Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-05 / 181. szám, hétfő

1996. augusztus 5. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó J Ľ) Európa lényege Nemakarásnak nyögés a vége - a szlo­vák kormány nyög, mert nem akar. Nem akar magyar beavatkozási, nem akar ma­gyar önkormányzatot, lényegiben nem akar magyar kisebbségei - elsősorban sa­jál országában nem. De bizonyára kapha­tó volna az. ötödik, hatodik vagy akárhá­nyadik intemcionáléra, mely kimondja, hogy nincs magyar kisebbség Magyaror­szágon klvlll, mi több. nem is lehet, hiszen a magyarok már maguk is állították, hogy Magyarországon kívül nincs élet: Extra Hungáriám non est vita. De hát van élet - és vannak magyarok. Vannak Romániában, Szlovákiában, Jugoszláviában, Horvátországban. Szlovéniában, Ausztriában, Ukrajnában. BiíBapest már rég elismerte, hogy a/ ezek­ben az országokban élő magyarok „határon lúli magyarok", tehál „Hungaria" halárai a meglévő határok. A partnerek cserében végre belenyugodhatnának, hogy náluk magyarok élnek, tehát olyan embe­rek, akik különböznek a románoktól, szlovákoktól stb. Már a római jog is abban látta az igazságot, hogy („similis simi­le...") egyenlőt egyenlően, különbözőt különbözően kell kezelni, lé­hát a romániai magyart nem lehet azonosan kezelni a többi románnal, és a szlovákiai magyart nem lehel azonosan kezelni a többi szlovák­kal. Magyarország ennek a jogi követelménynek akkor lett eleget, amikor a területén élő kisebbségnek megadta a jogot, hogy ne csak általános helyi önkormányzatul válasszanak, hanem kisebbségi ön­kormányzatot is: mis szóval, amikor a kisebbségeknek több jogot adott, mint azoknak a polgároknak, akik magukat úgyszólván „csu­pasz" magyarnak tartják. Amióta a magyar kormány és a parlament megszavazta a bővített kisebbségi jogokat, azóta mi. nyugati megfigyelik vártuk, hogy mi­kor lógják Tabajdiék és Lábodyék nyélbe iitni a magyar kisebbségek számára ennek analógiáját. Az idő sürgetett, mert a nyugati konná­nyok és az európai szervek néha nyíltan, rendszerint burkoltan ki­mondták, Magyarországnak rendeznie kell a viszonyait, mielőtt fel­veszik az. euro-allanti közösségbe. Ez a lépés nem holnap következik be. de Magyarországnak mégis sürgős az ügy, mert idő kell nemcsak a rendezéshez, hanem a kedélyek lecsillapodásához is, például Szlo­vákia esetében. A határon belüli és a haláron túli magyar politikai erők július 4-5­i budapesti tanácskozása után kiadott nyilatkozatban kél ügy laláiható. Az. egyik: „Támogatják mindazon szomszédos államoknak, melyek ezen szándékukat kinyilvánították, a NATO-hoz és az Európai Unió­hoz történő csatlakozását abban a meggyőződésben, hogy ... az. ott élő magyar közösségek sajátos jogállásukkal kapcsolatos törekvései is ér­vényesülnek, összhangban az EU-tagállamok pozitív gyakorlatával " A másik- „az önkormányzat, az autonómia létrehozása, összhangban a működő európai gyakorlattal és nemzetközi nonnak szellemiségével". A szlovák kormány tagadja, hogy volna olyan nemzetközi norma, melyre e nyilatkozat jogosan hivatkozna. A szlovák kormány azon túl azt állítja, hogy az autonómiám való törekvés hatása kizárólag a destabilizáeió lehel. Ironikusan megjegyzem, hogy ez. igaz, mert az ilyenfajta törekvés éppúgy destabilizálja az. államokat, mint ahogy az apartheid vagy a kommunizmus lezárása destabilizálta az. igazságta­lan rendszereket, és - immár komolyra fordítva a szól - lehetővé tet­te a demokratikus stabilitás kifejlődését. A dél-tiroli autonómia létre­hozása nem ment zökkenőmentesen végbe, a korzikai törekvések ár­tatlan áldozatokat követelnek. De a történelem azt is lanltja, hogy a dolgok simán is mehetnek, mini például a németországi dánok és a dániai németek jogainak rendezése esetében. Német szemszögből hozzáfűzhetem legújabbkori tapasztalatain­kat: ma sem az autonómiai jogok követelése, sem a? autonómiai jo­gok megadása nem elavult (Igy. A kilencvenes évek elején forszíroz­ta a német kormány (Horsi Waft'enschmidl belügyi államtitkár sze­mélyében! újabb német területi autonómia létrehozását Oroszország­ban - igaz, sikertelenül, de az. orosz kormány nem vádolta Bonni „destabilizációs szándékkal". A másik ügy: Németország magától ér­tetődően megadta a szerb kisebbségnek a kulturális autonómiát - és nem érezzük magunkat destabilizálva. A magyar politikusok kifejezték, hogy ők megértették az európai integráció lényegéi, mely „az emberek, az ideák és az ánik szabad forgalmában" fejeződik ki. Aki nem érti meg, hogy az. európai ha­lárok átjárhatóvá válásának az a célja és előnye, hogy az emberek uj kooperációkat alkothassanak - akár kereskedelmi, akár művészeti, akár szolgáltatási, akár nemzetiségi alapon -, az nem értette meg az Európa-gondolat lényegét. (A szerző a frankfurter Allgenieine Zeitung újságírója! Érvényesül a bumeránghatás? Szlovákia több mint valószínű kizárása a NATO-tagjelóltek közül Magyarország szá­mára is komoly veszélyeket rejt magában ­irta kommentárjában a Denní Telegraf című cseh kormánypárti napilap. Rámutatott: ma már nyilvánvaló, hogy a szlovák-magyar alapszerződést Vladimír Mečiar csak nagy nemzetközi nyomásra irta alá, és .ez a csont azóta is megemészthetetlenül a gyomrában maradt". Ugyanakkor a célt, hogy az alapszerződés aláírásával rendez­zék a magyar-szlovák kapcsolatokat, eddig nem sikerült elérni. Horn Gyulának - a lap szerint - immár .nem lesz lehetősége lavírozni a magyar külpolitika két meghatározó pontja, az in­tegráció és a kisebbségvédelem között". Er­re figyelmeztetett Burns amerikai külügyi szóvivő Is, amikor a hét elején kijelentette, hogy az Egyesült Államok számára elfogad­hatatlan az etnikai autonómia - állapította meg a cseh szerző, és hozzátette: „Hornnak és külpolitikája irányítójának, Kovácsnak választania kell, el kell dönteniük, mi a ked­vesebb nekik". „A két célkitűzés összeférhetetlensége nem Budapest politikájának az eredménye, s nem is a kisebbségi követelményekből ered, hiszen az autonómia elfogadott módja a kisebbségi kérdés rendezésének. A prob­léma az, hogy ez potenciális konfliktus for­rása lehet, s ezért kell az egészet, nehogy fatális tévedésbe essünk, Washington szemszögéből szemlélni." „A budapesti magyar-magyar konferen­cia zárónyilatkozatára a hivatalos Pozsony rendkívül agresszívan, nacionalista kam­pánnyal reagált. Amennyiben tehát Buda­pest nem veszi figyelembe az amerikai nézőpontot, lehetséges, hogy érvényesül a bumeránghatás, és az egészre a szlovákiai magyar kisebbség fizet rá a legjobban" ­vélte a lap. Denní Telegraf Verecke: A viszálykodás emlékműve A Kárpátalján tartandó millecentenáriu­mi rendezvények szervezése terén minden rendben haladt egészen addig a pillanatig, amíg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö­vetség (KMKSZ) vezetése önkényesen, a helyi hatóságok megfelelő engedélye nél­kül bele nem fogott a honfoglalási em­lékmű felállításába a Vereckel-hágón - írta a baloldali érzületű Rabocsaja Gazeta című ukrán lap. Kárpátaljai tudósítója sze­rint a honfoglalási ünnepségek megtartá­sát Ukrajna Magyarországgal határos nyu­gati megyéjében a helyi magyarság társa­dalmi szervezetei kezdeményezték. A Kar­pataija megyei állami közigazgatás a törté nelmi évfordulóról való megemlékezést az­Magyarok Ausztriában: kevesebb jog, több tolerancia Nó az ausztriai magyar kisebbségek asszimilációja, csak az idős nemzedék ra­gaszkodik a magyar nyelvhez és kultúrához, a fiatalság nem nagyon érdeklődik a nép­csoport érdekeinek védelmével kapcsolatos kérdések Iránt - írta a Der Standard osztrák független lap. Összeállításából az Is kide­rült, hogy a fiatalok nem is értik, miért van nak ellentétek a „régi" - az 1921 előtt, Bur­genland Ausztriához való csatlakozása előtt Is Burgenlandban élő magyarok -, és az „újak" - az 1956 után Ausztriába Jöttek ­között. A lap adatai szerint a magyarok szá­mát 7000-re becsülik. Maria Pöschl, a Burgenlandi Magyar Kul­túregyesület felsőőri (Oberwart) elnökének nyilatkozata szerint „valójában nincs sem­milyen problémája a magyar népcsoport­nak" - amely a lap adatai szerint 1994-ben 3,3 millió schilling támogatást kapott. Az egyetlen kívánságuk: szeretnének egy önál­ló kisebbségi szerkesztőséget az osztrák rá­dióban és televízióban (ORF). Most a kis­martoni (Eisenstadt) kisebbségi szer­kesztőségben, amely valójában inkább hor­vát szerkesztőség, mindössze két munka­társ dolgozik. Hetente összesen félórás ma­gyarnyelvű műsort sugároz ez a szer­kesztőség, s a magyaroknak a törvények évente összesen négyszer félórás televíziós műsor sugárzását garantálják. A magyar - a horváttal ellentétben - az osztrák Alkotmánybíróság 1987-ben hozott J ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT b zal segítette, hogy szervező bizottságot ál­lított fel, és Ukrajna nemzeti kisebbségek­re vonatkozó törvénykezésével összhang­ban megerősítette a rendezvénysorozat tervét. A viszálykodás emlékműve címet viselő cikk állítása szerint a KMKSZ által önké­nyesen megkezdett építési munkálatok va­lósággal robbanást idéztek elő a térség társadalmi-politikai életében. A sajtóban egy sor éles hangú nyilatkozat látóit napvi­lágot, amelyek - akármi is legyen a szán­dék - feszültséget keltettek az ukrán és magyar nemzet közötti viszonyban az em­lékünnepségek előestéjén. Rabocsaja Gazeta döntése értelmében Ausztriában nem hiva­talos nyelv. A Der Standard szerint azonban nincsenek is olyan törekvések, hogy a ma­gyart hivatalos nyelvvé tegyék. A helyi ma­gyarok nagy része - kivéve a legidősebbe­ket - anyanyelvi szinten beszél németül ­mondják. A Der Standard megszólaltatta Kari Stlx burgenlandi tartományi főnököt Is, aki szerint sem kell változtatni a magyarok státusán. Stlx szerint rendkívül tapintatosan kell kezelni ezt az érzelmi kérési, nehogy ré­gi, azóta megoldott konfliktusok Ismét fel­lépjenek. „Biztosan nem utasítana el több jogot a magyar népcsoport, de a jelenlegi jó légkört, a meglévő szabadságot, toleranciát és partnerséget nagyobbra becsülik, mintha esetleg több jogot kapnának" - mondta a tartományi vezető. Ugyanakkor Tölly Julian­na, magyartanárnő és egyesületi tag sajnál­ja: szóba sem kerül, hogy kétnyelvű helység­névtáblákat tegyenek ki. Ludwig Ballkot, az egy éve kinevezett bur­genlandi magyarnyelvl szakfelügyelót idézi az újság: „a helyzet alapvetően nem lett rosszabb". Felsőőrön egyébként az ősszel indul az általános iskolában az első né­met-magyar nyelvű osztály. A felsópulyai (Oberpullendorf) gimnáziumban már majd­nem tíz éve választható nyelv a magyar, és érettségizni is lehet belőle. A felsőőri há romnyelvű (német, magyar, horvát) gimnázi­umban pedig minden tantárgyat két nyelven tanítanak. Der Standard BEINDULT AZ ÄRLAVINA. AZ elmúlt hét negatív szenzációja, hogy augusztus elsejével felemelték a vil­lanyáram. az ivóvíz, és az Üzemanyag árát. Nem kell hozz* különleges köz­gazdasági képzettség, hogy meg tud­juk jósolni: az intézkedés rövidesen „begyűrűzik", és minden más termék is megdrágul, amit áram, víz és üzem­anyag felhasználásával állítanak elő. A lakosság körülbelül egyharmadré­sze már a létminimum tájékán, illetve alatt él, igy várható, hogy az elkövet­kező hónapokban növekszik a szociális feszültség. A kor­mány arroganciájára jellemző, hogy az árintézkedést még formálisan scin vitatta meg a szakszervezetekkel, igy Alojz Engliš szakszervezeti főnök csapata csak egyféleképpen re­agálhatott: kijelentette, hogy - mivel a létfenntartási költsé­gek 1995 júliusa és ez. év júniusa között 6,5 százalékkal nö­vekedtek. és az augusztus I -i áremelés is legalább 2 száza­lékkal drágítja az életet - módosítani kell a minimálbér összegét, mert csak így érhető el, hogy a gazdaságátalakitás lerhét ne csak a munkavállalók viseljék. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán van-e ennek a kormánynak gazdaságátala­kítási stratégiája. Jellemző, amit Ján Ducký gazdasági mi­niszter a villanyáram árának úgymond ökonómikusabbá lé­tele kapcsán mondott: korszerűbbé kell lenni az. áramfo­gyas/.tó készülékeket. Ugyanazt papol ja, amit már az átkos­ban is évtizedekig hangoztattak a kommunista pári propa­gandistái, köztük maga a jelenlegi miniszter is. aki bolse­vikból azóta „demokrata" lett. A módszerei azonban a régi­ek maradtak. Igy a korszerűsítés továbbra is hiú ábránd. Ér­vei aligha tudják meggyőzni azokat, akik már az áram árá­nak emelése előtt sem tudták kifizetni a villanyszámlájukat. Ok nem országos méretekben gondolkodnak, hanem csak arra kénytelenek összpontosítani, hogy meglegyen u min­dennapi kenyerük. Kapkodó intézkedéseivel a kormány szociális bombát készít elő. MEClAR MAR NEM A SZÓKÉT SZERETI. A minisz­terelnök alaposan „felszarvazta" a Demokratikus Baloldal Pártját, amelynek elnöke. Jozef Migaš néhány hele már-már ..menyasszonynak" képzelte magát, hiszen a kormányfő (pontosan nem lehet tudni, hogy miniszterelnökként, párt­vezérként vagy magánemberként) néhány hete írásba adta. hogy bizonyos dolgok tisztázásáig leállítja a privatizációt. A privatizáció ismét beindult, éppen úgy pártalapon, mint korábban is folyt, és ezt nagyon zokon vette Jozef MigaS. Peter Weiss, a korábbi pártelnök most nem tudja, örvend­jen-e utóda kudarcának, vagy páriszolidaritásból sajnálkoz­zék miatta. A demokratikus baloldaliak főnöke arra a leány­zóra einléke/.let, aki hűtlenül elhagyatva szemére veti egy­kori vőlegényének, hogy: „pedig mennyire imádtad a szőke hajamai". Mečiar mosi ismét a barnákat szereti, így Mi­gaSnak végre döntenie kell: vagy ntég szőkébbre hidrogé­nezlek haját, vagy átvált barnára. Rosszat lelt neki. hogy évekig Kijevben éli, nincs vele tisztában, hogy kihez van szerencséje, ha Mečiarral tárgyal. VESZÉLYBEN A KASSAI MAGYAR SZlNHÁZ. Érde­kes módon reagállak a szlovákiai magyar politikusok és más közéleti emberek arra. hogy Hudec kulturális miniszter színházösszevonási mániájának a kassai magyar színház is áldozatul cselt. Ha egy Ausztráliából hirtelen ide utazott lá­togató a/, ő nyilatkozataik alapján ítélné meg a jelenségei, akár az a benyomása is támadhatna, hogy az ország kulturá­lis kormányzata kipécé/.te a kél magyar színház közül az egyikei, és csak azért meri magyar, ellehetetlenítésére tö­rekszik. Nyilatkozattétel közben kiváló alkalom lelt volna arra, hogy közéleti embereink felhívják a figyelmet a leglé­nyegesebbre: itt a demokrácia leszerelése, vagy ha úgy tet­szik, 1989. november 17-nek meghossz.ulása lölyík, és a magyar színházak, a kisebbségi sajtó. az. együttesek ellehetetlenítésére tetl intézkedések e folyamatnak csak a melléktermékei. Tény, hogy nagyon sok szlovák sem hajlandó felfedezni e/l a nyilvánvaló tényt. ez. azonban nem enyhítő körülmény azok számára, akik magyarként nem a lényeget, a demokrácia elsorvasztására irányuló összeesküvés! látják mindabban, ami most Hudec és cimborái irányításával történik. Tőled, tőlem - mindannyiunktól S/.ilvássy József rovata Kormánypárti uraimék gondoskodtak arról, hogy a jólzlésű honpolgárnak még nyáron sem legyen nyugodt perce. Amikor a legtöbbünk szeretne legalább néhány napra kilépni zűrzavaros és egyre súlyosabb gondokkal teli mindennapjainkból, ak­kor ők kihasználva a nyáron mindig lankadó közér­deklődést. jó előre elhatározott döntéseket hoztak. Olykor a lények dühítenek bennünket, más esetek­ben a kétségkívül szükséges döntések megideologi­zálása. Kezdjük az utóbbival. A közgazdasági törvényszerűségek kérlelhetetle­nek, s ezek olykor fájdalmasak. Ezek a lények most egyértelművé tették, hogy elsősorban a pazarlás és bizonyos mértékben a fogyasztás mérséklése érde­kében elkerülhetetlen volt a villany és a víz árának emelése Mindannyian többet fizetünk majd, s ez. bi­zony növeli nagyon sok ember megélhetési gondja­it. azért is, mert ezúttal még a minimális ellentétele­zés is elmaradt. Mégis, a legtöbbünket nem az. ár­emelés ténye, hanem a bejelentés módja, magyarán: a tényeket elkendőző hazugság és cinizmus háborí­tott föl. Az alaphangot a miniszterelnök rádióbeli nyilatkozata adta meg, aki a/.t bizonygatta, hogy az áremelés után csak minimális mértékben növekszik a családi háztartások kiadása. A közvélemény meg­dolgozásában természetesen kivette részét a kor­mánypárti napilap is, amely a néhai ideológiai ködö­sítés szellemét fölidézve következetesen „árrende­zésről" és nem áremelésről írt. S feltűnő helyen, nagy csinnadrattával hirdette, hogy az üdítők ára vi­szont csökken. Mintha a kóla ugyanolyan fontos lenne egy család életében, mint a villany, vagy a víz. Az egész kampányra a koronát Ján Ducký gazdasá­gi miniszter lette föl. aki a tévében a nyilvánvaló kö­vetkezményekre fittyet hányva, a tévénézőket pedig hülyének nézve azt bizonygatta, hogy a villany árá­nak emelése nem szükségképpen gyűrűzik be külön­féle szolgáltatások és termékek áraiba. Ezt a nyil­vánvaló badarságot volt bátorsága rezzenéstelen arccal a tévénézők százezreinek a szemébe monda­ni. Sőt még kibúvót is talált. Nem kevés cinizmussal a/l javasolta a termelőknek és a vállalkozóknak, hogy takarékoskodjanak villannyal, vízzel. Igy aztán nem lesznek többletköltségeik, nem kell tehát árat emelniük. Arról már nem szólt a miniszter, hogy a legtöbb termelőnek, vállalkozónak bizony nincs pénze energiatakarékos, korszerű gépek vásárlására, tehát nincs más lehetősége, mint árat emelni. Más kérdés, hogy milyen mértékben. Önmagát szerényen bölcsnek minősítő kormányunk persze, mossa majd kezeit: ők megmondták, ők javasolták, s ha ennek ellenére lesznek - sajnos, egészen bizonyosan lesz­nek - járulékos áremelések, akkor már a bűnbakot is megnevezték. Tanúi vagyunk ebben az országban olyan dolgok­nak is. amikor a módszerekkel együtt tények is l'íil­háboritóak. Ilyen a színházak irányításának állítóla­gos ésszerűsítése. A valóságban: e kulturális intéz­mények totális hatalmi birtokbavételének agresszív kísérlete. Aki eddig még kételkedett, a/, most végér­vényesen megbizonyosodhat arról, hogy ez a hatalom elsősorban a viszonylagos önállóságot élvező hazai magyar kulturális intézmények létére tör. ám velük együtt minden másként gondolkodó szlovák társulat és személy ellehetetlenítésére is törekszik. Ezért kell világosan látni a veszélyt, a barátot és az ellenséget, ezért is kell keresnünk és megtalálnunk a közös cse­lekvési platformot minden demokratikus s/lovákiai erővel. Mert nemcsak a Thália Színház és a Szlovák Nem/eti Színház társulatának cselekvési szabadsá­gát akarják megnyirbálni, hanem az alkotói szabad­ságot. a szuverén művészi és közéleti véleménynyil­vánítást iparkodnak ismét ideológiai kalodába zárni. Nem ismerem az újonnan létesített Abaúji Kulturá­lis Központ tnosl kinevezett intendását, Gabriela HaSčákovát. nincs hál jogom hármil is írni róla. ha­bár a/ mindig minősíti az embert, hogy kitől lögad el megbízatást. Télele/./.Uk löl részéről a lehelő leg­nagyobb jóindulatot, s még így sem tudja majd telje­síteni. amit megígért, vagyis hogy nem kíván bele­szólni a Thália Színház repertoárjába és szakmai kérdéseibe. Még ha akarná, sem teheti: hiszen a pénzt a megbízóitól kapja, s óhajuk szerint költheli el. tehát a kormánypártiék s/ájaí/.ének nem megfe­lelő dramaturgiai tervekre, színházi produkciókra egyszerűen nem lesz pénz. Mi ez, ha nem közvetlen beleszólás a színház művészi tevékenységébe'.' A sok felháborító tény közül még egyet hadd említsek: a kulturális minisztérium azzal, hogy megkaparin­totta a Thália Színház, épületének a kezelési jogát, több száz. hazai magyar szülőt, továbbá más színház­barátot, több tucat szövetkezetei, vállalatot alázott és sértett meg. Mindazokat, akik 1968-ban heteket dolgoztak ingyen, pénzt adtak és gyűjtöttek a kassai magyar színház felépítésérc. Egyre többen kérdik aggódva, olykor már elcsüg­gedve: miben reménykedhetünk? Leginkább abban, amiről Ingrid Timková, az egyik legtehetségesebb szlovák színésznő beszélt a minap. Hogy ez a rezsim remélhetően nem talál elegendő kollaboránsl és s/olgalelkű végrehajtót közöltünk. Ez. pedig egyér­telműen azt jelenti, hogy tőled, tőlem, mindannyi­unktól is függ: meddig terjed, s meddig tart a mosta­ni hatalmasok, valójában percemberkék dáridója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents