Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 27. K O AA /Wis M T Á JR Kacsintás Kelet felé TÓTH MIHÁLY Csaknem 30 éves késéssel kiderült, hogy az 1968-as csehszlo­vákiai másként gondolkodás ellehetetlenítését célzó moszk­vai akciók szervezése során mérsékeltebb politikusok is voltak a Kremlben. Mérsékletességük abban nyilvánult meg, hogy a kizárólag a szuronyok meggyőző erejében bízóktól eltérően úgy vélték, a kőolaj- és gázvezetékek csapjának elzárásával, a nyersanyagszállítások beszüntetésével is észhez lehet téríteni a közös akoltól távolodó reformkommunistákat. Aztán mégis eltávolodtunk Moszkvától. Politikailag teljesen. Gazdasági szempontból is abban az értelemben, hogy az 1989 előtti időszakhoz képest a szlovákiai feldolgozóipari ter­mékeknek csak töredékét tudjuk elhelyezni orosz piacon. Ami változatlan maradt, az az Oroszországtól való függőség a kőolaj- és földgázellátásban és számos más nyersanyag be­szerzésében. Ilyen viszonyok között az önálló Szlovákia poli­tikai vezetői valahányszor Moszkvába utaznak, mindig könnyűszerrel meg tudják magyarázni, miért teszik. Az érve­ik: egyensúlyteremtés a szlovák-orosz külkereskedelemben; megrendelések intézése, így munkaalkalmak teremtése; pót­alkatrész-beszerzés a hadsereg számára. Persze akit a kígyó egyszer megmart, az később már a gyíktól • is ijedezik. Nem csoda, hogy akik ízlésének nem felelt meg, ami a csehszlovák-szovjet viszonyban évtizedek alatt történt, azok mindig felszisszennek, valahányszor felröppen a hír: megint vezető szlovák politikusok utaztak Moszkvába. Az sem nyugtatja meg őket teljesen, hogy ilyenkor rendre kinyi­latkoztatja a kormány: Szlovákia a Nyugat felé menetel. Ugyanis Mečiar hárompárti kormányában két olyan párt is van, amelynek vezetői csak akkor nyilatkoznak pozitívan a Nyugat felé menetelésről, ha nagyon muszáj. Egyébként a Szlovák Nemzeti Párt és a Munkásszövetség főnökeinek min­den más ilyen tárgyú megnyilvánulását csak Moszkva felé va­ló kacsingatásnak lehet minősíteni. Ráadásul még csak nem is racionális megfontolásból fixíroznak, hanem érzelmi alapon. Slotáék pánszláv indítékból, Ľupták hívei pedig a proletár in­ternacionalizmus által ihletve, tehát mindkét esetben olyan ideológia alapján, amely már sokszorosan bebizonyította élet­képtelenségét. Lélekben a kormánykoalíció harmadik, legna­gyobb ereje, a DSZM sem egységes az ország irányultságát il­letően, néhány hangadója kimondottan ellenzi az Európába integrálódását; Hofbauer és környezete még évtizedekig úgy kíván örvendezni a „kiharcolt" önállóságnak, amilyen állapot­ban az pillanatnyilag leledzik. Ezért kelt sokakban borzon­gást, valahányszor arról értesülnek, hogy például Sitek védel­mi miniszterként, Gašparovič parlamenti elnökként vagy ép­pen Mečiar kormányfőként Moszkvába utazik. Ez a kormány úgyszólván semmit sem tett annak érdekében, hogy Szlovákia lakosságának ne kelljen félnie a kőolajvezetékek „túlsó végi" csapjainak elzárásától. JCU I tc I Rossz álom PÉTERFI SZONYA A parlament egészségügyi és szociális bizottságának leg­utóbbi ülésén a koalíciós kép­viselők ismét elvetették az el­lenzékiek ésszerű javaslatai­nak zömét, ami persze nem újdonság. A bántó az volt, ahogyan tették ezt azok, akiknek halvány lila gőzük sincs arról, mire van szüksé­ge az egészségügynek ahhoz, hogy „bele ne haljon" a pénz­telenségbe. Tibor Šagát (DU) volt egészségügyi miniszter hiába próbálta magyarázni képviselőtársainak, hogy pl. az egészségügyi minisztéri­um döntéseinek ellenőrzése nem egyenlő a hazaárulással, főleg Marta Aibeková (DSZM) kimondottan epésen reagált az exminiszter szinte minden szavára. Amikor szó­ba került: az egészségügyi minisztérium a napokban dönt arról, melyik külföldi hi­telező pénzeli majd az anya­gilag nagyon igényes egész­ségügyi beruházásokat, Šagát doktor javaslatát - kép­viselői felmérés keretében is­merkedjenek meg a hitel­nyújtók ajánlataival - szintén elvetették. De hogyan?! A mi­niszter tagadólag megrázta a fejét, s a mellette ülő képvi­selő asszony azonnal tudta, mit súgjon a többieknek. A máskor mindig mosolygó ex­miniszter csalódottan felsó­hajtott: ez nem igaz, ez csak egy rossz álom! A megjegyzés kapcsán Aibe­ková asszony lángvörösen, ingerülten kikérte magának a sértést. Persze nem tudni, miért bántódott meg. Azért, mert az ellenzéki képviselő fel mert sóhajtani? Netán sér­tés az, ha az ellenzékiek (is) ellenőrizni akarják a minisz­térium döntését!? Úgy látszik, Szlovákiában minden az. Főleg ha az ellen­zék csinálja. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malínák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUB1APRINT 02-es üzeme. Előfizethető mindenpostásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. (Dragomír Donyev karikatúrája) A lakosságcserének nevezett kitelepítés rablás volt, a reszlovakizáció hazugság Kis ország, nagy hazugságok Tapasztalatom szerint közvéleményünk tekinté­lyes része vélekedik úgy, hogy minden politikus ha­zudik. Hogy a hazugság úgy hozzátartozik a politi­kához, mint paradicsom­leveshez a paradicsom. GRENDEL LAJOS Ha ez így van, akkor Milan Kňažko a november 15-i pozso­nyi tömeggyűlésen nem mon­dott semmi újat vagy meglepőt. Ott azt mondta, hogy olyan tol vajokból álló kormányunk van, amelynek az élén egy patologi­kus hazudozó áll. Hanem ám Milan Kňažko is politikus. És ha minden politikus hazudik, ak­kor az ő kijelentéséből az követ­kezik, hogy ezt az országot csu­pa makulátlanul tisztességes ember vezeti. Ezt viszont nem csak én kétlem. Tehát mégsem hazudik minden politikus, vagy legalábbis nem hazudik mindig. Aki viszont hazudik, az lop is. Ezt megboldogult apám szokta mondogatni. Sa ha Hitlerre vagy Sztálinra gondolok, habo­zás nélkül igazat kell adnom ne­ki. De nekem még mások is eszembe jutnak, köztük Eduard Beneš, aid az egyetemes törté­nelemnek ugyancsak a sötét fi­gurái közé tartozik. Ahogy Tisó­ék alatt a zsidó vagyon „arizálá­sa" közönséges rablás volt, gyil­kosságokkal tetézve, Beneš el­nök hírhedt dokumentumai is utat nyitottak - ezúttal - a né­met és magyar vagyon kirablá­sára. A lakosságcserének neve­zett kitelepítés rablás volt, a reszlovakizáció hazugság. Rab­lás volt az államosítás és a szö­vetkezetesítés. Hazugság az összes kommunista ünnep. A megfélemlített, kifosztott, job­bágysorba taszított polgárt fél évszázadig arra kényszerítet­ték, hogy szabadságnak nevez­ze az emberi és állampolgári jo­gok lábbal tiprását. Az „ügye­sebb" polgár mi mást is tehetett, maga is rákapott a lopásra és hazudozásra. Alighanem itt a magyarázata annak, miért lehet ebben az or­szágban hazudozással és lopás­sal ma is politikai karriert csi­nálni. Azért, mert a sok kis ha­zug és kis tolvaj szereti, ha ha­zudnak neki. Hazugságaikkal a nagy hazudozók és a nagy tol­vajok megnyugtatják a lelkiis­meretét. Hogy ő tulajdonkép­pen nem tesz mást, mint azok „odafönt". Félek, hogy amíg a tisztesség és a becsület a hülye­ség szinonimája lesz a közvéle­kedésben, nem lesz itt se sza­badság, se demokrácia, se jogál­lam, se igazságos nemzetiségi politika. Romániában ezt mint­ha most kezdenék fölismerni. SME Bugár Béla szerint a Magyar Népi Mozgalom politikai és egyéb zsarolással igyekszik tá­mogatókat szerezni. Vélemé­nye szerint a mozgalom a DSZM magyar ágát képezi. Bu­gár tapasztalatai szerint Gyi­mesi György pártja olyanokat keres meg, akik anyagi vagy egyéb gondokkal küzdenek, be akarnak juttatni valakit egye­temre, vagy vállalkozóként hi­telre van szükségük.. Ennek fer jében egy alapszerkezetet kell létrehozniuk. Közép-Szlovákiá­ban nyugdíjasotthonoknak ígértek színes televíziót és vide­ót a tagságért. Bugár a megbé­kélés szempontjából sokkal fontosabbnak tartja az általuk megvalósított projekteket. Ezek közé tartoznak például a tisztán szlovákok lakta vidé­kekre szervezett látogatások. PRAVDA Zsolnán - a mozgalom járási alapító tagjai közül utolsóként ­kilépett a DSZM-ből Vladimír Sucha. Akkor döntött így, ami­kor a kerületi hivatalban ígért helyét magasabb érdekekre va­ló hivatkozással a Munkásszö­vetség embere kapta meg. 1992-ben a DSZM listáján még a Szövetségi Gyűlésbe is beke­rült, abban reménykedve, hogy sikerül megvalósítani az általuk követelt lazább cseh-szlovák szövetséget. Ezután egy ideig a köztársasági elnök hivatalában dolgozott, 1995 februárjától pedig a zsolnai járási hivatal szociális osztályát vezette. A ke­rületi hivatal megalakítása után átíépett oda, de később közöl­ték vele, hogy a koalíciós meg­egyezésnek megfelelően az összes kerületi hivatalban a Munkásszövetség állítja a szoci­ális osztály vezetőjét. NOVÝ ČAS A titkosszolgálathoz közel álló forrásból származó, meg nem erősített hírek szerint Anna Na­gyovát minapi rövid haza láto­gatása során megfigyelés alatt tartották a SZISZ emberei. En­nek oka egyelőre ismeretlen, de valószínű, hogy a látogatás és a megfigyelés egyaránt össze­függ František Gaulieder kilé­pésével a DSZM parlamenti klubjából. Az anyagilag jobban álló vasgyáriak szemére vetik, hogy különválásukkal gyengítik a szakszervezet egységét Kinek az érdekeit szolgálja a belháború? GAZDAG JÓZSEF Kassa. Bár a vasmű szakszerve­zetének vezetői azt. állítják, hogy ők nem a kormánykoalíci­ós pártok sugallatára kezdemé­nyezik a vasmű szakszervezeté­nek kiválását a fémipari dolgo­zók szakszervezeti szövetsé­géből, hanem pusztán gazdasá­gi és szociális helyzetük további javítása vezérli őket, azért a má­sik fél véleményében is van igaz­ság. Abban, hogy a vasgyáriak döntésében egy adag politikai OLVASÓI LEVELEK Tolerancia kanadai módra Két évvel ezelőtt a sors és test­véreim jóvoltából Kanadába mehettem. Bátyám lakásának előszobájában a falon három zászló lóg, a magyar, a szlovák és a kanadai. Bátyám azt mond­ja: „Csehszlovákiában, ponto­sabban Szlovákiában születtem, s bár 8000 kilométer választ el nemzetemtől, mégis halálomig magyar vagyok, végezetül közel 50 esztendeje Kanada a máso­tényező is közrejátszhat. A vas­gyáriaknak például nem tetszik, hogy ágazati szövetségen belüli társaik felrótták a vasmű szak­szervezetének a Hutník Kft. lét­rehozását, illetve azt, hogy a Hutník jutányos áron vette meg a Nemzeti Vagyonalaptól a vasmű részvényeinek tíz száza­lékát. A dubnicai és más, szin­tén nehéz helyzetben lévő üze­mek képviselői az anyagilag sokkal jobban álló vasgyáriak szemére vetik, hogy különválá­sukkal gyengítik a szakszerve­dik hazám. E hármas kötődést jelképezi a három zászló. Na­gyon szépen megférnek egymás mellett. Ä gépkocsim hátsó ab­lakán ott a piros-fehér-zöld színű matrica, rajta a H betű, mellette a magyar címer. Ezt senki sem veszi rossz néven. Ha hasonló díszítésű autóval talál­kozom, akkor szót váltunk anyanyelvünkön, elbeszélge­tünk, szóval az óhazában érez­zük magunkat egy kis időre. Egyébként ugyanígy tesznek az ukránok, az olaszok, a kínaiak, az indiaiak, és még sorolhat­nám." Szlovákiában ugyan ki­nek árthatna az, ha kitesszük zet egységét, erejét, s cserben­hagyják nehéz helyzetbe jutott társaikat. Úgy tűnik, a vasasok szakszer­vezetében történő dolgok, a fo­lyamatban lévő, látszólag belső szervezeti változások alaposan megkeverhetik a kártyát a szak­szervezeti mozgalmon belül. A szlovákiai átlagnál jóval maga­sabb fizetéssel dicsekedő kassai kohászok - egyes bírálók sze­rint - egyfajta jobboldali szak­szervezetet akarnak létrehozni, s ezzel feladnák a szakszerveze­más nemzet zászlaját, elénekel­jük más nemzet himnuszát? Iván Sándor Kassa Templomszentelés Vágfüzesen Az 500 lelket számláló Vágfüze­sen november 30-án római ka­tolikus templomot szentelnek fel. Ez jeles nap lesz az alig 30 éves község életében. A temp­lomépítést Annus Éva hitoktató kezdeményezte, időt, energiát nem sajnálva szervezte az épí­téssel kapcsolatos ügyeket. tek hagyományos baloldalisá­gát. És az is lehet, hogy a kor­mány a gazdasági és szociális érdekek egyeztetésekor nem a segítségre szoruló dubnicai és más üzemek dolgozóit igyek­szik majd hatékonyabban támc>­gatni, banem a kassaiakat. És így a jövőben Kassa, amely ed­dig határozottan elutasította a jelenlegi kormánykoalíció párt­jainak módszereit, a demokrá­ciáért folytatott küzdelemben a vasgyár révén erősen a Mečiar­kabinet szekerét tolná. Mindannyian példát vehetünk róla, mert nemcsak a szíve nyílt meg az ügyért, hanem a pénz­tárcája is, amikor szükség volt rá. A befejezetlen művelődési központ egyik szárnyrészét a község vezetősége adta erre a célra, majd a hívők adományai­ból összejött annyi, hogy min­dannyiunk örömére sikerült be­fejezni az építkezést. Amikor november 30-án megszólal a szentelésre hívó harang, sokan boldogan gondolnak arra, hogy ebben az ő munkájuk is benne van. Ruhás Teréz Vágfüzes

Next

/
Thumbnails
Contents