Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-24 / 198. szám, szombat

1996. augusztus 24. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ sz ó N HAMAROSAN ELDŐL Lesz-e orvossztrájk szeptemberben? UJ Szó-tudósítás Főleg az egészségügy jelenlegi helyzetével foglalkoztak a Demok­rata Párt tegnapi sajtótájékoztató­ján, és nemcsak a párt vezetői, hanem a meghívott vendégek is, dr. Martin Demeš volt egészség­ügyi miniszter-helyettes és dr. Ti­bor Barta, az Orvosok Szakszerve­zeti Társulásának alelnöke. Peter Osuský, a párt alelnöke kertelés nélkül kimondta: hét esz­tendővel a rendszerváltás után sem sikerült talpra állítani sfem az oktatás-, sem az egészségügyet. A kormány által elfogadott, az egészségügyi dolgozók stabilizálá­sát célzó távlati program nem ren­dezi megfelelően az orvosok bére­zését, hiszen a beígért száz száza­lékos emelés sem biztosítja az évek óta követelt szintet. Pedig ha a kormány átgondolva és nem „ér­dem" szerint privatizálna, akkor a Nafta Gbely valós áron való eladá­sából akár fedezhette volna a be­ígért fizetésemeléseket. Dr. Martin Demeš a mai napig véghez nem vitt egészségügyi transzformációra figyelmeztetett: - Az első tervezetet még Ján Čar­nogurský kormányzása alatt dol­goztuk ki, lényege a privatizálás­ból származó vagyon részének az egészségügybe történő vissza­forgatása volt. A z első Mečiar­kormány elfogadta és jóváhagy­ta ezt a reformot, ám később megváltoztatta. Olyannyira, hogy mára a betegellátás színvonalát veszélyezteti a pénzhiány. Köztudott, hogy a Szlovák Or­vosi Kamara után az Orvosok Szakszervezeti Társulása vállalta fel a bérharcot, de ténykedése alatt eddig sok sikert nem köny­velhet el. Dr. Tibor Barta alelnök szerint a napokban dől el, szep­temberben sztrájkba torkollik-e az orvosok elégedetlensége vagy sem. Minden attól függ, milyen választ kapnak a Kórházak Társu­lásának vezetőitől, akikkel a ma­gasabb szintű kollektív szerződésről szeretnének tárgyal­ni. Ha az egyezkedés nem lesz eredményes, akkor kerülhet sor az állami orvosok újabb tiltakozó megmozdulására. (péterfi) Nyelvében él a nemzeti kisebbség is (Folytatás az 1. oldalról) szágban valamikor honos provan­szál nyelvet - a trubadúrok nyel­vét - egykor 12 millióan beszél­ték, vallották anyanyelvüknek, ma viszont már csak 4,06 millió­nyian. A franciaországi elrettentő gyakorlatra mutatott rá az ott élő bretonok képviseletében Andre Roparz, az 1993-ban éppen Fran­ciaországban alakult Nemzeti Ki­sebbségek Európai Szövetségé­nek elnöke. A szövetség Eperjesen tegnap kezdődött II. kongresszusának a szlovákiai ruszinok szervezete, a Ruszin Mégújhodás a házigazdá­ja. A rendezvény fölött Ivan Hudec kultuszminiszter vállalt védnöksé­get. A kulturális minisztériumot Dušan Mikolaj osztályvezető kép­viselte, a kormányhivatalt pedig Michal Kaľavský, míg Michal Ko­váč köztársasági elnök üdvözle­tét Ján Findra, az elnöki iroda ve­zetője adta át a résztvevőknek. Jelen volt a Matica slovenská, a Csemadok és többek között a Szlovákiai Csehek Egyesületének képviselője is. A németországi kurdok képvi­selője főként azt hangoztatta, hogy a nemzetiségi kisebbségek jogait mindenütt az európai nor­mákhoz kell igazítani. A luzsicai szorbok képviselője mindehhez az anyagi háttér biztosítását is az illető ország feladatai közé sorol­ta. Kolár Péter, a Csemadok főtit­kára a szlovákiai magyarok hely­zetét vázolva rámutatott: az álla­mi költségvetésből egyre keve­sebb pénzt folyósítanak a kisebb­ségek szervezeteinek számlájá­ra, egyre gyengébben támogatja az állam a nemzeti kisebbségek kultúráját. Szlovákiában igen időszerű a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény, a kisebbségi nyelvhasználati törvény és a nem­zetiségi kulturális intézmények anyagi támogatását szabályozó törvény elfogadása. A Szlovákiai Csehek Egyesületének nevében Schmiedthová asszony megje­gyezte: - Ha mindaz valóság is lesz, amit ezen a téren az ország illetékesei nyilatkoznak, akkor majd elégedettek lehetünk. A kulturális rendezvények meg­tekintésével tarkított kongresszus vasárnap fejeződik be. Az egyik ta­nácsadó szerint jó lenne, ha záró­dokumentumot is elfogadnának. Egyébként a .33 európai kisebbsé­gi csoportosulást, nemzeti kisebb­séget tömörítő szövetség Eperjes­re szóló meghívásának - elsősor­ban anyagi nehézségekre hivat­kozva - jónéhányan nem tudtak eleget tenni. A francia, angol és szlovák nyelven folyó (a szinkron­tolmácsolás egy kicsit akadozott) tanácskozáson tegnap mintegy félszázán vettek részt, (gazdag) Bevételek a televíziós reklámokból Annak dacára, hogy egyesek már soknak tartják a televízióban sugár­zott reklámok mennyiségét, ez még mindig csak a töredéke a német vagy az egyesült államokbeli tévécsatornákon sugárzottaknak. Az elmúlt év­ben például Japánban 26,1 milliárd márka bevételt könyvelhettek el a tévéállomások a sugárzott reklámokért, Szlovákiában ez az összeg mind­össze 40 millió márka, ami 807,6 millió koronának felel meg. Ez még a nem különösebben fejlett Portugáliához képest is jelentéktelen összeg, ott 1995-ben 700 millió márkát tett ki a televíziós reklámbevétel. Grafi­konunk az 1995-ös adatokat szemlélteti, milliárd márkában. •^^^HBi^H^^^^B 26,1 Japán USA Németország Olaszország Nagy-Britannia Franciaország Spanyolország m 2,5 Hollandia g 1,3 Belgium | 0,7 Portugália | 0,7 Szlovákia I 0,04 23,2 Forrás: NO Grafikon ©VOX NOVA NEZZE VELÜNK! A Szlovák Televízió magyar adását ma 12.45-kor az SZTV 2-n A tartalomból • Ünnep volt Paláston • Látogatóban a 725 éves Kéren • Nagycétényi kulturális nyár • Az AB-ART kiadó új könyvei • Budapesti művészek az operettről • Nagy Bandó András, a dadogós A műsorvezető: Bárdos Ágos KEDDTOL: KONFRENCIA STOCKHOLMBAN A GYERMEKPROSTITÚCIÓRÓL Egzotikus szexparadicsomok Sri Lanka, Thaiföld, Brazília... Egyre több turista kel útra évente a „szexparadicsomok" felé, ahol a gyerekek kizsák­mányolása „önálló Idegenforgalmi ágazattá" vált. A szextu­rizmus első helyen szerepel majd a gyermekprostitúcióról tartandó stocholml konferencia „fővádlottjal" között. Az augusztus 27-től 31-ig tartó rendezvényt a gyermekeknek az ázsiai szexturlzmusban való kizsákmányolása ellen küzdő nemzetközi szervezet, az ECPAT, a svéd kormány és a ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF szervezi. A szexturizmus fellendülése elsőször Ázsiát érte el: Thaiföl­dön, a Fülöp-szigeteken és Sri Lankán a kéjes élményekre vá­gyó turisták kedvükre kószálhat­nak az utcákon, az éjszaki mula­tókban, a sztriptízbárokban, eset­leg címlistákkal vagy „szaklapok­kal" a zsebükben. Számos szállo­da és taxis áll ilyen „szolgáltatá­sokkal" ügyfeleik rendelkezésére. A szülők árulják gyermekeiket A hattól a tizennégy éves kor­osztályokban könnyű gyermek­prostituáltakat találni: tombol a nyomor, gyakran maguk a szülők adják el gyereküket némi pénz fe­jében. A maffia mindenütt ott van - a gyerekek toborzásától az „el­lenszolgálatatások" behajtásáig - az egyre terjedő szexturizmus­ban, amely felett sokáig szemet hunytak a hatóságok. Thaiföldön a több százezer kiskorú prostitúci­óra kényszerítése egy helyi tanul­mány szerint állítólag 1,5 milliárd dollárt jövedelmez évente. A Fü­löpszigeteken, ahol e jelenség az amerikai katonai támaszponto­kon kezdődött, ma 60 és 100 ezer közöttire tehető a gyermek­prostituáltak száma. A Sri Lanka-i üdülőhelyeken számukat mintegy 30 000-re becsülik. Szingapúr, Vi­etnam, Kambodzsa, India, Bang­lades és Kína szintén a szexturiz­mus célországai között szerepel. A Lauda Air is meghátrált Több légitársaságot és utazási irodát ért a vád, hogy speciális charterjáratokat vagy utazásokat kínál. „Ausztriában a Lauda Air thaiföldi gyerekek arcát mutoga­tó reklámkampányának a heves tiltakozási hullám vetett végett" ­mondta az AFP-nek Pierre Com­pagnon, a Gyermekekért Nemzet­közi Katolikus Iroda (BICE) mun­katársa, az ECPAT tagja. Az EC­PAT évek óta az idegenforgalom­ban dolgozók meggyőzésén fára­dozik, s sokan közülük vállalták is: nem járulnak hozzá a szextu­rizmus fellendítéséhez. Ma a gyermekvédők Dél-Amerikában és a Karib-térség országaiban kongatják a vészharangot, miu­tán ez a jelenség immár Uruguay­ban, Chilében, Haitiben és a Do­minikai Köztársaságban is bur­jánzik. Az ECPAT felgyöngyölített egy szervezetet, amely észak­amerikai nyugdíjasokat csábított Costa Ricába. Brazília elmaradott Nordeste tartományában és a vá­rosi nyomornegyedekben dúskál­kodhat az „emberi húsban" az ar­ra vágyó turista. Kubában a gyer­mekprostitúció idegenforgalmi attrakcióvá vált. „Amióta a törvé­nyek szigorúbbak lettek, mint pél­dául a Fülöp-szigetek esetében, a szexturizmus Dél-Amerikába tet­te át a székhelyét" - mutatott rá Pierre Compagnon. Az új törvé­nyek szerinte nem állítják meg a pedofileket: akik veszélyesnek ta­lálják Ázsiát, egyszerűen csak egy másik földrészre utaznak. Az ázsiai-csendes-óceáni tér­ségben a Fülöp-szigetek kormá­A stockholmi konferencián szó lesz a lány- és gyermekkereske­delemről is. -Thaiföldről például Malajziába, Szingapúrba, Auszrá­liába, Új-Zélandra, az Egyesült Ál­lamokba vagy Európába exportál­nak lányokat és fiatal gyerekeket. Helyi szervezetek szerint India a Fülöp-szigetek után a második helyen áll a gyermekprostitúció „világranglistáján". Indiában több mint 300 ezer serdülő vagy még annál is fiatalabb - mindkét nem­beli - gyermek esik áldozatul a szexiparnak, s számuk évente 8-10 százalékkal nő. Mint több más ázsiai országban, Indiában is él az a babona, hogy a gyerme­kekkel vagy szűzlányokkal való nemi érintkezés gyógyítja a nemi­bajt és növeli a férfiasságot. Egy életre sérült gyerekek A gyerekek mindezért keserves árat fizetnek. „A prostitúcióra fo­gott gyermekek egész életükre sérültek maradnak" - mutatott rá Is var Gilada, egy gyermekpros­Ebben a thaiföldi bordélyházban a japán turisták a legjobb kucsaftok. nya valóban élen jár a gyermekp­rostitúció elleni harcban szigorú törvényeivel: a pedofília bizonyos eseteire akár halálbüntetés is ki­szabható. A többi államban vi­szont a kormányok tehetlenek a jelenséggel szemben. Indiától Ausztráliág sok országban a gyer­mekprostitúció jelentős szerepet játszik a regionális gazdasági fel­lendülésben: nem csupán az ol­csó munkaerő, hanem a gyer­mekkereskedelemből származó dollármilliók révén is. Az AIDS sem rontja az üzletet „Egy virágzó üzletágról van szó, amely a perverzióból táplálkozik" - hangsúlyozta Stockholmban Lisbeth Palme, az egykori minisz­terelnök özvegye, a világkong­resszus szervezőbizottságának elnöke. Az AIDS-től való félelem furcsa módon nem rontja az ipart, ép­pen ellenkezőleg, a kizsákmányo­lók és az „ügyfelek" tévesen azt hiszik, hogy fiatal korban kisebb a fertőzés veszélye. titúció ellen küzdő indiai szerve­zet alapítója. Kínában a hivatalos álláspont szerint gyermekprosti­túció „nem létezik". Állítják ezt an­nak ellenére, hogy a 80-as évek gazdasági liberalizációja óta a prostitúció ismét felütötte fejét az országban. Tajvanban nem rejtik az adatokat véka alá: egy tajpeji nőszervezet becslései szerint a 18 év alatti prostituáltak száma eléri a hatvanezret. Nyolcvan szá­zalékuk önként vállalja ezt az életformát. A tajvani törvény há­rom évig terjedő börtönnel sújtja azokat, akik 16 évnél fiatalabb gyermekkel létesítenek szexuális kapcsolatot. A Fülöp-szigeteken, ahol a fővá­ros 10 milliós lakosságának egy­harmada a szegénységi küszöb alatt él, szigorú törvényekkel küzdenek az egyre terjedő gyer­mekprostitúció ellen. Egy ausztrál, egy brit és egy francia férfi pedofí­lia miatt több mint egy éve börtön­ben ül. A gyermekprostitúció elle­ni harcban a manilai rendőrség a Scottland Yardtól is segítséget ka­pott. MTI-Panoráma VISSZHANG „Érted haragszom, nem ellened" Megrökönyödve vettük tudomásul a csütörtöki Új Szóból, hogy a várhosszúrétiek panaszkodá­sukkal csorbát ejtettek a Magyarok Világszövetsé­gének hírnevén. A hétfői cikket nem mi rendeltük meg, de tartalmát vállaljuk. Ezzel kapcsolatban szeretnénk egy-két gondolatot és tényt közölni. A Várhosszúréti Falualapítvány és a község polgár­mestere 1996 januárjában mind odahaza, mind Magyarországon több társadalmi szervezethez, politikai párthoz és alapítványhoz intézett szem­élyes hangú levélben szólított fel a falunapok anyagi és erkölcsi támogatására. Az anyagi jellegű támogatást kizárólag a magyarországi ven­dégművészek honoráriumának fedezése érdeké­ben kérte, akiket a millecentenáriumi rendezvény színvonalának emelése végett hívott meg. Min­den egyéb költséget saját forrásból, illetve a falu lakosainak önfeláldozó munkájából kívánt fedez­ni. A szóban forgó adományok sorsa körül a té­nyek a következők: 1996. január 8.: tájékoztató és felkérő levél Csoóri Sándornak. Március 19.: válás? Kiss Mária tanácsnoktól Dobos László ne­vében, aki Csoóri Sándort helyettesíti. Március 25.: viszontválasz Kiss Máriának címezve, nem pénzjellegű kéréseink konkretizálva. Semminemű válasz azóta nem érkezett. 1996. július 1.: levél Pogány Erzsébetnek, aki szóbeli ígéretet tett júni­usban 100 000 forint támogatásra a Magyarok Vi­lágszövetsége részéről. 1996. február: Katona Ta­más, Budapest I. kerületének polgármestere 100 000 forint támogatást ígér a falunapokra. Június: Katona Tamás 100 000 forintot adományoz, a pénz átutalására az MVSZ-t kéri meg, az elvállalja. Július 6.: az adomány megérkezik az MVSZ szám­lájára. Július 23.: többszöri hasztalan telefonér­deklődés után Ulman István személyes találkozó­ja Pogány Erzsébettel Budapesten, az MVSZ-szék­házban, Fábián Edit és Tóth Sándor társaságá­ban, ahol Pogány Erzsébet közbenjárásával meg­állapítják, hogy a pénz július 6-tól az MVSZ szám­láján van. Az MVSZ-ben nem tartózkodik senki, aki jogosult a pénz kiadásának aláírására. Szem­élyes ígéret az ügy időbeni elintézésére. Pár napra rá: Ulman István telefonbeszélgetése Magyari Ro­zália MVSZ-főkönyvelővel, a pénz pár napon belü­li átutalásának feltétele 100 000 forint értékben, számlák beszerzése, azok azonnali elküldése. Fax Magyari Rozáliának 100 000 forint számlázásá­ról. 1996. augusztus 23.: egy héttel a falunap után. Egyetlen forint és egyetlen korona sem érke­zett meg a Várhosszúréti Falualapítvány számlájá­ra sem az MVSZ részéről, sem Katona Tamás ado­mányából! A falunapokat a meghirdetett időben, 350 ha­zai és magyarországi szereplő részvételével, az eseményhez méltó módon megtartottuk, és a hiá­ba várt támogatások ellenére a jóakaratú embe­rek gyorskölcsöneinek köszönhetően a magyaror­szági vendégművészeket kifizettük. Ezzel újra be­bizonyítottuk, hogy Várhosszúrét lakossága képes nem csak önmagának ünnepet szervezni és nem könyörög támogatásért. Ennek tanúi lehettek a Határontúli Magyarok Hivatalának képviselői: Su­nyovszky Szilvia és Szabó Tibor, valamint Fekete György, a Magyar Országgyűlés képviselője. Tudatában vagyunk annak, hogy a Kárpát-me­dence anyaországon kívül élő magyarajkú népe nem csak mi vagyunk, tőlünk sokkal rászorultab­bak is vannak. Nem is vádoltuk és vádoljuk a szö­vetséget, hogy nem segített, de azt elvárjuk, hogy mások segítségét, adományát időben és fe­lelősségteljesen továbbítsa a címzettnek. Javasoljuk, hogy a Magyarok Világszövetségé­nek központja „hivatalnokok" helyett a magyar ügyet alázattal szolgáló, a határon túliak helyzetét értő és nem részrehajló emberekből álljon, hogy az egyszerű ember, aki véletlenül messze földről érkezve bekopogtat kapuján, legalább jó érzéssel távozhasson. Hogyan várja a határon túl élő ma­gyar ember mástól a megértést Magyarországon, ha a Magyarok Világszövetsége nem képes erre!? Az „Érted haragszom, nem ellened" jelmondat jegyében maradunk tisztelettel: SOLTÉSZ SÁNDOR Várhosszúrét polgármestere ULMAN ISTVÁN a Várhosszúréti Falualapítvány elnöke (A szerkesztőség, miután mindkét félnek helyet biztosított nézőpontja tisztázására, a maga ré­széről a témát lezártnak tekinti.)

Next

/
Thumbnails
Contents