Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-03 / 205. szám, kedd

_2J ÚJ szó BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. szeptember 4. KASSA Esőcsináló pénzcsináló Évekkel ezelőtt, amikor a Thália Színház nagy sikerrel játszotta Az esőcsináló című Richard Nash-színművet, a városban bizonyára kevesen gondolták, hogy eljön majd ennek a szórakoztató történetnek egyfajta kassai változata is. Nos, eljött. A gazdasági realitások szülték. A hús-vér varázsló Starbuckot a városi csatornázást üzem alakítja - az eredeti színpadi műtől annyi eltéréssel, hogy a cég nem esőt csinál, hanem az esővízből pénzt. Pontosabban a cég írásos kimutatást kért a tulajdonosoktól a házak tetőterületéről, ugyanis ennek alapján fogja megszabni az esővíz-elvezetési díjat. Állítólag nem lesz nagy az illeték, egy átlagos családi ház után évente legfeljebb 250-270 korona. A csatornázási üzem azzal indokolja az illeték bevezetését, hogy a háztetőkről lefolyó víz a szennyvízcsatornába jut, majd a szennyvíztisztítóba. A tisztítómű üzemeltetése pedig nem kevés pénzbe kerül. Azaz az esővíz „megszűrése" sem történhet ingyen. Az új illetékről szóló információk alapján úgy tűnik, a csatornázási cégnek ezután sem kell majd naponta esőért imádkoznia, ugyanis a háztulajdonosok akkor is kötelesek fizetni, ha, mondjuk, egész évben egy csepp eső sem hullana az égből. (gazdag) LÉVAI JÁRÁS Augusztusi balesetek Augusztus első felében a Lévai járás közútjain 50 baleset történt, 11-gyel több, mint az előző év hasonló időszakában. Szerencsére egyik sem követelt emberéletet. Egy személy súlyos, 11 pedig könnyebb sérüléseket szenvedett; az anyagi kár meghaladta az 1 millió koronát. Ittas járművezető ugyan nem okozott balesetet, viszont annál több szerencsétlenség történt gyorshajtás és elsőbbségadás-elmulasztás miatt - tájékoztatta lapunkat Radosiava Tatarkovičová, a járási rendőrparancsnokság közlekedésrendészeti osztályának a szóvivője. (-dzsár) JAPAN VENDEGEK BENYBEN Viszontlátásra jövőre A múlt héten távolról érkezett vendégeket fogadtak a Párkánytól tizenhat kilométerre fekvő Bényben. Az 1460 lakosú községbe tizenegy tagú Japán turistacsoport érkezett. Arról, hogy miért éppen ezt a falut választották, Kovács Sándor polgármestert kérdeztük. - A kapcsolat a japánokkal úgy alakult, hogy a faluból származik egy hölgy, aki Budapesten utazási iroda tulajdonosa, s az iroda japán turistáknak társasutazást szervez. Először mintegy próbaként - elkísért a szülőfalujába egy csoportot. Ők megtekintették a falu nevezetességeit: a kéttornyú templomot, amelyet 1217-ben a premontrei atyák kezdtek építeni, illetve a templomkertben levő, a vidéken egyedülálló körtemplomot. Este bemutattuk nekik a tájainkon honos kurtaszoknyás viseletet, a helybeli hagyományőrző csoport pedig a régmúlt idők szokásait elevenítette fel. Mindez a vendégeinknek annyira tetszett, hogy később is visszatértek. Sőt mások is jöttek. Ez a mostani már az ötödik japán turistacsoport, amely ellátogatott falunkba. U Milyen programot biztosítottak számukra? - A csoport kedden délután érkezett. Nagy András plébános bemutatta községünk műemlékeit: a templomot, a rotundát, illetve a bényiek zarándokhelyét, a szent kutat. Majd közös, japán-magyar nyelvű szentmisén vettek részt a római katolikus templomban. A csoport tagja volt egy pap, aki a mi plébánosunkkal együtt misézett. Azt hiszem, ez nemcsak a vendégeinknek, hanem a helybelieknek is sokáig emlékezetes marad. Este a művelődési házban a helyi hagyományőrző csoport tagjai század eleji jellegzetes bényi menyegzőt mutattak be. A vacsora után pedig táncmulatságot szerveztünk számukra. • A vendégeket hol szállásolták el? - A csoport tagjai családoknál kaptak helyet. Ez minden alkalommal így van. Egy éjszakát Itt töltenek, másnap aztán mennek tovább. A japán vendégeknek tetszik Bény. A mostani csoport tagjai közül néhányan már jártak a Párkány közelében fekvő faluban. Egyikük tavaly az itt szerzett élményeit vászonra is „vetette". A festményt - amelyen a bényi kurtaszoknyás viseletet örökítette megjapán szemmel a polgármesternek ajándékozták. Dáiheigen Travel Bt. a neve annak a budapesti székhelyű utazási irodának, amely japán turistáknak rendszeresen szervez utakat Bénybe. Az iroda tulajdonosa a faluból származó Solymos Katalin, aki árra a kérdésre, hogy miért éppen a távoli Japánból hoz vendégeket DélSzlovákiába, a következőket válaszolta: - Hét évvel ezelőtt, amikor a kislányom megszületett, sokáig otthon voltam vele. Azon gondolkodtam, hogy amíg ő alszik, mivel tölthetném hasznosan az időmet. Egyet tudtam: nyelvet akarok tanulni. Azzal is tisztában voltam, hogy Magyarországon - ugyanis Budapestre mentem férjhez - nagyon sokan vannak, akik anyanyelvi szinten beszélnek németül, angolul, franciául. Ez azt jelenti, ha felnőtt fejjel fogok hozzá ezeknek a nyelveknek a tanulásához, esélyem sincs arra, hogy a túltelített piacra „betörjek". így hát a japánt választottam. • Nem nehéz nyelv ez egy magyarnak? - Véleményem szerint nem. Csak akarat kérdése. Az én példám bizonyítja, hogy felnőtt fejjel meg lehet jól tanulni japánul. • A nyelv ismeretében aztán megalakította saját utazási irodáját... - Amikor már jól beszéltem japánul, egy ideig más irodáknál idegenvezetőként dolgoztam. Idővel rájöttem, hogy van igény olyan utazási irodára, amely kimondottan japán turistáknak szervez utakat. így hoztam létre a Dáiheigen Travel Bt.-t. A társaság jelenleg négy főből áll, jómagam vagyok a tulajdonosa. A dáiheigen japán szó, és síkságot jelent. A síkvidék a japánokat nagyon vonzza. Utazási irodánk az ottani katolikusoknak - Japánban ugyanis 400 ezer katolikus vallású polgár él - szervez európai zarándokutakat. A kérésük, hogy misézzenek az itteni templomban. Mutattak már be szentmisét az esztergomi bazilikában, Budapest és Bécs számos templomában, most pedig a bényi kéttornyú templomban. Ez óriási élmény számukra. • Milyen tulajdonságok jellemzők a japánokra? Jól együtt lehet működni velük? - Úgy látom, a japánok amellett, hogy nagyon pontosak, precízek, ügyelnek arra, hogy amit ígérnek, azt minden körülmények között meg is tartsák. Hamar barátkoznak. Már Bényben is vannak családok, amelyekkel rendszeresen leveleznek, és ajándékokat küldenek nekik. Nagyon szeretik és értékelik, ha valaki ismeri a nyelvüket. Tévhit, hogy minden japán beszél angolul. Tapasztalataim szerint viszonylag kevesen tudnak közülük elfogadható szinten angolul, s az is, aki beszél valamilyen idegen nyelvet, ha lehet, inkább az anyanyelvét használja. • A helybeliek hogyan kommunikálnak velük? - Főleg mutogatnak, esetleg angolul próbálnak társalogni. Hangsúlyozom: ők nagyon barátkozó emberek, nem gond számukra a kapcsolatteremtés - nyelvismeret nélkül sem. Solymos Katalinnak igaza van. A vacsorát követő táncmulatságon már valamennyi japán vendég helybelivel ropta a táncot. Nagyon igyekeztek, hogy megtanulják a csárdást és a keringőt. A mulatozás után ezzel búcsúztak: „Viszontlátásra jövőre." KAMONCZA MÁRTA BETÖRTEK A LESZENYEI OVODABA Legénykék garázdálkodtak Uj Szó-hír Nemrég a nagykürtösi járásbeli Leszenyén négy fiú érthetetlen hét végi szórakozást talált magának. Egy péntek este erőszakkal behatoltak a két nappal korábban kifestett és gondosan kitakarított helyi óvoda épületébe, ahol aztán törtek-zúztak mindent. Rados Gyuláné igazgató-óvónő elmondása szerint a randalírozó legénykék az óvoda hálótermében elfűrészelték az ágylábakat, kibelezték a paplanokat és a párnákat, a játszóteremben megrongálták a játékszereket, a tévé- és rádiókészülékből, valamint lemezjátszóból kitépett alkatrészeket pedig pozdorjává zúzták. Hogy teljes legyen a kép, a raktárhelyiségben található mosó- és öblítőszereket a padlószőnyegre locsolták, a kamrában kiszórták a lisztet, a lekvárral pedig a frissen festett falakat „ékesítették". Azt már Bakos József polgármestertől tudtuk meg, hogy ezek a kiskorú vandálok nem kegyelmeztek az óvoda játszóterét díszítő fiatal nyírfáknak sem. Az egyiket kivágták, a másiknak derékmagasságban fűrészelték be a törzsét. Véleménye szerint a randalírozó emberpalánták által okozott kár több mint 70 ezer koronára becsülhető. Egyelőre nem derült fény arra, mi motiválta megmagyarázhatatlan tettüket. (bodzsár) Taksony TAKSONY Szobor a fejedelemnek Augusztus 25-én a Galánta melletti Taksony községben ünnepélyes keretek között leleplezték a falu névadójának, Taksony fejedelemnek a mellszobrát. Papp Lajos polgármester megnyitója után Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke, parlamenti képviselő tartott ünnepi beszédet. Az eső miatt a helyi művelődési házban szórakoztató műsorral folytatódott az ünnepség, amelyen a Pest megyei Taksony testvérközség, illetve a környező falvak polgármesterein kívül többek között megjelent A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke, Bauer Edit, az Együttélés alelnöke és Szigeti László, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője, valamint Bauer Győző, a Csemadok Országos Választmányának az elnöke. Papp Lajos polgármestert arról kérdeztük, hogy miért éppen most került sor a mellszobor felállítására. - Községünknek a második világháború előtt testvértelepülési kapcsolata volt a Pest megyei Taksonnyal. Ezt a kapcsolatot a közelmúltban ismét felújítottuk. Ott már 22 éve áll Taksony fejedelem mellszobra, amelyet az Érden élő Domonkos Béla szobrászművész készített. A Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére és az önkormányzat hathatós támogatásával végül úgy döntöttünk, hogy a millecentenárium évében mi is elkészíttetjük Taksony fejedelem mellszobrát. A szobrot Domonkos Béla bronzból készítette, és teljesen azonos a Pest megyei Taksony község polgármesteri hivatala előtt álló szoborral - világosított fel a polgármester (kamoncza) FÜLEK Rokonok, ismerősök a zománcgyárban a pénteki születésnapi ünnepségen Csaknem félezer rokon, ismerős és barát járt pénteken délután a füleki zománcgyárban, hogy „munka közben" lássa hozzátartozóját. Mindez része volt annak az ünnepségnek, amelyet a gyár jelenlegi vezetői az üzem születésnapja alkalmából rendeztek. Kilencven éwel ezelőtt kezdte meg a termelést a füleki gyár, amely kezdetben bútor-, edény-és kályhagyártással foglalkozott. A háború utáni években a nemzeti vállalattá alakított üzemben a fűtőés a főzőberendezések gyártásától különvált a fafeldolgozás. A nyolcvanas évek végén, amikor szabadabbá vált a piac, a Kovosmalt lényegesen kevesebb terméket tudott értékesíteni, mint korábban. A visszaesés a vállalat széteséséhez vezetett. A versenytárgyalások után a „kjasszikus" termelés egy részét a T+0-VÝR0BA nevű társa-ság vásárolta meg, amely külföldi partner segítségével a határon túl kezdte értékesíteni termékeit. Vége a szabadságoknak, avagy szomjas vándor a Csorba-tónál. (Kovács István felvétele) - A hazai piac nehezen élte át a liberalizálást - hangsúlyozta ünnepi beszédében Pintér Róbert igazgató. - Ez még ma is megmutatkozik az eladásban: termékeink 80 százalékát külföldön értékesítjük. A T+0-VÝR0BA, illetve az 1994-től helyébe lépő THORMASMALT azért tudott szép eredményeket elérni, mert sikerült a gyártást elindítania, később pedig a termelést új gyártmányokkal bővítenie. Időközben korszerszerűsítettük a berendezéseket, átépítettük a forrasztó és a lakkozó műhelyt, valamint a villanykemencét gázfűtésűre alakítottuk át, és lézervágókat helyeztünk üzembe. Pintér mérnök a vendégek tájékoztatására elmondta, hogy az 1994-es évhez viszonyítva tavaly 47 százalékkal növelték az eladást, idén pedig valószínűleg újabb 40 százalékkal több gyártmányt sikerül értékesíteniük. Céljuk az állandó piac biztosítása, de mint megjegyezte, ennek feltétele a jó minőségű áru és a pontos szállítás. Kifejtette, hogy derűlátók, mert a termékeikkel sikerült dinamikusan fejlődő piacokra betörni és ott „legyökerezni". Jelenleg a legfontosabbnak a különböző gázfogyasztók továbbfejlesztését tartják. A gyárlátogatáson részt vevő rokonokat, illusztris vendégeket - akik között ott volt Fejes Lajos mérnök, a gyár egykori dolgozója, Fülek jelenlegi polgármestere is - a vendéglátók kötetlen beszélgetésre invitálták. A társalgás színhelyén gulyást főztek. (farkas)