Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-07 / 183. szám, szerda

1996. augusztus 7. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ sz

ó j

Ľ) Kiről szól az olimpia? Kellemes és családias olimpiát szeretne rendezni Sydney négy év múlva - jelentette kl a 2000. évi Játékok főszervezője, még mielőtt kialudt volna a láng Atlantában. Ebben a mondatban nemcsak a vágyak fogalmazódnak meg, hanem az elmúlt két hét bírálata is. Mert a családias olimpia már régen a múlté, de azért ahhoz voltunk szokva, hogy a négyévenkénti játékok a sportról, a sportolókról szólnak. Az atlantai olimpián viszont kifejezetten az üzlet került előtérbe. Állandóan az zúdult ránk Amerikából, hogy minden eladó, hogy soha nem látott bevételek származnak a televíziós Jogdijakból, ötkarikás csecsebecsékből, a méregdrága belépőjegyekből, de még az Olimpiai park tégláiból is. Nagyszerű volt Atlanta - mondta záróbeszédében Samaranch NOB-elnök -, örökre olimpiai város marad. Beszélt a részvételi rekordrólj teljes olimpiáról, rengeteg versenyzőről, nézőről, az önkéntesek hadáról - de a bűvös kifejezést csak nem mondta ki. Vagyis nem deklarálta, hogy az idei volt minden Idők legiobb olimpiája. Hiába akasztott Olimpiai Érdemrendet Billy Payne szervezőbizottsági elnök nyakába, a hiányzó felsőfokú jelző a diplomáciai szótár szerint felér egy becsületsértéssel. Samaranch ezzel jelezte, hogy a szervezési hiányosságok, a rossz közlekedés, a lassú információáramlás nem kerülte el a NOB vezetőinek figyelmét. A zavaró körülmények az Athén iránti nosztalgiát erősítették. Nem tudhatjuk, hogy a görög főváros hogyan rendezte volna meg a centenáriumi Játékokat, de gyanítható, hogy a közlekedési káosz nem lett volna nagyobb, és a komputerek sem lassultak volna le jobban. Talán a bevétel nem érte volna el az atlantai szintet. Bár az sem biztos, hogy a két helyszínt kellene egymással szembeállítani, hanem inkább csak tudomásul kell venni, hogy a világ ebben az Irányban halad. Az olimpiát is elérte, sőt behálózta az üzlet. A versenyek évtizedeken keresztül az amatörizmusról szóltak, kitiltották a hivatásos sportolókat, ötvendolláros csekkek elfogadása miatt vettek vissza aranyérmeket. Pedig hát írhattak-bármilyen foglalkozást a versenyzők személyi igazolványába, a többség már a sportból él. főfoglalkozásban készült fel és edzett; az olimpiára legalábbis. Michellne Ostermeyer francia zongoraművésznő 1948-ban még megengedhette magának, hogy néhány hónap alatt a diszkoszvetés mellett a súlylökést is .kitanulja", mindkét számban megnyerte az olimpiát, aztán visszament zenélni, mert az Jobban érdekelte. Ugyanarra az olimpiára, a londonira a magyarok már erejüket megfeszítve készültek, az edzőtábort például azért is telepitették Tatára, mert az országon belül az angliaihoz minél inkább hasonlatos klimatikus viszonyokat kerestek. Akkoriban a banán és a téliszalámi volt az ösztönző, manapság a forintmilliók. De önmagában az sem elég, nemhogy a nemzetközi csúcsokhoz, de még az élsporthoz sem. Már több mint egy évtizede azt is mondta a tornaedző, hogy ha a tízéves tanítványát a szülők egy hónapra elviszik nyaralni, akkor gyakorlatilag lemondhat róla, mert ekkora kiesést szinte lehetetlen később ledolgozni. Szóval, fokozatosan szakmává vált a sport, mégpedig világszerte elismert, népszerű, a tévékamerák kereszttüzében lévő szakmává. És ha valaminek van közönsége, akkor azt megtalálja a pénz is. Megtalálják a szponzorok, akik támogatásukért cserébe milliós hasznot zsebelnek be, megtalálják a hirdetők, a multinacionális vállalatok, mert az ötkarika kelendő árucikk, jól jövedelmez. Mint ahogy megtalálja a játékokat a politika is: az első csonka olimpiát 1920ban rendezték meg. És megtalálja a játékokat a terrorizmus Is, mint ahogy felrobbant egy bomba Atlantában is. Feltehetőleg nem az olimpiai eszme ellen volt kifogása a merénylőnek, csak fel akarta ma gára hívni a figyelmet. Az olimpia városánál jobb helyszínt nem választhatott volna ebben a két hétben. Húsz éve tart attól a NOB, hogy az olimpia túlnő saját keretein. Már a játékok előtti évben is az olimpia uralja a sportot, mert a fő cél a csapatba kerülés, aztán a kvalifikáció megszerzése. És ha ezen túl van a sportoló, csak akkor kezdődnek a versenyek. A tét hatalmas, az olimpiai szereplésen egzisztencia múlhat. És ha dollártizezrekröl van szó, mindent meg kell próbálni; háttérbe szorulhat a fair play, előtérbe kerülhet a dopping, olykor sportteljesítményekre dresszírozott gladiátorok harcolnak az aranyakért. És akkor Sydney képviselője kijelenti, hogy az ezred végén családias olimpiát akar rendezni. Ha nem hiszünk benne, akkor is szurkoljunk neki. LÉPESFALVI ZOLTÁN Mindenről a ló tehet... Igen a ló. Ez az ártatlan hátas, aki, mint tudjuk, megbotlik, bár négy lába van. Hát még az ember, akinek csak két lábat osztott a Teremtő, mekkorát tud botlani! Nem tudom, foglalkozik-e emberállattannal Ján Čamogurský, nem tudom, gondolt-e .botlása" következményeire, mikor a nagykaposi millecentenáriumi emlékmű felállítása kapcsán megkongatta a vészharangot. A harang érces hangja bejárta a bérceket, lovat adva a lánglelkületü hazafiak alá, akik immár nyeregben érezvén magukat, a honfoglalással - bocsánat: a magyarok bejövetelével - kapcso latban minden követ megmozgatnak, ha kell, vésővel és kalapáccsal... Pedig mindenről a ló tehet. Nézzük csak: a magyarok elődeit a krónikák nomád életmódot folytató, harcias lovas népnek írják le. A monda szerint a honfoglaló magyarok - 894-ben - hírét hallván a pannóniai erdők, földek és vizek gazdagságának, Kund fiát, Kusidot küldték kikémlelésére. A kedvező tapasztalatokkal és Szvatopluk fejedelem ajándékaival visszatérő követet Ismét elküldték egy, a fejedelem ajándékául szánt, dúsan felszerszámozott lóval. Szvatopluk a lovat elfogadta, és Kusidnak cserébe pannóniai földet, vizet és füvet ajándékozott. Ezt az aktust a magyarok olyan jelképes cserének fogták fel, amely a ló fejében nekik juttatta egész Pannóniát. Nos, valahol itt kezdődik a ló bűne, tragédiája. Egyszer azért, mert a magyar lova s nemzet, egy szer meg azért, mert lóért szerzett országot. Ezek után már nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a honfoglaló magyarok útját nyomon követő lovasokat a sátoraljaújhelyi határállomás határőrei csak lovak nélkül voltak hajlandók beengedni Kishazánkba, annak ellenére, hogy a pacik rendelkeztek mindennemű egészségügyi bumáskával. Valakinek nyilván az a ló ötlete támadt, hogy ha már ezerszáz évvel ezelőtt nem sikerült a Kárpát-medencébe lovon bevonuló magyarokat megállítani, majd megállítja most. Elvégre is gyalog nem könnyű .hontfoglalni". Egy lovas nemzettel pedig úgy lehet a legjobban kiszúrni, hogy elveszik a lovait. Van egy félelmem és egy sejtésem. Akik most lovon ülnek, csak hiszik, hogy jó lovasok, ezért lepotyoghatnak, és megüthetik magukat. És ettől félek. A sejtés pedig: aki ezt az egész műbotrányt gerjeszti, az nem ló... KERTÉSZ GÁBOR Önvédelem, nem gyilkosság A múlt héten temették el Jozef Nendzát, aki 1993-ban a hamis okmánybélyegekkel megjelölt ezerkoronásokkal manipuláló négytagú banda egyik tagja volt. Mint ismeretes, Nendzát lelőtték, a rendőrség azonban nem gyilkosság, hanem önvédelemből elkövetett emberölés ügyében nyomoz. A lövést leadó férfi személye ismert, a kihallgatás során elmondta, hogy a háza előtt támadt rá néhány személy, majd a dulakodásban egy pisztoly esett a földre, amit felemelt, és önvédelemből tüzelt. Nendza az okmánybélyeges csalás irányítója volt, a csoport összesen 91 000 ezerkoronás okmánybélyeget csempészett Szlovákiába. Később feljelentette bűntársait, és a gyanúsítottak közt felmerült Jaroslav S.nek, a titkosszolgálat akkori főnökének a neve is. Ezt követően a csalás valamennyi részvevőjét elengedték a vizsgálati fogságból, és nem emeltek vádat ellenük. Jozef Tuchyňa akkori belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a csalás részletei sosem lesznek nyilvánosságra hozva. SME Ha lenne nyugati partnerünk... A lap munkatársa Imrich Andrejčák volt védelmi miniszterrel, a parlament védelmi bizottságának elnökével beszélgetett. - A NATO-integrációra esélyes országok közül egyre gyakrabban hagy ják kl Szlovákiát a küföldl vezető politikusok. Ön milyen kifogásokat hall nyugati kollégáitól, hogyan magyarázta meg nekik például a Büntető Törvénykönyv módosítását? - Valamennyi jelentős nyugat-európai párt a szlovákiai ellenzékkel tart kapcsolatot. Kölcsönösen informálják egymást, ezért például egy német szociáldemokrata képviselő véleménye megegyezik a szlovák szociáldemokraták véleményével. Ha a kormánykoalíciónak is lenne hasonló politikai programmal rendelkező nyugati partnere, biztosan a mi álláspontunkra helyezkedne. - A júniusi kormányválság idején a védelmi minisztérium civil alkalmazottai nyilvánosan kritizálták Sitek miniszter munkáját. Ez vajon azt szolgálta, hogy a védelmi tárca a Szlovák Nemzeti Párt helyett ismét a DSZM ellenőrzése alá kerüljön? - Ebben a kérdésben nem nyilatkozom, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a civil alkalmazottak nem szolgálati, hanem munkaviszonyban vannak, tehát nem látom akadályát annak, hogy kifogásaiknak hangot adjanak. Személy szerint semmi közöm a bírálatokhoz, de meg kell jegyeznem, tisztelem és becsülöm a minisztérium alkalmazottait, hogy véleményüket a nyilvánosság elé tárták. PAVOL VITKO, Pravda (Rövidítve) KOMMENTÁRUN

K L Első felvonás Tulajdonké|)pcn rossz viccnek is felfoghatjuk, hogy az RM-S a vagyonalapi kötvényekkel való számítógépes kereskedelem első fordulójára 8 50011 500 koronás árfolyamsávot határozott meg. Tekintettel arra. hogy matematikai szempontból a kínálat oldalán 3 300 000. a keresletén pedig 6 000 szerepel, nem nehéz megjövendöl ni. hogy a s/.oltvcr állal generált árfolyam a kijelölt sávon klvlll lesz, vagyis a beadott megrendelések érvénytelenné válnak. Arról már nem is beszélve, hogy a hatezer kötvény megvásárlása iránt érdeklődök ennél sokkal olcsóbban is nyélbe üthetik az üzletet. Mégpedig a közvetítők által, akik közvetítői jutalékra hivatkozva a kormány részéről nagy propagandával megállapított minimális árnál jóval olcsóbban kötnek szerződéseket az emberekkel, igy persze Mečiar privali/álorainak is olcsóbban ajánlhatják fel azokat. Valószínűsíthető tehát, hogy hétfőn kora reggeltől csak azok lökdösődtek a regisztrációs helyek előtt, akik valahogy úgy képzelték, hogy miután bejutottak, készpénzben megkapják a kormányfő állal hangoztatott 7 500 koronát. A pulthoz érve azután csalódniuk kellett, de általában, ha már olt voltak, kitöltötték az eléjük tctl P utasítást, vagyis felkínálták kötvényüket a rendszernek. Ha már a/. RM-S-ben ennyire elenyésző az üzletkötés esélye, el kell gondolkoznunk azon, hogy akkor miért is indíthattak a nyugixltan nevetségesnek nevezhető lent említett árfolyamsávval. Képzeljük csak cl, hogy hónapok lelnek cl az első forduló lezárásáig, amely után kije lentik: „Sajnos, a kereslet-kínálat aránytalansága miatt csökkentenünk kell a/, árfolyamot." Az árfolyamsáv kissé lejjebb húzása után a következő fordulókkal újabb hónapok telnek el, mig végül elérnek a kormány 7 500 koronás határáig, amely alá ugyebár hivatalosan nem lehet menni. Érdekes lesz megfigyelni, mit is lesznek, ha még akkor sem indul meg a kötvények kereskedelme. Egy viszont biztos, addig újra eltelik majdnem egy év, ami tudvalevőleg a Mcčiar-kôtvény futamidejének egyötöde. Ha ezalatt nem is történik semmi érdemleges, akkor is lehel arra hivatkozni, hogy azért valami mégiscsak mozgott. Közben persze szép csöndben, feltiinésmcntcsen az ügynökök kaszálni fognak, vagyis mindenki jól jár. A polgár boldog lesz. hogy néhány ezret azért kapott, a Mečiar-privali/.átorok valóban olcsón szerzett kötvényekkel törleszthetik cégeik valós értékéhez képest amúgy is csekélyke adósságukat. A nemzeti vagyonalapban pedig majd elégedetten szemlélik, hogy egyre több kötvény scmlegesltődik, amivel egyre csökken azoknak a száma, akiknek esetleg 2001 -ben valóban fizetni kell. Addig viszont még sok ködösítésre lesz szükség. Az. ál lami rádió a hétfőihez hasonlóan bájosan többször is megjegyzést ejt el arról, hogy a kormány 7500 koronás árára állami garancia van. Sőt akár a vagyonjegyes privatizációt annak idején az RM-S Slovakia élén becsületesen vé gighúzó Zdenko Hlinka is kénytelen lesz hasonló teljesít mények produkálására, mint hétfőn. Azl ugyanis ő sem gondolhatta komolyan, hogy a nagy keresletre való tekintettel a kötvények árfolyama esetleg felfelé is kúszhat. Ügy látszik, a pozíció megőrzése érdekében nem csak a vidéki hivatalnokok és kormánypárti mitugrászok kény szerülnek első hallásra érthetetlen mutatványokra. Summa summarum: egyelőre tehát nem érdemes pofonokat kockáztatni a regisztrációs helyek elölt tolongó tömegben. hagyjuk ezt azokra, akik annak idején lemaradtak a vagyonjegyesekéi csábító mikrohullámú sütőről. Várjunk egy kicsit, hátha felkínálkozik számukra a Mečiar-kôtvény hasznosításának elfogadhatóbb lehetősége. Igy azután később sem kell majd szembesülnünk azzal a kellemetlen érzéssel, hogy valaki bennünket átverve igyekezett fenntartani a látszatot. í AHOGY ÉN LÁTOM Úriember a köbön Tóth Mihály rovata Tegnap reggel bárki, aki nem sajnált 6 koronát a Pravdáért. „hasonmás kiadásban" saját szemével láthatta Szlovákia miniszterelnökének másfél hónapja aláirt kötelezettségvállalását. Vladimír Mečiar e dokumentummal ígéretet tett a Jozef MigaS által vezetett Demokratikus Baloldal Pártjának, hogy leállítja a privatizálásokat mindaddig, ainlg az ellenzéki pártok is helyet nein kapnak a Nemzeti Vagyonalapban (NVA), a magánosítást irányító szervben. A demokratikus haloldal vezetői úgy gondolták, hogy most, miután az NVA összetétele változatlan maradt, ugyanakkor 41 állami vállalat magánosítására sor került, Mečiar kötelezettségvállalásának közzétételével nagyot ütnek a miniszterelnökön, illetve mozgalmán. De volt a DBP-vezctésnek egy. még ennél is messzebb tekintő elképzelése: abban reménykedtek, a dokumentum nyilvánosságra hozatalával ország-világ előtt bebizonyítják, hogy az 6 pártjuk az egyetlen politikai erő ebben az országban, amely tenni tud valamit a privatizáció igazságosabbá tételéért, ahogy ők is, mások is mondják, az állami vagyon sógorság-komaság alapján való szélrablásának megakadályozásáért. Ha egy kicsit is előrelátóbb a DBP vezetése, letagadja, hogy Jozef MigaS íróasztalában lapul a miniszterelnök állal aláirt kötelezvény. Elsősorban azért, mert közzétételével a DBP elnöke elárulta, hogy a legerősebb ellenzéki párt elnökeként nem tudja azt, amit az elmúlt hat év alatt már a lakosságnak legalább a fele észrevett: Vladimír Mečiarnak nem okoz lelkiismeret-furdalást a szószegés. Sem fontos, sem kevésbé fontos kérdésekben. Nem tépelődött sokat, amikor szerdán még a föderáció törhetetlen hívének vallotta inagát. de csütörtökön már szervezte a közös állam szétveréséi. Pénteken még azt ígérte, hogy lesz második hulláma a vagyonjegyes privatizációnak, szombaton azonban mar bejelentette, hogy úgy döntött, a kötvényes magánosítást tekinti Udvösebhrick szereteti nemzete számára. Most törhetjük rajta a fejünket. vajon a kuponos könyvért és a bélyegén kiadott ezer korona visszatérül-e. Másodsorban azért volt hallé|>és a DBP részéről Mečiar kötelezvényének közzététele, mert a dokumentumról így kiderült, a miniszterelnök politikai biztosítékot adott. Mást, jogi biztosítékot nem is adhatott. ugyanis a Nemzeti Vagyonalap kormánytól független intézmény, így a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke „csak" annyit tehetett volna meg, hogy - ha Slotáék és Ľuptákék nagyon kötik az ebet a karóhoz, ha egyszínű NVA vezényletével akarják folytatni a privatizálást - a demokratikus baloldaliak csendestársi támogatásával átmegy kisebbségi kormányzásba. MigaS és elvtársai ebben reménykedtek. Nem következett be. sőt a legfontosabb teendőt, a vagyonszerzést illetően a kormánykoalícióban ma nagyobb az összhang, mint valaha. Ráadásul Stefan Gavorník a/ NVA munkásszövetségi főnöke, akire a miniszterelnök nemrég még klgyótbékát kiáltott, a visszavonulás aranyhfdjál is felépítette Mečiar számára. Azzal, hogy „elárulta", ami köztudott, nevezetesen hogy az NVA pártoktól és kormánytól való függetlenségét oly gyakran hangsúlyozta. az ország erős embere számára lehetővé tette, hogy igy érveljen; a politikai szándék megvolt, a törvények azonban nem teszik lehetővé, hogy beleszóljon a Nemzeti Vagyonalap működésébe. Már most mérget lehet rá venni, hogy ha Mečiar az elkövetkező napokban esetleg rákényszerül „bizonyítványának". sajtpaplrrá vált kötelezettségvállalásának megmagyarázására, ezen a gondolatsoron haladva próbálja majd bebizonyítani, hogy az ő úriemberségére szemernyi makula sem pottyant. Sőt az sincs kizárva, hogy igy érvel: „Uraim, a mi államunk jogállam. és a miniszterelnöknek is tisztelet ben kell tartania a törvényeket." Apropó: úriemberség! Apropó: gentlemanség! Már a Demokratikus Baloldal Pártjában is vannak, akik nem lelkesednek töretlenül Mečiar „bűnjelének", kötelezettségvállalási dokumentumának közzétételéért, mert gyanítják, ez inkább azt bizonyítja majd, hogy a DBP MigaS köré tömörüli vezetői nem állnak a helyzet magaslatán. Magyarán szólva: hagyják magukat csőbe húzni a miniszterelnök által. Kiszivárgott hírek szerint június 21-én MigaS ama óhajának adott hangot, hogy Mečiar adja úri becsületszavát (Kijevben, ahonnan a DBP elnökét szalasztották. ezt jobb körökben gentlemen's agreeinentnek nevezik), hogy záros határidőn belül átalakítja az. NVA szerveit. Mire Mečiar: hogy tudják az urak. kivel van dolguk, én akár köbre is emelem, írásba is adom a/ űriemberségemet. Igy született meg Mečiar kötelezettségvállalása, amelynek közzétételével MigaSék inost saját liriemberségüket. hozzáértésüket, makulátlanságukat akarják bizonyítani. Megfeledkeztek róla. hogy a gentlemen's agreement megkötéséhez kél gentleman szükségeltetik.