Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-01 / 178. szám, csütörtök

U} ÚJ szó KULTÚRA 1996. augusztus 1. IMPRESSION GALERIAKAVEHAZ DUNASZERDAHELYEN Portré, tájkép, csendélet, absztrakt, realizmus eladó Minek Is nevezzem? Művészkávéháznak? Kávéházgalériának? Galériakávéháznak? Mert részint kávéház, ahol műtárgyakat kínálnak eladásra. Részint meg galéria, ahol finom kávét Ihat a betérő. Mondom úgy, Dunaszerdahelyen, a város központjában egy tető alatt nyílt ká­vézó és galéria, amelynek a lényege, hogy odabenn nemcsak kávét, hanem művészetet Is kí­nálnak - eladásra, különféle műtárgyakat, festményeket, Iparművészeti alkotásokat vásá­rolhat Itt az ember, Jelenleg Dolán Györgytől, Almásl Róberttól. Janlga Józseftől, Barta Gyu­lától, hogy csak néhány nevet említsek a kínálatból. Ezt a kellemes kis boltocskát, üzletet Nagy Kornélia művészettörténész álmodta meg és hozta valóra. Ma, amikor az emberek na­gyon Is meggondolják, mire költik a pénzüket, megérl-e Ilyen vállalkozásba kezdeni? - kér­deztem Nagy Kornélia művészettörténész üzletasszonyt, műkereskedőt. - Nem éri meg, ez logikus, nem? Ha az emöör meg akar gazdagodni, nem ilyesmit nyit, il­letve nem nyit Ilyesmit Nagyon fogunk örülni, ha a kollé­ganőmmel, mert ketten vagyunk az üzletben, tisztességesen meg fogunk tudni élni Majd' húsz évig dolgoztam a Csallókö­zi Muzeumban, és mindig is sze­rettem volna mükereskedessel foglalkozni. Bár meg kell mon­danom, ez nálunk még nagyon gyerekcipőben jár. • De azért lépeget. Legalább­is itt, Dunaszerdahelyen. Milye­nek az eddigi tapasztalataik? - Három hónapja vagyunk nyitva, tehát nagy dolgokról nem beszélhetek. Az az igazság, hogy valójában nincs fizetőképes ke­reslet. Legalábbis itt, Szerdahe­lyen nincs. Az viszont biztató, hogy vannak, akik születésnap­ra ma már nem kristályvázát vesznek ajándékba, hanem egy művészi gyertyatartót, művészi üveget, szóval valamilyen iparművészeti alkotást. • Milyen elvárásokkal, elkép zelésekkel nyitottak? - Nézze, ez a galéria egy üz­let, ahol képeket és egyéb műtárgyakat árulunk. Ezt társí­tottuk egy kávézóval, hogy be­csalogassuk az embereket. Ide bejön valaki, lehet, hogy csak megiszik egy jő kávét, de az is lehet, hogy közben meggondolja magát, és vesz egy képet... ennyi. Semmi fennkölt, semmi eszményi nem lebegett előttem. • Persze, azért az sem mind­egy, milyen helyen és milyen ká vét iszik az ember. - Igen, kellemes a környezet, van húszfajta kávénk. Del... mi nem kimondottan a kávéházi részleget akarjuk előtérbe he­lyezni. Itt lehet Jó kávét inni, bár ki Jól érezheti magát, de végül is, ez egy kis galéria. Ezt mutatja a nyitvatartás Isi Kilenckor nyi­tunk, ötkor zárunk, mi nem aka­runk este nyitva tartani. • Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, de azért érdekelne, hogy vásároltak-e már az Imp­ressionban. - Igen, vettek, adtunk már el. Nem annyit, amennyit szeret­nénk, de adtunk el. Az ipar művészeti tárgyak jobban men­nek, de képek is találtak gazdá­ra. • Ml alapján, hogyan válogat­ta össze a kiállított, kínált anya got? - Minden válogatás szubjek­tív, nem? Bárki bármit mond, bármilyen teória szerint értékel is, minden művészettörténész szubjektív érzésekből indul ki a válogatásnál. Ami meghatáro­zó. hogy csakis profi képzőművészekkel akarunk dolgozni. S mivel üzletről van szó, itt kell, hogy minden le­gyen. Meglegyen egy bizonyos széles skála a tájképtől a csendéleten keresztül a portré­ig. Az absztrakttól a realistáig. Mert az emberek különbözőek, és különböző az ízlésük Is. Úgy tervezzük, hogy egy évig ilyen vegyes anyagot kínálunk: több festőtől többféle stílust, többfé­le műfajt. Aztán majd, ha meg­engedhetjük magunknak, sze­retnénk időszakos kiállításokat is. Ami azt jelenti, hogy bizonyos ideig csak egy festőnek vagy csak egy szobrásznak az alkotá­sai lesznek kiállítva. De úgy gondolom, amíg megismertet­jük, elfogadtatjuk a közönség­gel, hogy van ez a lehetőség, Jobb, ha mindent kínálunk. • Hogyan mutatják be az ér­deklődőknek a kiállított műve­ket, Illetve az alkotókat, mert nem biztos, hogy ismerik őket? - Meg fog lepődni, a mi ven­dégeink azért ismerik a képzőművészeket. Egyébként ml elmondjuk, ki kicsoda, és be­szélünk a képről Is. Én ugyanis fontosnak tartom a személyes kapcsolatot. A vevőnek éreznie kell: mi azért vagyunk itt. hogy foglalkozzunk vele. Van kataló­gusunk is, ám ha kiteszek egy katalógust, a betérő megnézi, átlapozza, de nem fogja az egé­A z Impressionban szet elolvasni. Húsz éve vagyok a szakmában, Ismerem a képzőművészeket, rendeztem kiállításaikat, írtam róluk kataló­gust, tehát be tudom őket mu­tatni. • Említette, műkereske désböl ma nem lehet meggaz dagodni. Hogy látja, miért nem költenek képzőművészetre, mi­ért nem vesznek képet az embe rek? - Nincs pénzük... • Vagy mert nem érdekli őket a képzőművészet! - Nem is mondanám. Sokan bejönnek, azt mondják, sajnos nincs pénzünk, hogy megvegyük a képet, de megnéznénk. És én ennek nagyon örülök. Aki ilyen üzletet nyit, nem hajthat a pénz­re, meri nagyot fog csalódni. Igen, tudjuk, hogy az értékrend­ben nagyon hátra szorult a képzőművészet. Ezen változtat nl kellene egy kicsit, és mi meg is próbáljuk. • Ismer hasonló jellegű galé­riákat? Kért tanácsokat mások­tól? - Nézze, az emberek nem szí­vesen árulják el az üzleti titkai­kat. Mi a képeket bizományba vesszük át. Ha eladjuk, fizetünk. Nekünk nincs olyan tőkénk, hogy megvegyük az alkotásokat. Számunkra jelenleg ez az egye­düli járható út. (Prikler László felvétele) • Nem Idegenkednek a járó­kelők betérni egy ilyen, ma még szokatlannak tűnő helyre? - Ó, mi nem akarunk senkit elijeszteni azzal, hogy ez egy komoly galéria, ahol csak láb­ujjhegyen lehet közlekedni, és nem szabad egyet se nevetni. Ez egy nyugodt hely, jó kávé­val... Nálunk művészettel körül­véve kellemes környezetben le­het üldögélni, nézelődni és cse­vegni. Es ami persze nem mellékes, az Impressionban, ha megtet­szik, bármelyik képet meg lehet venni a falra akasztott kisebb­nagyobb meretü vásznak közül. TALLÓSI BÉLA JOAQ UIN CORT ÉS - F LAMENCÓ VAL A FI LMVÁ SZONRA Almodóvar fekete virága Meginl a nők és megint az ideg­összeomlás határán. Pedro Almodóvar, a spanyol mozi ci­nikus „nőlmltátora" húzós kis melodrá­mával hódit Európában. Leót, a kllma­xos madridi asszonyt elhagyja a férje. Brüsszelből jön haza NATO-katonaként, hogy közölje vele: békefenntartónak Je­lentkezett Boszniába. A legádázabb há­ború persze kettőjük közt dúl. Pacónak szeretője van. Felesége barátnője bom bázza teljes bevetéssel. Leo sír. Könnyelben fürdik a padlón. Itt maradt egyedül, parlagon hagyva. Tüsarkak helyett szorító csizma, szex helyett szenvedés. Leo a munkájába temetkezik. Sorozatban írja bombaszti­kus ponyvaregényeit. Pedro Almodóvar azonban nem szereti, ha a nő sokáig gyötrődik. Segít rajta. ÚJ hímet akaszt a nyakába. Antonio huszonvalahány éves. tüzes, robbanékony fiú. A házvezetőnő fia. Ilyen pasiról álmodik minden asszony, akinek ropogós popóra, Izmos combok­ra fáj a foga. Antonio maga a megteste­sült álom. Fekete fürtjel kócosan lóg­nak a szemébe, ajka csupa érzékiség, testében lobog a szenvedély. Az Ilyen postás csak egyszer csenget, de na­gyot, az ilyen bejárófiúért foggal-köröm mel küzdenek. Antonio azonban tán­cos. Szerződésre vár. Kétmilliót ígértek neki látatlanban. De élni addig Is kell valamiből. Besegít hát az anyjának, aki maga is gyönyörűen táncol. Színpadi visszatérésére készül a nő, közben mos, főz, takarít Leo lakásában. A be­vásárlásban Antonióra Is számithat. Kedves, szófogadó fiú, de ha bepörög, két öklével veri az asztalt. Gyöngébb pillanataiban szarkamód gyűjtöget. Meglopja Leót. Elcsen tőle néhány ék szert. Csak úgy szolidan, bűnbánóan. Később be is vallja neki. Alázatos arc­cal a karjaiba veszi. Pénzem nincs, fi­zetni nem tudok, mondja, de az ágyban senkinek sem maradok adósa. Mehe^ tünk? Három jelenet a Titkom vlrágából. Jo­aquin Cortés percei Spanyolország Glenn Close-ával, Marisa Paredessze\, aki Karlovy Varyban a női alakítás díját nyerte ezzel a filmmel. Éles a szeme Almodóvarnak. Jól ki­szúrta Cortést. Ilyen arc, Ilyen „bailaor" spanyolföldön sem terem úton útfélen. Majd kigyullad alatta a színpad, ha tán col. Ez a huszonhat éves cordobai tü­zes csikó ugyanis táncos, nem színész. A flamenco új nemzedékének legjele­sebb, leghíresebb és legvonzóbb egyé­nisége. Még húszéves sem volt, de már a Spanyol Nemzeti Balettben táncolt. 1990-ben aztán kilépett a sorból. Önál ló együttest alapított. Antonio Gades évtizedeken át vetélytárs nélkül uralta a spanyol színpadot. Flamencóban ő volt az Úr. Hispánia inal flamencokirálya: Joa quin Cortés. Mindent tud, amit a műfaj megkíván tőle. Tíz ujja tüzes legyező. Tekinteteben a déli nap fénye. Izzó, szi­laj táncában cigány ősök vad szenve­délye. Tavaly nyáron láttam őt először egy romai divatbemutatón. Őrjítőén táncolt. Mezítelen felsőtesttel, fekete nadrágban mágikus erővel hatott a kö­zönségre. Mozdulataiban a flamencót, a modern táncot és a dzsesszbalettet ötvözte mesteri tudással. Almodóvar, gondolom, valahol Spa­nyolországban látta. Delejes hatással lehetett rá Is, mert azonnal „elcsábítot­ta". Antonio figurája a Titkom virágá­ban ügyesen beékelt mellékszerep. Csak hogy lássuk: ez a szeretnivaló rosszfiú mostantól fogva csapattag az excentrikus Pedro „udvarában". Meg Is érdemli, hogy az legyen. Az ilyen tán­cosnak filmvásznon a helye. De míg Almodóvar az új szerepet írja neki, Cigányszenvedély című estjével Cortés Európa legnagyobb színpadain vendégszerepel. Táncosai mellett egy amerikai popsztár Is teret kap a műsor­ban: Prince, az erotika hollywoodi lo­vagja. Hogy ml a közös kettőjükben? A fekete tűz. SZABÓ G. LÁSZLÓ SZÍNFOLT. AVAGY SZÍNjátékos inFOrmációk Látni és Továbbadni Bár már a második évfolyam 7. száma jelent meg a Magyar Művelődési Intézet és a Színjátékos Szövetség hírlevelének a Színfolt nak -, szerkesztőségünkbe csak a minap jutott el először. Benne a XIII. ifj. Horváth István Nemzeti és Nem zetközi Amatör Színjátszó Fesztivál­ról irt tudósításon (amit csupán azért nem Ismertetünk, mert néhány napja lapunk is beszámolt róla) kívül egy felhívás Is megjelent: A pétfürdőí Közösségi Ház és az In-salu Színházi Alkotóműhely az idén meghirdeti a kortárs amatőr és profi színházi csoportoknak induló Modern színházak fesztiválját, ame­lyet 1996. október 11. és 13. között rendez meg Pétfürdőn. A szervezők műfaji kötöttségek nélkül augusztus 25-éig fogadnak el jelentkezést. A nevezési díj: 2 ezer forint, s a szállás és az étkezés költségeit a csoportok nak kell állniuk. Bővebb felvilágosí­tást a 8100 Várpalota-Pétfürdő, Hősök tere 5. szám alatt adnak, vala­mint a 03688/371 89l-es telefon számon. A hírlevél szerkesztői felé megje­gyezzük: az Ismétlő című rovatnak akkor van értelme, ha a rendezvé­nyek helyszínén kívül az időpontot uj ra feltüntetik. Azt viszont a szer kesztók közöltek lapunk munkatár­sával, hogy minden szlovákiai ma­gyar amatör színházi fesztiválról, ta­lálkozóról, versenyről vagy tanfo­lyamról szívesen közreadnak az időpontok előtt hetekkel előbb bekül­dött tájékoztatókat. Ezzel Is segíteni szeretnék a magyar amatőr színhá­zak közötti kapcsolatteremtést, felté­ve, hogy megfelelően tömör informá­ciókai kapnak címükre: Színfolt. Ma­gyar Művelődési Intézet, 1011 Buda­pest, Corvin tér 8. Tel: 201-3766, Fax:201-5164. (d-n) Tíz ujja tüzes legyező Márls'a Paredes partnereként a Titkom viragában

Next

/
Thumbnails
Contents