Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-21 / 221. szám, szombat

1996. szeptember 51. BEHARANGOZÓ ÚJ SZ Ó 3 i AKI GAZDAG. VESZELYBEN VAN Több a testőr Hazudik mindenki, aki azt mondja, hogy a rengeteg pénz terhére van - állította még a közelmúltban Jan Phllipp Reemtsma, a híres német dohányipari koncern 43 éves örököse. Ám azután, hogy elrabolták őt, a családja 33 napon át semmit sem tudott róla, majd kénytelen volt 30 millió márka váltságdíjat fizetni - nyilvánvalóan megváltozott a véleménye. saját bőrén tapasztalta meg a 30 éves Cindy Crawford. Történt ugyanis, hogy amikor a párizsi De Gaulle repülőtéren kiszállt a Con­corde-ból, s a kijáratnál nem az is­merős sofőr várta őt, hanem egy számára ismeretlen férfi. Persze egyenruhában, ahogy illik, s azt ál­lította, kollégáját helyettesíti, neki kell a városba szállítania a manö­kent. Cindy ekkor még nem gyaní­tott semmit, nyugodtan beült a ko­csiba. Csak akkor kezdett csodál­kozni, amikor egy oldalsó kapunk hagyták el a repülőtér területét. Kíváncsi kérdésére nyomban megkapta az őszinte választ: Cindy, el van rabolva. A kiszemelt áldozat nem vesz­tette el lélekjelenlétét, kivárta a szökés legkedvezőbb pillanatát. Amikor a csúcsforgalomban a sofőr kénytelen volt lassítani, a sé­rülést is kockáztatva kiugrott az autóból és egyszerűen elszaladt. Azonnal bejelentette a rendőrsé­gen az esetet, de a tettes még mindig nincs meg. Cindy annyira félt, hogy két hó­napig hallgatott az esetről, azután is a mama árulta el a félelmetes titkot. Meg azt is, hogy nem a pári­zsi volt az első eset. Ám azóta a sztármanöken kést, kötőtűket és gázspray-t hord a táskájában. De legfőképpen bízik időközben felfo­Schwarzenegger bízik izmaiban, de családjára testőrök vigyáznak. Kétségtelen, hogy a sok pénz birtoklásának vannak nagyon kel­lemes oldalai, másrészt viszont a nagy bankszámlák nagy veszélyt is jelentenek - felettébb vonzóak a bűnözők számára. A gazdagok és híresek közül egyre többen kénytelenek szembenézni ezzel a kegyetlen igazsággal. Cindy, el van rabolva! Nagyon kellemes dolog, ha az ember a világ leggazdagabb ma­nökenje - de nyugtalanító is. Ezt a Boris Becker, a teniszcsillag semmit sem hagy a véletlenre. Családját többször megfenyegették, azóta felesége és fia mellett mindig ott van legalább egy izomkolosszus. Sharon Stone csak a nőknek hisz. gadott testőreiben, akik nékül im­már egy lépést sem tesz. Megbízható nők Sharon Stone, a 38 éves holly­woodi csillag, férfiak sokaságá­nak álma-vágya nőkkel veszi ma­gát körül. „Lehet, hogy a férfiak­nak nagyobb a fizikai erejük, de sosem jöhetnének velem a női mosdóba" - mondja Sharon. Az Elemi ösztön című film által világ­hírűvé vált színésznő háza Beverly Hillsben szigorúan őrzött - de ki­zárólag nők által. A házban, mely­nek falait európai és amerikai mesterek értékes alkotásai díszí­tik, az egyetlen hímnemű lény, amelynek szabad mozgása van ­az imádott kandúr. Mindenki más nőnemű: fodrász és titkár, edző és szakács, menedzser és szó­vivő. Meg persze a testőr is... A saját izom nem elég Nagyon kellemetlen helyzetbe került az osztrák származású Ar­nold Schwarzenegger is: legutób­bi filmje nem tetszett az iszlám fundamentalistáknak, halálosan megfenyegették őt. És „Schwarzi" megijedt. Nem magát féltette, ha­nem feleségét és gyermekeit. A megoldás: háromméteres falat emeltetett a telek köré, melyen a háza áll, a legkorszerűbb bizton­sági berendezéseket szereltette fel és több testőrt fogadott. S bár újabb fenyegetéseket nem ka­pott, nem hajlandó enyhíteni az óvintézkedéseken. Ez csak három példa, de a sor szinte a végtelenségig folytatható. A testőröknek mostanság nagyon jól megy. Minden egyes emberrab­lás vagy emberrablási kísérlet kitűnő reklám a számukra, min­den eset új ügyfeleket hoz nekik. S bár igazán nem olcsók, még mindig előnyösebb testőrt tartani, mint kockáztatni. A bűnözők sok­kal többet kérnek... Cindy Crawford kész megvédeni magát. A „hozzávalókat" mindig a táskájában hordja... Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA SAJAT CSAPDAJABA ESETT A PEPSICO Ne vicceljenek már, csak tréfa volt az egész John Leonard halálosan komo­lyan vette a hirdetést, és most kö­veteli a jussát. Ami nem egyéb, mint egy hetvenmillió dollárt érő, a világ egyik legkorszerűbb, helyből felszálló harci gépének tartott AV-8B Harrier. A Pepsico, az Egyesült Államok második leg­nagyobb üdítőital-gyártója viszont köti az ebet a karóhoz: csak vicc volt az egész, ne bolondozzanak már vele. A bizarr ügy azzal kezdődött, hogy a cég tavaly Pepsi Stuff né­ven reklámsorozatot indított, amelynek keretében pontokat le­het gyűjteni. Bizonyos pontszá­mok elérése - azaz meghatáro­zott mennyiségű Pepsi-termék el­fogyasztása - után a pontok tri­kókra, napszümevegekre és bőrdzsekikre válthatók. Úgy tűnik azonban, hogy a tár­saság túlságosan is nagyot akart markolni, mert megjelent egy olyan hirdetéssel, amelyen egy fi­atal srác Harrierrel száll le iskolá­jának udvarán. A kísérő szöveg: ­Ha neked is lesz hétmillió Pepsi Stuff-pontod, te is ilyennel jár­hatsz a suliba! Nos, a huszonegy éves lynn­woodi egyetemista, John Leonard a lehető legkomolyabbnak gon­dolta az ajánlatot, és elhatározta, hogy kapva kap rajta, hiszen ilyen olcsón nemigen juthatna hozzá egy fantasztikus harci géphez. Noha hétmillió pont megszerzé­séhez 16,8 millió doboznyi Pepsit kellett volna meginnia, ám a szemfüles fiatalember kihasznál­ta az üdítőgyártó cég utólag szin­tén botornak tűnő másik verseny­ajánlatát: darabjaként tíz centért akár meg is vásárolhatók a Pepsi Stuff-pontok. Úgyhogy egy szép nap John Le­onard fogta magát, és kezében egy 700 000 dollárról kiállított csekkel betoppant a Pepsico székházába, és a meglepetéstől levegő után kapkodó, hüledező portástól kérte a Harriett, gondo­san megadva a címet, hogy a légi­erő hova szállítsa le a harci gépet. A cég persze azonnal visszau­tasította a követelést, hangoztat­va, hogy sajnálja, ha a diák nem érti a tréfát, de hát mindennek van határa. Ilyen alapon akár gye­rekkínzásért is megbüntethetnék őket, mert egyik reklámjukon egy gyermeket passzíroznak bele a pepsis üvegbe! - sápítoztak a tár­saság ügyvédei. John Leonard azonban nem nyugodott bele a dologba: neki igenis kell a Harrier, és nem haj­landó sem használt, sem hamisí­tott példányt elfogadni. Ügyvéde­ket bérelt, és beperelte a Pepsi­cót. A cég ellenkeresetet nyújtott be a New York-i szövetségi bírósá­gon, kérelmezve, hogy a testület nyilvánítsa a diák beadványát ko­molytalannak. A mérkőzés nincs lefutva, a Pepsico mindenesetre a vitatott hirdetésre kiírta, hogy „Csak tré­fálunk!". PANORÁMA Félresikerült kötélhúzás A Guinness Rekordok Könyvé­be akart bekerülni a Madrid köze­lében lévő, 170 000 lakosú Alcalá de Henares városa, ezért az évi ünnepségek keretében monstre kötélhúzó veresenyt rendeztek, 700 résztvevővel. A kötél azon­ban már a megrántás pillanatá­ban elszakadt, és a nap folyamán a város kórházában 60 sebesültet kellett ellátni, akik mind nyolc na­pon túl gyógyuló sérüléseket szen­vedtek. Az eseményről hírt adó El Pais szerint a rekordot sikerült megüt­ni, és a város neve bekerül a Guin­ness Könyvbe. Lehetséges azon­ban, hogy az esemény úgy is beke­rül majd a könyvbe, mint a legtöbb sebesüléssel járó játékos verseny a világon. A kötélhúzó versenyt a városi önkormányzat rendezte, és ők vették az 500 személyre szóló, 390 méter hosszú, polipropilén kötelet egy híres madridi boltban. Csakhogy a kötélhúzásra előzőleg 700-an iratkoztak fel, s a város főutcáján végül 340-en álltak fel az egyik oldalon, és ugyanennyien a másikon. Az esemény előtt megafonon bemondták, hogy az eddigi rekord máris megdőlt, csak meg kell húz­ni a kötelet, hogy a középen lévő piros szalag egyik oldalra elmoz­duljon. Ezt a pillanatot pisztolylö­vésfogja jelezni - magyarázták és egy második pisztolylövés jelzi majd a verseny végét. Végül azon­ban egyetlen pisztolylövés sem durrant el, mert a versenyzők már előbb húzni kezdték a kötelet, amely középen szétfoszlott és el­szakadt. Sokan elestek, és még többen kétségbesetten kiáltoztak és sírtak a fájdalomtól, mert az el­szakadó, és a kezükből kicsúszó kötél olyan erősen felhorzsolta a tenyerüket, hogy kilátszott a hús, az ín, az izom, a csont. A sebesül­tek ellátása egész nap folyt a váro­si kórházban. A város polgármestere, Bartolo­mé González - aki szintén megse­besült az egyik kezén - az El País­nak elmondta: véletlen baleset történt, és elküldik a levelet a Guinnessnek, hogy vegyék be őket a könyvbe, mert megdöntöt­ték a rekordot. „Ha egyszer meg­döntöttük, akkor megdöntöttük" - fogalmazott a sebesülten is ma­kacs és lokálpatrióta polgármes­Tajvani polémia a külföldi arákról Vita dúl a tajvani férfiak és nők között, ugyanis egyre több tajvani férfi választ magának külföldi feleséget, s a honi leányokat az a veszély fe­nyegeti, hogy pártában maradnak. A külföldi menyasszonyok áradatá­nak új letelepedési kvóták hivatottak gátat vetni. A tajvani férfiak köré­ben ez felháborodást keltett, ők ugyanis azzal érvelnek, hogy a tajvani nők túl kényesek, és nem elég engedelmesek. Felháborodásuk odáig terjed, hogy a kvóták elleni tiltakozásul már meg is alakították a Háza­sodási Jogok Támogatásának Szövetségét. „Van olyan, aki már 20 éve hiába keres feleséget magának - panasz­kodik a 40 éves Je Fa-csung, akinek kínai menyasszonya 10 évet várhat, amíg letelepedhet Tajvanon. - Hogy foszthatja meg a kormány ezeket az embereket utolsó esélyüktől?" A kormány azonban kitart állás­pontja mellett, miszerint a kínai, viet­nami, indonéziai arák Tajvanra özön­lése katasztrófához vezet. A kabinet szerint a vegyes házasságok elszapo­rodása kikövezi az utat az összeom­láshoz, s a tajvani nők férjhez menési kilátásai egyre csökkennek. Je úr er­re viszont azt mondja, hogy a tajvani lányok saját magukat hozzák szé­gyenbe: „Sok nő inkább magányos marad, minthogy egy nála alsóbb­rendűhöz menjen hozzá." Je úr véleményét osztja a 33 éves Csen Csin-lang is, aki szerint a tajvani asszonyok túl sokat akarnak. Ő maga is egy kínai munkáslányt vett el há­rom évvel ezelőtt. „A feleségem egy­szerű asszony, kedves, és soha nem kér túl sokat. Tajvanon azonban a nők elvárják tőled, hogy házad és jó munkád legyen, mielőtt egyáltalán felmerülne bennük a házasság gon­dolata." A másik oldal nevében Ni Csia-jen szólalt meg, aki az Ébredő Asszonyok mozgalmát támogató csoport egyik tagja. Ő azt állítja, hogy a tajvani férfi­ak csupán keményen dolgozó, aláza­tos Hamupipőkéket hajlandók elven­ni. „Az asszonyok azonban elvetik ezt a hagyományos szerepet. Már egyenlőséget és kölcsönös megértést várnak a házasságtól, s olyan férfit, aki segíti karrierjüket és életüket." A probléma komolyságát mutatja, hogy egyedül júliusban 360 tajvani férfi nősült külföldről, 55 százalékkal több, mint tavaly ugyanebben a hó­napban. Ezalatt az időszak alatt azon­ban csak 102 tajvani nő ment hozzá külföldihez. Az új kvóták „a legveszélyesebb" or­szágokra vonatkoznak majd: Indoné­ziából évente 360, Burmából 420, Kí­nából pedig 1080 menyasszony jöhet Tajvanra. A kormány Vietnam felvéte­lét is tervezi a listára. Szociológusok szerint a probléma hátterében Tajvan mezőgazdaságiból urbánus országgá válása áll, ami ad­dig a pontig növelte a nők társadalmi szerepét, ahol azok már visszautasít­ják az alázatos háziasszony hagyomá­nyos szerepét, és gazdag, művelt em­berekhez akarnak hozzámenni. Lo Ven-pin hivatásos házasságköz­vetítő szerint egy tajvani férfi számára az ideális feleség vietnami. „A vietna­mi nők jó háziasszonyok, keményen dolgoznak. A tajvani férfiakról pedig köztudott, hogy jóval gyengédebbek a japánoknál vagy a koreaiaknál, akik bizony időnként elverik a feleségüket" - mondta. Lu Jung-csu, aki vietnami feleségé­vel és lányával él tengerparti házá­ban, teljes mértékben osztja Lo véle­ményét. „Vietnam most ott tart, ahol Tajvan a 70-es években, s az ottani nőknek a mienkhez hasonló a felfogá­suk a családi tradíciókról" - bizony­gatta teáját szürcsölgetve. „Könnyen lehet, hogy egy tajvani asszonynak képtelen lennék kielégíteni az igénye­it, de az én feleségem nem vár el tőlem olyan sokat" - mondta. AP JAPAN BAN MAR VALOSAG Szemöldök kívánság szerint A japán divatvilág legújabb slágercikke a szemöldöksablon: a nagyobb tokiói áru­házak már naponta több száz darabot ér­tékesítenek belőle. A divatra valamit is adó japán hölgy be­megy a butikba, kiválasztja az egyelőre rendelkezésre álló kilenc modell közül a neki legjobban tetsző szemöldökformát ­legyen az Cindy Crawfordé vagy a nép­szerű japán slágerénekesnők valamelyi­kéé. A szerzeményt - amely telefonkártya méretű - otthon felragasztja a saját, csúf­nak vélt szemöldöke helyére, és kifesti a kártya nyílását. Különösen praktikus, hogy a ragasztó levételkor nyomban kitépi a választott mo­dell szempontjából feleslegesnek minősülő szőrszálakat. A sablonkártyák si­kere megfelel az idei őszi divathullámnak: a kereskedők szerint különösen nagy a kereslet a szemfestékekre, szempillagön­dörítőkre, hamis szemöldökökre és más hasonló szépészeti kellékekre.

Next

/
Thumbnails
Contents