Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-26 / 199. szám, hétfő

1996. augusztus 26. BELFOLD ÚJ SZ Ó 3 | Csapóhíd Dunacsúnyban A várt harmincezer ember szerencsére nem jött össze szombaton Dunacsúny mellett a C változat létesítményeinek a megtekintésére - hiszen tíze­zer látogató is csak nagy türe­lemmel volt képes mozogni a hídnyi szélességű helyen. „Először nyitjuk meg a nyilvá­nosság előtt a C változat léte­sítményeit" - hirdették a szer­vezők. Ez kissé fellengzős kije­lentés volt, hiszen ami kész van, az évek óta látogatható, ami pedig még nincs, az to­vábbra is zárva van. Három új­donság azért jutott szombatra: egy hálaadó mise, illetve a csú­nyi hajózsilip és a vadvíziszla­lom-pálya üzembe helyezése. Hálaadó szentmise A hálaadó misén sok szó esett a nagy mű nagyszerű ter­veiről,- pedig ha minden marad az eredeti elképzelések szerint, akkor az eseményre legfeljebb egy hajón kerülhetett volna sor. A misét ugyanis a tárolóból az üzembe helyezés után az áram­lási viszonyok javítása érdeké­ben utólag feltöltött, több hek­táros területen tartották. A múlt héten az evangélikusok nyilatkozatban tiltakoztak, ami­ért ők nem vehetnek részt. Júli­us Binder azonban a televízió­ban utasította vissza a váda­kat, így Anton Hlinka csak kato­likus közreműködők kíséreté­ben lépett fel az autódaruk se­gítségével az esti rockkoncert felszerelései között kialakított rögtönzött oltárhoz. Hlinka atya dicséretére legyen mondva, hogy nem használta ki teljesen a hely szelleméből adódó le­hetőségeket, és megmaradt az általánosság szintjén. A víz­lépcsőt a Teremtő művének ne­vezte, amelyet az Ő bölcs veze­tésével a mérnökök valósítot­tak meg. Név szerint másról nem tett említést, persze azért A fő bűnös az ENSZ és az USA ­ilyen alakokat is vonzott a hála­adó mise Dunacsúny jövendő turistaattrakciója - a rafting senkinek sem volt kétsége, kit is értett a mérnökök élén álló rendíthetetlen gyémántcsúcs alatt. De azért szó esett a mani­pulált tudósokról, a titkos ha­talmi összeesküvésről is, de a közönség, amelynek sorai kö­zött a nemzeti zászlók tucatjai alatt Bajaníktól, az ENSZ-et és az USA-t szidalmazó pólót vi­selő fiatalemberig a nemzeti szakma sok ismert személyisé­ge helyet foglalt, ennél kemé­nyebb fogalmazásra is vevő lett volna. Ha felemelik... Szombaton üzembe helyez­ték az Öreg-Duna felé vezető hajózsilipet is. Ennek főként a csapóhídja lesz turistalátvá­nyosság, ugyanis felnyitása nél­kül a legkisebb csónak sem jut­hat be a zsilipbe. Ez azonban rossz hír azoknak, akik nem szórakozásból közlekednek Du­nacsúny felé. Ezentúl ugyanis, amennyiben valakinek kedve szottyan motorcsónakkal átrán­dulni az Öreg-Dunára, a csapó­híd felemelésével 15-30 perc­re is megbénítják a rajta keresz­tülvezető országút forgalmát. Reméljük, a vízügyi vállalat munkatársai lesznek annyira rugalmasak, hogy a Bodak, Vaj­ka és Doborgaz felé közlekedő néhány munkásjáratnak előnyt biztosítanak a külföldi jachtok és a pozsonyi újgazdagok mo­torcsónakjai előtt. Vadra sikeredett... A hajózsilip és a Dunát négy évvel ezelőtt elrekesztő töltés l/f Szó-tudósítás NEMZETI KISEBBSEGEK TANACSKOZASA Követni kell a jó példákat A Maisons de Pays néven 1993-ban alakult szervezetnek, a Nemzeti Kisebbségek Európai Szövetségének a tisztségvi­selői szerint Európában jelenleg több mint 40 millióra te­hető a kisebbségben élők száma. Mint Ismeretes, léteznek etpikal népcsoportok, amelyek az anyaországtól elszakad­va egy más országban élnek, Illetve olyanok Is vannak ­mint például a franciaországi bretonok vagy a közép-kelet­európai ruténok (ruszinok) akiknek nincs anyaországuk. küzdünk az általános emberi és szabadságjogok szellemében, s tisztességes eszközökkel. Három éwel ezelőtt azért kezdtük szer­vezni az európai nemzeti kisebb­ségek hálózatát, szövetségét, hogy a mindannyiunkat érintő kö­zös gondokat közös erővel pró­báljuk meg a többségiek és ki­sebbségiek számára egyaránt el­fogadható módon rendezni. Köz­tudott, hogy eddig a nemzeti ki­sebbségek egyenként próbálták, próbálják kivívni maguknak hazá­jukban az őket illető említett jogo­kat. Hol kisebb, hol nagyobb si­kerrel megy ez, mert azért a kelet­és nyugat-európai nemzetálla­- Mostani, eperjesi II. kong­resszusunkon ugyan nincs jelen a szövetségünket jelenleg alkotó 35 kisebbség mindegyikének kül­dötte, képviselője, csak 14-nek, ám az ő felszólalásaikból, helyzet­elemzésükből is egyértelművé vált, hogy az Európa különböző országaiban élő nemzeti kisebb­ségek sorsa megközelítőleg min­denütt azonos, azaz kevés az identitásgondok nélküli kisebb­ség. Mi nem politikai tömörülés vagyunk. Kimondottan anyanyel­vünk és.nemzeti kultúránk ápolá­sáért, identitásunk megőrzéséért között 15 hónapos munkával épült ki, és szombattól használ­ható a vadvíziszlalom-pálya ­amelyet természetesen Michal Martikán, az ifjú bajnok avatott fel. Amíg csak olvassuk, nehe­zen hihető az állítás, hogy ez még az atlantai pályánál is ne­hezebb. A helyszínen azonban meggyőződhetünk róla, hogy a baloldali pálya ugyancsak vad­ra sikerült. Legalábbis van né­hány szakasza, amelyet szom­baton kevesen tudtak bukás nélkül teljesíteni. Emellett egy­általán nem biztos, hogy a taj­tékzó vizet csak a partról kell szemlélnünk. A rafting, vagyis amikor vállalkozó kedvű turis­ták bukósisakban és úszómel­lényben széles gumicsónakok­ban lovagolnak meg vad hegyi patakokat, nálunk eddig csak a Nyugati-Tátrában dívott. Ha minden igaz, hamarosan a csú­nyi pályára is bevonul. Szomba­ton néhány gumicsónak már bemutatta, hogy ha nem kell a nyaktörő helyekre épített kapu­kat kerülgetni, akkor a pálya egész érdekes vízi hullámva­súttá alakul át. Zsalutenger mögött A C változat utolsó létesítmé­nye, az Öreg-Dunába bocsátott vizet hasznosító erőmű egyelőre zsalutenger mögött rejtőzködik. Az viszont biztos, hogy feltartóztathatatlanul kö­zeledik a dunacsúnyi komple­xum hivatalos átadásának ha­tárideje. Erre október 24-én, a Duna áttöltésének negyedik év­fordulóján kerül sor. Igy tehát két hónap múlva újra népün­(Somogyi Tibor felvételei) nepély színhelye lesz a Mosoni­Duna kivezető kapuja, a húsz­lyukú árapasztó műtárgy, a víz­erőmű, a hajózsilip, a szlalom­pálya és az Öreg-Duna ideigle­nes vízpótló kapuja. Megeshet, hogy ezen a szónokok majd egyenesebben fogalmaznak. Ráadásul, tulajdonképpen iga­zuk is lesz, hiszen egyáltalán nem papírtigrist alkottak. Bár rohammunkában és pénzzavar­ban dolgoztak, a Váhostav, a Hydrostav és a Geohyco műsza­ki szempontból komoly teljesít­ményt nyújtottak, amely ma si­keres referenciaként szolgál számukra a külföldi pályázatok során is. Hálás lehet nekik Az októberi tribünről viszont a dunacsúnyi ügy sok magyar­országi főszereplőjének sem szabadna hiányoznia, kár vol­na, ha szokásukhoz híven a né­hány száz méterre lévő határról távcsövön szemlélnék az ese­ményeket. Mert bár Július Bin­der gyakran elmarasztalja őket, magában talán valahol mégis hálás nekik. Ugyanis ha ők nin­csenek, akkor a Párizsban an­nak idején megszerzett hídfőn soha nem építhették volna fel az önálló szlovák állami lét mo­numentális szimbólumát. Ab­ban ugyanis ma már kevesen hisznek, hogy a hágai bíróság döntése nyomán bármit is le­rombolnak a bősi vízlépcsőből. Akkor pedig mindkét oldal fe­lelőseinek fel kell tennünk a kérdést: fiúk és lányok, mire volt jó mindez? TUBA LAJOS 1 KÁRPÓTLÁSI ÜGYEK K. A. (Dlóspatony): Elhunyt öcsém 3 évig volt szovjet fogság­ban. Kárpótlási kérelmemet az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elutasította, mivel a testvér nem jogosult személy a kárpótlásra. 1994-ben tudtam meg, hogy Szlová­kiában a SANO útján a testvér is folyamodhat kárpótlásért. Itt is elutasítottak, mert nem Ismerték el, hogy az öcsém 1945. május 15-én Pozsonynál mint civil személy került a szovjet hatóságok kezére, és elhurcolták munkaszolgálatra. A katonai alakulat már feloszlott, tehát már nem volt kato­na. Ha önök meg tudnák állapítani, hogyan oszlott fel az ala­kulat és kaptak-e elbocsátó levelet, bíróságon fellebbezném az elutasítást. Még fél évem van a fellebbezésre. - Bele kell nyugodnia a magyar kárpótlási hivatal elutasító hatá­rozatába, mert a testvér valóban nem jogosult a kárpótlásra. Egyébként öccse esete tipikus példája a magyarországi kárpót­lásnak. A Szlovák Köztársaság Igaz­ságügyi Minisztériumának az el­utasítását és indoklását nagyon nehéz lesz eredményesen megtá­madni. Nincs lehetőségünk a ka­tonai alakulat feloszlatásának a tényét megállapítani. Ilyet a hábo­rú utolsó napjaiban hivatalosan nem rendeltek el. Nem is adtak senkinek elbocsátó igazolást. Mindenki ment, amerre látott. Nem tudjuk - a minisztérium elutasító indoklásával szemben ­bizonyítani, hogy öccsét mint pol­gári személyt otthonról vagy mun­kahelyéről hurcolták el. A katona vagy a volt katona viszontagsá­gok közepette igyekszik a háború után hazajutni, de még nem pol­gári személy. Ehhez szükséges a hatóságoknál való jelentkezés és regisztrálás. Ha ilyen hivatalos igazolás volna a kezében, taná­csolnám a bírósági fellebbezést. Megismétlem, ha öccse élne, il­letve az őt túlélő házastárs fordult volna az OKKH-hoz, a XXXII/1991. sz. törvény értelmé­ben jogosult személyként lett vol­na kezelve az OKKH részéről. Be­fejezésül tanácsolom jól megfon­tolni a bírósági eljárást. Az elutasí­tó határozatot a bíróság csak bi­zonyító okmányok alapján tudná megsemmisíteni. ^ ^ ífc Leveleiket, kérdéseiket az Új Szó szerkesztőségének a címére szíveskedjenek postázni. A borí­tékra írják rá: „Kárpótlás". Hétfőnként válaszolok rájuk. ÁSVÁNYI LÁSZLÓ az MKDM képviselője Nagymegyer: jelek a jövőnek A cím nem elsősorban a tegna­pi VI. Szent István-napi búcsú ese­ményeire utal, hanem a szombati ünnepségsorozatra, amelyet Nagymegyer várossá nyilvánítá­sának 530. évfordulója alkalmá­ból rendeztek. Először a magyar­országi testvérváros, Bácsalmás képzőművészeinek alkotásaiból nyílt kiállítás, majd ünnepélyes külsőségek között felavatták Gás­pár Péter köztéri szoborkompozí­cióját, mely a felirata szerint is ar­ra emlékeztet, hogy 1466-ban Corvin Mátyás városi kiváltságo­kat adományozott Nagymegyer­nek. Beszédében Lojkovič Sámu­el polgármester hangsúlyozta, emberi kötelességünk, hogy az ország történelme mellett ismer­jük annak a helynek a történel­mét is, ahol élünk, ahol szület­tünk. „A fa is úgy erős, ha a gyöke­rei erősek. Nagy örömünkre szol­gál, hogy városunk történelmé­ben nem találunk olyan ese­ményt, amiért szégyenkeznünk kellene. Ma sem engedjük meg, hogy nemzetség és vallás szerint megosszanak bennünket." Az ünnepség résztvevői, vendé­gei - többek között A. Nagy Lász­ló, a Magyar Polgári Párt elnöke, Duka Zólyomi Árpád, az Együtt­élés alelnöke, Bauer Győző, a Csemadok országos elnöke - ezt követően a város másik központi helyére, a Bartók Béla térre vonul­tak, ahol a Nagymegyerről kitele­pítettek és deportáltak emléktáb­lájának leleplezésére került sor. Varga László, a Csemadok városi szervezetének elnöke beszédé­ben emlékeztetett a kegyetlen esztendőkre, „az emberi barbár­ság, az elvakult sovinizmus" kö­vetkezményeire, melyekből ma is időszerű tanulságok vonhatók le. Szavait meghatódva hallgatták a Magyarországról érkezett egykori nagymegyeri kitelepítettek. Ez­után az ő tiszteletükre és vala­mennyiükére, az otthonmaradot­takéra és az elhunytakéra - akik­nek a történetét Tánczos Tibor helytörténész a Gyurcsó István Alapítvány 5. füzeteként megje­lent kiadványban Ötven éve tör­tént címmel dolgozta fel - öku­menikus istentisztelet kezdődött a katolikus templomban. Ökumenikus jellege volt a teg­napi szabadtéri szentmisének is, melynek középpontjában István király és műve, mához szóló üze­nete állt. A délutáni órákra ugyan beborult az ég, ennek ellenére hamisítatlan búcsúi hangulat uralkodott a városban, főként a Szent István utcában, ahol áru­sok serege kínált mézeskalácsot és fakanalat, kisautót és sült ha­lat, a programszervező csapat pe­dig kulturális műsort, amelybe azonban már az eső is beleszólt. Ám a hat éwel ezelőtt újraterem­tett hagyományt talán már a vihar sem tudná elmosni. (bodnár) mok többsége a kisebbségek ügyét még mindig felületesen ke­zeli. Anyagi gondokra hivatkozva az ide vonatkozó nemzetközi egyezségeket sem tartják meg kellő mértékben. Reméljük, közös fellépésünkkel többet elérünk. Félreértés ne essék, ez a szövet­ség semmire sem kényszerítheti rá Európát, ám a szavát felemeli, s a nagyobb hatáskörű európai in­tézmények, szervezetek felé to­vábbítja javaslatait, nézetét, kéré­seit. Jómagam a francia tapaszta­latokból kiindulva is bízom ebben az útban. Mert azért nálunk sem volt minden rendben ezen a té­ren. Amint azt a tegnapi előadá­somban is megemlítettem, Dél­Franciaországban valamikor 12 millióan beszélték a provanszál nyelvet, ma viszont mindössze 40-60 ezren. A bretonok helyzete sem volt rózsás, hiszen anyanyel­vüket a francia nyelv majdnem teljesen kiszorította a közéletből ­nyilatkozta a szövetség okszetán (Franciaország) főtitkára, Marcel Meaufront a tanácskozás ered­ményeiről tartott szombat esti saj­tótájékoztatón. A szövetség breton elnöke, Andre Roparz ezt követően el­mondta, hogy nekik például már iskoláik sem voltak. - De húsz év­vel ezelőtt vagy száz breton szár­mazású pedagógus hozzálátott a francia, angol és más nyelvű, elis­mert tankönyvek lefordításához, majd fokozatosan elkezdődött a breton nyelvű magániskolák megszervezése. Mi azt mondtuk, ha az állam nem járul hozzá, önerőből szervezzük meg iskola­hálózatunkat. Most vannak óvo­dáink, általános iskoláink és gim­náziumunk is. Természetesen az azokat látogató gyermekeink a francia nyelvet is jól megtanulják. Nos, az utóbbi időben a francia államvezetés is változtatott ko­rábbi hozzállásán, s bizonyos mértékben már igyekszik hozzá­járulni az említett nemzetiségi is­kolahálózat fenntartásához - vá­zolta helyzetüket Roparz úr. A kongresszus házigazdájának, vagyis a Rutén Megújhodás moz­galomnak az elnöke, a mezőlabor­ci Alexander Franko a szlovákiai ruténok szempontjából is igen si­keresnek minősítette a nemzetkö­zi tanácskozást. Mint mondta, a rendezvény ruténok identitástu­datának a megerősítéséhez is hozzájárult. - A közelmúltban ko­difikálták nálunk a rutén nyelvet. Az itteni iskolákban az érdeklődés alapján már ősszel szerettük vol­na megkezdeni a ruténnyelv-okta­tást, de az oktatási minisztérium­ból éppen a nemzetközi kong­resszus előtt egy nappal kaptuk a hivatalos hírt, hogy az oktatók ter­vezett szakmai tanfolyama, meg­beszélése elmarad... Tehát a ru­tén nyelv oktatásának a beindítá­sa is elnapolódik. A minisztériumi hivatalnokok hozzáállása miatt ­jegyezte meg Franko úr. Kolár Péter, a Csemadok or­szágos főtitkára lapunknak nyilat­kozva elmondta, hogy hasznos volt a tanácskozás, s jó kezdemé­nyezésnek tartja az európai nem­zeti kisebbségek képviselőinek az eszmecseréjét. Szerinte a szö­vetség fokozatosan kivívja az őt megillető rangot az európai intéz­ményhálózatban, s egyre ered­ményesebben hozzájárulhat a ki­sebbségi jogok gyakorlati érvé­nyesítéséhez. (gazdag) Fúvósok találkozója úl Szó-hír Komáromban tegnap délelőtt a résztvevők közös fellépésével ért véget a fúvószenekarok II. ta­lálkozója, amelyen a hazai e­gyütteseken kívül felléptek csehországi, illetve magyaror­szági fúvósok is. A zenekarok csütörtöktől a város különböző részében - Klapka tér, Kossuth tér, Lehár park, fürdő - adtak koncerteket. A hivatalos megnyitót Stuben­dek László, Komárom alpolgár­mestere tartotta szombaton dél­után a Klapka téren. Ezt kö­vetően a Partizánskéből érke­zett Hradišťanka lépett fel, majd a békéscsabai mazsorettek műsorát tekintette meg a szép számban megjelent közönség. Hat óra után a komáromi Veselá kapela és a pozsonyi Záhorácki strýci zenekarnak, illetve a tren­cséni helyőrség együttesének a műsorára került sor. (km)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents