Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-10 / 211. szám, kedd

Kassa Rozsnyó ° Töketerebes R.szombat Losonc Nagykürtös Lelesz Pozsony Galánta Tornaija Kékkő D.szerdahely Palást TORNAIJA A megbüntetett város Tornaiján nyílt titokként emlegetik, hogy a nemzetlek, enyhén szólva, csöppet sem szimpatizálnak a Sajó-parti várossal. Sőt sokan azt Is tudni vélik, miért nem. Hogy a Jelenlegi vezetés miért zárta ki kegyeiből ezt a hangulatos kis vá­rost? Az egyik ok: mert Šafárlkovóból Tornalát csináltak, pontosabban: a város vezetői, élve az első kínálkozó alkalommal, visszaállították a település eredeti nevét. A Jelenlegi politikai viszonyok között lehetetlenség volna ugyanezt vég­hezvinni, sőt egyre több próbálkozás folyik a város nevének visszaállítására. Legutóbb pedig a millecentenáriumi emlékmű felállításával szerzett újabb „fe­kete pontot" magának Tornaija. - Mérhetetlen butaságnak tartjuk, amit a azt jelenti, a város fejlődésében stagnálás várossal csinálnak. Švermovo nevét is meg- áll be. Nagyrőcét kell kiépíteni, új járási köz­változtatták, azt nem emlegeti senki, ben- pontokat kell létrehozni, oda megy majd el a núnket pedig úgy büntetnek, ahogy tudnak - pénz - érvelt az egyik vállalkozó, hallottam egy tanácskozáson felszólalótól, Büntetik a várost, büntetik a tornaljaiakat: és igazat adtam neki. Augusztus 13-át, azt a az itt élő magyarokat és szlovákokat. Mert napot, amikor a kormány véglegesítette naivság volna azt hinni, hogy a szlovák pár­Szlovákia területi elrendezését, a tornaljaiak tok helyi szinten tapsolnak a kormány ilyen a város fekete napjának nevezik. - A és hasonló döntéseinek. Tornaiján vala­Nagyrőcei járáshoz csatoltak bennünket, ez mennyi politikai párt és kulturális intézmény ­- beleértve a Matica slovenskát is - a Rima­szombati járás mellett tette le a voksát. A ta­vasszal urnák elé járult polgároknak mind­össze a 2,9 százaléka szerette volna, illetve örül annak, hogy Tornaija a Nagyrőcei járás részét képezi. Ezeket a polgárokat állítólag zömében rokoni, baráti, illetve egyéb kapcso­latok fűzik Nagyrőcéhez. A Magyar Koalíció munkája a városban akár példaértékű is lehetne. Közösen dönte­nek minden kérdésben: nem formaságból, hanem szükségből tartanak megbeszélése­ket. - Nem nyugszunk bele a döntésbe - nyi­latkozta a lapunknak Mészáros Gyula, az MPP városi szervezetének elnöke. - A hely­zetünket most tárgyalja a felsőbb politikai fó­rum: elképzelhetőnek tartjuk, högy a területi elrendezéssel kapcsolatosan alkotmánybíró­sághoz fordulunk. Választóinknak ígérjük, hogy addig nem nyugszunk, amíg Tornaija já­rási székhely nem lesz. Annak örülünk, hogy Tornaiján nem született olyan személyiség, aki a jelenlegi hatalom szemében nagy em­ber volna. Ezeknek a nevét most a múlhatat­lanság kövébe vésik. A városnak nem lesz miért szégyenkeznie. (farkas) 1996. szeptember 6. LELESZ Cserkésznyár a Latorca mentén - Először vagyok táborban. Sohasem voltam a szünidőben még kirándulni sem. Nagyon Jól érzem Itt magam - mondta a tizenegy év körüli, rövidre nyírt szőke fiúcska, aki sugárzó arccal szinte hadarta a szavakat örömében, hogy ő is a tá­borlakók egyike lehet. Rövid párbeszédünk egy augusztus végi táborban zajlott, ott, ahol egyetlen lelkes ember fel­ügyeletével és néhányak összefogásával teremtettek a lele­szi cserkészeknek táborozási lehetőséget. A cserkészek a Latorca folyó holtágával övezett szép erdőrész szélén vertek tanyát. A táborozás hagyományos: alvás sátorban, mosás, mosdás a közeli folyóban, világítás petróleumlámpával, tá­bortűzzel, szükség esetén zseb­lámpával. Étel bográcsban, a leg­egyszerűbb, legolcsóbb recept szerint. A tábor parancsnoka Stof­ka Zsuzsanna negyedikes gimna­zista, aki elmondja: a tábor célja az egész évi gyakorlati és elméleti munka összefoglalása. Egyrészt pihenés, kikapcsolódás, játék is, másrészt tanulás, a természetis­meret tökéletesítése. Mindehhez a keretet a cserkészet alapszabá­lyainak gyakorlati elsajátítása ad­ja. - Ezért a rövid elméleti progra­mok mellett a gyakorlatiakra he­lyezzük a fő hangsúlyt, főleg a ter­mészetismeretre, a tájékozódás­ra, a természetben való viselke­désre, alkalmazkodásra. Mindez a kölcsönös segítségnyújtás, a be­csületesség, az egymás iránti tisz­teletadás szellemében történik. Elsősorban a szülők voltak azok, akik az egészet kezdemé­nyezték, továbbá az MKDM leleszi szervezete meg néhány vállalkozó szponzorálta a táborozást és nem utolsósorban az önkormányzat, élén Papp Barnabás polgármes­terrel. - Vele állandó kapcsolatot tartunk. Ő biztosítja, ha valamire szükségünk van. A fiúk a nagy katonai sátorban vidámak, közvetlenek, jó ke­délyűek. Mintha mindig itt éltek volna, távol a világ zajától, egy­másra utalva, egymást segítve. ­Szeretünk táborozni, s ha lehet, jövőre is eljövünk. Sok mindent ta­nultunk, sokat sportoltunk, por­tyáztunk, és egy kicsit közelebbről is megismenük a természetet. No meg jó nagyokat ettünk Szarvas Bözsike néni ízletes főztjéből - di­csekedtek, miközben a délutáni foglalkozáshoz készülve rendez­ték cserkészfelszerelésüket. Lát­szott, hogy az egyhetes együttlét alatt igazi közösséggé kovácsoló­dott a 10-16 évesekből álló tár­saság. Bár ez a cserkésznyár ma már csak szép emlék számukra, hi­szen az iskolapadban egészen más feladatokkal kell megbirkóz­niuk, de ha továbbra is a cserké­szet szellemében veszik az aka­dályokat, nem lehetnek komoly gondok, mert amit a Latorca-par­ti táborban megtanultak, az a tanév során is csak a hasznukra válhat. (kat) 5f PERSE Kopjafajegyek Évekkel ezelőtt honfoglaláskori leletekre bukkantak Perse határá­ban; éppen ez adta az ötletet, hogy a Losonci járásban a Magyar Koa­líció ebben a községben állítson millecentenáriumi emlékművet. A kopjafát, amelyet Nagyferenc Katalin készít, október 6-án avatják fel ünnepélyes keretek között. A műsor megszervezésére és az egyéb ki­adások megtérítésére a Magyar Koalíció támogatókat keres. Ennek ér­dekében kopjafajegyeket bocsátott ki, amelyek egyben meghívóként is szolgálnak a rendezvényre. A kopjafajegyeket az Együttélés, a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt irodái­ban árusítják. (-kas) 12] Ú J SZ Ó MOZAIK KÉKKŐ Konszekrált keresztekre bukkantak Hont és Nógrád találkozásánál, festői szépségű környezetben terül el a maga 1200 lakosával Szlovákia legkisebb városa, Kékkő. A település fölötti magaslaton az egykori vár romjai mögött található az 1730-ban Balassa Gábor építtette barokk stílusú várkastély. Utolsó birtokosa, Almássy grófnő 1923-ban a csehszlovák államnak eladta az épületet, amelyben előbb az államigazgatás járási hivatalai székeltek, majd a hatvanas évek végétől, húsz éven keresztül, a zólyomi Medika raktár­ként használta a jobb sorsra érdemes épületet. Csak a rendszerváltást kö­vetően, azáltal, hogy a Nagykürtö­si Járási Honismereti Múzeum tu­lajdonába került az objektum, állt be lényeges javulás az épület ál­lagának megőrzésében és felújí­tásában. Nemcsak a vár arculata változott az elmúlt évek során, hanem ezzel mintegy arányosan a múzeum megnevezése is. A honismereti múzeumból vármú­zeum lett, s jóformán egy év sem telt el azóta, hogy báb- és játék­múzeumra keresztelték, máris új nevet kapott. Ez év júliusától, jogalanyiságát elveszítve, Széna­vári Múzeumként a nagykürtösi Szénavári Kulturális Centrum ré­szét képezi. A várkastély építészetileg leg­értékesebb része a Balassa Pál jóvoltából 1759-ben épült kápol­na, amely a Balassák védőszent­jéről, Szent Annáról kapta a ne­vét. Felújítását már évek óta ter­vezte a múzeum igazgatósága, a A hajdani vár egyik bástyamaradványa Konszekrált keresztek a kápolna falain Nagykürtösi Körzeti Hivataltól vi­szont csak most, a nyár elején ér­kezett meg a 180 ezer korona tá­mogatás. Csak ezután láthattak munkához a festők. - Úgy hallottuk, konszekrált színes kereszteket találtak a ká­polna oldalfalain. Tulajdonkép­pen miről is van szó? - kérdeztük dr. Vladimír Siváöek művészettör­ténészt, a múzeum igazgatóját. - Mostanáig mi sem tudtunk arról, hogy a Balassák egykori há­zikápolnájának falait konszekrált, azaz megáldott keresztek díszí­tették. Miután a mesteremberek nekiláttak a régi festés levakará­sának, szép sorjában bukkantak elő a kör alakban található ke­resztek, mind a két oldalon hat­hat darab. Mivel a katolikus egy­házban szokás a felszentelendő személyek vagy tárgyak szent olajjal való megkenése, nos eb­ben az esetben is így történt. Vagyis a felszentelést végző püs­pök 12 helyen, ahol keresztek voltak, kente meg olajjal az épü­A szerző felvételei let falait. Annak ellenére, hogy már több mint 200 éve történt ezeknek a kereszteknek a meg­szentelése, aránylag jól megőriz­ték színanyagukat, ami némileg megkönnyíti majd a restauráto­rok munkáját. - Ha befejezik a kápolna felújí­tását, milyen célokat fog szolgál­ni? - Ha minden igaz, visszakap­juk a kápolnából annak idején megőrzésre a helyi templomba menekített oltárképeket. Éppen ezért elképzeléseink szerint egy­házi szertartásokra, pl. istentisz­teletekre, házasságkötésekre is alkalmassá válna a kápolna, de kiállítások, mi több, kitűnő akusz­tikája lévén hangversenyek is rendezhetők benne. Azt már csak érdekességként tesszük hozzá, hogy a várkastély emeleti részén az egykori lovagte­rem ma díszteremként szolgál, ahol polgári házasságkötéseket is tartanak. (bodzsár) PALÁST Sínre tenni a csatornahálózat építését „Honnan ered a neved, Palást? Rétjeid üde zöldje, lanká­id smaragdszőnyege sugallta az elnevezést? A hegyek m óvó karéja, amely körülöleli a völgyben megbújó falut, el­palástolva, védve ellenségtől, rossz szomszédtól, ahogy Dugonics András írta le históriájában? Tarka szövésű pa­lást... Ráhímezte magát a történelem is. A Kutyahegy ol­dalában ásító Kőlyuk látta a vad tatár hordákat, s elrej­tette előlük a lakosságot. A barlangon átfolyó, kristály­tiszta vizű Bábapatak csillapította a félelemtől tikkadt emberek szomját." Szívem szerint az egész szö­veget idézném, de helyszűke miatt csak néhány mondatát ra­gadhattam ki annak a hűségnyi­latkozatnak, melynek megírásá­ra a szeretett szülőfalu, Palást fennállásának 840. évfordulója ihlette Varsányi Viola dunabog­dányi gimnáziumi tanárnőt, aki­nek édesapja a negyvenes évek derekáig tanítóskodott a kö­zségben. Maga Tassy Zoltán polgármester is megilletődve hallgatta a nyugdíjas korú ta­nárnő iírai hangvételű, múlti­déző merengését a községről szóló első írásos emlék 840. év­fordulójának ünnepségén. - Maradjunk még egy kicsit a múltnál - ajánlotta Tassy Zol­tán, amikor leültünk beszélget­ni. - Tény, hogy az okiratok először - 1156-ban - Plast né­ven említik a települést, ám ere­detét homály fedi. Feltehető lé­tezéséről egy hunokkal kapcso­latos V. századbeli utalás tanús­kodik. A düsseldorfi Leo Weber professzor a harmincas évek­ben a germán hősmondák töre­dékeinek tanulmányozása alap­ján jutott arra a következtetés­re, hosv Attila hun vezér vezér­szállása »az Ipolyság íüBÍÍSÍt 1' Palást község« volt. Hozzáte­szem, sem korábbi, sem az ezt követő időkre némi fényt vető adataink nincsenek. Egyébként Palást lakosságának élete szá­zadokon át összeforrott a Pa­lásthyakkal. Ma is különös hálá­val emlékezünk Palásthy Pál püspökre, akinek nevéhez elsősorban a templom építése és felszentelése fűződik, s aki a Palásthy család történetét há­romkötetes, terjedelmes művé­ben dolgozza fel, sok-sok pa­lásti vonatkozással. Talán keve­sen tudják, hogy a mohácsi csa­tát követően itt zajlott le a csá­szári seregek és a törökök kö­zött az egyik legjelentősebb és legvéresebb ütközet, amely pa lásti csata néven vonult be a történelembe. Egyik hősi halott­ja, Sbardelatti Ágoston váci püspök is itt, palásti földben alussza örök álmát. Emlékét a sírhelyen kis kápolna és emlék­tábla őrzi. ő voii az utolsó ma­gyar főpap, aki hazája, hite vé­delmében karddal a kezében áldozta életét. Egy hatalmasat ugorva az időben ismerkedjünk meg en­nek a szlovák etnikum határán fekvő, egykor Palócország északnyugati végvárának tar­tott, 1800 lélekszámú, túlnyo­mórészt magyarok lakta telepü­lésnek a jelenével is. Formálá­sából, alakításából Tassy Zoltán is jócskán kivette a részét, hi­szen megszakítás nélkül másfél évtizede áll a falu élén. Még a rendszerváltás előtt, régi mulasztást pótolva, a falu vezetőségének és a lakosság odaadó munkájának eredmé­nyeként olyan művelődési há­zat emeltek, amelyet sok város is méltán megirigyelhet. Szinte minden igényt kielégítő üzlet-és szolgáltatóhálózatot építettek kÍ. Van orvosi rendelőjük, gyógyszertáruk, óvüdáji.'H, sz l°" vák állami és magyar egyházi alapiskolájuk. Elkészült a vízve­zeték, gázzal fűtenek a családi házakban. Tavaly adták át a szeméttelepet, ahová tíz köz­ségből szállítják a hulladékot, és itt, a faluban hamarosan be­indul a szelektált hulla­dékgyűjtés is. Vállalkozókból sincs hiány a községben. Itt van például a 40 asszonynak mun­kát adó varroda, ahol alsó­neműt készítenek nyugati meg­rendelésre. Vállalkozó bérli a mezőgazdasági szövetkezet üzemi konyháját, ahol nemcsak a szövetkezeti dolgozóknak főznek, sok nyugdíjas is onnét hordja a meleg ételt. Anyagi le­hetőségeik szerint támogatják a helyi oktatásügyet meg a kul­túrát, és segítettek a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnek a település határában kisze­melt kiképzőközpont kialakítá­sában is. A 60. életévét rövidesen be­töltő polgármester a közeljövő terveiről a következőket mond­ta: - A mostani választási időszakra meghatározott na­gyobb berun2Z550 kat már ma­gunk mögött tudjuk. Hátravan még a gázművesítéskor felbon­tott ÚtSZS^dszok javítása, he­lyenkénti portalanítása, a zöldterületek létesítése, s sze­retnénk végrehajtani a terveink­ben szereplő fásítási programot is. A megbízatási időszak végé­ig szeretnénk sínre tenni a csa­tornahálózat építésének előké­születeit. Legszívesebben már most hozzálátnánk, csakhogy erre jelenleg nincs pénzünk. BODZSÁR GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents