Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-04 / 206. szám, szerda

1996. szeptember 4. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÜJSZÓ JU Lelkiismeret-furdalás után Mondjuk ki végre: ez a jelenlegi magyar kormány, ha megfeszült volna, ha „átlényegül", akkor se tudott volna elégjó alapszerződést kötni a románokkal. Ha sikerült volna bevetetnie az okmányba a területi autonómiát, akkor a kollektív jogokat kérnék rajta számon; ha a kollektív jogok is bekerültek volna, akkor az egyházak kártalanítását. Ha mindhárom szerepelt volna, akkor a békés határmódosítášok lehetőségének elmaradása lett volna a kifogás. Mindegy. A lényeg az, hogy a magyar parlamenti ellenzék, amelynek az összevalamennyi pártja (eredetileg négy, jelenleg öt) a mandátumoknak alig több mint negyedét tudta megszerezni az 1994-es választásokon, mindenképp jobb magyarként kíván tündökölni, minta két kormánypárt, az MSZP és az SZDSZ. Lévén ez az ő nagy menedéke, ha már egygzer oly pocsékul alulmaradt akkor, amikor a szavazók bizalmát kérte; ha a legitimációja olyan gyönge, mint amilyen. (Az csak Magyarországon eshet meg, hogy aki elbukott, győztesként viselkedik, úgy tesz, mintha 1994-ben nem is választott volna az ország.) Akármi került volna is az alapszerződésbe, kevés lett volna. És szentigaz: a magyar fejek meg vannak zavarva. Az alapszerződés-ellenes propaganda nem hatástalan. Az alapszerződés aláírása örömtelen esemény lesz. Most bánhatja igazán a koalíció, hogy eleve önnön ellenzékét kente fel a magyarság hiteles képviselőinek, nem gondolván arra, hogy idővel ebből még nagy baj származhat. A magyarság nevében ma olyan szervezetek beszélnek „hitelesen", amelyeknek az egész filozófiája koalícióidegen. Nemcsak az ellenzéki pártokról van szó. Hanem azokról, akik felerősítik a parlamenti ellenzék hangját és politikai értelemben elfogulatlanságot színlelnek. Ez a hallgatólagos felkenés, noha nagy hiba volt, de legalább érthető. A szocialisták és a liberálisok, amióta csak léteznek, lelkiismeret-furdalással küszködnek. Félnek attól, hogy nem tekintik őket igazi, elégjó magyarnak. Ezért van és volt hajlamuk arra, hogy ebben a tárgyban a pozíciókat másoknak átengedjék. (Azzal vigasztalom őket, hogy elvtársaik a fejlett Nyugaton hajszálra ugyanígy kínlódnak...) De,.és ez a lényeg, megkötötték az alapszerződést. Hogy megtették, azt én Horn Gyula érdemének tudom be. Annak, hogy nem a „lelkiismeret-furdalásos énjét" élte ki. Erről akkor adott először sugallatot, amikor szót kapott a Magyarok IV. Világkongresszusán, és - ellentétben régi jó szokásával, hogy mindig a mindenkori hallgatósága kedvében akar járni - rezzenéstelen arccal kifütyültette magát. (Ez a mozzanat akkor szinte észrevétlen maradt; csak a Magyar Narancs című hetilap rögzítette hűen.) Ettől a perctől egyenes út vezetett az alapszerződésig. Hozzáfűzöm: Istennek fog járni a hála azért, ha ez a lelkiismeret-furdalás nélküli állapot kitart a rendkívüli parlamenti ülésig és az újabb magyar-magyar csúcsig is. Ha a szocialisták - ők elsősorban - levetkezik végre azt a történelmi komplexusukat, hogy „vörös születésük" folytán (mert internacionalisták) nem eléggé jó magyarok, és a magyarság érdekeinek képviseletét át kell engedniük másoknak. Ami egyébként a napirenden lévő ügyeket illeti: csak egyetérteni tudok Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével, aki azt mondta, hogy a romániai magyarság egyedüli (tisztán etnikai, nem pedig politikai alapon álló) szervezete az alapszerződéstől - tehát a magyar kormánytól - függetlenül is folytatja harcát a kollektív jogokért és a területi autonómiáért. Ez azért helyes célmegjelölés, mert ezekben a kérdésekben valóban nem a magyar és a román kormány, hanem ez utóbbi és az RMDSZ között kell egyezségnek létrejönnie. Csak már látnám (egy jó darabig nem fogom látni), hogy a bukaresti parlamentben kialakul egy széles, nem etnikai, hanem politikai koalíció, mondjuk a Funartól megszabadult Iliescu elnök pártja és a román liberális ellenzék közös zászlaja alatt a magyar igények mellett! De azért azt mondanám annak, aki a területi autonómia egyedül üdvözítő voltában hisz, vessen egy kósza pillantást Bosznia-Hercegovinára. Ott már megszületett. Az árát ismerjük. ACZÉLENDRE Népszabadság Szerelem, szerelem... Szerelem, szerelem, mondja a csodaszép népdal, és ha mondja, miért is ne hinnénk el neki? Dúdoljunk hát együtt, ha van kedvünk. Majd elmegy... A nyitrai Autószalon nyitóbeszédét hallgatom. Mint kiderül, szebbek és jobbak lettünk a múlt évhez képest. Idén jóval többen és sokkal nagyobb területen állítják ki masináikat a gyártók, forgalmazók. Csudaszép adatok, figyelek becsülettel, ahogy jól nevelt emberkéhez illik, hiszen volt nekem gyerekszobám (csak ki kellett költöznöm, mert fialt a disznó...). Leginkább persze arra volnék kíváncsi, amire csúnya anyagias világunkban szinte mindenki. Mennyi az annyi. Valahogy szemérmesek, mint egy szűz lány a kiállítók: mindent mondanak, bemutatnak, kimutatnak, csak egy dologról, történetesen az árakról nem esik egy szó sem. Persze ha az ember rákérdez, azért mégis megtudhat ezt-azt. Pontosabban, hogy nem is olyan drága, ha figyelembe vesszük, hogy... Hát igen, az ár nagyon relatív tud lenni. Félek azonban, hogy Kishazánk egészen kicsiny polgárának ma már semmi sem elég olcsó. Nézzük csak azt a kis vöröst, az engem speciel nagyon érdekelne! Ha azt mondom, csinos, akkor keveset mondtam. Őrjítő, ahogy forog, kelleti magát. Kívülről csupa ragyogás, bé vülről csupa bársony. A hátulja egy kicsit szélesebb a kelleténél, de hát mit akarjon az ember fia hatszázhetvenért? Ezerben, koronában. így csupaszon. Mert ez csak az alapmodell, ha ezt elkezdik felöltöztetni, akkor csak a csillagos ég a határ. Amennyiben Kishazánk egészen kicsiny polgárának egy jól kivitelezett bankbetörésből mégis lenne ennyi pénze, még akkor sem lehet nyugta, egyrészt, mert kiderülhet a betörés, másrészt etetni is kell a kicsikét, és ugye az sem olcsó passzió. Olvasom a minap, hogy az 1500 köbcentin aluli kisautók vám- és behozatali illetéke 1997. január l-jétől újra 17,5 százalék /esz, mint ahogyan az egy éwel ezelőtt is volt. Állítólag 200 millió dollárt veszített a „pénzügy" ezen a vámkedvezményen: egyébként is Szlovákiában lehet a legolcsóbban autóhoz jutni, és ez azért mégse járja. Hát nem tudom. Eddig Kishazánk egészen kicsiny polgárának legalább elméleti esélye volt, hogy unokája autót vesz majd, esetleg hogy ő lecserélheti az özönvíz előtti életveszélyes tragacsát. Ezek után? Ezek után énekelheti, hogy szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, szerelem, szerelem, bütykölöm, toldozom, foltozom, kezitcsókoiom, mindhalálig... KERTÉSZ GÁBOR A kislányokat a művelődési házban fotózták Napjaink egyik legforróbb témája a gyermekek szexuális zaklatása. Mint kiderült, szlovákiai gyerekek Is érintettek az ügyben, akiket külföldi germekpornófllmek forgatására és erotikus szolgáltatások nyújtására akartak felhasználni. A lap munkatársának sikerült kapcsolatba lépnie egy 12 éves kislány anyjával, akinek gyermeke manökentanfolyamra Járt. - A gyermekem áprilisban kezdett járni a manökenképző hathetes tanfolyamára, amelyet Pozsony-Dúbravka művelődési házában a Top Models ügynökség szervezett. A beiratkozás 150, a tanfolyam 700 koronába került. A lányokat koruk szerint két csoportba sorolták be, az egyikben a 8 és 12 év közöttiek, a másikban a 12 és 18 év közötti lányok voltak. A gyerekekkel két osztrák férfi és egy olasz fotós társaságában egy nő foglalkozott. Az apróhirdetésben feltüntették, hogy fürdőruha is szükséges. Már ekkor gyanút fogtam. A tanfolyam vége felé a lányom megbetegedett, ezért az egyik szombati oktatásról hiányzott. Megtudtuk, hogy másnap, azaz vasárnap alsóneműben fogják őket fotózni. Ráadásul kérték, hogy szülők nélkül jöjjenek a lányok. Természetesen a kislányomat nem engedtem el - nyilatkozta a kislány anyja, aki még hozzátette: a tanfolyam elvégzéséről szóló bizonylatot mind a mai napig nem kapta kézhez. Szerinte néhány kiválasztott kislánynak óránként 500 koronát is ígértek, ha alsóneműben kamera elé áll. Állítólag egy osztrák víztározó mellett került volna sor a felvételekre. A dúbravkai művelődési házban megerősítették a tavaszi tanfolyam tényét. Sikerült kapcsolatba lépni a Top Models ügynökség tulajdonosnőjének lányával is, aki szerint „mi és a gyerekek, akikkel együtt dolgoztunk, félre lettünk vezetve..." JOZEF KOLLÁR, IVAN ČERŇANSKÝ, Nový Čas (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK i Szaddam szondázott Kuvait lerohanása után, de még az Öböl-hábo•k rú kitörése előtt a CIA már intenzíven foglalkozott az ötlettel, hogy eltegyék láb alól Szaddam K Húszéin iraki diktátort. Az előkészületekbe lélekJ^H búvárokat is bevontak, akik rámutattak a lényeg * re: Szaddamtól nem várhatók úgymond normális __ j Ä reakciók, mivel több jelből ítélve - őrült. Mégpedig ahhoz a veszélyes fajtához tartozik, amelynél egyfajta zsenialitással párosul az elmebaj, visszafogottan fogalmazva deviancia, amely diktátori körökben nem is olyan ritka jelenség. Az amerikai terv akkor, öt-hat évvel ezelőtt - és azóta is dugába dőlt, viszont Szaddam most újfent bebizonyította, hogy őrülten zseniális. Aki netán azt hitte, hogy megtanulta a kuvaiti leckét, annak keserűen kellett csalódnia. Az Irak ellen bevezetett szigorú szankciók a diktátort teljesen hidegen hagyták, őt egyáltalán nem érdekli, hogy évek óta százával halnak meg gyerekek, asszonyok, öregek. Ő és klánja jól él - igaz, néha egymásnak esnek -, testőrsége és a hadsereg elitje semmiben sem szenved hiányt, így maradéktalanul képes biztosítani uralma fenntartását. Kell ennél több? Szaddam azt is örömmel nyugtázhatta, hogy a háború idején a legnagyobb belső veszélytjelentő kurdok most már egymást marják, maguk elvégzik helyette a piszkos munkát. S éppen a kurd politikai áramlatok közötti ellentétek tették lehetővé Szaddam számára, hogy szondázzon egy kicsit: öt évvel a háború után milyen messzire mehet el. Tény, hogy elég messzire jutott, jó áron adta el a világnak a semmit. Bár teljesen egyértelmű, hogy fegyvereket dugdos, bohócot csinál az ENSZ ellenőreiből, mégis sikerült elérnie az embargó enyhülését, mert a világ belefáradt a sok maga állította tilalomfa kerülgetésébe. Végül Washington is engedett, hozzájárult az olajért élelmiszert elven működő, az eredeti elképzeléshez képest sokkal enyhébb formában végrehajtható iraki bevásárlások megvalósításához. Tette ezt azért, mert kisebb lett volna a nemzetközi segélyszervezetekre háruló teher, s főleg kevesebb bírálat érte volna az Egyesült Államokat, amiért közvetve ártatlanok százainak éhhaláláért felelős. Az olajért élelmiszert akció szeptember 15-én indult volna, de ezt Szaddam már nem tudta kivárni. mindenképpen ki kellett fürkésznie, mekkora a tényleges mozgástere. Bagdadnak kapóra jött a kurd-kurd ellenségeskedés, az, hogy Barzani katonai segítséget kért a központi kormánytól. Igy Szaddam katonái lényegében legálisan vonulhattak be az északi körzetbe, annál is inkább, hogy a 36. szélességi körtől északra csak légtértilalmi terület van, nincs olyan ENSZ-határozat, amely kitiltaná onnan az iraki szárazföldi erőket. A polgári lakosság veszélyeztetését ellenben egyértelműen tiltja a 688. számú, 1991 áprilisában elfogadott BT-határozat. amely így hivatkozási alap lehet a megtorlásra. Hivatkozási alap, de nem több. A bagdadi diktátor éppen ebben bízott, arra számított, hogy a választási kampány sikeres beindításakor Bili Clinton nem mer majd kockáztatni, nem fog keményen visszaütni. A kurdisztáni konfliktus első óráiban be is jött Szaddamnak ez a taktika, a kampánybuszozó Clinton megmaradt a szigorú figyelmeztetéseknél. Republikánus ellenfele. Bob Dole nyomban hevesen reagált, mondván: az elnök félvállról veszi Bagdad provokációit, Szaddam pedig egyszerűen elengedi a füle mellett az alig hallható amerikai figyelmeztetéseket. Clinton valóban nehéz helyzetbe került, hiszen az Öböl-háborúban részt vett szövetségesei sem siettek, sőt olyan benyomás alakult ki, mintha hagyni akarnák az egészet a fenébe, hadd tomboljon egy kicsit Szaddam, engedje ki a gőzt, aztán majd megint minden csendes lesz.-Langyos álláspontjukat támasztotta alá az iraki erők látszatkivonulása is Irbilből, amit még az ENSZ-források is megerősítettek. Az érintett kurdok azonban leleplezték az igazságot, bizonyítani tudták, hogy a katonák helyére a precízen működő titkosszolgálat lépett, s folyik a mészárlás Irbilben. Clinton ezen a ponton döntött a Tomahawkok bevetéséről. Nem mintha ezzel megingatná Szaddam rezsimjét, az iraki gordiuszi csomón sem sikerült lazítania, de tudomására hozta a diktátornak: vannak szabályok, amelyek alól még ő sem bújhat ki. Hazai vizeken pedig az elnök kétségtelenül nagy csatát nyert kihívójával szemben. Dole öngólt rúgott a sürgetéssel, hiszen módot adott a Fehér Háznak a kemény bírálatra. Mike McCurry szóvivő nyomban rámutatott: az amerikai külpolitika erőssége mindig is a kétpárti egyetértés volt, s Dole most ezt az elvet sértette meg. Clinton tehát nyerésre áll ebben konfliktusban, legalábbis odahaza, de helyzete változatlanul nehéz. Mert ebben a zavaros sakkjátszmában Szaddam Húszéin a fekete ló. AHOGY ÉN LÁTOM Politikusaink megijedtek saját - bátorságuktól Kisebbségi helyzetünkből következik, hogy a szlovákiai magyarok között meglehetősen csekély az olyan újságolvasók száma, akik kapásból és első ránézésre meg tudják fejteni a diplomaták és a politikusok által megfogalmazott szövegek jelzőinek, kiemeléseinek, bizonyos dolgok elhallgatásának, illetve sorrendjének üzenetét. Egy hivatásos diplomata csak ránéz a textusra, és már tudja, hányat ütött az óra, milyen irányba mozdult el a vitás kérdések tisztázására készülő „magas szerződő felek" valamelyikének álláspontja. Nem mintha a csallóközi vagy a mátyusföldi magyar eleve nem volna alkalmas véleményének elvont fogalmakkal való kifejezésére, érdekeinek a diplomácia fogalmi apparátusával történő megjelenítésére. Egyszerűen így alakult a helyzetünk, közülünk kevesen jártak diplomáciai továbbképző intézetekbe, és mi inkább agráriusok lettünk. " Ami szintén szép pálya, de kevés köze van a diplomácia finomságaihoz.Ehhez képest politikai pártjaink vezetői néha úgy tesznek, mintha a dél-szlovákiai magyarok otthonainak mestergerendáin száz esetből legalább 85-ben ott sorakoznának Metternich és Talleyrand, továbbá Kissinger és Brzezinski meg a szakma többi kiválósága bőrbe kötött összes művei. Most is úgy tesznek, amikor időről időre állást foglalnak a magyar-román alapszerződés megkötése - meg nem kötése vitájában. Ugyanabban a nyilatkozatukban kifejtik, mennyire fontos, úgymond, az összmagyarság jövőjére nézve, hogy az anyaországi, illetve a környező országokbeli (szintén úgymond) nemzetrészek reprezentánsai egyeztetve tegyenek lépéseket, majd egy szuszra azt is kijelentik, hogy a budapesti parlament rendkívüli ülésén tartott szerződéskötési vitáját csak alacsonyabb beosztású pártfunkcionáriusokkal hallgatják meg, illetve (Duray Miklós esetében) előre betervezetten késve érkezve ülik végig. Csak ámul-bámul a szlovákiai magyar, meg talán a romániai is. Vajon milyen bokros és az alapszerződés-kötésnél fontosabb teendői lehetnek pártelnökeinknek, akiknek vitanapi jelenlétét a budapesti parlament ellenzéki pártjai kezdeményezték? Előre meg lehetett jósolni, hogy a vitában magyarországi ellenzéki, illetve kormánypárti részről milyen érvek hangzanak el. Torgyánék, Lezsákék, a magyarországi kereszténydemokratáék, de talán még a néhány esztendeje hirtelen mélynemzetivé vált Orbán Viktorék is a magyar-magyar csúcson elfogadott dokumentum betűjének és szellemének megvalósítását kérik majd számon Horn Gyula és Pető Iván pártján. A szocialisták és a szabaddemokraták pedig elmondják, hogy miként reagált a világ Kárpát-medencén kívüli boldogabb része a magyar-magyar csúcson elfogadott határozatra, amelyet a kormány is aláírt. Elmondják, Nyugaton minden elképzelést felülmúlóan kedvezőtlen visszhangja volt annak, hogy a budapesti kormány is nevét adta a dokumentumhoz, amelyet - főképp az Egyesült Államokban - olyként minősítettek, mint ami nem a közép-európai térségben levő feszültségek enyhítéséhez, hanem ellenkezőleg, a viszályok kiélezéséhez járul hozzá. A magyar-magyar csúcs után volt egy időszak, amikor Magyarország Nyugat általi minősítése megközelítően olyan rossz volt. mint Romániáé és Szlovákiáé. Kissé leegyszerűsítve: az történt Budapesten, hogy Horn Gyula kormánya belátta, irány tévesztés esetén rövid útról célszerűbb visszatérni, mint hosszú bolyongás utáni korrekciót végrehajtani. Tehát meggyorsították a magyar-román alapszerződés kidolgozását és végrehajtását, hogy a Nyugattal elhitessék, Magyarországon nem a feszültségkeltő, hanem a megbékélést szorgalmazó erők kerültek túlsúlyba. Mindezt a szlovákiai magyar vezető politikusok is tudják, és már az is dicsérendő, hogy volt merszük tudomásul venni a tényeket. Én csak ezzel tudom magyarázni, hogy volt bátorságuk többé-kevésbé nemet mondani az invitálásnak, és „alacsonyabb szinten" képviseltették magukat a vitán, nem törődve azzal, hogy a választók által csúfosan megbuktatott Torgyán, Lezsák vagy Orbán Viktor esetleg rájuk süti a hígmagyarság bélyegét. Kár, hogy ahhoz már nem volt kurázsijuk, hogy azt is közöljék választóikkal, miért döntöttek az „alacsonyabb szintű" képviselet mellett.