Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-18 / 218. szám, szerda

1996. szeptember 19. PUBLICISZTIKA - HIRDETÉS ÚJ SZ

Ó L9 J Sidó Zoltán:„Az oklevelek érvényesek, a tanügyi hivatalok elfogultak" Az idén eiső atkalommal vették át oklevelüket azok a végzősök, akik a Komáromi Városi Egyetemen elvégezték a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, illetve az Élelmiszeripari- és Kertészeti Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolájának levelező tagozatát. A megfeszített tanulás után föllélegző ifjú tanítókra és tanítónőkre «azonban kellemetlen meglepetés várt, ugyanis számos tanügyi hivatal nem ismerte el frissen szerzett oklevelüket. Az ügyről megkérdeztük Sidó Zoltánt, a Komáromi Városi Egyetem igazgatóját. - A mai napig érvényben van a két ország között a végzettségről és a tudományos fokozatok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről szóló, 1986. március 13-án aláírt egyezmény. Ennek negyedik cikkelye kimondja, hogy a szerződő felek egyenérékűnek ismerik el a négyéves vagy az azt meghaladó képzési idejű felsőoktatási intézményekben folytatott tanulmányok eredményeit igazoló dokumentumokat. A tanügyi hivatalok álláspontja már csak azért sem minősíthető elfogulatlannak, mert a győri főiskola komáromi tagozatán a Nyitrán folyó tanítóképzéssel azonos tartalmú oktatásban részesülnek a hallgatók szlovák fonetikából, fonológiából, morfológiából, szintaxisból, stilisztikából, gyermekirodalomból és tantárgypedagógiából. Ráadásul minden végzős hallgató szlovákból is tett záróvizsgát, amit a főiskola az oklevél külön betétjével is igazolt. Nem feltételezem, hogy a tanügyi hivatalok kétségbe vonnák a több mint 120 éves múltra visszatekintő győri főiskola színvonalát. Véleményem szerint itt egészen más dologról van szó. Amikor a nyolcvanas évek elején az akkori hatalom meg akarta szüntetni a magyar tanítási nyelvű iskolákat, ezt úgy kívánta elérni, hogy az előző évekhez viszonyítva mintegy tíz százalékra csökkentette a pedagógiai főiskola magyar hallgatóinak számát. Ennek következtében tanítóink korösszetétele katasztrofális. Míg Szlovákia iskoláiban az 51-55 évig terjedő korhatárba a tanítók alig 5 százaléka sorolható, a magyar oktatási nyelvű iskolákban ez az arány 33 százalékos. A jelenlegi hatalom az állami oktatás hiányosságát pótló magyarországi oklevelekkel rendelkezők mellőzésével próbálja elérni ugyanezt. Vagyis, ha már rendeletileg nem tudja megszüntetni a magyar iskolákat, mesterségesen pedagógushiányt teremt, hogy célja sikerüljön. (kamoncza) A Kölyökvilág nem iskolarádió Az Új Szó augusztus 7-i számában közölt Új tanév, új mesterkedések c. írásomban szóvá tettem, hogy "... a Szlovák Rádió sem óvodások, sem diákok számára nem sugároz műsort magyar nyelven, pedig ezek a műsorok nagy mértékben támogathatnák az oktató-nevelő munka hatékonyságát, a tanítás színesebbé, szemléletesebbé tételét." Szeretném felhívni a figyelmet az idézett szövegben előforduló „oktató-nevelő munka" és „tanítás" fogalmakra. Ezek ugyanis nyilvánvalóvá tették, hogy az iskolarádiót, az oktatás menetébe beépíthető, és éppen ezért tanítási időben sugárzott, óvodásoknak, iskolásoknak szóló műsorokat hiányolom. Nagy meglepetésemre másnap, az Új Szó augusztus 8-i számában „A rádió válaszol" címmel reagálás jelent meg írásomra a Szlovák Rádió Magyar Nyelvű Adása főszerkesztőjének tollából, amelyet a legjobb akarattal sem minősíthetek másként, mint süketek párbeszédének. A főszerkesztő úr „félretájékoztatásról" írt, holott nagyon is érthetően és világosan fogalmaztam meg, hogy nem a szórakoztató vagy tájékoztató jellegű gyermek- és ifjúsági műsorokat (Kölyökvilág, Kamaszrádió) hiányolom. Sajnos, nem tudom érvként elfogadni, hogy „manapság, a modern technika, a különböző audio- és videofelvételek korában az ilyen típusú összeállítás idejét múlta". A mai pénztelen világban egyáltalán nem biztos, hogy az audiovizuális technika minden egyes iskola rendelkezésére áll. Az iskolarádió műsorai viszont egy egészen olcsó, párszáz koronás zsebrádióval is hallgathatók - lennének. Szkeptikus vagyok a főszerkesztő úr „helyretájékoztatását" illetően, mert van egy hatalmas ellenérvem: a Szlovák Rádió nem tartja az iskolarádiót „idejét múltnak", egyéb audiovizuális technikával helyettesíthetőnek. Az Učiteľské noviny augusztus 28-i száma közölte az iskolarádió szlovák nyelvű műsorainak tervezetét az új tanév első félévére. Ebből kitűnik, hogy szlovák nyelven minden egyes tanítási napon délelőtt 10 órakor sugároz a rádió 1520 perces, az oktatás folyamatába bekapcsolható, de meséket is tartalmazó műsorokat. Befejezésül szeretném leszögezni, hogy augusztus 7-i írásommal, amelyben az oktatási minisztérium 1996/97-re szóló pedagógiai és szervezési utasításainak diszkriminatívjellegét bíráltam, nem állt szándékomban a Szlovák Rádió Magyar Nyelvű Adása műsorainak kipellengérezése. Hiszen én is, mint annyian mások, örülök a Szlovák Rádió magyar nyelven sugározott, létező műsorainak és szorgalmas hallgatójuk vagyok. Azt pedig talán senki sem vetheti a szememre, hogy amikor a kisebbségünket sújtó bárminemű diszkriminációról van szó - hallatom a hangom. SÁGI TÓTH TIBOR Mire van az alkotmány? Kíváncsi vagyok, folytatódik-e a boszorkányüldözés az idei tanévben is a magyar oktatási nyelvű iskolákban? Megjelennek-e megint a tanügyi hivatalnokok, hogy magyarországi tankönyvek után szaglásszanak a tanárikban és az iskolai könyvtárakban? Kíváncsi vagyok arra is, hogyan reagálnak majd erre az inkvizíciós tevékenységre az érintett iskolaigazgatók és pedagógusok. Ismét tehetetlenül sápítoznak-e majd, pisszenni sem merve a jogsértő akció ellen, s eltüntetik-e engedelmesen az inkriminált könyveket, vagy élnek alkotmányos jogukkal? A Szlovák Köztársaság Alkotmánya (26. cikkely, 2. bek.) ugyanis kimondja, hogy „Mindenkinek joga van ... szabadon és az állani határaira való tekintet nélkül eszméket és információkat felkutatni, átvenni és terjeszteni." S mi más az iskola feladata, mint az oktatás, ami nem egyéb, mint információk átadása. Főleg államhatárainkon túlról származó információké, hisz Archimédész, Püthagorasz - vagy Mengyelejev sem tájainkon született. A magyarországi tankönyvek és segédeszközök kiiktatására nem kötelezheti a pedagógusokat még az oktatási minisztérium rendelete sem, ugyanis az alkotmány szerint „Kötelességeket csak törvény alapján, annak keretében és az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása mellett lehet megállapítani." (13. cikkely, 1. bek.) Külföldi tankönyvek segédeszközként használatát betiltó törvény pedig nem létezik, s ha volna is, lásd az alkotmány 26. cikkelyének 2. bekezdését, az alkotmány pedig minden más jogi norma fölött áll. Ilyen egyszerű az egész, elvégre jogállamban élünk. Vagy nem? - vojtek Kibújt a szög a zsákból A Slovenská republika augusztus 31-i Nemzetiségi Újság c. melléklete (az, amelyet a kisebbségek kultúrájának fejlesztésére elkülönített állami pénzekből adnak ki rendszeresen, s amelyet ép lelkületű és elméjű kisebbségi soha nem olvas, nem is annyira gyűlölettől fröcsögő hangvétele és tartalma miatt, hisz azt már megszoktuk, hanem főleg azért, nehogy nyelvérzékét rontsa a helyesírási hibáktól és lejterjakaboktól hemzsegő szövegekkel) ismét skizofrén írásművet közöl. A Szlovákmagyar kapcsolatok című, eddig 8 részes (folytatás a következő számban) epopeiában rendkívül elmarasztalóan ír Magyarország kisebbségi politikájáról, már csak azért is, mivel „...Magyarországon bezáratták a német iskolákat, majd 1960-ban a szlovák, szerb és horvát iskolákat is, helyettük kétnyelvű oktatást vezettek be." Az olvasónak mégannyi ideje sem marad, hogy elmélázzon a szlovákiai németek sorsán, akiknek az iskoláit rögtön a háború után úgyszintén bezárták, hogy utána még kétnyelvű formában se nyissák meg, amikor a cikkíró tömören közli: „Szlovákiában be akarják vezetni a kétnyelvű oktatást, ami Magyarországon már rég megvalósult." Ejnye, vajon miért akarják bevezetni? Ugyanazért, amiért Magyarország olyannyira elmarasztaltatik? Csak nem az a cél, amit ennek kapcsán a magyarországi németségről szögez le a cikkben idézett egykori magyarországi német nagykövet:„A német kisebbség elbvesztette identitását és döntő mértékben anyanyelvét is"? -vkMegjelent a KATEDRA szeptemberi száma Az új tanév első számának Dobogó rovatában Öllős László Pedagógusfizetések c. írása azt fejtegeti, mire jutottak a más társadalmi kultúrán nevelkedettek olyan országokban, ahol mind az egyéni, mind a kollektív béralku természetes része a gazdasági rendszernek. Áz Iskola és reform rovat René Biliknek, Bazin alpolgármesterének a II. Katedra Napokon elhangzott felszólalását közli, Iskola és önkormányzat a viták tükrében címmel. A Global Report a Slovensko 1995 c. kiadványt ismerteti, valamint Ondrej Dostál elemző írását az 1995/96-os év oktatásügyi problémáiról. Egy objektívebb, stressz nélküli osztályozás lehetőségeit taglalja Strba Sándor A pontozásos értékelés c. tanulmánya. Az Embernevelők rovatban Szobiné Kerekes Eszter, a búcsi óvoda igazgatónője beszél szakmai és közéleti munkásságáról Csicsay Alajossal. A Katedra új rovatában, a Segítőben Németh Margit pszichológus ad tanácsot, válaszolva a szülők kérdéseire. A szakmai részben az általános iskola alsó tagozata, az angol és német nyelv, fizika, matematika, kémia, magyar nyelv, szlovák nyelv, hittan, óvodai foglalkozás kaptak helyet Mészáros Péter, Czére Gyöngyi, Pokstaller Lívia, Nagy Teréz, Szarka Árpád, Horváth Géza, László Béla, Laczkóné Erdélyi Margit, Andruskó Imre, S.Vörös Ilona, Edmár Mária és mások jóvoltából. A hátlapon Dusza István mutatja be a felsővámosi Tikiriki bábcsoportot. Derűlátóan kezdik a tanévet Ötödik tanévét kezdi az idén az Ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Gimnázium. Ebből az alkalomból dr. Csáky Károly igazgatóval beszélgettünk. Tavaly gimnáziumi osztályokkal bővült az iskola. - Nyolc évfolyamos gimnáziumunk első osztálya tavaly 30 tanulóval indult. Az idén már 64 gimnazistánk van, ebből 34 elsős. A gimnázium indulásával párhuzamosan kibővült a tizenhat tagú tantestület is. Jelenleg huszonketten vagyunk, közülünk hatan*gimnáziumi tanári képesítéssel rendelkeznek. Ez még korántsem a végleges létszám, folyamatosan veszünk fel képesített tanerőket, hogy az évről-évre bővülő gimnáziumban biztosítsuk a színvonalas oktatást. Hogyan értékeli az iskola eddigi munkáját? - Arra törekszünk, hogy diákjaink semmiben se érezzék, hogy olyan iskolába járnak, amelynek nincsenek évtizedes hagyományai. Ezt a hátrányt csak egyféleképpen lehet ellensúlyozni - ha a lehető legtöbbet nyújtjuk nekik. A tantestület jól képzett, tapasztalt pedagógusokból áll, a hazai és külföldi - főleg magyarországi tankönyvek közül a legjobbakat használjuk. Gimnáziumunkban bővített nyelvoktatás folyik, szakképzett nyelvtanáraink heti öt órában tanítják az angolt és a németet, ezenkívül heti két óra társalgást is iktattunk az órarendbe. Az angolt az Oxfordban kidolgozott Project English gazdagon illusztrált, társalgásközpontú tankönyveiből, a németet a kitűnő Deutsch Mobilbó\ tanulják a gyerekek. De nemcsak a nyelvekre fektetünk hangsúlyt. Ezt bizonyítják tanulóinknak a tantárgyi versenyeken matematikai, kémiai és biológiai olimpián - elért helyezései. Manapság egyre kevesebb az olyan iskola, amely három együttessel is dicsekedhet. - Arra törekszünk, hogy sokoldalú, igényes embereket neveljünk, akik fogékonyak a művészetek iránt. Negyventagú vegyeskórusunk van, amelynek vezetője Kiss Ferenc zenetanár, 35 tagot számláló színjátszókörünk és egy hét főből álló kamaraegyüttesünk, a Szikoráné Slapák Andrea vezette Csalóka bábjátszó csoport. Színjátszóink a múlt évben Csákyné Bodonyi Júlia betanításában a Pofon c. kétfelvonásos vígjátékot adták elő nagy sikerrel, nemcsak Ipolyságon, hanem a környező falvakban is, ami 7 ezer korona bevételt eredményezett. Azt hiszem, országos unikum, hogy az iskolának saját képtára van. - A képtár elsődleges célja a képzőművészetek iránti érdeklődés felkeltése, tanulóink szépérzékének fejlesztése. Eddig Simonyi Lajos és Zórád Ernő festőművészek, valamint Csenkey Tamás és Gyurász Lajos amatőr festők műveit mutattuk be, de itt állítjuk ki növendékeink sikerült alkotásait is. Milyen az iskola és a szülők kapcsolata? - Csak a lehető legjobbnak nevezhetem. A szülők munkájukkal járultak hozzá a két iskolaépület felújításához és a sportpálya kialakításához, áldozatos anyagi támogatásukkal jött létre az Ipolyi Arnold Alapítvány, amelynek az Illyés Alapítvány által is gyarapított pénzét a szaktantermek bővítésére, berendezésére, segédeszközök vásárlására és a tantárgyvetélkedőkön jól szerepelt, tehetséges gyerekek jutalmazására használjuk fel. Igazgató úr, mit vár az új tanévtől? - Remélhetőleg további sok szép eredményt, s ebből adódóan sok örömet diáknak, pedagógusnak, szülőnek egyaránt. Az örömbe olykor üröm is vegyül, főleg a pénztelenség okoz nyomasztó gondokat, de ennek ellenére derűlátóan nézünk az új tanév elé. -ságiA három optimista (Vlado G loss felvétele) LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 21. KÖLCSÖNZÉS. Az a nyelvi-társadalmi folyamat, melynek következtében egy nyelv elemei és nyelvtani jelenségei (szavak, kifejezések, toldalékok, szójelentések, szóalkotási módok, hangtani jelenségek, mondattani szerkezetek stb.) egy másik nyelvben reprodukálódnak. - Ha a kölcsönzés egy nyelven belül történik, *belsó kölcsönzésről beszélünk. Ilyenkor az illető nyelv valamely változatából egy másikba kerülnek át elemek, nyelvtani jelenségek (pl. a standardból valamely nyelvjárásba). Ha e,gy önálló nyelvből egy másikba - pl. a szlovák nyelvből a magyar nyelv szlovákiai változataiba - kerülnek át elemek és nyelvi jelenségek, * külső kölcsönzéssel állunk szemben (Bloomfieldnél kulturális kölcsönzés). - Annak alapján, hogy a kölcsönzés együtt jár-e *átadó nyelvi elemek (morfémák) *átvételével, vagy pedig ezek - részben vagy teljesen - az *átvevő nyelv elemeivel helyettesítődnek, a kölcsönzés kategóriáján belül megkülönböztetjük a *direkt kölcsönzést, a *hibrid kölcsönzést és az *indirekt kölcsönzést. A direkt kölcsönzés *átvétel útján történik, az *indirekt kölcsönzés *helyettesítés útján, a *hibrid kölcsönzésben pedig mind az átvétel, mind a helyettesítés szerepet kap. Az átvétel és a helyettesítés a *nyeivi reprodukció egy-egy típusát képviseli. Meg kell még jegyezni, hogy magán a folyamaton túl a kölcsönzés szó annak eredményét is jelölheti (pl. „ebben a nyelvben sok az angolból való kölcsönzés"). A kölcsönzés szónak ezt a jelentését értelmező szótáraink is ismerik, pl. értelmező kéziszótárunkban a kölcsönzés szó harmadik jelentése ,más nyelvből átvett nyelvi elem', nagy értelmező szótárunkban pedig 'kölcsönszó, jövevényszó"] a kéziszótárbeli meghatározás annyiban helyesebb, hogy a nyelvi elem nemcsak szó lehet, hanem toldalék is. L. még *a kölcsönzés iránya, *nyelvi maradvány, *szubsztrátum, *szupersztrátum, *adsztrátum. ÁTADÓ NYELV. Az a nyelv, melynek elemei (szavai, szókapcsolatai, olykor képzői, ragjai, jelei) és nyelvtani jelenségei egy másik nyelvben - az ún. átvevő nyelvben - reprodukálódnak. Az átadó nyelv elemei vagy közvetlenül, eredeti hangtestüket többé-kevésbé megőrizve kerülnek át az átvevő nyelvbe (*átvétel, *direkt kölcsönzés), vagy pedig úgy, hogy ún.*morfémahelyettesítés történik; ilyenkor az átadó nyelv szavai, szókapcsolatai, ill. ezeknek egyes részei csupán mintaként, modellként szolgálnak az átvevő nyelv számára. Nyelvi szerkezetek, kapcsolódási szabályok kölcsönzésekor az átadó nyelv természetesen mindig csupán modellként szolgál, vagyis ilyenkor szükségszerű a morfémahelyettesítés. - Az átadó nyelvet olykor donornak is nevezik. - Vö. még *forrásnyeiv.