Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-19 / 219. szám, csütörtök

1996. szeptember 19. PUBLICIsZTIKA - HIRDETÉS ÚJ SZ Ó L9 J A rágalmak elől a halálba menekült / (X, X^xxjo^^^^JU Qo (^cJU^^WL.t^X A búcsúsorok Békésen élhetett volna szerettei körében. Élvez­hette volna a nyugdíjasok „semmittevését", örülhe­tett volna unokáinak. A sok szép és a Jó helyett, ami minden bizonnyal még várt rá, mást válasz­tott: a halált. Április 11-én öngyilkosságot követt el. - Nem bírta főnöke áskáló­dását, a célzott pszichikai nyo­más felőrölte idegeit. "Amikor pedig alaptalanul azzal vádolta meg, hogy - azon a munkahe­lyen, amelyen 26 évet dolgo­zott minden súrlódás nélkül ­sikkasztást követett el, össze­csaptak a hullámok a feje fö­lött.. Pedig nem volt mitől tarta­nia, világéletében becsületes volt. Mégis csak arra tudott gondolni, hogy miután rövid szabadságolása miatt át kel­lett adnia a gazdasági iratokat is tartalmazó szekrény kul­csait, főnöke meghamisítja azokat csak azért, hogy me­neszthesse. A fiaimmal hiába kértük, hagyja a fenébe a hiva­talt, elvégre márciustól nyugdí­jas lett, csak azt hajtogatta: előbb bebizonyítja ártatlansá­gát - elevenítette fel a szomo­rú eseményeket Farkas Fe­renc, a megözvegyült férj. Farkas Mária, a sokak által kedvelt „Nellike" adminisztra­tív és gazdasági alkalmazott­ként dolgozott a néhai duna­szerdahelyi Szocialista Akadé­miában, majd utódjában, a Közművelődési Akadémiában. Családja, ismerősei szerint volt főnökeivel soha semmi összetűzése nem volt. A bajok azután kezdődtek, amikor a rendszerváltást követően Mol­nár József lett az intézmény ve­zetője. A sors iróniája, hogy épp Farkas Mária beszélte rá arra, vállalja el a megüresedett titkári posztot. Tudatos kikészítés? - Feleségem a nyugdíjkorha­tárt tevaly augusztusban érte el, ám kérésére a pozsonyi köz­pont igazgatója beleegyezettt abba, hogy tovább dolgozzon. Talán ez nem tetszett Molnár Józsefnek, aki szerintünk ak­kor fogott bele módszeres ki­készítésébe. Például olyasmi­vel gyanúsítgatta, hogy feltörte a fiókját (!), szekálta amiatt, hogy rendetlenül takarít, és na­ponta talált valamit, amivel megkeserítette az életét. A asszony sírva, reszketve, ide­gesen járt haza a munkából, reggelente pedig reszkető gyo­morral szállt ki mellőlem az au­tóból. Ha erélyesebb lettem volna, ma is élhetne... Molnár József viselkedését számos példával illusztrálta. - Nem sokkal az első fiókfel­törés gyanúja után a felesé­gem, miután egyedül volt az irodában, észrevette, hogy főnöke fiókját ismét feltörték. Nyomban mozgósította a rendőröket, hiszen félt attól, hogy újra rajta csattan az os­tor. Amikor a visszaérkező Mol­nár József meglátta a rendőrö­ket, azzal küldte őket el, hogy elveszítette a kulcsait, ezért kellett erőszakkal kifeszítenie a fiók zárját. S lehordta a fele­ségemet, minek csinált cir­kuszt! - Januárban én sem bírtam elviselni édesanyám panaszko­dását - vette át a szót Olivér, Farkasék legfiatalabb gyerme­ke. - Elmentem az igazgatóhoz és erélyesen felszólítottam, ne rágalmazza sem az anyámat, sem a gyerekeimet. Ugyanis azt állította, hogy amikor ő nincs a munkahelyén, a kicsik az irodában rendetlenkednek. Nem vagyok szívbajos, nyoma­tékkal mondtam el a mondani­valómat. Hangos szóváltásra került sor, mire Molnár úr azt kiabálta, hogy kihívja rám a rendőröket. Viszály ­jutalom miatt A család szerint a mama és a főnöke közötti viszály akkor mérgesedett el igazán, amikor a pozsonyi központ megjutal­mazta a nyugdíjkorhatárt elérő alkalmazottját. Molnár úr ugyanis kijelentette, hogy a pénzt nem érdemelte meg, ho­lott azt a kollektív szerződés értelmében kapta. Mindunta­lan kifogásokat emelt munkája ellen, s amikor tapasztalta, hogy ezzel sem tudja elmozdí­tani a helyéről, a sikkasztás vádjával huzakodott elő. - A feleségem rémülten me­sélte: a főnöke telefonbeszél­getést folytatott a pozsonyi igazgatóval, majd néhány perc múlva magából kikelve kiabál­va tudatta felettesével, hogy kolléganője mennyire nem tud­ja elvégezni a rá háruló felada­tokat, sőt még sikkasztott is. Csak a halálát követően tudtuk meg, hogy a pozsonyi igazgató­val lefolytatott beszélgetés után, amikor az már felte­hetően letette a kagylót, tett úgy, mintha még beszélgetné­nek. A központi igazgatónak ugyanis fogalma sem volt Mol­nár József vádjairól! Hát nor­mális dolog ez? - kérdezte fel­háborodottan Farkas Ferenc. Ezt követően az események gyorsan peregtek. Mária asszony április 4-én betegállo­mányba ment, ennek ellenére a havi zárást elkészítette. A reá nehezedő lelki teher miatt nem aludt, nem is evett rendesen. Április 11-én kora reggel, egy újabb átvirrasztott éjszaka után kisurrant férje mellől és az üvegházban megtalálta a biztos halált hozó permetlét. Az álmából felriadó férj a kert­ben találta meg felesége holt­testét. A hátrahagyott néhány mondatos búcsúsorok önma­gukért beszélnek. - Molnár úrra jellemző, hogy feleségem temetésére sem jött el. Ő tudja, miért. A temetés után az iratok közt megtalál­tam feleségem panaszlevelét, amit ugyan februárban írt meg, de sajnos, soha nem küldött el a pozsonyi igazgatónak. Nem tudott jól szlovákul, ezért hiva­talos fordítóval készíttette el a szlovák változatot. Mi persze biztosak voltunk a mama ártat­lanságában, mégis arra kér­tem a pozsonyi központot, vizs­gáltassák meg a dunaszerda­helyi kirendeltség könyvelését, nehogy valaki beszennyezhes­se a halott nevét. A vizsgálatot lefolytatták s az eredményről szóló jegyzőkönyvet eljuttatták a családnak is. A bizottság évek­re visszamenőleg is áttanulmá­nyozta a gazdasági dokumen­tumokat és mindent a legna­gyobb rendben talált. Ennek él­lenére nyilvánvalóan a család fájdalma nem enyhül. - Feleségemet a főnöke rá­* galmai kergették a halálba. Mi­ért nem vonható felelősségre?! Visszautasítom a vádakat Molnár József szemmel lát­hatóan ideges lett, mihelyt el­mondtuk jövetelünk okát, elis­mételtük Farkas Ferenc vádjait és megmutattuk a búcsúlevél másolatát, ideges lett. - Soha senkit nem gyanúsí­tottam, nem vádoltam meg, a kolléganővel nem veszeked­tem. A vádak alaptalanok, visszautasítom őket. A halál­eset óta nincs egy nyugodt per­cem, a család zaklatásának va­gyok kitéve. Nem mondom vi­szont azt, hogy Farkas Mária munkájával elégedett voltam. Neki nem csupán a gazdasági, hanem az adminisztratív mun­kakört is el kellett volna látnia. Nem tudott szlovákul, ezért képtelen volt erre. Ezt tettem szóvá. Ennek ellenére maga­sabb bért akart, s ezért volt elégedetlen és ideges - állítot­ta az igazgató. Elmondta még, bár bizonyí­tani nem tudja, meggyőződése, hogy a kolléganője törte fel a bezárt fiókját. Rossz idegál­lapotát szerinte a rendezetlen családi élete okozta. - Anyja halála is azért viselte meg, mert nem voltak valami jó viszonyban. Sőt, a férjével sem. Többször panaszkodott az ott­honi helyzetére - jegyezte meg az elhunytról, akiről viszont is­merősei azt mondták: nagyon zárkózott természete volt, még a barátai előtt sem nyílt meg. Épp ezért nehéz elképzelni, hogy a főnökének beszélt volna gondjairól! - Az előző főnökével is gond­jai voltak - nyilatkozta Molnár József, majd hozzáfűzte: a te­metésére azért nem mentem el, mert a család megfenyege­tett. A Farkas fiúk tettlegesen bántalmaztak, telefonálgat­nak, éjjel rámcsengetnek, zak­latják a családomat is. A Közművelődési Akadémia épületében többen tudtak Má­ria asszony és fönöke közötti viszályokról. Igaz, amikor a részletek iránt kérdezték, több­nyire csak legyintett, s közölte, majd csak lesz valahogy. A háttérinformációkból a kö­vetkezőket tudtuk meg. Mária asszony munkatársi kapcsolata a volt főnökével za­varmentes, baráti volt, vagyis nem igaz, hogy nézeteltéréseik lettek volna. Szerető családi légkörben élt, nagyon jó házas­ságban. Kisudvarnokról a férje naponta hordta őt kocsival Du­naszerdahelyre. Igaz viszont, hogy édesanyja halála megvi­selte, mint ahogy az is, kapcso latukban bizonyos törés kelet­kezetett. Az sem volt titok, hogy többet akart keresni. Arra buz­dította Molnár Józsefet, dolgoz­zanak többet, mert akkor na­gyobb lesz a részesedésük. Tudta ugyanis, ha követnék a galántai vagy a komáromi kollé­gák munkatempóját, a boríték is vastagabb lenne. Éppen ezért sok nyelvtanfolyamot ő szervezett meg, önszorgalom­ból. Molnár József sikkasztási vádjáról is sokan hallottak. Az igazgató azt állítja, hogy meg sem említette a sikkasztást, ám ha nem gyanúsította volna ezzel, minek alapján kérte a férj a központi ellenőrzést? A tragédia, sajnos, megtör­tént. Hogy miért foglalkozunk az esettel? Okulásul. Mert a főnök-beosztott viszony má­sutt is hasonló lehet. Mert a nagyfőnökök gyakran kikezdik a labilisabb idegrendszerű em­bereket, akik belerokkannak a stresszhelyzetekbe ahelyett, hogy szakemberek bevonásá­val megtalálnák a kiutat. A ha­lálba menekülés a helyzet leg­rosszabb megoldása. Bordás Sándor pszichológus egy nem­rég készített beszélgetés során kimondta: a Csallóközben na­gyon sok ember él, akik a kilá­tástalan helyzetüket öngyilkos­sággal „oldják meg". Pedig ha szakember bevonásával közö­sen elemeznék nehézségeiket, talán megszabadulhatnának a lelküket nyomasztó terhektől. PÉTERFI SZONYA IZLANDI TAPASZTALATOK SEGÍTETTEK GALANTAN Szén helyett hévízzel Az illetékesek ígérete szerint Galantan tegnap füstölt utoljára az utolsó széntüzelésű kazánház kéménye. Az, amelyik eddig a kórházra ontotta a pernyét. Ezentúl viszont a város büszkélkedhet az ország első geotermális fűtésű lakótelepével. Vladimír Beňovský: ezentúl egyenletesen fűtünk (Somogyi Tibor felvétele) Galánta annak idején a vin­ceerdei fúrás révén került kapcsolatba a termálvízzel. Ez ugyan tervezettnél rövi­debbre -sikerült, tekintve, hogy ráfúrtak egy földalatti sziklahátságra, de fürdőnek azért a sekélyebb fúrásból feinozott víz is megfelelő volt. Mivel akkoriban még más idők jártak, az állami kutató­programok keretében évente legalább tucatnyi mélyfúrás készült, a nyolcvanas évek elején újra feltűntek a város­ban a fúrótornyok. Sőt, az ak­koriban épített Észak lakóte­lep lakásait a szokásosnál nagyobb radiátorokkal szerel­ték fel, hiszen a program ép­pen a geotermális fűtést tűzte ki céljául. Azután évekig nem történt semmi, egészen addig, 'amíg egy izlandi cég nem kezdett a megoldás iránt érdeklődni. Izlandról tudni kell, hogy ott a lakások 93 százalékát ily módon fűtik és úgy tűnik, négy évtizedes ta­pasztalataikat most már kül­földön is gyümölcsöztetni sze­retnék. Igaz, ez az együttműködés is vajúdott vagy öt évig, de végül hétfőn az izlandi és a szlovák környe­zetvédelmi miniszter átvág­hatta a szalagot. Miként hasznosítják tehát Galántán a hévizet? A 2100 méter mélyről felhozott 78 fo­kos víz a magas sótartalma miatt hőcserélőkön keresztül melegíti fel a távfűtőrend­szert. Három hőcserélő van, kettő a kórházat, egy pedig a lakótelepet fűti. A munka vé­geztével a víz 36 fokra hűl le. Míg nyugaton hőszivattyúk al­kalmazásával ez további energia forrása, Galántán már hulladékvíznek számít. A geotermális távfűtést végző Galantaterm távoli tervei kö­zött szerepel egy termálfürdő is, de jelenleg még a vizet egy hét és fél kilométeres csator­nával a Vágba vezetik. Ponto­sabban a vágkirályfai víztároló melletti vízelvezető csatorná­ba, ahol 25 fokra lehűlve jut be a folyóba. Igaz, korábban még felmerült a hulladékvíz visszatáplálása a föld alatti ré­tegekbe, de úgy látszik, a piaci viszonyok kialakulása gyorsan letörte a geotermális fűtés ha­zai úttörőinek kísérletező ked­vét. A galántai geotermális fűtés mínusz két fokig bírja a tem­pót, ennél hidegebb időjárás esetén a Galantaterm föld­gázfűtésű kazánokat is bekap­csol. Vladimír Beňovský ügyve­zető szerint ezen a téren annyi tartalékuk van, hogy akár az egész geotermális kapacitást helyettesíteni tudják. A cég azt is ígéri, hogy az Észak lakó­telepen ezentúl egyenletes lesz a fűtés. Eddig ugyanis egyes lakásokat túlfűtöttek, míg másokban pedig fáztak az emberek. A Galantaterm számításai alapján a geotermális fűtés ol­csóbb lesz, mint a jelenlegi technológiák. Vladimír Beňovský szerint viszont az önkormányzat úgy döntött, hogy a távfűtés díja továbbra is egységes lesz az egész vá­rosban, és mivel a Galanta­term többségi tulajdonosa a város, a haszon nagy része hozzájuk jut. A galántai geo­termális fűtés kiépítése összesen 117 millió koroná­ba került, és az illetékesek nyolcéves megtérülési idővel számolnak. Ez már csak azért is érdekes lesz, mert amint azt Horváth Zoltán polgárme­ter a megnyitón is megjegyez­te, az ő példájuk sikerétől függ a más városokban terve­zett hasonló projektek sorsa. TUBA LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents