Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-31 / 255. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 31. SporT/Tévé és Rádió - csütörtök Luther Márton 1517. október B 1-én szegezte ki a wittenbergi vártemplom ajtajára 95 tételét A reformáció emléknapja Szándékosan írtam az ün­nepnap helyett emlékna­pot, mert nekünk, protes­tánsoknak nem csupán ünnepnap a reformáció, hanem a hétköznapjaink­hoz hozzátartozó minden­napi kenyér és életet je­lentő forrásvíz. VÖRÖS BÉLA Azon téves hiedelem és állítás ellen viszont protestálunk-tilta­kozunk, hogy a reformáció egy új egyház, illetve új vallásalapí­tás lett volna. A reformáció az Isten és a Jézus Krisztus földi, középkori, pápás egyházának a Szentírástól eltérő, hamis em­beri tanoktól, külső cifraságok­ról (képek, szobrok) és külsősé­ges ceremóniáktól való megtisz­títása és a Jézus korabeli, egy­szerű formájára való visszaállí­tása volt. A reformációnak köszönhető az is, hogy az egyházban az igehir­detéstől kezdve az imádságokig - a latin nyelvű szertartás he­lyett - a nép anyanyelvén szólal­hatnak meg papjaink. De a re­formáció adta vissza az egyház népének kezébe az addig tőle el­tiltott és „láncravert", anyanyel­vére lefordított teljes Szentírást, a Bibliát is.' A reformációnak ** köszönhető az is, hogy a nép anyanyel­vén szólalhatnak meg papjaink. \\ Az egyház megtisztításának, megreformálásának nagy és ál­dott munkáját Isten választott emberei, az ún. előreformáto­rok, Husz János, Wald Péter és Wiklif János kezdték meg, és utánuk a nagy reformátorok vé­gezték el a Szentlélek segítségé­vel és az Isten örök Igéje szerint és által. Az egyház nagy reformációja tulajdonképpen 1517. október 31-én kezdődött el, amikor Lut­her Márton szerzetes-barát ki­világban, „ahol az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keres­vén kit elnyeljen", egyik sem mentheti meg magát külön-kü­lön, és vesztét sem akarhatja egyik a másiknak, mert akkor mindegyik elveszik! Együtt kell megállaniok, együtt emelve, tartva és segítve egymást, szere­tetben és békességben, egyedül az Úr Istenben bízva! Most pedig, miután a múltból röviden fölidéztük a reformáció lényegét, feltevődik a kérdés, hogy vajon ma szükség van-e re­formációra? Nos, a mai embernek, e mulan­dó és változ(and)ó anyagi világ­hoz való túlzott ragaszkodása, a sok tekintetben istentelen, sze­retetlen, hazug és erkölcstelen életmódja, valamint a körülöt­tünk történő rengeteg rablás és gyilkosság, és az egyéb bűnös cselekedetek mind-mind hango­san azt kiáltják, hogy igenis, szükség van ma is reformációra; vagyis a bűnben vergődő ember­^ Együtt kell meg­Sf állaniok, együtt emelve, tartva és se­gítve egymást, szere­tetben és békes­ségben. « szegezte nevezetes 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajá­ra. Ezekben a tételekben Luther protestált-tiltakozott a pápának a Biblia tanításával meg nem egyező tanai és a bűnbocsájtó levelek árusítása ellen. Luthert megidézték a wormsi birodalmi gyűlésre, ahol tanai visszavoná­sára akarták rábírni, de mivel tanait vissza nem vonta, a pápa kiátkozta és el akarta fogatni; ám Luthert barátai Wartburg várába menekítették, ahol a Bibliát lefordította német nyelvre. A másik nagy reformátor, aki az Ige szerint a teljes reformációt végrehajtotta az egyházban, a tudós genfi lelkipásztor, Kálvin János volt, aki minden dicsősé­get egyedül Istennek tulajdoní­tott. Jelmondata is ez volt: „Egyedül Istené a dicsőség! (So­li Deo Gloria!) Luther Márton és Kálvin János bibliás tanai gyorsan terjedtek a környező országokban, „meg­hódítva" az Ige után szomjazó lelkeket. A római egyház pedig azért, hogy az elveszített terüle­teit visszahódítsa, a Jezsuita szerzetesrend által megindítot­ta az ellenreformációt, ami a hi­tükhöz hű protestánsok üldözte­tésével és szenvedésével járt: a börtöntől a máglyán át a gálya­rabságig. De a római egyház azon törekvései fölött, hogy a protestánsokat kiirtsa, győze­delmeskedett a protestánsok bibliás, erős hite! Hála az Istennek, hogy ma már a sok szenvedés csak a múlt rossz emléke, és a keresztyénség két nagy tábora közül ebben a mai nek a Jézus Krisztus képére és életmódjára való visszaalakítá­sára, „mert a teremtett világ só­várogva várja az Isten fiainak a megjelenését!" (Római lev. 8:10.) Igen, a reformációra ma is és mindig szükség van az emberi élet egész területén! Ez a „min­dig" pedig azt jelenti, hogy a re­formáció örök; de örök a refor­máció azért is, mert a szuverén, az egyedül és igazán bölcs Isten is örök, Aki ebben az Általa te­remtett világban, ha a bűn miatt valahol és valamiben deformá­ció (elhajlás, elváltozás) törté­nik, akkor Ő az Igéje és Szentlel­ke által újból és újból elvégzi és véghezviszi a reformációt! A szerző nyugalmazott reformá­tus lelkipásztor Pozsonyi Dzsessz Napok: színek, hangulatok, hatalmas stíluskavalkád a Duna partján Zenei utazások térben és időben ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nincs igazabb közhely, mint hogy a zene nem ismer határo­kat. Ez jut eszébe az embernek, amikor a színpadon együtt lát muzsikálni egy izraeli zongoris­tát, egy moszkvai hegedűst, egy brazil gitárost és egy trinidadi dobost. S akit kísérnek, sem szürkébb jelenség: az orientális szépségű énekes hölgy (Timna Brauer), aki Bécsben született, élt Párizsban, Izraelben, s szár­mazása szerint a zsidó-jemeni kultúra őízője. És ebből a stíluskaval­kádból, amit a legegy­szerűbben „világzene­ként" skatulyáznak, kiszólt a dzsessz. S a zene, amit megszólaltatnak: zsidó melódiák, jemeni hangu­latok, megtűzdelve spanyolos gitárfutamokkal, trinidadi bá­dogdobszólókkal. Később ro­mán témát játszanak, arab ízű dobkísérettel.. És ebből a stílus­kavalkádból, amit a legegy­szerűbben „világzeneként" ska­tulyáznak, kiszólt a dzsessz. Amely valóban nem ismer hatá­rokat. < ­És előítéleteket sem. Ezt érez­tem, amikor a budapesti Babos Band viharos taps és ováció kísé­retében befejezte dzsessz-roc­kosra hangolt produkcióját. Rá­adásként a csapat fő embere, Babos Gyula kiállt, s egy szál gi­tárral eljátszotta a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok kezdetű magyar népdal dzsessz­re stilizált változatát. A taps most sem maradt el. A dzsessz: utazás térben és időben. Betekinthettünk az ötve­nes évek New Yorkjának bebop klubjaiba (Benny Golson's Whis­per not), vagy a harmincas évek chicagói mulatóinak nagyzene­kari előadásaira (Gustáv Brom Big Band, Veleband), s belekós­tolhattunk a kubai ritmusvilágba (Arturo Sandoval - The Latin Train). Brian Auger orgonista muzsikája a brit rockzene azon korszakát idézte, amikor a ködös Albion muzsikusai felfedezték maguknak az amerikai feketék zenéjét, a bluest és a rhythm and bluest. Bili Evans és társai pro­dukciója alatt a közönség egy­szerre érezhette magát dzsessz­koncerten és rap profilú diszkó­klubban. Más szempont. Amikor a Babos Band dobosának, Borlai Gergőnek virtuóz szólója után bejelentették, hogy a fiú csupán Babos Gyula, egy szál gitárral... 18 éves, mindenki felkapta a fe­jét. Ugyanazon a pódiumon egy órával később a veterán Jon Hendrics énekelt ugyancsak ki­robbanó sikerrel. Ő már jócskán túl van a hetvenen. Ez is a dzsessz... Fenti gondolataim a hét végén zajlott Pozsonyi Dzsessz Napok (Fotó: Prikler László) kapcsán születtek. A rendezőség azt nyilatkozta, hogy a fesztivál több mint húszéves történetében az idén először nem voltak anya­gi korlátaik a szereplőgárda kivá­lasztásánál. Köszönhetően egyik vezető honi sörgyárunknak. E­zentúl, ha választhatok, én Cor­goň sört iszom. Nagyot, (alex s.) SZÍNHÁZ : : Hl p g»í SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armaggedon (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Szédítés (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: A fenomén (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Missi­on Impossible (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Kolja (cseh) 15,17 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 18.30, 20.30 Zöld világ (am.) 17.30, 19.30 Suzanne (szlov.-cseh) 20 Lisszaboni történet(ném.-port.) 19, Monti csárdás (szlov.) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A SLOVAN: Trainspotting (ang.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A fenomén (am.) 16, 19 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Kolja (cseh) 16,18, 20 IMPULZ: Mrs. Parker és az el­varázsolt kör (am.) 16.15,19.15 Háromnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pénteken 9.40-kor a Hungaroton Classic Kiadó A teremtéstől a tíz­parancsolatig címmel megjelen­tetett CD-jéről hallunk három bib­liai történetet. 10.10-kor Mozart Requiemjéből közvetítünk részle­teket. A 10.45-kor kezdődő Kőko­szorú című irodalmi műsor témá­ja a halál. 10.45-kor néprajzi műsorunk, a Hazai tájakon külön­kiadásában a halottak estéje éne­keit és szokásait ismerhetjük meg. A Hitemtől vezérelve című ri­portműsor 11.30-kor kezdődik. A déli hírek után megismételjük a Vlagyimir Viszockij életéről szóló monodrámát. 13.36-kor sugároz­zuk a Szeretet a gyászban című ri­portműsorunkat. 15.00-18.00-ig Pavilonl. Szombaton 9 órakor Hétről hétre c. publicisztikai magazinunk szer­kesztője Tonkó István. A műsor­ban összefoglaljuk a hét legfonto­sabb eseményeit, részletesen be­számolunk az Európai Unió és a Szlovák Köztársaság közös parla­menti bizottságának üléséről. Megemlékezünk a halottak nap­járól és beszélgetés hangzik el II. Rákóczi Ferenc borsi szülőházá­nak felújításáról. 15.30-kor a Tu­domány és technika c. műsorunk kezdődik. Vasárnap 9.15-kor a VUágosság c. egyházi műsor református félórá­jában Varga Béla kassai lelkipász­tort hallhatják. A mese után 10.25-kor Kölyökvilág. 11 órakor Segítsünk: Testi lelki egészség, avagy rehabilitációs relaxációs központ Gyűgyön; 12.10-kor Randevú Juhász Lászlóval. Fiatal Tehetségek Fesztiválja Tornaiján. Vendégünk Kárász Zénó a Famíli­ából. 14.15-kor Kapcsoljuk Lon­dont, a BBC magyar adását. 15 órakor az Irodalmi mozaikban a házsongárdi temetőt mutatja be Kányádi Sándor. Szólunk Márai Sándor: Kassai polgárok c. köny­vének szlovák kiadásáról, (me) Használatukban a történelem is jelen van Csúnya szavak, politikai pornográfia DUSZA ISTVÁN Nem hiszem, hogy a valamikori ősködbe vesző, a dolgoknak ma­gyarán szólva nevet adó egyéni vagy közösségi lelemény utólag kielemezhető lenne a testiséggel összefüggő szavainkból. Mint ahogyan az sem magyarázható meg, hogy a mindennapi tárgyak­tól vett képiséggel megalkotott testrészeket megnevező szavaink mellett miért éppen a nemi szer­veknek van káromkodásnak te­kintett magyar neve. Gondoljuk csak el, hogy a sípcsont, a térdka­lács, a hallókürt, a járomcsont, a szeméremcsont, a szemérem­domb mind-mind a magyar nyel­vet használó ember leleményét, s ugyanakkor bizonyos mértékig képteremtő költői vénáját is dicsé­ri. Amikor idáig értünk a Lýceum kávéházbeli törzsasztalunknál ül­ve a nemi szervek neveiről folyta­tott eszmecserénkben, valaki el­mesélte, hogy cseperedő gyereke­ik fülének nem illő testrészek és cselekvések megnevezésére egy családi virágnyelvet találtak ki. Olyannyira kedvüket lelték ben­ne, hogy idővel megrögződött ez a virágnyelv a baráti társaságuk­ban is. Éppen ezért, ha mostaná­ban kimondanak dolgokat a ma­guk teremtette virágnyelv szavai­val, mindenki pontosan tudja, mi­re gondoljon. Mmdig ez a legfőbb gond: a dol­gokat a nevükön nevezni, de úgy, hogy ne sértse mások szemérmes­ségét, ugyanakkor önérzetében se sérüljön senki, meg talán az elfo­gadt erkölcsi normákat se sértsük meg. Pedig az orvosi latin megne­vezéseiken túl a nő és a férfi nemi szerveinek van magyar neve is. Hogy használatukat miért és mió­ta tekintjük mi - magunkat sza­lonképesnek és erkölcsösnek te­kintő magyarok - káromkodás­nak, nehéz lenne megállapítani. Annyi bizonyos, hogy ennek a felfogásnak a kialakulása a pa­raszti kultúra kutatásaival foglal­kozó néprajzosokat is foglalkoz­tatja, bár kutatása igencsak ala­pos lélektani ismereteket kíván meg. Különösen, hogy létezik ott is egy virágnyelv, amelyet szinte csak a lakodalmak késői óráinak duhaj énekléseikor használtak. Arról a képzettársításról, amivel a politikától eljutottunk ehhez a kicsit nyelvészkedő, kicsit nép­lélektani fejtegetésekbe bocsát­kozó beszélgetésig, maga Bár­dos Gyula MKDM-es parlamenti képviselő is azt állította, hogy kézenfekvő. A politikai porno­gráfia nem áll messze a nemiség pornográf szintjétől, s még az igazságról is sokszor virágnyelv­ven kell beszélniük. Az a politi­kus, akinek erkölcsi gátlása, po­litikusi önérzete meg miegyebe van, ne menjen politikusnak. Hát ebben igen hamar meg­egyeztünk, pedig a képviselő úr azzal a nem titkolt szándékkal jött közénk, hogy nem beszélge-. tünk politikáról. Csak hát, meg lehet ezt tenni egy mai kávéház­ban magyarok között? A brassói evangélikus főtemplom (Fotó: archív)

Next

/
Thumbnails
Contents