Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-04 / 206. szám, szerda

4 J ÚJ SZÓ BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. szeptember 3. HOZZÁJÁRULÁS A LAKOSSAG ELETMINOSEGENEK JAVITASAHOZ IS Környezeti nevelés az Ipoly völgyében Már eddig is elvitathatatlan érdemeket szerzett az Ipoly folyó és a térség környezetének védelmében a szlovákiai és magyarországi tagozatból álló Ipoly Unió Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület. Nemrégiben Balassagyarmaton tartottak nemzetközi megbeszélést, s mint arról lapunkban is beszámoltunk, szlovákiai és magyarországi illetékesek részvételével a folyóval kapcsolatos munkálatokról, a térség természeti állapotáról, a Duna-Ipoly Nemzeti Park megvalósításának helyzetéről és a környezeti nevelés fontosságáról folyt a tanácskozás. Akkor Wollent József, az unió szlovákiai tagozatának titkára részletesen nyilatkozott lapunknak a határfolyóval kapcsolatos munkálatokról. Ezúttal az összejövetel további témaköreiről kérdeztük őt. - Rendkívül fontosnak tartjuk az itt élő emberek környezeti nevelését, szemléletük formálását. Ennek érdekében komplex nevelési programot állítottunk össze, melynek - táborok és rendhagyó órák mellett - szerves része az Ipoly Szabadegyetem és az Ipoly Füzetek. A határ túlsó oldalán szerveztük az Ipoly Szabadegyetem hallgatóit, az Észak-magyarországi Közösségszolgálattal együttműködésben. A két évfolyam során a mintegy száz hallgató felkészítést kapott az Ipoly-völgy természetföldrajzáról, növény- és állatvilágáról, környezeti állapotáról, történelméről, néprajzáról és kulturális hagyományairól. A szabadegyetem sikerét mutatja a résztvevők jelentős aktivitása a mohi atomerőmű elleni, illetve az Ipoly-völgyi vasútvonalak melletti kampány során. Ezen túlmenően a hallgatók nyilatkozatban rögzítették az Ipoly Öko-Eurorégió létrehozásának szándékát is. Wollent József a továbbiakban az Ipoly Füzetekről beszélt, az első szám a közelmúltban jelent meg, s terveik szerint ezt további öt követi majd. Kiadványaikkal a helyi közösségeket szeretnék tájékoztatni szülőföldjük természeti és kulturális értékeiről, a természetileg szoros kapcsolatokat őrző, de politikailag széttagolt Ipoly vízgyűjtőjének örökségéről, valamint szeretnék bemutatni a társadalom és természet viszonyában keletkezett konfliktusokat, vázolni azok megoldási lehetőségeit. Kiadványaik magyar és szlovák nyelven íródnak. Sok más ok mellett azért is döntöttek a kétnyelvűség mellett, hogy ezzel is elősegítsék a két nép történelmi kiegyezését. A füzeteket a térség iskolái, polgármesteri hivatalai és könyvtárai térítésmentesen kapják meg. És kinek az ötlete volt a Duna-Ipoly Nemzeti Park létrehozása? Wollent József tájékoztatása szerint a magyar országgyűlés 1991-ben határozott a park létrehozásáról. A természetvédelmi célzatú kutatásokkal megbízott intézmények egyike lett a váci székhelyű Göncöl Alapítvány, s megalakulása után a munkába bekapcsolódott az Ipoly Unió is. - Ez év nyarán a Göncöl Alapítvány elkészítette a „Zárótanulmány a Duna-Ipoly Nemzeti Park és környezete ökológiai hálózatának létesítéséről" című összefoglalójelentést. Többek közt e tanulmány alapján tette meg az előterjesztést a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság a környezetvédelmi tárca felé, s tudomásunk szerint a magyar kormány ez év őszén dönt a nemzeti park létrejöttéről. Éppen balassagyarmati tanácskozásunkon jelentették be, hogy előrelépés történt, mégpedig azzal, hogy az Ipoly térségében a park részét képező területek végre tulajdonjogilag is a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság hatáskörébe kerültek. Ennek hallatán a tanácskozáson résztvevő Garam Menti Folyószabályozási Vállalat képviselői felvetették, az Ipoly térségének szlovákiai polgármesterei indítványozzák, hogy a még szabályozatlan szakaszok reguláivá legyenek. Cinikusan azt is mondhatnám, bizonyára a polgármester urakat öszecsipkedték a szúnyogok, azért kérik az Ipoly eme 11,8 km-es érintetlen szakaszának a szabályozását. Komolyra fordítva a szót: a természetvédelmi terület létrehozása nem kizárólag az értékek megóvását biztosítja majd, hanem az ökoturizmus feltételeinek kialakításán, illetve a hagyományos gazdálkodási formák újjáélesztésén keresztül hozzájárulhat a lakosság életminőségének javításához, valamint a térség népességeltartóképességének növekedéséhez is. BODZSÁR GYULA LAKSZAKALLAS Nagyon hiányzik az állami támogatás Lakszakállas több mint 1250 lakosú csallóközi község a Komáromi és a Dunaszerdahelyijárás határán. Két településből keletkezett. Az egyiket, Lakot 1332-ben Laakként említik, s a falu 1385-től a Laky család tulajdonába tartozott. Később a falun több nemesi család: Pázmán, Csepy, Szűcs, Barthalos, Csiba, Bajcsy, Nagy és Halaszy osztozik. A másik települést, Turiszakállast, mint egykor önálló községet, 1268-ban említi IV. Béla oklevele a komáromi vár birtokaként, a Szent Mihály tiszteletére felszentelt templomú Zakalusként. Később a falu neve a következő alakokban fordul elő: Egyházaszakalus, Felseuzakalus (1381), Felsew Zakalus (1402). Ezt követően a Thúry családról nevezték el. így a 19. század közepén A falu a Thúryszakálas, majd a Túriszakállas nevet viseli. 1940-ben Túriszakállast egyesítik Lakkal Lakszakállas néven. A községnek számos műemléke van. Ilyen a román stílusú Szent Mihály-templom, melyet a 15. században gótikus stílusúra alakítottak át. A református templom mellett említést érdemel a Szent Kereszt Felmagasztalása nevet viselő, római katolikus templom. Ez csupán a 19. századtól létezik, Ghyczy Rafael kezdeményezésére klasszicista stílusban épült. A templomot többször átépítették, a legutóbb 1989 és 1993 között radikális változáson ment keresztül. Jelentős műemléke a községnek az Amadé Tádé-kastély, melyet a bősi gróf építtetett a 18. század második felében. Oszlopos árkádfolyosóval gazdagította a falu műemlékeit a régi református iskola. Sajnos, 1965-ben szétverték, helyére egészségügyi központ került. Eredeti állapotában maradt viszont a református parókia. Az egykori római katolikus iskolát is több célra használták, 1988-ban bolt létesült benne. A 19. században gazdag ipara volt a kisközségnek. Fejlődése szorosan kötődik a Raab zsidó vállalkozócsalád nevéhez. Hírneves szeszfőzdéje, olajütője volt a településnek, ahol minőségi növényi olajokat készítettek. A múlt felidézése után a jelenről, még inkább a jövőről Kovács István, a falu polgármestere tájékoztatott. - Önkormányzatunk elsődleges figyelmet szentel a gázművesítés mielőbbi befejezésének. A tervnek megfelelően halad a munka, eddig 80 százalékát végeztük el. A dunaszerdahelyi GASMOUNT cég rugalmasságának köszönhetően hét kilométer hosszan szeptember végére be is fejezhetjük a gázművesítést. A fűtés kezdetéig 320 lakásba jut el a gáz. A nagyfogyasztók, szövetkezetünk, templomaink gázellátása is megoldódott. Iskolánk figyelmét is felhívtuk az új lehetőségre. Az egészségügyi központ gázellátása az idén aligha oldható meg, mivel előbb a festést, tetőszigetelést kell elvégezni. A falufejlesztéshez a mezőgazdasági szövetkezet is nagyban hozzájárul, amely a legjobbak közé tartozik a járásban, és munkaerőt sem bocsátott el. Finanszírozásával benzinkút létesült, és egy malmot, takarmánykeverőt is üzemeltet: a gabonájukat takarmánykeverékre cserélhetik a kisgazdák. Az egyéb szolgáltatásokkal sincs fennakadás. A bősi távvezetéknek köszönhetően falunk kiváló minőségű vizet kap, már nincs probléma a vastartalommal. Lakszakállason is sok a munkanélküli, a számuk ugrásszerűen megnőtt. Nagymegyeren a vállalatok leépítése miatt sok ember veszítette el munkahelyét, a közeli Nemesócsán, a cipőgyárban is volt elbocsátás, Madéréten pedig a tulajdonos szélnek eresztette a gazdaság dolgozóit. így a 660 aktív korú munkaerőből 110 munkanélküli, s ebből mindössze hét embert alkalmazhatnak közhasznú munkára. Többet szerettek volna, de a munkahivatal, pénztelenségre hivatkozva, nem engedélyezte Ami a jövő feladatait illeti: főleg az állami támogatást hiányolják. - A gázművesítéshez nem kaptunk egyetlen fillért sem. Önerőből és 2,5 milliós kölcsönből, illetve a gázművek 3,5 milliós finanszírozásával fejezzük be a munkát. A segítség nagyon elkelne. Nem tűr halasztást a művelődési ház tatarozása. A belső átépítés, a színpad felújítása 2 millió koronát igényel. Szükség volna a járdák, utak javítására, meg a barokk stílusban épült Amadé Tádé-kastélyt is mielőbb szeretnénk felújítani. Elképzelésünk egyelőre pénz kérdése. A képviselő-testület az ökológiai program megvalósításának szükségességét is napirendre tűzte, környezetvédelmi szempontból tisztítóállomásra, csatornázásra lenne szükségünk. Állami támogatás nélkül ez megvalósíthatatlan, főleg akkor, amikor az anyagi háttér beszűkül. Míg 1993-ban az ingatlanadónak 70, addig az idén csupán 23 százaléka marad a községnek. Ilyen áldatlan pénzügyi helyzetben is mindent megteszünk az iskolaügy és nyugdíjasaink támogatása érdekében. Besegítettünk az iskola ablakainak festésébe, és évente 350 koronás vásárlási utalvánnyal segítjük a nyugdíjasainkat. KRASCSENICS GÉZA MA A THÁLIÁBAN: A cigányok az égbe mennek A kassai ROMATHAN roma színtársulat A cigányok az égbe mennek című, ismert musical újbóli bemutatásával kezdi az évadot. Ezzel a zenés darabbal az elmúlt színházi idényben is nagy közönségsikert aratott, nemcsak idehaza, hanem például több észak-magyarországi városban is. A magyarországi fellépések alkalmával a közönség képernyőről, magyarul olvashatta a roma nyelven folyó színpadi játék szövegét. A ma esti előadásra a Thália Színházban kerül sor. Az idei évad első bemutatóját októberre tervezi a ROMATHAN, Daniela Miklášová Hervadt rózsa című művét viszi színre. (g-f) SZEPSI: VESZÉLYES SZÓRAKOZÁS Lopják a közlekedési táblákat A közúti közlekedésre egyre nagyobb veszélyt jelentő, újfajta bűncselekménysorozat kezd elterjedni a Kassa-környéki járásban (és állítólag nemcsak ott). Mint ismeretes, évekkel ezelőtt több emberáldozata volt a vasúti jelzőberendezések sorozatos megrongálásának, kibelezésének. A rézhuzallopás után most mintha a közúti jelzőtáblákon volna a sor. Egyes ingyenélők főleg Szepsi környékén „aratnak" ilyen téren. Hol itt, hol ott tüntetnek el egy-egy táblát, oszlopostul együtt. Mert a hulladékgyűjtőben nemcsak az alumíniumot értékesíthetik, hanem a vascsövet is. Ez a „gyűjtés" az említett régióban már annyira elharapódzott, hogy az ügyészség is foglalkozik vele. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a „táblairtás" ezúttal nem az egyszerű vandalizmus számlájára írható, hanem a pénzszerzés céljából elkövetett bűncselekményekére. A tettesek a zsákmányul ejtett útjelző és közlekedésrendészeti táblákat a felismerhetetlenségig „átgyúrják", az alumíniumlemezt felaprítják, lekaparják róla a festéket, a vascsöveket pedig felszabdalják, s úgy viszik a hulladékgyűjtőbe. Az érte kapott néhány koronát pedig általában elisszák. Mivel ebben az esetben nem egyszerű lopásról van szó, hanem a közúti forgalomban résztvevők testi épségének veszélyeztetéséről is, a rendőrség igyekszik ezen a téren is éberebb lenni. A törvények értelmében a bíróság a táblatolvajra akár háromévi börtönbüntetést is kiszabhat. (gazdag) A Föld Anyáért Eperjesen Kelet-Szlovákiában, Eperjesen nyitotta meg első helyi kirendeltségét a Föld Anyáért nevű mozgalom, amely főleg energetikai kérdésekkel, a környzetkímélő energiatermelési, valamint a takarékos felhasználási módszerek kutatásával foglalkozik. E mozgalom tevékenységét eddig kizárólag a pozsonyi központból irányították. Tegnaptól már az eperjesi iroda is bekapcsolódik az országos méretű akciókba, amilyen pl. az atomellenes vagy a tiszta levegőért és energiáért indított kampány. Természetesen a régióra jellemző problémák adják majd tevékenységük másik súlypontját, ilyen pl. a kerékpárutak létesítése Eperjesen és környékén. Ú Milyen a magyar nemzetiségű szlovák földműves zöldsége? Hiába mondtam ismerősömnek, hogy nem szoktam olvasni a Hlas ľudu Dokumentumok a nemzetiségi kisebbségeknek a nemzetiségi kisebbségekről c. mellékletét, amely, mint tudjuk, a Pro Slovakia alap támogatásával készül. Rámerőszakolta, mondván, lapozzak csak bele, érdemes. Valóban, a Törvények az életben, a Dokumentumok publicisztikai mellékletének 1. száma újdonságnak számít. Mindjárt meg is akadt a szemem az Anyanyelven tudni címmel közölt íráson. Ebben a szerző a majdnem fele-fele arányban szlovákok és magyarok lakta Nyitragerencsér polgármesterével bészelgetett. A falu első embere többek közt elmondta az újságírónak, hogy az ötvenes évek elején Gerencséren 80 százalék volt a magyar nemzetiségű lakosok aránya, és volt magyar meg szlovák iskola is. „De - így a cikk - 1977 óta magyar iskola nem létezik. Az alapiskolában szeretnénk bevezetni a magyar nyelv oktatását, mondjuk hetente egy órában - csak az érdeklődőknek. Azt gondolom, erre nagy szükség lenne, mivel a magyar nemzetiségű fiatalság nem ismeri az irodalmi magyar nyelvet és helyesírást." Néhány sorral odébb pedig ez olvasható: „Az ilyen törekvéseket (mármint a magyar nyelv oktatásának bevezetésére tett erőfeszítéseket - megj. tőlem) a helyi szlovák lakosság sem ellenzi, mert miért ne tanulhatnák a magyar gyerekek a magyar nyelvet? A tanítás úgyis szlovák nyelven folyna." Hadd ne kommentáljam az idézetteket. Miként a polgármesternek a beszélgetés végén tett kijelentését se: „Én azt állítom magamról, hogy magyar nemzetiségű szlovák vagyok." A melléklet mellékletének egy másik cikkében pedig arról olvastam, hogy a pati fürdőben nincs probléma a nyelvtörvénnyel. „Legalább hallottak róla?" - teszi fel a kérdést az újságíró a fürdő igazgatójának. „Persze! - hangzik a válasz. - Csak nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Paton többségében magyarok élnek. Alkalmazottaink a környező falvakból valók. De ez szlovákiai fürdő. Minden külföldi vendég tudja ezt. A friss zöldséget, melyet a magyar nemzetiségű szlovák földművesek termelnek, németek, csehek és szlovákok vásárolják." És itt jön be a címben feltett fogas találós kérdésre a válasz. „Ez nem magyar, hanem szlovák zöldség." - teszi hozzá a fürdő igazgatója. Régen olvastam már ennyi zöldséget. Igaz is, most van a zöldségszezon. Az újságoknál meg az uborkaszezon. Bár némely szlovák lapok egész éven át etetik olvasóikat könnyen emészthető zöldségekkel. (bodzsár) KOMAROM Dokumentumfilm az erődrendszerről A Komárom városát félkörívben körülölelő, a XIX. században épült erődrendszer a maga nemében egyedülálló létesítmény Közép-Európában. Az erődítmény legnagyobb, Vl-os bástyáját 1990-91-ben újították fel, ezért, illetve a bástya kulturális célokra való kihasználásáért (koncerteket, kiállításokat, előadásokat rendeznek a falai között) a Duna-parti város megkapta az Európa Nostra-díjat. Tavasszal mi is beszámoltunk arról, hogy az erődítmény Pozsonyi kapuján rekonstrukciós munkálatokat végeznek. Augusztusban pedig egy magyarországi forgatócsoport dokumentumfilmet készített a műemlékké nyilvánított erődrendszerről. Az ötvenperces dokumentumfilm a dél-komáromi Igmándi és Monostori erőddel egységes rendszert alkotó észak-komáromi erődítményt mutatja be. A film rendezője Jeli Ferenc, producere Kovács György. A felvételek elsősorban a Pozsonyi-kapuról, illetve a Nádor-vonal bástyáiról készültek. Külön hangsúlyt kapott az egyik bástya csücskében álló „komáromi kőszűz" a rajta látható felirattal (ez egyébként a film munkacíme is): Nec arte, nec marte (sem csellel, sem erővel). Augusztusban elkészültek a felvételi munkák, majd a légi felvételek és a stúdiómunka következik. A tervek szerint a komáromi erődrendszerről készült dokumentumfilmet a Magyar Televízió még az ősszel (október, november tájékán) műsorra tűzi, később bemutatja majd a Duna Tv, illetve az Osztrák Televízió is. Az alkotás valószínűleg sokat segít majd a komáromiaknak azon céljuk elérésében, hogy az erődrendszer mihamarabb az Európai, illetve a Világörökség részévé váljon. (kamoncza)