Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-24 / 223. szám, kedd

1996. szeptember 24. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 1_5 ) Folyik a nyomozás a lévai adóhivatali botrány ügyében Az állami költségvetésből hozzáadottérték-adó visszatérítése címén a lévai adóhivatal jogtalanul több mint 14 millió koronát fizetett ki. Információink szerint ezt az összeget Michal Š. adókezelő utasítása alapján a Montas Mochovce Kft. kapta. Ő a besztercebányai Központi Adóigazgatóság ellenőrzésének jegyzőkönyve alapján Miroslav M. lévai vállalkozónak összesen 38 416 217 koronát fizetett ki jogtalanul. A fenn említett 14 millió korona esetében is eltűntek azok az iratok, amelyek a visszatérítés jogosságát támasztották volna alá. Ráadásul duplicitásról is szó van, mivel a cég két, egymást követő hónapban kapott 7 386 192 koronát ezen a címen. Információink szerint a nyomozók már a múlt héten kihallgatták Miroslav Š.-t és Erika K.-t, illetve Ľudovít M.-et, a lévai adóhivatal ellenőrzési osztályának munkatársait. Már bejelentették további három munkatárs kihallgatását, köztük van Jaroslav N., az adóhivatal egykori igazgatója is. A SME-nek adott interjújában ő visszautasította az üggyel kapcsolatos felelősséget, mivel nem voltak meg a megfelelő kompetenciái. Felettese, a besztercebányai központi igazgatóság igazgatója viszont Jaroslav N. leváltását épp az általuk megállapított hiányosságokkal indokolta. Az viszont tény, hogy az adóhivatal igazgatójának nincs joga munkatársai felvételére vagy elbocsátására, ezzel a felettes szerv foglalkozik. (jo, jam), Sme A pénzügyminisztérium elemzi az áremelési javaslatot A pénzügyminisztérium csütörtökön kapta meg a Slovnaft javaslatát a dízelolaj és a 98-as motorbenzin árának emelésére. Jozef Mach szóvivő szerint a minisztérium hétfői ülésén foglal állást az ügyben. Ľubomír Žitňan, a Slovnaft szóvivője szerint a Natural 98 az év első hónapjában csak az eladott benzin 8,7 százalékát képezte, így az áremelés csak a luxusgépkocsik tulajdonosait érinti. A kőolaj árának 12 százalékos, valamint a kétféle üzemanyag árának 0,5, illetve 1,8 százalékos emelése közti különbséget a többi Slovnaft-termék árának emelésével egyenlítik ki. Miroslav Hachlinec, a Matador Púchov kereskedelmi osztályának vezetője szerint bár a kőolaj árának változása őket is érinti, az év végéig nem emelik termékeik árát. MARTIN ŠIMUNIČ, Práca A Pasad már húszezer embernek fizetett a vagyonalapi kötvényért Az elmúlt napokban a pozsonyi Pasad Rt. megközelítőleg húszezer ügyfele számára biztosította a vagyonalapi kötvény eladását és a pénz kifizetését - áll a társaság által közzétett nyilatkozatban. Azzal, kapcsolatban, hogy a Pasad a múlt héten leállította a szerződések kötését, a nyilatkozat leszögezi: a cég folyamatosan készül az újabb kötvények átíratására, és a hét folyamán újabb ügyfeleket elégíthet ki. Figyelmeztet viszont arra, hogy jelenleg nehéz vásárlót szerezni a kötvényekre, társaságuk pedig nem köteles mindenkivel szerződést kötni, aki ilyen igénnyel jelentkezik. Csak annyi kötvény eladására kötnek szerződést, amennyit valóban teljesíteni tudnak. A kötvény árát általában nem készpénzben, hanem a Postabankon keresztül fizetik ki. A szerződéskötés és a pénz megérkezése között eltelt idő a kötvény átruházásának technikai lebonyolításától függ. Tekintettel a szükséges utasítások nagy számára, néhány esetben az átruházás lebonyolításának elhúzódásával kell számolni. VLADIMÍR BAČIŠIN, Národná obroda Az erdőállomány 38 százaléka az eredeti tulajdonosok kezében van A földművelésügyi minisztérium szerint a múlt év végéig több mint 750 ezer hektár erdőt, az erdőállomány 38 százalékát adták vissza az eredeti tulajdonosoknak. Ez azzal is járt, hogy az állami erdőgazdaságok dolgozói közül csak kevesen tudtak elhelyezkedni a formálódó magánszektorban. Az elmúlt év derekán 6,6 ezer munkanélküli tüntette fel utolsó munkahelyeként ezt az ágazatot. A közeljövőben az erdőgazdasági foglalkoztatottságra a reprivatizáción kívül hatással lesz az állami dotációk alakulása is. A hazai erdőgazdaság ugyanis, a nyugati országokhoz hasonlóan, azon ágazatok közé tartozik, amelyek nem képesek saját erőből fedezni a kiadásaikat, vagyis állami támogatásra szorul. Az állami cégeknél racionalizáció címén az alkalmazottak száma az 1991-es 16 732-ről tavalyra 15 439-ra csökkent. ANDREA ELIÁŠOVÁ, Národná obroda A háborúnak nincs vége Nem egyszerű kémtortenetnek, hanem katonai provokációnak, a nemzetbiztonságot fenyegető közvetlen veszélynek tekintik Dél-Koreában az északi tengeralattjáró ügyét. Bár rendszeresek az északi diverzánsakciók, a szerdaihoz hasonló véres incidensre 1968 óta nem volt példa. A mostani helyzet azonban merőben más. Az észak-koreai hadsereg egymillió tagot számlál ugyan, de ez már csak létszámban jelent erőt. Az utóbbi öt évben a magába zárkózó kommunista diktatúra a csőd szélére juttatta az országot. A gazdaság összeomlott, az a néhány külföldi látogató, akit egyáltalán beengednek az országba, pusztuló, üres gyárépületekről, rozsdásodó gépekről és félig felbontott utakról számol be. Az elmúlt két évben az esőzések és az áradások még tovább rontottak a helyzeten, s mára éhínség fenyeget az országban. Ráadásul Kim Ir Szen halála óta a politikai helyzet is kiszámíthatatlan: Kim Dzsong lit két év elteltével sem iktatták be apja örökébe, állítólag azért, mert éppen a főtisztek kérdőjelezik meg vezetői alkalmasságát. Nyilvánvalóan ők azok, akik katonai akciókkal próbálják elterelni a figyelmet a belső bajokról, s egyúttal akadályozzák az egyébként is igen lassú közeledést a két Korea között. Az akció Dél-Koreában is azokat erősíti, akik elleneznek bármiféle, az északiaknak teendő engedményt. Külföldi elemzők szerint a dél-koreai katonai vezetők 43 éven át a kommunista fenyegetést hozták fel a polgári jogok elleni drákói intézkedések magyarázatául. Még Kim Jung Szam elnök is, aki a katonai diktatúrából a demokráciába vezette át az országot. A két országrész békés újraegyesítése ugyan minden szöuli kormány tervében szerepel, a megvalósítás nehézségeire és felmérhetetlen költségeire gondolni sem mernek. S mint a múlt szerdai akció is bizonyítja, egyelőre nem is sürgős törni a fejüket, mert a hidegháború még nem ért véget a Koreai-félszigeten. MEDGYESI CSILLA Magyar Hírlap Kohl: A nemzetállam nem garantál felhőtlen jövőt A német kancellár szerint a NATO bővítése is csak azután kezdődhet meg, ha a szervezet megreformálta saját jelenlegi szerkezetét. Helmut Kohl az amerikai hírmagazin legfrissebb számában nyilatkozva leszögezte, hogy kívülről senki sem emelhet vétót arra vonatkozóan, kik és mikor lesznek tagjai az atlanti szövetségnek, de mindenképpen bölcs lépés lenne még a bővítés előtt egyezségre jutni Oroszországgal és az új nemzetközi biztonsági rendszer más meghatározó erőivel. Kohlnak nincs kétsége afelől, hogy Moszkvával sikerül megegyezni a NATO jövőjéről. A Time Európa kancellárjának nevezi Kohlt, aki egyrészt a kontinens legrégebben hivatalban lévő kormányfője, másrészt az európai egység erősítésének talán legfeltétlenebb híve. Most is úgy nyilatkozott, hogy a XXI. század Európája csak akkor garantálhatja -önmagának a békét és a szabadságot, ha népei összefognak, és létrehozzák a kontinens teljes egységét. Úgy vélte, az elmúlt századok, különösen a XX. század rémségei azt bizonyítják, hogy a jelenleg létező nemzetállami formátumban a jövő felhőtlensége nem garantálható. Kohl szerint az egységes Európának ma már nincs alternatívája. Az intézményes reform és a bővítés nyomán olyan integrációjön majd létre, amely partner lehet a nemzetközi közösségben. A teljes integráció garantálni tudja a stabilitást politikai és pénzügyi téren is. A kancellár meglátása szerint nem kell tartani attól, hogy a lakosság nem fogja befogadni a közös pénzt még a mégoly erős német márka helyett sem. Ha a politikai környezet kedvezővé válik, az euro stabilitása pedig bebizonyosodik, a nép is támogatni fogja a közös pénz gondolatát, még ha utólag is - vélte Kohl. A NATO-tagsággal kapcsolatban Kohl megkerülte a választ arra a kérdésre, hogy megkezdődhet-e már jövőre a szervezet bővítése. A kancellár leszögezte, hogy a szövetségnek előbb saját feladatait kell újra meghatároznia, átalakítania belső struktúráját, és csak ezután térhet rá a bővítés kérdésére. És mindezzel párhuzamosan tanácsos lenne, ha a NATO egyezségre jutna a bővítés ellenzőivel is - mondta Helmut Kohl. Time KOMMENTÁRUNK Ügyészségek: lenini elveken "'"ima A parlament az elmúlt héten fogadta el V az ügyészségekről szóló törvényt, J amelyről az ellenzéki képviselők egynémelyike úgy vélekedett, hogy azt Visinsz_ 1Ü.I1I kijnek, a szovjet-oroszországi koncepciós perek egyik főrendezőjének a szelleme hatja át. Ez némi politikai túlzás, hiszen az úgynevezett forradalmi törvénykezést (amely paradox módon a törvényszegő ítélkezéseket törvényesítette), a koncepciós pereket az a Lenin tette lehetővé, aki ellen Visinszkij még cári hivatalnokként elfogatóparancsot, körözést adott ki, és aki az államcsíny után az elvtársak szolgálatába szegődött. Nem Visinszkij, hanem Lenin volt az, aki kitalálta azt, hogy a szovjet ügyészségnek monokratikus (egyeduralmi, egyszemélyi hatalmat képviselő) szervként kell működnie, azaz olyan szervezetként, amelyeket a szigorú fölé- és alárendeltségi viszonyok, utasítási jogosultságok miatt egyedül csak egy katonai elvek alapján működő szervezethez lehet hasonlítani. „Az ügyészség önálló, független és monokratikus állami szerv", szólt az a törvénytervezet, amelyet a kormány terjesztett a parlament elé. A parlamenti vita során ebből a meghatározásból nagyon hamar törölték a „monokratikus" jelzőt. A tervezetből törölt jelzőből következő rendelkezéseket azonban a parlament jóváhagyta (talán csak egy-két rendelkezéstől eltekintve). Az ügyészség elsősorban továbbra is szigorúan központilag irányított szervezet, amelyen belül az egyes ügyészek a kölcsönös alá- és fölérendeltség viszonyainak keretén belül tevékenykednek (de más szervektől függetlenül). „Az egyes ügyészségeken ügyészek tevékenykednek, akik a vezető ügyészeknek vannak alárendelve, illetve velük együtt a fölöttük álló ügyészeknek", mondja a törvény. Egy következő rendelkezés pedig azt állapítja meg, hogy a magasabb szinten álló ügyész (főügyész stb.) átveheti az alárendelt ügyész teendőit, azaz határozatokat hozhat helyette, vagy más ügyésznek adhatja át az ügyet, sőt utasítási joggal is rendelkezik. A felsőbb utasítást pedig az alárendelt ügyész csak a törvényben meghatározott esetekben tagadhatja meg, illetve köteles megtagadni (lám, működnek még a nürnbergi elvek, amelyek szerint még a katona sem hivatkozhat arra, hogy „parancsra, utasításra szegtem meg a törvényt"). Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ügyészséget több Nyugat-európai országban is hierarchikus elveken építik fel. Másrészt viszont annak érdekében, hogy az ügyészek a bírákhoz hasonlóan pártatlanok lehessenek, illetve ennek a pártatlanságnak az érdekében mentesítsék őket a politikai és kormányzati nyomásoktól, számtalan féket iktattak be az utasítási jog, a hatáskör-átvételi jog, az alárendelt ügyészek intézkedései megsemmisítésének és módosításának lehetőségével szemben. Szlovákiában immár több gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy az ilyen fékekre szükség volna. Talán még ennek ellenére is elfogadható volna ez a törvény (hiszen több pozitívnak is mondható rendelkezése van), ha nem ragaszkodna a kifejezetten szovjet-kommunista koncepcióhoz, jogintézményekhez. Ilyen intézménynek minősítették az ügyészség úgynevezett általános törvényességi felügyeletét, vagy azt, hogy a fogvatartottak, elítéltek, ilyen-olyan intézetbe zártak emberi jogainak megtartására az az ügyészség ügyelt fel, zárkába vagy börtönbe küldte az embereket, míg a nyugati ügyészségek elsősorban a vádhatóság szerepét látták el. Erre a törvényre is jellemző, hogy az ügyészség vádhatósági szerepével inkább csak általánosságban foglalkozik. Annál több figyelmet szentel viszont annak, hogy felügyelhessék „a területi önkormányzatok és más jogi személyek eljárásait és határozatait", felülvizsgálják a bírósúgok jogerős határozatait (!), bárkit bármikor és bármilyen okból kötelezzenek arra, hogy kényszerlátogatást tegyen az ügyészségen (ellenkező esetben ötezer koronás, úgymond, rendbírságnak teszi ki magát)... No de tartalmazzon bármit is a törvény, a hatalom majd megvigasztal minket azzal, hogy az ügyész köteles tiszteletben tartani az emberi méltóságot és az emberi jogokat, illetve óvakodni bármiféle hátrányos megkülönböztetéstől. Mintha a kommunista alkotmány nem kötelezte volna erre a különféle szintű és rangú hivatalnokokat... A saját bőrünkről van szó A Slovenská republika volt főszerkesztő-helyettese a mártír szerepében tetszeleg. A saját bőrén tapasztalja állítja -, mennyire nincs ebben az országban sajtószabadság. Odáig is elmegy, hogy visszautasítja a nacionalista tollforgatók dekorálására kitalált Stúr-díjat, sőt egyenesen bocsánatot akar kérni az amerikai újságírószövetség elnökétől, William Ormetól, amiért még három hónappal ezelőtt is vadul támadta őt a szlovákiai sajtóés szólásszabadság állapotáról tett némely kijelentése miatt. A volt főszerkesztő-helyettes úr, aki vad pemzeti vagdalkozó volt, ma azt állítja, a valós helyzet még annál is rosszabb, mint amit az amerikaiak állítottak. Hm, mondhatnánk, és gondolhatnánk valamit Isten malmairól; ám mielőtt a zsebkendőnkért nyúlnánk, hogy a megtért bárány fölötti örömünk könnyeit felitassuk, vegyük csak kicsit alaposabban szemügyre a jelenséget. Ebben az országban ugyanis nem a főszerkesztő-helyettes úr az egyetlen, aki mea culpát mond, s abban sem egyedüli, hogy bűnbánó szavait fenntartásokkal fogadjuk. Azok között, akik ma - úgymond ellenzékiek, egészségtelenül sokan vannak, akik derekasan hozzájárultak ahhoz, hogy ez a mai Gólem-állapot kialakulhasson. Nem tanultak a történelemből, Rajk, Slánský és a többiek példájából, akik maguk is segítettek egy mindent terrorizáló totalisztikus rendszer beindításában, amely rendszer aztán őket magukat is könyörtelenül eltaposta. Persze amíg hatalmon voltak, maguk is bizonyára a cári tisztek régi okoskodására alapoztak, amely szerint az nevet a legegészségesebben, aki először lő - ám ezért a „bölcsességért" napjaink legbiztonságosabb országában sem adna egy lyukas garast egyetlen biztosító sem. Azt hiszem, Milan Kňažkótól kezdve Michal Kováčon át Jozef Moravčíkig nagyon sok szlovák politikusnak lehetne egy s más mondanivalója az úthenger-módszer lényegéről. Aki fönt van, soha nem tudhatja, mikor lesz lent, aki ma örül a marék cukornak, nem tudhatja, mikorra várhatja a korbácsütést. A rendszer úgy rossz és erkölcstelen, ahogy van. S ilyen helyzetben fokozottan szükséges a szolidaritás: a szlovákiai magyarok tömegei sem mondhatják azt, hogy addig ebben az országban minden rendben van velünk kapcsolatban, amíg a saját bőrükön nem éreznek hátrányos megkülönböztetést. A politikusok feladata az is, hogy a vitákat oda lokalizálják, ahová valók: a parlamentbe, illetve a legitim vitaklubokba. Ha a szellem kiszabadul az utcára, már visszafordíthatatlan a baj. Ugyanakkor a politikai vitákban sem mindegy, ki miért vitatkozik: van, aki jogot korlátoz, van, aki jogot véd. Ha valahol - átvitt értelemben - elcsattan egy pofon, nem biztos, hogy mind a két résztvevő egyformán felelős érte. Az egyik azért, mert adta, a másik azért, mert jelen volt. A hatalmon levők ármánykodása, sajnos, napjainkban is folyamatos ellenünk. Mindannyiunkat érint, hogy megszüntették két színházunk jogalanyiságát. Mindannyiunkat érint, hogy iskoláinkban korlátozták anyanyelvünk használatát. Mindannyiunkat érint, hogy az új kerületeket és járásokat úgy alakították ki, hogy az elsősorban számunkra, magyarok számára hátrányos. Mindannyiunkat érint, hogy ebben az országban a hatalom olyan primitív politikát folytat, amellyel provokálja a polgárok csoportjait, és több évtizedes, sőt évszázados értékeket tesz tönkre. Ügy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban, s közben magyarul is, szlovákul is hallatja szirénhangjait: az a vétkes, aki felszisszen, az kelti a feszültséget, aki mindezzel nem ért egyet. Bizonyára ismert az olvasók előtt a német Niemöller abbé vallomása. „Amikor a harmincas években a nácik kezdték begyűjteni a kommunistákat, nem tiltakoztam. Nagy volt a szájuk, sokban nem értettem velük egyet. Amikor a zsidókat is kezdték begyűjteni, akkor sem tiltakoztam: sok unszimpatikus bankárukat és iparmágnásukat ismertem. Nem tiltakoztam a szakszervezeti vezetők börtönbe zárásakor sem, sőt akkor sem, amikor a szomszédomat, az evangélikus lelkészt vitték el. S egy hajnalon, amikor értem jöttek, már nem volt módom tiltakozni." Közösségi szolidaritás nélkül ma sem megyünk semmire. Csáky Pál