Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-11 / 212. szám, szerda

1996. szeptember 11. OKTATÁS ÚJ SZ Ó i 7 | AZ SZMPSZ PROGRAMTERVEZETE Előrelépést jelent November 23-án és 24-én or­szágos közgyűlését tartja a szlo­vákiai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szer­vezete. Ebből az alkalomból az SZMPSZ közvitára bocsátotta új programjának tervezetét. Az ed­digi programok ismerőinek bizo­nyára rögtön feltűnik mássága, célrendszerének széles köre. Néhány meghatározó alapelvvel érdemes részletesebben foglal­koznunk: 1. Szlovákia oktatási rendsze­re jelenleg nem felel meg azok­nak az elveknek, amelyeket az egyesülő Európát alakító fejlett országok mind maguknak, mind a csatlakozni szándékozó álla­moknak egyezményekben, do­kumentumokban, konvenciók­ban megszabtak. Ezért azt gyö­keresen át kell alakítani az emlí­tett elvek szellemében, s ezt tűzi célul a program első fejezete, melynek címe Szlovákia oktatá­si rendszerének átalakításáért. Éppen az itt megfogalmazott fel­adatrendszer kínál lehetőséget a szlovák nemzetiségű pedagó­gusok demokratikus szakmai szerveződéseivel, valamint a po­litikai pártokkal és a civil szerve­zetekkel való együttműködésre. Az átalakítás e téren három dokumentummal jellemezhető (ezek kidolgozása ezért fontos célként jelenik meg az anyag­ban): új, demokratikus közokta­tási törvénnyel, országos alap­tantervvel és vizsgarendszerrel. 2. A fejlett európai oktatási rendszereket jellemző elvek el­fogadása és elérésük célul tűzé­se egy nemzeti kisebbség szak­mai szervezete programjában több, kifelé irányuló jelzést is hordoz: - kifejezi, hogy a szlovákiai magyar pedagógus alapvető cél­jai és érdekei nem térnek el a cseh, a lengyel, a holland, a ro­mán stb. és a többségi szlovák pedagógus céljaitól és érdeke­itől. Más szóval: a szlovákiai ma­gyarságnak nem célja a (sok­szor és sokak által bizonygatott) elszigetelődés, „gettósodás", oktatásügyünket az általános európai értékek szellemében kí­vánják megszervezni; - tárgyalási és együttműködé­si alapot kínál mindazoknakl, akik elfogadják ezen elveket; - (remélhetőleg) megszólítja az eddigi egyetlen európai szín­vonalú szlovák oktatási prog­ram, a Konstantin-terv kidolgo­zóit, akik számára az SZMPSZ e programja közeli kell hogy le­gyen (amennyiben nem tagad­ják meg önmagukat). Olyan egy­séges ellenzéki oktatáspolitikai koncepció kimunkálására kínál­kozik alkalom, amelyet nem­csak a demokratikus szakmai szervezetek, hanem a politikai pártok is felvállalhatnak, nem­zetiségre való tekintet nélkül. Amennyiben ez nem sikerül, an­nak politikai akarat hiánya, nem pedig szakmai összeférhetetlen­ség lesz az okozója; 3. A programban többször szerepel a demokratikus oktatá­si rendszerekre való utalás. Ta­lán nem árt, ha a közvélemény, de talán sok pedagógus számá­ra is ismertetem, milyen alapel­vek és értékek mentén szer­veződnek a fejlett európai okta­tási rendszerek: - az egyén szabadsága és fe­lelőssége saját művelődéséért (szabad iskolaválasztási jog, az egyén érdeklődésének és ké­pességeinek megfelelő oktatás és nevelés); - tolerancia, a másság elfo­gadása és tisztelete; - az oktatás közszolgálati ér­telmezése (a nyilvánosság rész­vételi lehetősége az irányítás­ban, intézményi autonómia, ci­vil szervezetek hatékony részvé­tele az oktatásügyben); - szerkezeti, tartalmi és fenn­tartói pluralizmus; - demokratikus irányítás; - az állam törvények által pontosan meghatározott szere­pe és kompetenciái (törvényal­kotás és felügyelet, országos alaptanterv és vizsgarendszer kidolgozása, objektív és átlátha­tó finanszírozás,...). 4. Az anyagban kulcsfontos­ságú elv az autonómia. A szerzők a nevelés és oktatás alapvető színterének az auto­nóm, önigazgató és önfejlesztő iskolát, a szlovák oktatási rend­szer átalakítása főszereplőjé­nek a munkájában autonóm pe­dagógust tekintik. Ugyanez az elv érvényesül a szakmaiságnak és a tanszabadságnak az érték­kénti megjelenése igénylésekor. Mindenképpen szólni kell a szlovákiai magyarok oktatásügyi autonómiájának kérdéséről, mi­vel ennek (látszólagos) hiánya a program hibájának, gyengesé­gének tűnhet egyesek szemé­ben. Azokéban, akik úgy hiszik, ez ügyben azok a fő kérdések, önálló, magyar nemzetiségű mi­niszter vagy államtitkár, esetleg főosztályvezető irányítsa-e az autonóm magyar oktatási rend­szert, s hol, hány régióban legye­nek módszertani-szakfelügyeleti központjai. Tudatosítanunk kell, hogy a kisebbségek bármilyen autonó­miája politikai kérdés, amely a mi esetünkben három szinten igényel megegyezést, ill. egyet­értést; - a szlovákiai magyarok politi­kai képviseletei közt, - a szlovákiai magyarok politi­kai képviselete és a szlovák poli­tikai hatalom közt, - a nemzetközi intézmények­ben, szervezetekben és közös­ségekben. Mivel az eltelt hét évben még az első szinten sem történt ér­demi előrelépés, az SZMPSZ ré­széről felelőtlen lépés lenne en­nek programba vétele. Amennyi­ben azonban elfogadjuk azt az állítást, hogy bármelyik jól működő autonóm oktatási rend­szer (így a szlovákiai magyaroké is) autonóm oktatási intézmé­nyekből áll, amelyben szakmai­lag képzett, munkájukban auto­nóm pedagógusok nevelik-ok­tatják a szülők autonóm dönté­se alapján az adott intézménybe beíratott tanulókat, akkor az egész program az autonómiáról szól. Ezen túlmenni (vagyis azzal foglalkozni, miként működne a magyar iskolák önálló rendsze­re) csak a fentiekben jelzett poli­tikai egyesség reális lehetősége tükrében érdemes. 5. Az előző programokkal összevetve előrelépést jelent, hogy a tervezet nem elsősorban a hatalom elnyomó törekvései­vel szembeni védekező lépések­re, feladatokra épül. Persze, 1996 őszén ezek is helyet kel­lett hogy kapjanak (főleg a II. fe­jezet első pontjában, melynek címe A szovákiai magyar iskola­hálózat megtartásáért és fej­lesztéséért), mégis: a modern, demokratikus oktatási rendszer célul tűzése és az eléréséért vál­lalt feladatok, valamint az ön­igazgató és önfejlesztő iskolák létrejötte és működése érdeké­ben tervezett lépések (ezeket a II. fejezet második, Iskoláinkért, pedagógusainkért és harmadik, Iskoláink növendékeiért pontjai tartalmazzák) megfogalmazása lehet szélesebb körben mozgó­sító erejű. 6. A program sok tekintetben túlnő egy hagyományos civil szervezet keretein és lehetősé­gein (főleg ha a szervezetet a hatalom ellenségnek tekinti, és mindent megtesz működése megnehezítésért). A Szövetség hatékonyabb működését szol­gálják azok a javaslatok, ame­lyek az alapszabály módosítását célozzák (az alapszervezetek el­nökei a területi választmány tag­jaivá válnak; háromra csökken az országos választmány bizott­ságainak száma - Szervezési Bi­zottság, Oktatáspolitikai Bizott­ság, Szakmai Bizottság - és minden területi választmány egy-egy képviselőt választ mind­egyik bizottságba; az országos alelnököket nem regionális el­ven választják, hanem az egyes bizottságok vezetőiként), továb­bá amelyek a főállású munka­társak számának emelését szor­galmazzák (jelenleg összesen 3 fő). A Pro Pedagogica alapítvány és bizonyos gazdasági tevékeny­ségek a programban megfogal­mazott célok megvalósítását hi­vatottak anyagilag segíteni. A szlovákiai magyar oktatás­ügy szakmai képviseletének erősítését szolgálja az az elhatá­rozás, amely szerint a Szövetség a következő parlamenti válasz­tásokon a magyar politikai pár­tok és mozgalmák segítségével független jelöltet indít. Az új programjavaslat már ed­dig is hosszas és alapos szak­mai viták eredménye. Mint min­den terv, ez is annyit ér, amennyit az érintettek megvaló­sítanak belőle. A megvalósítás a közgyűlés után kezdődik. Most az a feladatunk, hogy iskoláink­ban, tantestületeinkben, alap­szervezeteinkben értelmezzük és megvitassuk. A program min­den szlovákiai magyar pedagó­gusnak teret és lehetőséget biz­tosít ahhoz, hogy rátermettségé­hez, erejéhez és igényeihez mér­ten kivegye részét a munkából. FODOR ATTILA Értékek és érdekek A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége közelgő orszá­gos közgyűlésének és egyúttal a szervezet tevékenységének haté­konysága összefügg a Szövetség programjáról vallott értékíté­lettől. A program meghatározza az alapszabályt, a választott szer­vek személyi összetételét, s ami még ennél is fontosabb, a tag­ságnak a szervezettel való azo­nosulási szintjét, s mindent, ami­nek alapján minősíthető a peda­gógusszövetség létjogosultsága, társadalmi szerepe. A programjavaslat összeállítói fontosnak tátották rögzíteni azo­kat az alapfogalmakat, azokat az értékeket, melyek kulcsfontossá­gához a szervezet fennállása óta nem fért kétség. Ugyanakkor ­egyfajta nemzetközi kitekintés eredményeként - beiktatták azo­kat az értékeket is, amelyek Eu­rópa szerencsésebb régióiban már évek óta elfogadott és nélkü­lözhetetlen együtthatói a demok­ratikus társadalomnak és azok oktatási rendszerének. A jószán­dék ellenére már maga az érté­kek meghatározása sem bizo­nyult vitán felülinek, annak elle­nére, hogy a meghatározás, mi­szerint az értékek olyan előnyben részesített, felvállalható kategóri­ák, melyeknek elutasított érték­kategória-párja semmiképp sem szerepelhet a szlovákiai magyar pedagógusok értékrendjében, egyértelmű kiindulópontja lett a mimikának. Csakhogy amikor ­akárcsak most - egy társadalom­ban a diktatúra a demokrácia álarcában tetszeleg, amikor a kompetenciák elosztása helyett azok összpontosítását szilárdítja, egy civil szervezet köztes megol­dásra utaló programpontja nem az értékek félreismerését, csu­pán a valóság felismerését jeien­ti. Azt, hogy az eleve megvalósít­hatatlan értékek felsorolása, programba iktatása ugyanúgy nem mozgósít, mint a már elért, illetve az elértnél alacsonyabb szintű értékcélok újrakitűzése. A programjavaslat összeállítói szerint a Szövetség sikeres tevé­kenységének egyik feltétele a le­hetséges, megtehető és szüksé­ges célok és értékek meghatáro­zásé. S mivel az értékek maga­tartás-befolyásolő, integráló ha­tása vitathatatlan, a programmal azonosulók egy többé-kevésbé egységes közösséget alkotva - a programjavaslat kimunkálói sze­rint - képesek a szakmai és ér­dekvédelmi célkitűzéseket meg­valósítani. Olyan programterv, olyan ér­tékrendszer kerül megvitatásra, amely más, alapvető, ugyanak­kor a pedagógusszövetség prog­ramjában - civil szervezet lévén nem szereplő értékekkel összekapcsolódva is egy közös­ség tagjai számára elfogadható anélkül, hogy az esetleg egymás­tól eltérő politikai, világnézeti, vallási, generációs, szakmai stb. csoportok, csoportosulások tag­jai számára okot adjon az elhatá­rolódásra. A pártsemlegesség, mivel tájainkon az anyanyelv, az anyanyelvű oktatás és kultúra ápolása, védelme sohasem volt mentes a politikumtól - nem azo­nos az apolitizmussal. A Szövetség programja - töb­bek között - attól válik a tagság elvi, cselekvési célkitűzéseinek alapjává, ha az fő vonatkozásai­ban azonos a szlovákiai magyar pedagógusok és a szülők érdeke­ivel. Az érdek egyfajta szükségle­tet fejez ki. A Szövetség esetében az elvi és szakmai csoportos, kol­lektív érdekek a tagság egyéni ér­dekeiből válnak egy magasabb fokú, letisztult, lényegkoncentrált érdektörekvésű minőséggé, ér­tékké. A majdani országos közgyűlés által elfogadott program érdekér­vényesítési, konfliktusvállalási és - végső esetben - küzdelmi esé­lyét, illetve képességét csak nö­veli, ha a tagság a programjavas­latot megismeri, érdemben meg­tárgyalja, s már a közgyűlés előtt kinyilvánítja a vele kapcsolatos elképzeléseit. Ez tulajdonképpen a demokratikus érdekegyeztetés egyik alapja. De még a demokratikusan egyeztetett és elfogadott érdek­érvényesítési szándék, elképze­lés is csak annyit ér, amennyi belőle megvalósul. A program megvalósítása, a szervezet tevé­kenysége szonban számos sajá­tos, nem ritkán kétpólusú viszo­nyok közepette történik még egy viszonylag azonos szakmai érde­keltségű szervezetben is. Ez a kettőség a pedagógusszövetség esetében általában nem a hatal­mi aspirációk függvénye, hiszen a Szövetségben, annak alapszer­vezeteiben, területi és országos szerveiben betöltött tisztségek, társadalmi jellegükből adódóan, anyagilag nem honorált, hanem közéleti elhivatottságból felvál­lalt szolgálatot - közszolgálatot jelentenek. Ezért a tevékenysé­gért a tanügyi hatóságoktól in­kább elmarasztalás mint elisme­rés jut osztályrészül még akkor is, ha a Szövetségben végzett munka lényege nem más, mint az állami szakmai feladatok egy részének - a szakmai, módszer­tani továbbképzésnek - megva­lósítása anélkül, hogy ez az álla­mi költségvetést terhelné. Az állami óvoda- és iskolave­zetők két érdek, a tanügyi ható­ságok politikai érdeke és a peda­gógusszövetség programjában megfogalmazott érdekek közt ví­vódnak abban az esetben, ha az utóbbiakkal - legalább elvekben - azonosulnak. A hatalom ré­széről e „vétségért" személyi fize­tésüket, esetleg vezető beosztá­sukat kockáztatják. Tán ele­gendő bizonyítékul szolgál erre az 1995 óta leváltott iskolaigaz­gatók száma, akik társadalmi tisztségükből eredően aktív ré­szesei (voltak?) a Szövetség fel­adatrendszere megvalósításá­nak. Az mindenesetre örvende­tes tény, hogy e hatalmi ráhatás valójában nem befolyásolja a pe­dagógusszövetség tagbázisát, a taglétszámot, csupán a „mintha" elfordulok, a passzív tagok (de ta­gok!) létszámát szaporítja. Mindezek ellenére, vagy ép­pen ezért, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének programja az ő programjuk is, de még inkább azoké, akik cselekvő részesei kívánnak lenni szakmai, érdekképviseleti, szervezeti tevé­kenységünknek, akik a szeptem­beri évzáró gyűléseken, az októ­beri konferenciákon és a novem­beri ülésező országos közgyűlé­sen úgy döntenek, hogy azono­sulnak a se nem védekező, se nem támadó, ám mindenképpen progresszív programból adódó in­gyenes közéleti szolgálat minden keservével és minden szépségé­vel. SIDÓ ZOLTÁN Tanfelügyelők vagy nyelvőrök? Ha nem lennék felháborod­va,-valószínűleg csak nevetni tudnék az oktatási tárca peda­gógiai-szervezési útmutatójá­nak azon részén, amely a tan­felügyelők feladatait fogalmaz­za meg. Már több pedagógus, újságíró kifejtette véleményét erről a dokumentumról, elsősorban azért, mivel a nyelvtörvényre hivatkozva előírja, hogy a magyar iskolák­ban a pedagógiai dokumentá­ciót államnyelven kell vezetni. Az utolsó, V. fejezettel keve­sebbet foglalkoztak, bár sze­rintem ez is figyelmet érdemel. A tanfelügyelők munkáját szabályozó törvények és törvé­nyerejű rendeletek felsorolása után ismerteti azokat a téma­köröket, amelyek tartalmazzák a tanfelügyelők kiemelten fon­tos feladatait. Az ellenőrzés eszerint ebben a tanévben fel­méri: - az oktatási-nevelési folya­mat általános színvonalát; - a szlovák nyelv tanításá­nak színvonalát a nemzeti ki­sebbségek nyelvén oktató is­kolákban; - a törvények, előírások és pedagógiai normák betartá­sát; - az iskolairányítás (veze­tés) szervezését, formáit és módszereit. A tanfelügyelők feladata lesz továbbra is a különböző panaszok, beadványok, beje­lentések és petíciók kivizsgálá­sa. Ez eddig még talán elfogad­ható lenne, de az 1996/97-es tanévre a magyar iskolákat diszkrimináló, különleges fel­adatokat tűzött ki a tárca. Az óvodák esetében a há­rom feladatból kettő a szlovák nyelv elsajátításával kapcsola­tos: - a szlovák nyelv elsajátítá­sa érdekében artikulációs bá­zis kialakítása, valamint érzel­mi, motivációs és nyelvi felté­telek megteremtése; ez részét kell, hogy képezze az óvónők nevelési tevékenységének; - biztosítani az intenzív szlo­vák nyelvi felkészítést (napi 30 perc időtartamban szlovák nyelven) az óvónők számára kiadott módszertani anyag szerint (Intenzív szlovák nyelvi felkészítés a magyar nevelési nyelvű óvodákban). Az alapiskolákban (a felada­tok 2/3-a itt is a magyar isko­lákra vonatkozik): - figyelemmel kísérni és ér­tékelni a szlovák nyelv és iro­dalom tanításában alkalma­zott új, a kommunikáción ala­puló módszer hatékonyságát. A vegyes területeken működő középiskolákban: - figyelemmel kísérni és ér­tékelni az érettségi vizsgák színvonalát (főleg szlovák nyelv és irodalomból); - értékelni a szakterminoló­gia államnyelven és az oktatás nyelvén történő tanításának színvonalát. Még a magyar kisegítő isko­lákban is a szlovák nyelv taní­tásának színvonalát, illetve e tantárgy tantervét kell el­lenőrizniük a tanfel­ügyelőknek, bár itt figyelem­mel kell kísérni az anyanyelv oktatását is. Ismerve a kormányprogra­mot, az oktatásügyi minisztéri­um iskolapolitikáját és a hatal­mat kiszolgáló hivatalnokok mentalitását, elmegy a ked­vem a nevetéstől, mert gyaní­tom, a magyar óvodákra, isko­lákra újabb (bár nem ismeret­len) megpróbáltatás vár. A tan­felügyelők e dokumentumra hivatkozva egész évben zaklat­ják majd pedagógusainkat, és minden áron bizonyítani akar­ják, hogy az államnyelv oktatá­sának szintje nem megfelelő, s ezen csak határozott intézke­désekkel lehet változtatni, pl. szlovák anyanyelvű pedagógu­sokkal kell felcserélni a ma­gyar nemzetiségű szlovák sza­kos tanítókat, tanárokat, ma­gyar óvónőket. S miért kell kü­lön értékelni az anyanyelvű ok­tatás színvonalát a nemzeti ki­sebbségek iskoláiban? A vá­lasz kézenfekvő. Ha a tanfel­ügyelők kimutatják, hogy a ma­gyar (ukrán, német) tannyelvű iskolákban szerintük a tanítás színvonala nem kielégítő, ez hivatkozási alap lehet arra, hogy lépéseket tegyenek az oktatási nyelv megváltoztatá­sa érdekében. Ezt könnyen megtehetik, ha nem vetik össze a szlovák iskolákban fo­lyó pedagógiai tevékenység eredményességével, ha nem egységes kritériumrendszer, hanem az oktatás nyelve sze­rint értékelik az iskola munká­ját. Ha eltekintek a fenti ér­vektől, a tanfelügyelők felada­tai kapcsán további kérdések fogalmazódnak meg bennem. A szlovák iskolákban folyó ok­tató-nevelő munka színvonala közömbös a minisztérium szá­mára? A matematika, fizika, kémia, földrajz, idegen nyelvek stb. oktatása kevésbé fontos, mint az államnyelv elsajátítá­sa? Csak az a magyar anya­nyelvű óvodás készül fel ered­ményesen az iskolára, aki megfelelő szinten beszéli, s főleg szereti az államnyelvet? A mese, a játék, a dal, a szere­tetteljes légkör nem is fontos? A kisegítő iskolákban a szelle­mi fogyetékos magyar gyer­mek számára legfontosabb az államnyelv tanulása? Melyik magyar középiskolában érett­ségiző diák fog eredményeseb­ben felvételizni a természettu­dományi, közgazdasági, orvo­si, jogi stb. egyetemre? Aki kitűnő eredményt ért el a szak­tantárgyakból, s esetleg nem tökéletes a szlovák nyelvtudá­sa, vagy az, aki nagyszerűen beszél államnyelvül, de felké­születlen a felvételi tantár­gyakból? Milyen polgárokra van szüksége Szlovákiának? Államnyelven hajbókoló, szol­galelkű, önmagával megha­sonlott emberkékre, vagy a szlovák nyelvet (és más világ­nyelveket) is megfelelő szinten bíró, de anyanyelvén szerzett, megalapozott műveltséggel rendelkező jó szakemberekre, művészekre, tudósokra? Sajnos, a megfogalmazott feladatok alapján úgy tűnik, a minisztérium célja az előbbi, s a tanfelügyelők csupán az ok­tatásügy nyelvőrei lesznek. DOLNÍK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents