Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-26 / 276. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 26. Egy felhívás háttere VOJTEK KATALIN Taktikát változtatott a hatalom. Ez az új alapállás a szülőknek az oktatásba való beleszólását kiiktató 542/1990 sz. törvény módosításával kezdődött, és minden jel arra vall, hogy az új közoktatási törvénnyel tetőzik. A kormányzat belátta, hogy a szülő nem váltható le, nem fosztható meg prémiumától, nem bocsátható el. A pedagógus ellenben igen, vele szemben mindez a restrikció vidáman al­kalmazható. A nemrég elkészült közoktatási törvénytervezet tesz arról, hogy a szlovákiai magyar szülők által egyhangúlag elutasított kétnyelvű oktatás akadálymentesen megvalósul­hasson a magyar jskolákban. A törvény végrehajtója ­egyelőre - a magyar pedagógus lesz, rá vár a feladat, hogy mukkanás nélkül valóra váltsa a magyar nyelvű oktatás foko­zatos leépítését célzó rendelkezéseket. A pedagógusok látják a veszélyt, naponta érzik a hatalom gerincropogtató szorítá­sát, nyomását. Eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy a ma­roknyi kisebbségi pedagógusközösség elleni államhatalmi of­fenzívával szemben csakis a közös fellépés jelenthet védel­met, mert a magányos hősökkel egykönnyen elbánnak. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének IV. orszá­gos közgyűlése ezért felhívással fordult minden pedagógus­hoz:: „Az iskola jövőnk záloga. Az anyanyelvű oktatás meg­maradásunk feltétele. Napjainkban mindez egyre nagyobb veszélybe kerül. Legfelsőbb szinten hozott utasítások, rende­letek és törvények korlátozzák alkotmányos emberi jogainkat, anyanyelvünk használatát az iskolában is. A legújabb közok­tatási törvénytervezet pedig már több tantárgy szlovák nyel­ven történő oktatását tenné kötelezővé. Miután a szülők helytállásának köszönhetően a hatalom eddigi kísérletei nem jártak sikerrel, most a pedagógusok megalázására, megosztá­sára és meghátrálására számítanak. Ebben a súlyos helyzet­ben felhívással fordulunk minden magyar pedagógushoz: ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni! Mutassuk meg, hogy be­csületünk, tisztességünk, emberségünk és hivatástudatunk nem eladó! Csak összefogással és színvonalas munkával érhe­tünk el célt, őrizhetjük meg önbecsülésünket, hagyományain­kat, kultúránkat, iskoláinkat, anyanyelvünket! Jövőnk a tét! Akár a lehetetlenre is vállalkozzunk, hogy a lehetséges meg­valósulhasson!" Drámai a felhívás? A helyzet még drámaibb, különösen, ha tu­datosítjuk, hogy nem bízhatunk semmiféle külső erőben, amely segítségünkre lehetne. Csak magunkra vagyunk utalva. Egyedül rajtunk áll vagy bukik, szentnek és sérthetetlennek tekintjük-e azt a törvényt, amely jogainkat nem tartja szent­nek és sérthetetlennek. S az, hogy tudjuk, csak magunkban bízhatunk, erőt is ad. KOMMENTÁR JEGYZET Mégsem vesztett GÁGYOR ALÍZ Ján Carnogurskýnak 2:1 arányban sikerült megnyer­nie a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöki posztjáért folyó harcot a fiatalabb Miku­láš Dzurindával szemben. A régi-új elnök és hívei azonban nem igazán lélegezhetnek fel. Mindannyian tudják, hogy a versenyfutásnak még koránt sincs vége. Dzurinda fő erénye, hogy közérthetően fogalmaz, ért az utca emberének nyelvén. Nem veti meg a populista módszereket sem, ami Szlo­vákiában ma nagyon fontos. Főként a fiatalok körében népszerű, ami hosszú távon pontokat hozhat neki. Most ugyan alulmaradt, ám még­sem veszített. Sőt ha azt vesszük, hogy csak májusban határozta el, hogy jelölteti magát, a szavazatok 39 szá­zalékának megkaparintása akár győzelemmel is felér. A jövő évi közgyűlésen akár for­díthat is az arányon. Megoszlanak a vélemények arról, vajon Čarnogurský vagy Dzurinda lenne-e jobb elnök. Azaz melyikük tudná gyarapí­tani a KDM választóinak tábo­rát. Az eddigi parlamenti vá­lasztások eredményeiből kitűnik, hogy a mozgalomnak stabil 10-12 százalékos a tá­mogatottsága. Nagy kérdőjel, hogy vajon Dzurinda tudná-e növelni, s egyáltalán milyen lenne a KDM, ha ő irányítaná. Egyes vélemények szerint most ideális alkalom lett volna a próbára. És ha a kísérlet rosszul sült volna el, még min­dig lett volna elég idő a cseré­re az 1998-as választásokig. Lehet, hogy a küldöttek a kí­sérlet lehetőségétől riadtak vissza. De talán attól is, hogy Čarnogurský ebben az eset­ben szimpla sorkatonává vált volna abban a politikai töm­örülésben, amelynek éppen ő volt az életre hívója. A ver­seny felpezsdítette az életet a KDM-ben. A párviadal ke­mény, de mindvégig korrekt, személyeskedésektől mentes volt. • \ I Cwi Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. NOVÝ ČAS A PHARE program 5 millió ECU-vel támogatja a Mária Va­léria híd újjáépítését, ameny­nyiben a jövő év júniusáig el­kezdődnek a munkálatok Pár­kány és Esztergom között. El­lenkező esetben „elúszik" a tá­mogatás. Párkány polgármeste­re az elmúlt hat év során több magas rangú tisztviselővel, pél­dául a két ország közlekedési miniszterével is tárgyalt, a híd ügye azonban nem mozdult el a holtpontról. Júniusig legalább a szlovák kormány beleegyezését és az építkezési engedélyt kelle­ne megszereznie a városnak, a­magyar fél geológusok bevoná­sával már elkészítette az építke­zés projektjét. Bárcsak a minisztériumok tudnák ilyen nehezen emelni az árakat! Esetem az Elektrosvittel: az igazgató megválogatja, hogy kivel áll szóba? Megint próbálkozom Érsekújvárott az 1490 em­bert foglalkoztató Elektros­vit Rt. már hónapok óta „foglalkoztatja" a helybeli­eket is. KAMONCZA MÁRTA Több ott dolgozótól hallottam: a lámpatesteket és hűtőszekrénye­ket gyártó üzemben alig van munka, s nagy a valószínűsége annak, hogy a munkásokat kará­csony előtt kényszerszabadságra küldik. Persze mindezt suttogva, bizal­masan közölték, mert félnek. Nem szeretnék, ha esetleg kitu­dódna, hogy az információkat kitől szereztem. Minap egyik is­merősöm arról számolt be, hogy az Elsvit alkalmazotti részvény­társasághoz felvették az egyik parlamenti képviselő fiát, aki ko­rábban valamilyen szakmunkás­képzőt végzett. Senki sem tudja, mi a munkaköre az Elsvitnél, csak azt tudják róla, hogy érett­ségi nélkül a 15-ös fizetési osz­tályba sorolták, és akkor, amikor a vállalat anyagi gondokkal küsz­ködik, a fiatalember az üzem gépkocsijával jár munkába és fu­rikázik a városban. Hangsúlyo­zom: ezt az egyik alkalmazott ál­lította. Gondoltam, mindenképpen he­lyénvaló, ha körülnézek az Elekt­rosvitben. Aznap, amikor időpontot akartam kérni a vezér­igazgatótól, olvastam az újság­ban, hogy az Elektrosvitet az Els­vit privatizálta. Ami egyrészt jó, mert így legalább az alkalmazot­tak zöme részvényessé válik. Vi­szont ha igaz az, amit az Elsvit­ben uralkodó viszonyokról állíta­nak, nem tudom, kinek van oka az örömre. Aznap délben a Szlo­vák Rádió hírműsorában hallot­tam a gyár magánosításával kap­csolatban az Elektrosvit vezér­igazgatójának nyilatkozatát. A szerkesztő egyik mondatára let­tem figyelmes, nevezetesen: „Az itt jelen lévő újságírók előtt el­mondta..." Nocsak, ezek szerint volt mégis sajtótájékoztató, amelyre az Új Szót nem hívták meg. Gondoltam, sebaj, felhívom a vezérigazgatót, és megkérem, hogy tájékoztassa a szlovákiai magyarok egyeden napilapját is. Legnagyobb meglepetésemre a vezérigazgató titkárnője semmi­lyen sajtótájékoztatóról nem tu­dott. Azt mondta, hogy az igaz­gató úr tárgyal, hívjam fel körül­belül fél óra múlva, vagy majd másnap olvassam el a Pravdát, mert a napilap szerkesztőnőjét délelőtt fogadta az igazgató úr. Kíváncsiságból felhívtam a szó­ban forgó szerkesztőnőt, aki szintén megerősítette, hogy nem volt sajtótájékoztató, ő éppen akkor tartózkodott az igazgató­nál, amikor a Szlovák Rádió szerkesztője telefonált, de ha en­... mindezt suttogva, bizalmasan közölték, mert félnek. gem is érdekelnek azok az ada­tok, amelyekkel neki az igazgató és a szakszervezeti vezető szol­gált, akkor ő szívesen elfaxolja nekem. Ebben maradtunk. Pár perc múlva telefonált, és elné­zést kért, mert nem küldheti el az adatokat, ugyanis az Elektros­vit vezérigazgatója akkor, ami­kor autorizáltatta vele a szöve­get, nyomatékosan megkérte, hogy „az Új Szónak ne adjon át semmilyen információt, ugyanis azokat ő kizárólag a Pravdának adta". A hölgy megadta a vezérigazga­tó telefonszámát, és azt taná­csolta, hogy hívjam fel. „Egész biztosan ott van, mert én az imént beszéltem vele ezen a szá­így nem marad más hátra, mint holnap is próbálkozni. mon" - állította. Gyorsan feltár­csáztam a megadott számot, je­lentkezett is egy női hang. De amikor közöltem, hogy az Új Szótól vagyok, csak annyit mon­dott: „Sajnos, az igazgató úr szolgálati úton van." Akadékoskodtam egy kicsit, hogy ez nem lehet, hiszen a kol­léganőm a Pravdából néhány perce még beszélt vele. „Lehet, hogy mobiltelefonon" - vála­szolta a hölgy. Elgondolkodtató, hogy egy rádi­ós szerkesztőnek bármikor tele­fonon is nyújtanak tájékoztatást, viszont másnak számtalanszor kell telefonálnia csak azért, hogy egyáltalán időpontot kapjon. Azt sem értem igazán, hogy egy vál­lalat vezérigazgatója miért tiltja meg egy újságírónak, hogy az a már autorizált adatokat közölje egy másik lap munkatársával. Arra gondolni sem merek, hogy a vezérigazgató esetleg megválo­gatja, hogy kivel áll szóba. így nem marad más hátra, mint hol­nap is próbálkozni. Én még nem adtam föl a re­ményt... Az INTERNET információs vi­lághálózatban is olvasható Sme című napilap szombati száma nem került a számítógépek kép­ernyőjére. A lap olvasói Vladi­mír Mečiar miniszterelnök fotó­ját találták a Sme számára fenntartott oldalon „Ha-ha-ha, megint kibabráltam veletek!" szöveg kíséretében. Számítógé­pes szakértők szerint az eddig ismeretlen számítógépes kalóz megszerezte a Sme napilap által használt jelszót, blokkolta a szombati írások megjelenését, és az említett fényképet, illetve a kormányhoz közel álló Slo­venská Republika című lap írá­sait helyezte el a Sme írásainak a helyén. SLOVENSKÁ R E PUB LIKA - Mečiar kormányfő után én va­gyok a második legtöbbet rágal­mazott ember Szlovákiában ­nyilatkozza a lapnak Gyimesi György, a Magyar Népi Mozga­lom elnöke. Gyimesi szerint amióta mozgalma megalakult, az Új Szó, valmint a Magyar Ko­alíció pártjai rágalomhadjáratot kezdtek az általa vezetett politi­kai eő ellen. „A támadások út­széli hangneme egyre erősödik" ­mondta. Gyimesi György sze­rint ez azért következett be, „mert a Magyar Népi Mozgalom a megbékélés útjára lépett, nem folytat szlovákellenes kam­pányt, és támogatja a jelenlegi kormány politikáját". PRÁCA A malackai székhelyű Vins de France szlovák-francia kft. for­galmazásában Milan Rastislav Stefánikról elnevezett vodka je­lent meg a piacon. A cég való­színűleg engedély nélkül nevez­te el termékét Stefánikról, akit sokan a legjelentősebb szlovák történelmi személyiségnek tar­tanak. A tábornok egyik leszár­mazottja és a Milan Rastislav Štefánik Alapítvány tiltakozott a vállalatnál, eddig kevés siker­rel. - Štefánik a francia hadse­reg tábornoka volt, nincsenek egyenes ági leszármazottjai. De önök is biztosan tudják, hogy nagyon szerette a nőket és az al­koholt - olvasható a Vins de France válaszlevelében. Besztercebányai dicséret A VTV televízió jóvoltából volt szerencsém látni a Banská Bystrica-Győri ETO női City Ku­pa kézilabda-mérkőzést. A mérkőzés végén kellemes meg­lepetésben volt részem. A besz­tercebányai csapat edzője (na­gyon szimpatikusán) elismerte, hogy a magyar együttes minden tekintetben jobb volt náluk, és egyben gratulált a győriek to­vábbjutásához. Az ünneplő győri szurkolókat nem hábor­gatta senki, ami manapság nagy dolognak számít idegenben. Én így képzelem el a szlovák-ma­gyar barátságot, mert csak így juthatunk el Európába. Turcsányi Tibor Rimaszécs Szlovéniai példa A magyar tévé Panoráma című műsorában nemrég foglalkozott a szlovéniai választásokkal. Az ország 1991-ben a voltjugo­szláv hadsereggel vívott rövid háború után nyerte el független­ségét. Szlovénia a független or­szágépítést hasonló körülmé­nyek között kezdte el, mint Szlovákia. A riportot nézve az ember akaratlanul is összeha­sonlította a két államban ural­kodó viszonyokat. Szlovéniáról elmondható, hogy gazdasága stabil, tehát nincs szüksége szélsőségekre (például ellenség­kép kialakítására, bűnbak kere­sésére). A havi átlagjövedelem 1000 márka körül mozog, ez a legmagasabb a volt szocialista országok mezőnyében. Erős kö­zéposztály és gazdag parasztság van kialakulóban, míg nálunk középosztály úgyszólván nem létezik, viszont van egy nagyon szűk, ám nagyon gazdag réteg, másrészt folyamatosan növek­szik az elszegényedők tábora. Szlovéniában senkit sem külde­nek a Murán túlra, a magyar és az olasz kisebbséget államalko­tóként könyvelik el, parlamenti képviseletük biztosított. Szerin­tem nincs igazuk azoknak a po­litikusoknak, akik Svájc nemze­tiségi politikáját egyedi esetnek tekintik Európában, hiszen Szlo­véniát (fájdalom, de nem Szlo­vákiát) sokan kelet Svájcaként emlegetik. Igazán megszívle­lendő a példa. Szlovénia ráadá­sul közelebb is áll hozzánk, mint Svájc. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
Thumbnails
Contents