Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-23 / 299. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 28. KULTÚR A - Tanácsadó 3224 A Szlovák Rádió Magyar Adásának A cigányság mitikus vagy kulturális hagyatékai révén találhat vissza önmagához Félistenek bezárva Mítosz címmel láthattuk Dunaszerdahelyen Péli Il­dikó budapesti cigány gra­fikus és festőművész kiállí­tását. Ebben a Mítoszban a nő virág, a férfi gyökerei­vel kapaszkodó fa, a pil­langó az élet, s az ember a röptét követi. Péli Ildikótól azt kérdeztük, miért for­dult a mítoszokhoz.. TAĽLÓSI BÉLA Akármilyen elszigetelten élt is az ember, őstörténetében sok az azonosság. Ezt nagyon fontos­nak tartom a mai világunkban, látva, hogy a számítógép milyen közel hozta egymáshoz a legtá­volabbi földrészeket, kultúrákat is, és a kisebbség, a másság még­is egyre inkább kiéleződik. Ahe­lyett, hogy az ember kimonda­ná: most végre mindent együtt és jól csinálhatnánk, mert na­gyon sokat tudunk egymásról, széthúzódás kezdődött Nyugat­Európában, Kelet-Európában még inkább. így fogalmazódott meg bennem, hogy az emberi­ségnek nemcsak azért volt szük­sége a mítoszokra, mert azok olyan gyönyörű, igaz mesék, ha­nem mert az első olyan informá­ciók, amelyek fontos esemé­v v A fehér ló a cigá­** nyoknál az abszolút f megbékélés jele. nyékről tájékoztatnak. Kezdtem ezeket a régi, archaikus szimbó­lumokat, jeleket visszahozni a mai ember képzelet- és gondo­latvilágába, hogy általuk is átél­hesse azokat a dolgokat, ame­lyekben, gondolom, volt nagyon sok rossz, de nagyon sok gyö­nyörű is. Az isteni, félisteni ál­lapotok szerintem nemcsak az Olümposzon voltak lehetsége­sek, hanem bármelyik emberi közösségben, ha olyan szinten figyelünk egymásra. A panelhá­zak ablakai mögött bezárva va­lójában ezeknek a mitikus figu­ráknak, félisteneknek a leszár­mazottai vagyunk egy kicsit. Le­het, hogy ez így nevetségesnek tűnik, de igaz. Különben miért írtak volna róluk több ezer éwel ezelőtt az akkori krónikások?! A Mítosz visszahozásával szeret­ném elérni, hogy úgy nyissunk egymásra, azzal az érdeklődés­sel, amilyen fontos volt az em­beriség kultúrtörténeti őshajna­lán az információ, hogy milye­nek is vagyunk, milyen is vagy te, milyen az a másik. Ettől csak többek leszünk, azt hiszem. A cigányok mítoszai megle­hetősen színesek. A cigányság valójában területet, országot, talajtvesztett, napja­A nagy fa nekem mindig az apa­ságot szimbolizálja. A nőiessé­get szabadabb, nyíltabb, mozgé­konyabb, nedvesebb közeggel tudom azonosítani. A férfi szi­lárd, stabil, ő az égig érő fa. Az élet sokasodását viszont a nővel tudom kifejezni. Pillangó. A cigányok ruházatán még ma is sok a pillangó- és a nagy pipacs­motívum. Ha megfigyeli, ezek nagyon rövid életűek, szinte fel­lobbanásszerűek. Az anyagi lé­tezés annyira tünékeny és múlé­kony, mint a pillangó röpte, amíg a kis gubóból felrepül, és színeiben megnyilvánul. Ebben a csodát kell látni! A csodát, amelynek nagysága attól függ, milyen magasra repül a pillan­gó, s mit tud megszerezni magá­nak a Napból. Lehet, hogy a röp­te pillanatokig tart csupán, de nem mindegy, hogy ezt mikép­pen éli meg. A kígyó is vissza-visszatérő szimbólum. Majdnem minden kultúrában je­len van. A cigányoknál mese szól a kis sámánfiúról, akiben ott a fehér kígyó ereje. A fehér kígyó a tudást hordozza a ci­gányságnál. A beavatott, a sá­mánfiú irányítani, kezelni tudja a fehér kígyót, tudja a létezését, hol, mint található meg. Nap. A fény szeretete. Számomra ott nincs élet, ahol nincs fény és nincs nap. A cigányságnak a napfény, a táj, a derű, a vidám­ság ad belső ragyogást bármi­lyen rossz körülmények között is. Ez nyilvánul meg a zenéjük­ben és a táncaikban. Ablakok. A fény beáramlása. Ezzel együtt persze a jelennek azt a valóságát is szeretném érzékeltetni, hogy nagyvárosokban, lakótelepeken élünk, be vagyunk zárva kis ab­lakok mögé. Csumamadár. Mesefigura. A cigánybabonában szerepel egy asszony, aki ördög­gé tud átváltozni, és ő a csuma­madár. Elég veszélyes a férfiak­ra nézve. Arról szól a mese, hogy fel kell ismerni a csumamada­rat. Mert a rontást, a szerencsét­lenséget hozza a férfira. Elveszi az erejét. Galamb. Vagy inkább lélekmadár. Ahogy van testi evolúció, szerintem van szellemi evolúció is. A ma­dár híd a kettő kötött. Sokszor mondják a cigányok: elme­gyünk, aztán visszajövünk. Az ősi Egyiptomban ez teljesen ter­mészetes dolog volt, és ők is a madárral fejezték ki ennek a megélését. Elmegyünk, aztán visszajövünk, mert a gyökereink fogva tartanak. Jolsvai betlehem a huszadik század első feléből (Fotó: archív) Az Anyanyelvápolók Szövetségének ülése Budapesten átadták a Lőrincze-díjakat UJ SZO-HIR Budapest. Szombaton Budapes­ten tartotta idei utolsó ülését az Anyanyelvápolók Szövetsége. A tanácskozás keretében megtar­tott ünnepségen Bánffy György színművész átadta a Szép Ma­gyar Nyelvért Alapítvány Lőrin­cze-díját. Ketten részesültek az elismerésben: a Komáromban élő dr. Jakab István, nyugalma­zott egyetemi docens a határon túli magyar nyelvművelésben el­ért eredményeiért, valamint Fá­bián Pál, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem bölcsésztudomá­nyi karának tanára, (kamoncza) Márai Sándor Füveskönyvéből Az ünnepekről Ha az ünnep elérkezik életed­ben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkod­jál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szer­tartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, mi­lyen áhítatosan, milyen feltétle­nül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepel­tek. Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rend­hagyás. Az ünnep legyen ünne­pies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vér­pezsdítő italok. S mindenekfö­lött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikap­csolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van pi­ros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, fi­gyelj az ünnepre. Karácsonyi műsorajánlata inkban leginkább olyan kisebb­ség vagy népcsoport, amely össze-vissza jár-kel a világban, és valahogy nem tudja, hova is tartozik. De talán éppen a miti­kus vagy kulturális hagyatékai, emlékei, szimbólumai azok, amelyekkel vissza tud találni önmagához, vagy be tud illesz­kedni abba a közegbe, amelyben jelen van. Mint minden kultúrá­nak vagy népnek, nekik is meg­vannak a jellegzetes formai jele­ik. S amikor a Mítosz sorozatot csináltam, felfedeztem, milyen sok az azonos jel a többi kultúrá­val. Ez arra is utal, hogy valahol mindannyian egy tőről faka­dunk. Csak sok minden ért ben­nünket. A cigányságot oly mér­tékben, hogy mára nagyon ne­héz helyzetbe került. Nem áll rendelkezésére az a tudás, ami a jelen világban szükséges lenne ahhoz, hogy kulturáltan és em­berien éljen. Ezért senkit sem le­het felelőssé tenni. Önmaguk­nak kell megszerezni a tudást, szinte mindenkinek személy szerint. Ehhez szeretnék nekik is segítséget nyújtani, de nagyon nehéz. Menjünk sorba a jeleken, amelyeket használ. Miről is szólnak? Például a ló. A mozgást, a szabadságot, az erőt jelenti. Társ az embernek emberré válásában, mert lóhá­ton nemcsak a fizikai távolságok voltak leküzdhetőek. A mesebe­li táltos repülése a gondolati re­pülést is jelképezi. A fehér ló a cigányoknál az abszolút megbé­kélésjele. Kapu. Minden nép kultúrájában meg­van a legrégibb időktől: a nyitást és a befogadást jelenti. Fák. Ugyancsak minden nép kultúrá­jában megjelenik a természet szeretete, a természettel való együttélés. A munkáimon azo­nos értékűnek vélek minden élettel teli megnyilvánulást, le­gyen az levél, fűszál, madár, pil­langó, mosolygó gyerekarc, em­beri test. A növényi motívumok vv Számomra ott ** nincs élet, ahol nincs fény és nincs nap. az élővilággal való teljes együtt­éléstjelentik. Azt, hogy a sejtje­inkben, a testfelépítésünkben, az anyagi létünkben hordozzuk ennek az egésznek az egységét. Én ezt nem tudom különválasz­tani, s próbálom is minden mun­kámon megmutatni, hogy ez csak így, együtt létezik. Nálam a természet, a növényzet változa­tos szín- és formai gazdagsága hozzátartozik a nőiességhez. Az igazi nőnek ezt hordoznia kell magában. A férfi pedig a fa. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ádám, Éva napján a kilenc órai híreket követően Ünnepvárás címmel magazinműsort közvetí­tünk. Délben híreket mondunk, majd a Kaffka Margit Ünnep című művéből készült hangjáték kö­vetkezik. Az ezt követő karácso­nyi dallamok után Otthontalanul címmel sugárzunk riportműsort. Fél kettőkor kezdődik a Kará­csony Angliában c. összeállítás. A 14.10-kor kezdődő Kincskeresők elsősorban a gyerekekhez szól, majd huszonöt percig a Benkó Di­xielanddel karácsonyozhatunk. A Köszöntőt ezúttal 14.45-korsugá­rozzük." Utána régi falusi karácso­nyi szokásokat mutatunk be. Ökumenikus egyházi műsorunk, a Gyertyagyújtás előtt 17 órakor jelentkezik. Nagykarácsony napján a 9 órai hírek után egyházi magazinunkat sugározzuk, azt negyedórás egy­házi zene köveü. 10 óráról Borá­ros Imre színművésszel hallha­tunk egy beszélgetést, majd féló­rás összeállítás következik Sajno­vics János nyelvészről Lappföldi utazások címmel. A 11 órakor kezdődő riportműsorunk címe: Öregek ünnepei. A déli harang­szó előtti félórában karácsonyi popzenét közvetítünk. Utána Jó­kai Mór: A lőcsei fehér asszony c. regényéből készült hangjátékot A cigányságnak a napfény, a táj, a derű, a vidámság ad belső ragyo­gást bármilyen rossz körülmények között is - mondja Péli Ildikó. (Fotó: Somogyi Tibor) kínáljuk ünnepi desszertként. A Kórusmuzsika után 14.25-kor ka­rácsonyi szokásokról esik szó. 15 órakor kezdődik irodalmi összeál­lításunk Porhó kavarog címmel, majd a Kaláka együttes néhány szerzeményét közvetítjük. A 16 órai hírek után szétnézünk né­hány faluban, hogyan ünneplik manapság a karácsonyt, majd Érintések címmel portréműsort közvetítünk. 17.15-től Schütz Ka­rácsonyi oratóriumát sugározzuk. Karácsony második ünnepén, csütörtökön kilenc órakor hírek­kel indul a magyar adás műsora, majd a Világosság jelentkezik. 10 órától Turczel Lajos irodalomtör­ténész beszél arról, hogy mit je­lentenek számára az ünnepek. 10.30-kor kezdődik gyermekek­nek szóló félórás összeállításunk, a Mese, mese meskete. 11 órai kezdettel öt dunaszerdahelyi ci­gányember, valamint a magyaror­szági Rostás Farkas György ci­gányköltő emlékezik régi karácso­nyokra. Félórás nótacsokrunk után hírek, majd a Randevú kü­lönkiadással jelentkezik. 1996 sporteseményeiről szóló ötven­perces összeállításunkat 13.10-től sugározzuk. A kétórás hírek után István napi szokásokról beszé­lünk, majd filmzene következik. A PAVILON a megszokott időben, 15.05-kor kezdődik, ám ezúttal csupán 18 óráig tart. (me) Ľudovít Gode: Álló angyal (Fotó: Jarmila Učníková) äs .,>. wksämí mm

Next

/
Thumbnails
Contents