Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-10 / 211. szám, kedd
1996. szeptember 10 . KULTÚR A ÚJ SZÓ i~7l s MICHAL KOVÁC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK FOGADTA ESZENYI ENIKŐT Shakespeare, politikai színekkel Két hónappal Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékának pozsonyi bemutatója után Eszenyi Enikő az elmúlt hét végén ismét a Szlovák Nemzeti Színházban dolgozott. Felújított. Új ötletekkel gazdagította sorrendben ötödik rendezését. Színészei úgy várták, j úgy fogadták, mintha most már elválaszthatatlanul közéjük tartozna. Szombaton kerek öt órán át, este hattól tizenegyig tartott a kivételes hangulatú próba, amelyen a régi instrukciók mellett több tucat újat is kaptak a színészek. A .riklejsie" és a .büsztro" elég gyakran elhangzott, de olyan is volt, hogy „golova, noha, ruka". A dicséretek szlovák-magyar mixtúrában " röpködtek. Volt sok „víbornye" és leg' alább ennyi .remek", aztán „fantasz® ticki herec" és .kitűnő színészek". Pár percre megjelent a kulturális miniszter J .kegyvesztettje", Peter Mikulik is, aki sápadtan, szinte remegve közölte Eszenyivel: .Már nem vagyok igazgató. ' A színház körül tomboló vad viha' rokból azonban semmi sem érződött az ' ardennes-i erdőben. Eszenyi csapata e boldogan hozta a shakespeare-i poénokat. Pedig a díszlet is megváltozott egy r kicsit az elmúlt hetek alatt. A színes lombok valahogy mintha összementek volna, a kék fiorizontra, a beázott díszletraktárban hatalmas fehér foltok kerültek, a zene pedig ide-ode csúszkált helyenként. De a jókedvét ez sem szegte senkinek. Stano Danöiak egyetlen estére szellemesen átírta szövegét. .Ha valami gondotok lesz, gyertek utánam a Maticába", mondta nem kis iróniával, amikor szerepe szerint elindult vissza a barlangba. De jutott a fricskából Hudecnak és Slotának is. Voltak pillanatok, amikor az egész .udvar" visongva kacagott. Marián Labuda még a késő esti órákban Is elemében volt. Fiatal kollégáihoz hasonlóan ő Is emelkedett hangulatban hozta legiobb formáját. Csak Martin Porubjak, a színház fődramaturgja kesergett a nézőtéren. Ha valaki, ő biztosan tudja, mit veszít a közönség, ha ez a kivételes csapat, tiltakozásul a kulturális miniszter döntései ellen, egy személyként hagyja el a Szlovák Nemzeti Színházat. Phoebe alakítója, Ingrid Timková szerint is komoly veszély fenyegeti az ország első színházát. - Nem vagyok optimista ebben a helyzetben. Pár nappal ezelőtt ugyan bebizonyosodott, hogy a színház függetlenségét illető kérdésekben teljesen egyformán gondolkozunk, a kulturális miniszter azonban fújja a magáét. Mi a leváltását kérjük, mert nemcsak a Nemzeti Színház értékeit. hanem a szlovák kultúráét is erősen rombolja. Ami legalább ennyire elkeserítő számunkra: Vladimír Meciar is az ő oldalán áll. Szomorúan ugyan, de már belenyugodtam, ha elveszítjük a csatát, több kollégámmal együtt én is megválók a társulattól. Ezt a kormányt, ezt a diktatúrát én sem fogom szolgálni. Én továbbra is olyan előadásokban szeretnék részt venni, mint az Ahogy tetszik, amelyet az utóbbi évek egyik legjelentősebb szinhází alkotásának tartok. Mondjon bárki bármit, szent meggyőződéssel állítom: a szlovák-magyar kapcsolatokat is csak a politikusok tudják elferdíteni. Egyszerű, hétköznapi ember vagyok, aki úgy látja, a feszültséget múvi úton hívják elő. a kultúrában azonban nincsenek és nem is lehetnek nemzetiségi kérdések. A kultúra nem választhat el, csak összeköthet bennünket. Mi az évad végén tudtuk már. hogy szeptemberben az Ahogy tetszik lesz az első előadásunk. Ilyen sikerrel kezdeni az új évadot mindenkinek nagy öröm. Nekem is, pedig nem a női főszerepet játszom. Eszenyi Enikő azonban olyan színésznő és olyan rendező. akit akkor is őszinte csodálattal és elismeréssel néztem, amikor másokkal próbált, nem velem. Ahogy a darabot értelmezi, ahogy a figurákat, a helyzeteket felépítette, ahogy mindegyikünkhöz külön utat talált, majd együtt, az egész csapatot magával ragadta. én azt el nem felejtem soha. Ilyen előadást nagyon nehéz lenne rtthagyni, és bár félek, nagyon félek, hogy mi lesz. titkon azért mégis abban reménykedem: a politika szele mihamarabb elcsitul a színházban. Londonba utazik, és nem jöhet? Hiányozni fog, de lélekben itt lesz velünk. A hangját pedig egyébként is hallom. Akárhol járok is a kulisszák mögött, mindenütt érzem, hogy ott áll a közelemben. Richard Stanke a bohóc szerepében remekel. - A minisztérium sajnos fütyül a sikerünkre. Még párbeszédre sem hajlandó. De mi nem hagyjuk sarokba szorítani magunkat. A sok-sok hazugságot, amelyet fentről szórnak ránk, ki tudjuk védeni. A józan észnek győznie kell a hamis érvek felett. Számunkra az Ahogy tetszik is azt bizonyítja: akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha most sértődötten félrevonulnánk. Mi úgy érezzük, ebben a helyzetben is játszanunk kell. Ha utcára kerülünk, akkor ott. Meleg kabátban a minisztérium épülete előtt. Még ez is bekövetkezhet. Shakespeare a járdaszélen. Enikő majd átalakít egy-két jelenetet. Számára ez sem okoz gondot. Kivételes egyéniség. Sosem a könnyebb megoldást választotta, hanem a jobbat, az értékesebbet. Szigorú és igényes volt velünk szemben, és most a felújító próbán is az utolsó pontig mindent megkövetelt. Már senki sem érzi, hogy két nyelvet beszélünk. A belső rokonság olyan pontjára jutottunk el, amelyen már csak a kölcsönös szeretet munkál. - Úgy ment minden, mintha el sem mentem volna - vélekedett Eszenyi Enikő a szombat esti próba után. Mintha nem is lett volna nyári szünet. Két hónap alatt, főleg, ha keveset játszották a darabot, gyakran megesik, hogy változik az előadás. Itt most csak a színészek változtak egy kicsit. Más lett a frizurájuk, páran bajszot növesztettek, a lányok haja új árnyalatot kapott, de több semmi. Illetve... láttam a szemükben a riadtságot, a feszültséget, a szomorúságot, hogy rágja őket valami. Amikor Peter Mikulik és Martin Porubjak felkértek erre a rendezésre, mind a hárman úgy gondoltuk, legyen ez egy politikamentes előadás. Az Ahogy tetszikben ugyan van egy finom politikai vonal, de számomra a szerelem sokkal fontosabb benne. Mára nagyon sok mondat politikai tartalmat kapott. A Jelenlegi helyzetben az egész előadás máshogy fog csengeni, mint a bemutató hetében. És nemcsak a társulat, hanem a műszak is nagyon kedvesen viselkedett. Valahogy mindenki a magáénak érzi ezt az előadást, és ez engem nagyon-nagyon boldoggá tesz. Vasárnap este, az előadást megelőzően az egész csapat ott állt a színpadon. Eszenyi Enikőt hallgatták. - Azért vagyunk itt ma este, hogy a nézők közel kerüljenek egymáshoz, és a lehető legjobbat kapják. A politika elválaszt, a színház összeköt bennünket. Ez a csoda a művészetben. Nekem egy idősebb pályatársam mondta egyszer, akit tisztelek és nagyon szeretek, hogy minden este úgy lépj színpadra, hogy a csillag ott legyen a homlokodon. Én most nektek is ezt kívánom. Úgy játsszatok, hogy a csillag mindenkin felragyogjon. Kivételes előadás volt a vasárnapi Még a júniusi bemutatót is felülmúlta. A közönség ismét állva tapsolt, Eszenyit színpadra vitték, a társulat meghatottan ünnepelte. Fent az erkélyen Michal Kováé köztársasági elnök is ott ült a feleségével. A szünetben az emeleti szalonban fogadta Eszenyi Enikőt. Tetszésnyilvánítása után mindketten hangsúlyozták: a kultúrában nincsenek és nem is lehetnek határok, nemzetiségi kérdések. magyar-szlovák viszályok. A Nemzeti Színháznak tehetséges társulata van. és ennek az egységnek nem szabad felbomlanía. .Őszintén örülök, hogy itt rendezett nálunk mondta Michal Kovác -, ilyen előadást látni igazán nagy öröm számomra. " Színésznő? Rendező? Mától akár kultúrattasénak is tarthatja magát Eszenyi Enikő. SZABÓ G. LÁSZLÓ - Ilyen bemutató és ekkora siker után nehéz volt szabadságra menni hallgatom pár perccel később Jozef Vajdát. - Eszenyi Enikővel és budapesti csapatának tagjaival olyan barátságok szövődtek köztünk, hogy igazából senkinek sem volt kedve két hónapra leállni. Pedig évad vége felé általában annyira elfáradunk, hogy már várjuk is az utolsó előadást. Az Ahogy tetszik azonban valahogy összefogott bennünket. Kapocs lett, amely nem engedett. Aztán a nyár furcsa dolgokat hozott. Slota úr álművészeknek nevezett bennünket. Mindazt, amit létrehoztunk az elmúlt évek során, egyetlen mondattal akarta lesöpörni az asztalról. De ha mi álművészek valentette be, hogy szerződést bont a színházzal, ha az új igazgató kinevezésében politikai szempontok alapján dönt a kulturális miniszter. - Nem szeretném ugyanazt megélni, mint 1968-ban, amikor megszüntették a Korzó Színházat. Akkor még nem emeltem szót a történtek ellen, mert nem volt annyi erőm és rálátásom a dolgokra, mint ma. Július óta azonban rájöttem, nem az a jó megoldás, ha azonnal megválók a társulattól. Összefogtunk, és együtt, közösen tiltakoztunk a minisztérium döntése ellen. Most patthelyzet állt elő. Peter Mikulíkot leváltották, új igazgatót egyelőre nem neveztek ki. Mi kidugtuk a szarvainkat, a minisztérium még Enikő ráadásul annyira szépen ejti a szavakat, hogy elmehetne nyelvtanárnak. Az előadás miatt pedig nem kell izgulnia. Ezt nem fogja elrontani senki. Erre ott fent is vigyáznak. Rosalinda megformálója, Diana Mórová az elmúlt évek egyik legiobb alakítását nyújtja Shakespeare darabjában. A szombat esti felújító próbán még a legapróbb gesztust is pontosan hozta. Két hónap alatt semmit sem felejtett el a figura rezzenéseiből. - Hosszú volt a nyári szünet. Görögországban voltam három hétig, de a lelkem mélyén mindig csak az Ahogy tetszik foglalkoztatott. Nem is tudom, mi lesz velem, ha a darab netán lekerül a repertoárról. A követ, amelyet a Diana Mórová gyünk, akkor álkózónségúnk van? Ilyen esetben ő se vegye zokon, hogy én is álszlováknak. álembernek tartom. Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy mi lesz. ha a minisztérium nem gondolja meg magát. Be fogják csukni a Nemzeti kapuját? Ityen helyzetben, ilyen politikai nyomás alatt nagyon nehéz játszani. Számomra Eszenyi Enikő rendezése is azt példázza, hogy a jelenlegi csapat, ha jó vezetői vannak, csodákra képes. Az Ahogy tetszik több díjra esélyes a szeptember végi nyitrai fesztiválon. Ilyen itt még nem volt: nézők és kritikusok ugyanarra az előadásra szavaznak. És akkor ezt akarják fentről semmisnek tekinteni. Hogy mi most elértünk egy ityen magas nívót. Szörnyű hetyzet. nem kívánom senkinek. Marián Labuda az elsők között jenem. Az úgy folytatódik. Vasárnap este. az Ahogy tetszikkel elkezdtük az évadot. Ennek azért is örülök, mert kellemes érzés ilyen sikeres darabbal nyitni. Eszenyi Enikő olyan rendező, aki beszélhetne bármilyen nyelven, akkor is értenénk. Valósággal elbűvölt bennünket. Mindenki a maximumot hozta, mert senki sem akart szégyenben maradni. Első perctől fogva láttuk ugyanis, hogy olyan művész dolgozik velünk, otyan tehetség akire Isten rátette a kezét és azóta is szeretik az égiek. Én az elmúlt két hónap alatt nagyon sokat gondoltam rá. Nemcsak a darabot hanem a magyar nyelvet is annyira megszerettette velem, hogy most kezdtem el igazán sajnálni, milyen lehetőséget hagytam ki apám mellett akitől annak idején igenis meg kellett volna tanulnom magyarul. minisztérium elénk rakott el kell görgetnünk az útból. Annyi krízist, annyi forradalmat megélt már a színház, hogy ebben a csatában sem maradhatunk alul. Elmondhatatlanul boldogít. hogy Enikő a felújító próbán is itt volt. Éreztem, hogy eljön, hiszen amikor Budapesten forgatott, a múlt évad végén, képes vott előadás előtt idetelefonálni, hogy gondolatban velünk van. és drukkol a társulatnak. Aztán alighogy lejöttünk a színpadról, újból felhívott bennünket, mert tudni akarta, milyen vott a közönség, hogy fogadta a teljesítményünket. Ez az előadás mindannnyiunk számára egyfajta kábítószer lett. és ezt Enikőnek köszönhetjük. De hogy itt vott, az valóban jólesett. Elvégre ez volt az .első nap az iskolában". Elkísérte gyerekeit a Mama. Hogy most három hónapra Richard Stanke (Prikler László felvétele) Mától kulturattasé (Noro Knap felvétele) Ingrid Timková (Jana Nemcoková felvétele)
