Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-17 / 192. szám, szombat

Mindennek megvan a színe és fonákja, így a hírességnek Is. Ahogy mondani szokás, az aranyhal nem bújhat el. En­nek következménye, hogy az Egyesült Államokban a kö­zelmúltban két olyan kiadvány Is megjelent, amely a sztá­rok vétkeiről számol be. A rendőrségi archívumokban vég­zett szorgalmas kutatások kiderítették, hogy több híres­ség töltött hosszabb-rövidebb Időt a hűvösön. Egyesek vállalják félrelépéseiket, néha még büszkék Is rá, de van­nak, akik titkolni próbálják ezt a „szeplőt". Az alábbiak­ban bemutatunk néhány Ismertebb, de eleddig Ismeret­len esetet Is. ÚJSZ ÓAA Mélyen tisztelt Mozart úr... „Mélyen tisztelt Mozart úr! Fele­ségem, Monika a jövő hónapban lesz ötvenéves. Szívből kérem Önt, hogy erre az alkalomra egy ki­csi dalocskát írjon." Az ilyes kérés a zseniális salzburgi zene­szerzőnek életében aligha jelen­tett volna gondot. Ám a levél Né­metországban, 1988 februárjá­ban kelt, amikor Mozart már közel kétszáz éve halott volt. A példa nem egyedülálló és nem is tréfa. A salzburgi főpostára váltig érkeznek az egykori udvari zeneszerzőnek, Wolfgang Amade­us Mozartnak címzett levelek. Az 1756-ban született szerzőhöz már nem jutnak el a levelek, hi­szen 1791-ben eltemették a bé­csi St. Marx temető egyik szegé­nyeknek fenntartott, névtelen sír­jában. De azért az irományok olyan intézrriényhez kerülnek, amely Mozart hagyatékának ápo­lásáttekinti feladatának: a Mozar­teum Nemzetközi Alapítványhoz. A nemzetközi alapítvány mun­katársai komoly munkájuk mellett humorérzékről is tanúbizonyságot tettek, amikor néhány éve úgy döntöttek, hogy az idézetthez ha­sonló "megrendeléseket" nem adják át az enyészetnek, hanem lerakják az alapítvány Mozart szülőházának padlásán berende­zett levéltárában. Ott már egész dossziényi gyűlt össze, s a legjobb helyen van a régi kritikák és műsorfüzetek között. A fura írások között akad képeslap, tanulmány a Mozarttal kapcsolatos állítóla­gos újabb kutatásokról és akár­hány megrendelés. A címzés többnyire csak annyi: „Mozartnak, Salzburg". A posta az ilyen leveleket egyenesen az ala­pítvány titkárságára továbbítja. Akad például egy ismertetlen tisz­telő(nő), aki Münchenből minden évben üdvözlő lapot küld „az édes Wolferľ születésnapjára - így be­cézték Mozart idején a Wolfgang keresztnevet. Igaz, a hölgy azt is mindig hozzáírja: „Nagyon fájla­lom, hogy már nem élsz". Egy má­sik arra volt kíváncsi, hogy van Wolferl családja, két fekete-erdei asszony pedig a lehető legkomo­lyabban leszögezte, hogy minden­képpen vár egy icike-picike választ személyesen a megboldogulttól. Akad azonban nem annyira szeretettől és tisztelettől csöpögő levél is. „A zenéd elfuserált, de tényleg. Egyáltalán nem izgat fel, sőt. Nagy szar, amit írtál" - tudat­ta a szerzővel egy ifjú leány, aki­nek minden bizonnyal az idegeire ment a gyakorlás. Levele amúgy a szelídebb hangvételűek közül va­ló - közölte Gabriele Ramsauer, a Mozarteum levéltárának vezetője. A levelekre általában nem vála­szolnak, csak a költemények szerzőinek gratulálnak néha. A gyűjtemény egyik legkiválóbb darabját éppen a Német Posta egy munkatársa produkálta: a „Mélyen tisztelt Mozart urat" fel-" hívta, hogy fizessen elő egy bé­lyeggyűjtőknek dolgozó szolgálta­tásra, amely a megrendelőknek évi 60 darab bélyeget küld és egy blokk-sorozatot, bizonyos Wolf­gang Amadeus Mozartot ábrázoló bélyegekkel. S ha Mozart úr gyor­san dönt, nyerhet egyet a kisorso­landó 66 darab lágy frottírkész­letből is... PAN Ne lopj dínócsontot! A dinoszauruszok csontjainak csodatévő erőt tulajdonít a thaiföl­di hagyomány. Lehet benne vala­mi, mert egyre több legenda kering az országban arról, hogyan jártak pórul mindazok, akik a nagyobb szerencse reményében loptak ilyen csontokból. „E három csontdarab 1994. de­cember 14-től volt birtokunkban. Azóta a vállalkozásom csődbe ju­tott, én tönkrementem, s a csalá­dom szenved. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy a darabokat visszaad­juk jogos tulajdonosuknek. Jirawat Sragsuk, felesége és fivére" - áll egy táblán Thaiföldön egy buddhis­ta kolostorban, ahol eddig hat di­noszaurusz maradványait találták meg és tették közszemlére. Egyre több őshüllőktől szárma­zó csontot találnak Thaiföld észak­nyugati részén, s az ország legsze­gényebbjei sorsuk jobbrafordulá­sát várnák tőlük, mivel varázsos erőt tulajdonítanak mindennek, ami ősi. De a jelek - vagy legalábbis a mesék - szerint a dolog fordítva le­het: Thaiföldön mindenki tud arról a szerzetesről, aki dínócsontot lo­pott, hogy jobban tudjon prédikál­ni, aztán megbénult vagy a csa­ládról, amely levest főzött a régi csontokból és megbetegedett. A kolostor területén folyó ásatá­sok így is sok embert vonzanak, s a látogatók általában egy kisebb fémpénzt, a mintegy négy ameri­kai centnek megfelelő értékű egy bahtost dobnak át az ásatási terü­let körüli kerítésen, mert azt remé­lik, hogy következő életükre ez sze­rencsét hoz. A kutatók eredetileg nem zavartatták magukat, s csak akkor szedték össze a pénzt, mi­kor már több gyűlt össze belőle. Egy szép napon azonban átvá­gottan találták a kerítést, s nyom­ban számba vették a „csodatévő" csontmaradványokat Azok mind megvoltak, viszont egyetlen pénz­érme sem volt a területen. így most néhány naponként összegyűjtik a pénzt, hogy átnyújt­sák a kolostor elöljárójának. AP Az oldalt írta és szerkesztette GÖRFÖLZSUZSA Az angolok hagyományosan állatkedvelők. Elég utalni arra, hogy egy valamirevaló család­nak legalább macskája, de in­kább kutyája van, a papagájok­ról, tengerimalacokról, teknocökről és aranyhalakról nem is szólva. Az évente meg­rendezett kutya- és macskakiál­lítások (jobban mondva szép­ségversenyek) hatalmas töme­get vonzanak nemcsak London­ban, de egy-egy grófsági szék­helyen is. A szupermarketekben külön gondolát foglalnak el az állateledelek; tucatnál is több márka legalább száz különböző kutya- és macskaelesége közül válogathat a gazdi. (A Whiskas és a Pedigree itt csupán kettő a sók közül - igaz, ezek a legdrá­gábbak Angliában is.) A gyártók szövetségének ada­tai szerint a britek tavaly 1,34 milliárd fontot (!) költöttek ked­venceik táplálására, 1990-hez képest a- kiadások reálértékben Macska- és kutyabaj angol módra 30 százalékkal emelkedtek. Az állatszeretet azonban árt­hat is. Erről tanúskodnak az ál­latorvosi rendelők, ahol egyre több gazdi jelentkezik túlsúlyos kedvencével. Szinte mindegyik azzal kezdi a panaszkodást, hogy az állatnak alighanem hor­monzavara van, attól hízott el. Ám az orvos a legtöbb esetben percek alatt kideríti, hogy a fö­lösleges kilóknak bizony a tulaj­donos „jó szíve" az oka. „Egyszerűen nem bírok ellen­állni, ha rám néz azokkal a nagy szemeivel" - vallotta be a Cindy nevű tacskó gazdája. Cindy 12 éves, egy ideje bizony nem bír hegynek fölfelé menni. Nem csoda, hiszen súlya öt kilóval több a normálisnál. Elhízását a gazditól kapott cukrozott zabpe­helynek „köszönheti". A Rum­midge nevű cirmos macska vesztét is az édesség okozta: a napi nassolás vége az lett, hogy egy szép napon beszorult a macskajáratba. (Ez a kijárati aj­tókra szerelt mini csapóajtó, amelyen át a macska a nagy aj­tó nyitása nélkül közlekedhet ki és be, amikor kedve tartja.) Most Rummidge és Cindy egya­ránt egy állatklinikán lakik, ahol szigorú diétára fogták őket. Csak a kitűzött alacsonyabb súly elérésekor térhetnek haza. Más esetekben jogi következ­ménye is lehet a túltáplálásnak. Az egyik leicesteri állatklinikára tavaly került be egy macska 9,5 kg súllyal, ami csaknem a duplá­ja a normálisnak. A hatóság „pótgazdát" jelölt ki a szeren­csétlen állat számára, előző tu­lajdonosait pedig följelentette az állatkínzás ellen küzdő ligá­nál, arra hivatkozva, hogy azok halálra akarták etetni a macs­kát. Az állat időközben 6,2 kiló­ra lefogyott, s már csak 20 de­kát kell leadnia ahhoz, hogy új gazdája hazavihesse. Szakemberek szerint az alap­vető gondot az jelenti, hogy a macska- és kutyatulajdonosok nincsenek tisztában állataik na­pi táplálékigényével. Egy kister­metű terrier például 500 kalóri­ával bőven beéri, ami öt darab nagy keksznek felel meg. Egy labradori napi szükséglete 1500 kalória, míg egy átlagos termetű macskáé 280 kalória. Ezt a macska 8-10 apró egérrel képes fedezni. „Ha egy kutya esdekelve kér a gazdája tortájából vagy más édességből, azt nem azért teszi, mert szereti a nyalánkságot, ha­nem azért, mert olyan szeretne lenni, mint a gazdi. Egyszerűen szeretetre vágyik, s a finom falat helyett boldogan beéri egy simo­gatással vagy fülvakarással is" - állítja egy diétás klinika ve­zetője. A Chertsey-ben található Állat­viselkedés Kutató Központ ille­tékese viszont az eleséggyártó­kat is hibáztatja a sok elhízott háziállat miatt. Samantha Lind­ley szerint a rivális cégek egy­mást igyekeznek felülmúlni mennél ínycsiklandóbb falatok gyártásában. Ha az eledel jóízű, akkor a macskák, kutyák jóval többet esznek meg belőle egy­szerre az éhségüket csillapító mennyiségnél. így az egységcso­mag (akár száraztáp, akár kon­zerv) hamarabb elfogy, a gazdi előbb vesz új adagot a boltban, növekszik a forgalom, a gyártók pedig elégedetten dőlhetnek hátra és söpörhetik be az emel­kedő profitom. Nekik alighanem nincs se kutyájuk, se macská­juk. PANORÁMA 1996. augusztus 17. ÉRDEKESSÉG Sztárok a rács mögött verte a rendőröket, így az állam elleni lázadással is megvádol­ták, s összesen 40 évnyi börtön­büntetésre ítélték! Ebből azon­ban csak 6 évet ült le, ezután feltételesen szabadlábra helyez­ték. Mickey Rourke, mielőtt szí­nész lett volna, boxolóként pró­bált karriert csinálni. Azonban mindmáig az a gond vele, hogy a ringen kívül is imád verekedni. Nemcsak a haverjaival pofosz­kodik, hanem a bárokban is, és akkor sem hagyja abba, ha már a rendőrök is színen vannak. 1994-ben azért került rács mö­gé, mert kegyetlenül megverte feleségét, a színésznő Carre Otist. Súlyos testi sértés miatt találták vétkesnek, s csak 20 ezer dolláros óvadék kifizetése után szabadult. Neje végül is megbocsátott neki, visszatérhe­tett a családi fészekbe, miután megígérte: az már ezentúl bé­kés lesz. Al Pacino szintén „sáros". Még kölyök volt, amikor börtön­be dugták hasonlóan éretlen ba­rátai társaságában, üzletek fosz­togatása miatt. Ráadásul a letar­tóztatáskor még fegyvert is talál­tak nála, amelyre természetesen nem volt engedélye. Sőt rábizo­nyították, hogy ezzel a fegyverrel a járókelőket fenyegette az ut­cán. A büntetés mértékét azon­ban nem sikerült kideríteni. James Brown, a soul atyja több bűncselekményt is elköve­tett. Addig kínozta és verte a fe­lelségét, míg az asszony felje­lentette őt. Ugyanakkor kábító­szerek birtoklásáért is vád alá vették. A kihallgatás során meg­Jane Fonda, a Fonda-klán leg­rebellisebb tagja 1970-ben Cle­velandben került horogra a re­pülőtéri vámvizsgálat során. A vámosok 120 tabletta váliumot találták nála, s azt hitték, kábító­szerről van szó. Jane úgy feldü­hödött, hogy a vámosokat egy­szerűen összerugdosta. Letar­tóztatták, s 5000 dollár bünte­tést kellett fizetnie - nem kábí­tószer birtoklásáért, hanem hi­vatalos személy elleni támadás miatt. Keanu Reeves, a hollywoodi új gene­ráció nagy sztárja, a lányok bálványa olyan részegen vezette kocsiját Los An­gelesben, hogy a letartóztatáskor még a nevét sem tudta megmondani. Há­rom napig józanodott a hűvösön... Végül egy egészen friss botrány: Hugh Grant angol színészt azért tar­tóztatta le a rendőrség, mert gépko­csijában a színesbőrű Divine Marie Brown prostituálttal az orális szex­nek hódolt - mégpedig világos nap­pal, a nyílt utcán. Közbotrányokozá­sért mindketten rács mögé kerül­tek. A prosti azóta már szépen meg­tollasodott a váratlan hírnévnek kö­szönhetően, Hugh kapcsolata vi­szont megromlott jegyesével, Eliza­beth Hurley színésznővel, aki kez­detben még hajlott a megbocsátás­ra. Lehet, hogy tudomására jutott: nem ez volt Hugh első összeütközé­se a törvénnyel. 1985-ben és 1986­ban már elítélték ittas vezetésért. 13881 3 C LEVELANO 32 s> s vas

Next

/
Thumbnails
Contents