévő dolgok következménye, folyománya. Lehet, hogy a többi fotóművészt lelki szférában ugyanazok az alapproblémák foglalkoztatják, mint engem, ők mégis a tárgyakon keresztül próbálnak üzenni és rákérdezni önmagukra. • Több kiállítás sután (Opava, Győr, Pozsony, Érsekújvár, Komárom) mi a véleményed arról, hogy a fotózás egyesek szerint csak folytonos fénymérés és távolság- beállítás, kattanás, illetve az emberek és a tárgyak pózoltatása. Szerinted tehát mitől válik gazdaggá egy-egy fotóalkotás?- Attól, ha nem az előbb felsorolt szempontok lesznek a legfontosabbak a fotóművész számára. Ezektől a technikai részletkérdésektől sokkal fontosabb a lelki önkifejeződés lehetősége. Csodálatos dolog az adott világot részenként „átmenteni” egy számomra tisztább világba. Nem azért alkotok, hogy megváltoztassam a világot. Azoknak jelentenek valamit a képeim, akikben szintén olyasmi motoszkál, ami bennem is megtalálható. Lehet, hogy számukra kapaszkodóul szolgálnak ezek a képek, talán választ kapnak belső látomásaikra, talán így könnyebben elfogadják és együttélnek velük - akárcsak én. • Fotóiddal gyakran találkozhat az olvasó szlovákiai magyar lapjainkban. Hobbid a fotózás, vagy munkád és hivatásod egyaránt?- A fotóművészeti főiskola végzése közben a Heti Ifi fotóriportere voltam. Nemrég telt le másfél éves civil katonai szolgálatom, ami alatt az érsekújvári városi hivatal fotósa voltam. A jövőben is fényképezni szándékozom, azzal a különbséggel, hogy kötetlenül és egy saját fotóstúdióban. • Tárlatanyagoddal hol találkozhat legközelebb a közönség?- Az 1987-1993 közötti alkotásaimból egy fotóalbumot állítottam össze, mely a pozsonyi AB-Art Kiadó gondozásában fog megjelenni. A legutóbbi évek munkáit, köztük a legfrissebbeket is a párkányi Galériában tekinthetik majd meg az érdeklődők, ha minden igaz, április huszonkettedikétől május közepéig. ZALÁBA ZSUZSA SZÍNHÁZ-MŰVÉSZET 1996. február 18. lAsfifTWp
