Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-06 / 208. szám, péntek

RECENZIO _2J ÚJ SZ

Ó BELFOLD - KÜ

LFÖLD 1996. szeptember 4

. PAVAROTTI ÉS MADONNA UTÁN WHITNEY HOUSTON ÁLLT MIROSLAV ONDŔÍČEK KAMERÁJA ELŐTT Az „angyal" és a lelkész felesége MÉSZÁROS KÁROLY: SÖTÉ

T VEREM tünk, de mindketten más filmben. A közös munkáról egyébként az a véleményem: bármekkora egyetértés köt is össze két embert, három film után üdvözítő új munkatársat keresni. Az sem jó ugyanis, ha túlságosan megszokják egymást. Milossal azért nem tűnt soknak ez a nyolc film, mert ő évekig készül egy-egy munkájára, s az alatt az idő alatt én mással dolgozhattam. • Ezek szerint egy csöppet sem zavarta, hogy most elkészült filmjét, A Larry Flynt-pert nem ön fényképezte. - Nem zavart, mert továbbra is barátok vagyunk. Bár ahogy öregszünk, mindketten változunk. Én egyre inkább nyugodtabb vagyok, Milos pedig, talán mert hétéves kihagyás után forgatott újra, nagyon sokat idegeskedett az elmúlt hónapok alatt. Persze értem őt. Hét év után nem könnyű visszalépni az élvonalba. Számára óriási most a tét. Ha megbukik, leírják, ha győz, ismét a fellegekben járhat. • Penny Marshall filmjének, A lelkész asszonyának mekkora sikert jósol? - A romantikus történetekre Amerika is ki van éhezve, Penny pedig remek rendező. Tom Hanksszel forgatott filmjét, a Nagyot Oscarra is felterjesztették annak idején, akárcsak az Ébredéseket, 1990-ben. • „Drága mulatság" A lelkész asszonya? - Hatmillió dollárból készült. Amerikában ez nem olyan hatalmas összeg. Szerintem hamarosan meg fog térülni. Whitney Houstonnak és Denzel Washingtonnak óriási rajongótábora van. A világhírű popsztár számáHuszár Tibor felvétele ra két szempontból is fontos ez a film: gospelt énekelhet benne, ami nagyon közel áll hozzá, és nem egy ponton róla is szól a történet. Gyerekkorában ugyanis egy baptista templom kórusában énekelt. Négy hétig mi is egy templomban dolgoztunk. Whitney kitűnő énekesnő. Szívét-lelkét beleadja minden dalba. Mintha nem is a hangszálaival, hanem az érzelmeivel énekelne. De nagyszerűen játszottak a többiek is. A kórus tagjai napi húsz órát töltöttek a placcon, súlyos kosztümökben. Nemegyszer bizony csak hajnal felé került rájuk a sor, de amikor énekelni kezdtek, még a legfáradtabb arcok is felragyogtak. Volt egy hétvége, amikor minden nehezebben ment. Huszonnégy órát dolgoztunk egyhúzomban. Én azelőtt is szerettem a négereket, de akkor, azon a napon még közelebb kerültek a szívemhez. Álmosak voltak és elnyűttek, mégsem dühöngtek, hogy fejezzük már be. A humoruk, az iróniájuk káprázatos számomra. Nem olyanok, mint mi. Nálunk, ha letelt a nyolc óra, mindenki az óráját mutogatja. Amerikában ez is máshogy működik. Ott egy jóízű, értelmes munka emberek százait képes összefogni. • Ha már négerekkel forgatott és New Yorkban, akkor talán Harlembe is eljutott. - Courtney Vance vitt el egy néger istentiszteletre. Életem egyik legnagyobb élménye. Ahogy együtt, egymásért énekelnek... Ilyet én még nem láttam soha. Ha most azt kérdezné valaki, elmegyek-e vele, meg sem állnék Harlemig. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kisvárosi pikareszk szerelme, Tűz van, babám! - Milos Formán munkái Miroslav Ondŕíčekkel. Aztán Ivan Passer rendezése, az Intim megvilágításban. 1968-ban Lindsay Anderson hívja Angliába. Közös munkájukért, az If-ért Ondŕíček Arany Pálmát kap Cannes-ban. 1970-től ismét Formánnál dolgozik. Elszakadás, Hair, Ragtime, Amadeus, Valmont. Közben a S

ilkwood Mike N/cho/sszal, Meryl Streep főszereplésével. Penny Marshall filmjében, az Ébredésben Robin Williams és Robert de Niro áll a kamerája előtt. Pavarottival forgat Kínában, Madonnával Los Angelesben. • Prágába pihenni jár, Amerikába dolgozni. Fordítva nem lenne jobb? - Már nem. Amerikában sokkal jobbak a feltételek. Csak a tempó keményebb. Prágában lustálkodni könnyebb. Lazítani. De nem sokáig bírom otthon. Amerika olyan, mint a kábítószer. Ha rászokik az ember, nem tud lemondani róla. Én a gondjaimat mindig Prágában hagyom. New Yorkban vendég vagyok. Egy vissza-visszajáró vendég, akinek lesik minden óhaját, minden kívánságát. Ilyen helyzetekben pedig öröm a munka. Nem kell figyelni semmi másra, csak a filmre. • Meglepett, hogy Formán új opuszának nem ön az operatőre. - Pedig nem beszéltünk össze. Annyi történt csupán, hogy az én filmem, illetve Penny Marshall rendezése hamarabb beindult. Kiszállni már nem tudtam belőle, Milos pedig nem várhatott rám. így aztán hónapokon át egymás közelében dolgozA hétköznapi lét lelki bolyongásaiból kalandszerűen összeálló értelmiségi leépülés tükre Mészáros Károly Sötét verem című kisregénye. Egy önmagával szüntelenül egyes szám második személyben belső monológot folytató férfi gondolkodásmódjának, lelki görcseinek és saját szellemi autonómiájáért folytatott meddő küzdelmének lenyomata ez a könyv. Hőse, miközben a hétköznapi dolgok - család, gyerek, szeretkezések, ivás, evés - idilljére vágyik, minduntalan össze akarja egyeztetni a kispolgáriság attitűdjeit. Valamifajta ki nem mondott, de az önmagának feltett kérdések bozótjai mögül a megfeneklett értelmiségi lét ködfoszlányai látszanak ki. Ennek az embernek az életében egyetlen biztos pontként az önmagával szembeni irónia működik. Valójában ez a lelki késztetés tartja életben, hiszen az intellektusa - nem eldönthetően, hogy az író tudatos vagy véletlen akarata szerint-e - nem jelenik meg a kisregényben. Tényként kell elfogadnunk, hogy újságíró, amolyan begörcsölt irodalmár az illető, mert ezt az állapotot az emlékezetében rapszodikusan felbukkanó olvasmányélmények, a válás után tulajdonaként felsorolt könyvei igen lazán cövekelik ki. Barátai, munkája, lelki gyötrődései nem alkotnak mindennapjaiban erre utaló koloritot. Tekinthető-e a szerző bizonytalankodásának, aminek következtében a kisregény olykor igencsak erőteljes és drámai lelki kalandjainak sorában nem vonultatja fel a kisváros áporodott szellemi légkörében fuldokló újságíró vergődéseit? Végül nem derül ki, hogy ez a hős miért nem értelmiségiként éli meg akár az ivászatokat, akár a szerelmi kalandjait is. Az olvasó eltöprenghet, s ha elég figyelmes, talán rájön, hogy a kisregény egy szinte csupán a testi vegetálás reflexióihoz elengedhetetlenül szükséges primér tudati és lelki tevékenységet folytató hőst állít elénk. A szövegből nem dekódolható, mitől is intellektuális ez a hős. Emlékei vannak, tudata van, a nőkkel kapcsolatban intenzív lelki életet él, csupán az intellektusának a lényege nincs feltárva előttünk. Nem marad más hátra, mint elfogadni az író megszülte tényeket. Kocsmai verekedőkkel, koldusokkal, újságárusokkal, elhagyott szeretőkkel, kukázó cigánygyerekekkel, hálás romalányokkal, betonházakkal, mások utált autóival körülvéve vegetál valaki. Nem tudni, mit akar, mert ami Elbizonytalanodik Istenben egy New York melletti kisváros lelkipásztora. Egyházmegyéje teljesen elszegényedett, temploma düledezik, házasságát egyre több veszély fenyegeti. Még az ág is húzza, a „mindenható" pedig csak ül és értetlenül nézi. Nehéz napokat él a tiszteletes. Fia legjobb barátját elszakítják szüleitől. Azzal vádolják, hogy kirámolt egy üzletet. Ártatlan a gyerek, de a gépezet már beindult ellene. Melléállásával a lelkész sem tud segíteni rajta. Minden erőfeszítése hiábavaló. Istenbe vetett hite akkor inog meg a leginkább a lelkésznek, amikor az Úr, csodák csodájára, mégiscsak meghallgatja. Az égi segítség azonban szokatlan módon érkezik. Égy angyali férfi személyében. Dudleynek hívják, valaha remekül zongorázott. Játéka helyett most a varázsával hat. Mindenkit elbűvöl, akivel kapcsolatba kerül. Különösen Júliát, a lelkész ifjú asszonyát, aki sugárzó tehetségével a templom kórusát vezeti. Dudley, bár olykor-olykor nem tudja, mitévő legyen, jó hatással van az egész családra. Napok alatt rendbehozza szétzilált életüket. The Preacher's Wife. A lelkész asszonya. Ezzel a címmel forgatta új filmjét Penny Marshall, az egykori színésznő Courtney Vance (a pap), Whitney Houston (a felesége) és az Oscar-díjas Denzel Washington (az égből pottyant angyal) főszereplésével. De a kamera mögött is világnagyság állt: Miroslav Ondríček, a leghíresebb cseh operatőr. Prágától New Yorkig hosszú az út. De csak kilométerekben. Filmekben mérve sokkal rövidebb. Meghallgatás, Egy szöszi után vágyakozik, az olykor egy nő, az ital, zsíros ételek, valamicske boldogság a kispolgári élet bérház-hétvégi telek-külföldi nyaralás-autó négyszögében. Csupán a tizedik fejezetben próbálja meg hősének értelmiségi lelkiismerét egy kicsit felpiszkálni, amikor a „bosszú regényének" a megírásáról fantáziál. Változtat a monologizáló történet szóhasználatán is, ami eleddig inkább egy kocsmai csevely szókincsének „magasságában" folydogált. Es ezt olvasva eshet igazán kétségbe az ember, feltéve, ha elfogadja: mily döbbenes ábrázolása lehetne ez a szlovákiai magyar értelmiség pokoljárásának, amelynek életéből ugyanúgy hiányoznak a teljesítmények, mint Mészáros kisregénye hősééből. Olyannyira, hogy már beszélni sem érdemes róla, úgyis önáltaMészáros Károly tó, önámító és önsajnáló közhelyeket mondhatunk el a hiányt kiváltó okokról. Akkor hát szociografikus lelki térkép lenne a Sötét verem? Csak ennyi. Mert sem a választott forma jellege, sem a szöveg töredezettsége, sem a hatalmas belső monológ kérdés-felelet játékai, sem az író által „kitérőknek" nevezett emlékképek idősíkjai nem okoznak intellektuális felfedezésszámba menő örömet az olvasónak. Itt a testi vegetálásnak nincs szellemi ellensúlya. A tizenegy fejezet nem jelez írói építkezést, a tagoltság semmilyen esztétikai megformálást nem követ. Hacsak a magyar és a világirodalomban ennél sokkal precízebben megkomponált, látszatra csapongó belső monológokból született regényekből ellesett itteni forma elsősíkbeli rapszodikusságát nem könyvelem el erénynek. DUSZA ISTVÁN Az ifjú nyomozó szerepében Brad Pitt JFILMSZEMJ Hét ítészei azzal indították útjára David Fincher sokkoló hatású krimijét, a Hetet, hogy ez valami teljesen új, teljesen más, ilyen filmet • néző még nem látott. Mert a Hét nem a megszokott mozi. A Hét lélektani csapda, út az önismerethez. A Hét olyannyira kriminális, hogy a néző, miután kijön a moziból, úgy érzi, kizökkentett lelki egyensúlyát egy vagy inkább két adag dupla whiskyvel tudná csak helyrebillenteni. A Hét valóban nem egy happy enddel oldott hollywoodi mese. Fogadjuk el tehát, hogy a Hét olyan film, amilyen még nem volt. Hollywoodban nem! Mert Európában bizony már volt ilyen kriminális, ennyire sokkoló hatású, ennyire -kegyetlen, ennyire szadista, ennyire halálközeli, kemény filmalkotás. Bizonyára többen emlékeznek még a nemrég elhunyt lengyel rendező, Krzysztof Kiešlowski Rövidfilm a gyilkolásról című, sötét tónusú munkájára. És valószínű, a filmmel feltett nagy kérdésre is. Arra, hogy szabad-e a törvény nevében halálra ítélni a gyilkost, bírósági ítélet alapján - bármilyen morbid is, kötélvégre kötni -, kioltani, elvenni az életét. A kivégzőcellában, tanúk jelenlétében végrehajtott rituális akasztással Kiešlowski arra szólítja a nézőt, ítélje meg, hogy a törvény nevében, hóhér keze által végrehajtott ítélet, a szentesített kivégzés nem ugyanolyan gyilkosság, illetve bűntett-e, mint az elítélt, a halálraítélt által elkövetett emberölés. És a legtöbb néző embertelennek, kegyetlennek és bűnnek tartja a fiatalember életének kioltását. (Tudjuk, azóta már a törvényhozók is másképp vélekednek a halálbüntetésről.) S most itt az ellenpélda, amelyet David Fincher rendező mutat be a Hétben. Az ő filmjében is gyilkost üldöz a rendőrség. Gyilkost, aki brutálisan, kegyetlen módon öl. . Kéjjel, mert azzal a meggyőződéssel olt ki emberéleteket, hogy: „Senki sem veheti el tőlem a gyönyört, hogy bűnt kövessek el a bűn ellen." A Hét gyilkosa ugyanis azért öl, hogy a világot megszabadítsa a bűnösöktől. Azért öl, hogy igazságot szolgáltasson. Marad a kérdés: lehet-e büntetni bűn elkövetése nélkül? Ahogy a lengyel rendező tette, David Fincher is feldobja a labdát a nézőnek: ítélje meg, milyen büntetést szán a gyilkosnak. S ezt egy borzalmakkal, vérrel, iszonytató mocsokkal, állatias ösztönökre utaló, szadisztikus kegyetlenkedéssel teli történet alapján kell eldönteni. Egy nevenincs városban, mely lehet a világ bármely városa, akár a miénk is, egy megszállott őrült Dante (igen, Dante!) verssoraiból merítve az ötletet, elhatározza, hogy megszabadítja az emberiséget a bűntől, leszámol a hét főbűnnel, vagyis kegyetlen brutalitással megöli azokat, akik főbenjáró bűnökkel vádolhatók. És hét nap alatt kiolt hét emberéletet. A bűnösöket büntető - vagyis a hite szerint igazságot osztó - bűnös (gyilkos) nyomába ered két rendőr. A nyugdíjaztatása előtt álló moralista Sommerset nyomozó (Morgan Freeman), és fiatal utódja, az ifjú és forrófejű Mills felügyelő (Brad Pitt). Mills kibújik az ágyból, felöltözködik a hajnali kábulatban, aztán visszahajol az ágyra, megcsókolja feleségét, és szól, hogy Sherlocknak indulnia kell. A feleség visszatartaná, mondván: Sherlock még álmos. De nem marad sokáig álmos, mert a vérbe fagyott áldozatok látványa felébreszti benne a hajtóvadász zsarut. A fázós-fáradt, ütött-kopott, véres-sebzett ifjú Sherlock nem alkuszik: kegyetlen üldözésbe kezd, és megtalálja a gyilkost. De hirtelen csavar következik a filmben. A hétszeres gyilkos kiprovokálja, hogy Mills ítélkezzen felette. És - bár ezt nem kellene elárulni - az idős nyomozó tiltakozása ellenére Mills golyót ereszt belé. A közönség pedig leüti a labdát. Mert a nézők zöme ugyanazt akarja. A rögtöni ítéletet. A halált. Ahogy a legtöbb amerikai kritikus megírta, a film ereje abban van, hogy a nézők többsége egyetértően ítélkezik. Ami azt jelenti, hogy bennük is felmerül ugyanaz a gondolat, amely a gyilkost is vezérli: „Senki sem veheti el tőlem a gyönyört, hogy bűnt kövessek el a bűn ellen." Nem marad más, mint a moziból hazafelé tartva az ember megpróbálja felmérni magáról, milyen mértékben szadista, vagy milyen mértékben retteg a szadizmustól. S akár Radnóti Miklós szavaira figyelve tarthat önvizsgálatot. Választ keresve arra, valóban jellemez-e bennünket az, amit nagy költőnk is megírt már, hogy bizonyos helyzetekben, fékezhetetlen indulatok kényszerére az ember önként is képes kéjjel ölni, nemcsak parancsra. TALLÓSI BÉLA