Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-06-10 / 159. szám, szerda

Qűtszó RÉGIÓ 1996. július 10. AZ EV PEDAGÓGUSA - MÁSODSZOR A diák is osztályozza a tanárt A Kassal Magyar Tannyelvű Gimnázium tanévzáró ünnepségein - a múlt év óta - nemcsak a legjobb diákok részesülnek nyilvános dicséretben, hanem akkor hirdetik kl Az év pedagógusa ankét eredményét Is. Úgy látszik, tavaly nem véletlenül kapta ezt a címet • Milyen érzéssel vette át a díjat? - Örültem tavaly is, és most is örülök az elismerésnek. Úgy érzem, a diákoknak tetszik a munkám. Remélem, ők később is jó érzéssel gondolnak majd vissza az óráimra, később is elégedettek lesznek azzal, amit tőlem tanultak. • Néhány évvel ezelőtt, amikor ebben az iskolában még nem a katedrán volt a helye, hanem a padban, gyakran gondolt arra, hogy „ha majd én leszek a katedrán, akkor így és • így fogok tanítani"? - Őszintén megvallom, egy jó ideig orvos akartam lenni. Csak a „célegyenesben", tehát az érettségi vizsga előtt változtattam addigi elhatározásomon, s döntöttem a tanári pálya mellett. Mi tagadás, talán az orvosi szakma is azért kezdett érdekelni, mert szeretek az embertársaim segítségére.lenni. Végül is ilyen szempontból rokon szakmában kötöttem ki, tudniillik tanárként is segítem a fiatalokat, igyekszem őket minél jobban megtanítani a tananyagban előírt ismeretekre. • Diákkorában voltak tanár példaképei? - Ha azt veszem, hogy a gimnázium elvégzése után a természettudományi egyetem matematika-biológia szakára jelentkeztem, illetve ezt a szakot tanultam tovább, akkor nyilvánvaló, hogy ehhez az elhatározásomhoz valahol, valamilyen mértékben hozzájárultak Kopčík és Kohuth tanárnők matematikaórái, illetve az ő oktatói-emberi hozzáállásuk. A biológia szak mellett való döntésemben pedig nyilván befolyásoltak Reiter tanár úr órái, magyarázatai. • Ön a tantestület fiatalabb tagjai közé tartozik. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a diákok önre voksoltak, illetve hogy a fiatalok körében népszerű? - Az egyetem elvégzése után egy évig a közgazdasági középiskolában tanítottam. Itt már ez volt az ötödik tanévem. Hogy mivel vívtam ki a diákok rokonszenvét? Azt talán tőlük kellene megkérdezni. Nem hiszem, hogy olyan tanár volnék, akinek az óráján azt csinálnak a diákok, amit Sztankó Ildikó matematika-biológia szakos tanárnő, hiszen az Idén Is ő lett a győztes. A Hunfalvy Alapítvány indítványozta és szervezi ennek a díjnak az odaítélését. Az ankét érdekessége, hogy csakis a diákok szavaznak, ők döntik el, ki az év tanára. akarnak. Sőt úgy gondolom, igyekszem szigorú lenni. És persze minél objektívebb, a tananyag magyarázatában pedig minél érthetőbb, követhetőbb. • Hat évvel az érettségi után tanárként jött vissza az alma materba. Nem volt furcsa a katedrára állni ott, ahol évekig diákoskodott? - Örömmel tértem vissza, mert diákkoromban jól éreztem itt magam. Most is jó itt, ebben a nagy családban. Csak az volt egy ideig furcsa, hogy az egykori tanáraim kollégája lettem. Szerencsére a tantestület zökkenőmentesen befogadott, s hamar akklimatizálódtam. • Ön magyar iskolából került a szlovák nyelvű egyetemre. Okozott ez a tanulásban valamilyen gondot? - Nem. Egy ideig szokatlan volt a más nyelvi környezet, de rövidesen azzal is megbarátkoztam. Segített ebben a rendszeres tanulás, a szakirodalom tanulmányozása. • A mai diákok között mennyien vannak, akik megállhatják helyüket a főiskolán is? Sztankóné Haverla Ildikó - Az érettségizőknek több mint a nyolcvan százaléka szeretne továbbtanulni. Szerintem jó alapokra építhetnek. Hogy csak egy példát említsek: a biológiai laboratóriumunkban egy olyan kamerarendszerrel dolgozunk, amelyet sok iskola irigyelhet. Azaz kísérletek közben a mikroszkópból kivetítem a képet egy nagy képernyőre, s ezáltal jól követhető mindenki számára az ott lejátszódó folyamat. Hasonlóan jól felszerelt a fizikai és kémiai laboratóriumunk is. • Mostani céljai? - Az, hogy a diákokat minél jobban felkészítsem a továbbtanulásra, az életre. Meg arra, hogy szeressék a természetet. GAZDAG JÓZSI Pozsony történelmi központjában a Bástya utca főleg a nyári turistaszezonban a kamerával, fényképezőgéppel felszerelt külföldiek egyik kedvenc utcája. Innen ugyanis romantikus hangulatú felvételeket lehet készíteni a Mihály kapu tornyáról. Ján Malý felvétele S Emlékműavatás Kőkeszin A múlt vasárnap délelőtt az első és második világháborúban elesett áldozatok emlékére celebrált szentmisével kezdődött Kőkeszin a helyi önkormányzat, a Csemadok alapszervezete és a Palóc Társaság szervezésében megtartott ünnepség, melynek középpontjában a magyar honalapítási emlékmű felavatása állt. Nemcsak a helyi lakosok, hanem a szomszédos településekről is sokan eljöttek a rendezvényre, amelyen megjelent Bárdos Gyula, az MKDM parlamenti képviselője, Erdős László ezredes a Magyarok Világszövetségének képviseletében és Balla László, Nógrád megye főgyógyszerésze, a Rákóczi Szövetség szécsényi városi szervezetének alelnöke is. A templomkertben felállított kopjafát Gyurkovics Tibor, a község polgármestere leplezte le, felszentelését pedig Párák László helybéli plébános végezte el. Bárdos Gyula köszöntőjében hangsúlyozta: „Emlékeznijöttünk ide, hogy mindig tudjuk, honnan jöttünk, hová tartozunk, hol vannak gyökereink, és ezekből a gyökerekből táplálkozva úgy tudjunk élni, hogylegyen jövőnk." Délután a kultúrházban folytatódott az ünnepség. A losonci Kármán József Színkör az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékot adta elő. (zsár) Templom épül Tajtin Körülbelül ötszáz hívő jelenlétében Eduard Kojnok rozsnyói püspök Tajtin (Rimaszombati járás) a múlt szombaton szentelte meg az épülő katolikus templom alapkövét és alapterületét. Pál Ferdinánd polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: régi vágyuk a falu polgárainak, hogy legyen végre saját templomuk. „Szüleink, nagyszüleink nem azért nem építettek templomot, mert nem akartak, hanem azért nem, mert mindig közbeszólt a történelem" mondta egyebek között. Tajtin négy évvel ezelőtt határozták el, hogy megépítik a templomot. A munkálatok szervezését a helyi önkormányzat és az egyházi tanács vállalta magára. Ha elkészül, mindenszentek tiszteletére kerül felszentelésre. Az alapkőszentelésen és a szabadtéri istentiszteleten részt vett Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. Szabó Iván, a magyar parlament képviselője, eljöttek a hazai pártok járási képviselői, lelkipásztorok, kántorok és a környező falvak polgárai. Déli szomszédainktól azonban kevesen érkeztek, mivel a határsorompók szombaton nem nyíltak fel Cered és Tajti között. (-kas) LOSONC Apátfalva válni akar!? A közigazgatásilag Losonchoz tartozó Apátfalván az elmúlt hetekben felerősödtek az önállósulási törekvések. Petíclós bizottság alakult, amely szervezi az elszakadást, és önálló önkormányzat megalakítását javasolja. Ennek érdekében aláírásokat gyűjtött: az íveket 528 apátfalvl lakos írta alá, tehát a városrész választópolgárainak 38 százaléka. Nemrégiben nagygyűlést tartottak, amelyen részt vett Jozef Murgaš, a város polgármestere és Losonc képviselő-testületének tagjai is. Számos vád érte a város vezetését, amiért úgymond Apátfalva nem kapja meg azt a törődést, anyagi ráfordítást, amit Losonc igen. Sokan kíváncsiak voltak arra is, ki vagy kik állnak a petíciós bizottság elnevezés mögött, ugyanis az említett bizottság felhívásait eddig senki nem írta alá. A nagygyűlésen parázs volt a hangulat. Kíváncsiak voltunk, valóban ennyire foglalkoztatja-e a városrész lakosságát az önállósulás kérdése, vagy csak néhány felszólalás korbácsolta fel a kedélyeket. Apátfalván megszólítottunk egy idős férfit, aki a kérdés után csak legyintett: Szerintem arról van szó, hogy valaki parcellákat akar vásárolni itt, Apátfalván, és a várostól drágán kapná meg. Zsebre megy itt a játék, nem pedig azért, hogy nekünk jobb legyen. A nagygyűlésen a Takács utcaiak voltak a leghangosabbak. Az enyhén lejtős, kátyús úton lehetetlenség száguldani a gépkocsival: a hármas sebesség is gyorsnak bizonyult. Ilyen tempóban könnyű volt szemrevételezni a lakóházakat: a roskadozó tetőket, az ablak nélküli szobákat, az ajtó előtt napozó lakókat... Az utca végén néhány házat romák laknak: nincs vízvezetékük, az asszonyok épp egy csap alatt mostak az udvaron. Ezt sérelmezik a lakók: - Nem merünk a járdán közlekedni, mert a tetőről hull a cserép. Panaszkodni sem tudunk, mert a lakásfelügyelőség rendelkezése szerint minden panaszosnak élőbb 100 koronát kell befizetnie, azután mondhatja el szíve óhaját. Ha bebizonyosodik az igaza, akkor visszakapja a pénzét, ha nem, akkor elúszik a százas - tájékoztatott egy hölgy a Takács utcában. Továbbá elmondta, hogy ők nem kívánnak elszakadni, csupán a helyzeten akarnak változtatni. Számukra mindegy, ki csinál a városrészben rendet, de legyen rend, és valaki javíttassa ki a lakásokat, mert így életveszélyesek. - Tudja, mi, tősgyökeres apátfalviak nosztalgiából kérjük vissza az önállóságunkat - csatlakozott a beszélgetéshez egy nyugdíjas hölgy. - Valamikor a jegyző mindenkit ismert a településen, ha bementünk hozzá panaszkodni, mindjárt orvosolta a bajunkat. Ismert mindenkit, kedvesen beszélt velünk, nem úgy, mint Losoncon a hivatalban. Hogy valaki a saját zsebét akarja tömni? Tegye azt, megérdemli, ha itt rendet csinál, és visszaadja régi énjét a településnek. (farkas) Rozsnyó o Kassa § Tőketerebes / Losonc r J Nagykürtös Pozsony Galánta ° Lév

a ^J R.szombat < T Perbenyik v > . o ^V o E.ujvar ^^^ TaJtl D.szeraáheJ^^^^^^*^- Párkány Komárom - Csúz PERBENYIK Pénz és munka nélkül maradtak Csaknem három és fél év telt el azóta, amióta Perbenyik egykori lenfeldolgozó telepén legördült az első deszka az itt létesített fafeldolgozó kisüzem vágóasztaláról. Ment is minden a legnagyobb rendben, mígnem az üzem tulajdonosát idővel más érdekeltségek is lekötötték, ezért azt 1994 végén áruba bocsátotta. Jelentkezett is három magyarországi vállalkozó, akik a 47 dolgozóval együtt átvették az üzemet, amelyet 1995 elején BFA Kft. néven bejegyeztettek. Az új tulajdonosok jó keresetet ígértek a dolgozóknak. Később azonban kiderült, hogy ez csak ígéret maradt, mert még a munkabért sem kapták meg rendesen. Olykor odadobtak nekik néhány száz koronát azzal, hogy majd később rendezik a dolgot, így ment ez hónapról hónapra. Ha valaki megpróbált szólni, lázítónak nyilvánították, elbocsátással fenyegették meg. Ám mindezek ellenére senki sem hagyta ott az üzemet, mert valamennyien reménykedtek. A tulajdonosok nagy megrendelésekre hivatkozva az elmaradt bérek mielőbbi rendezésével, sőt jutalompénzzel ámították a dolgozókat. Ők pedig meg akarták kapni a nekik járó pénzt, tehát maradtak. Elmaradtak a beígért megrendelések. Ezzel szemben egyre kevesebb farönk érkezett a telepre, és a fűrészek is gyakrabban pihentek. Szabad idejükben néhányan a szomszédos rakodólapkészítő üzembe jártak el dolgozni, hogy némi pénzhez jussanak. Lassan elérkezett a november, a bérek még mindig nem rendeződtek, sőt októberre már egy fillért sem kaptak. Ezzel betelt a pohár. A dolgozók kijelentették: amíg nem kapják meg a bérüket, nem veszik fel a munkát. Megismétlődtek a már ismert ígérgetések, de ezúttal ez már nem használt. Erre a BorsodAbaúj-Zemplén megyei vállalkozók egyszerűen „leléptek", az üzem dolgozói pedig itt maradtak munka és pénz nélkül. A vállalkozók azóta sem jelentkeztek. (kat) csuz A falu alapítására emlékeztek A múlt héten szerdán kezdődött, és tegnap délután ért véget Csúzon az az ünnepségsorozat, amelyet a falu alapításának 760. évfordulója tiszteletére szervezett a község önkormányzata. Az Érsekújvártól huszonhét kilométerre fekvő települést 1236ban említették Chus néven először. A korabeli iratok szerint 1414-ben a falu földesura Csúzy Mihály. 1948-ban a község nevét Dubníkra változtatták. A falu alapításának 760. évfordulójáról való megemlékezés szerdán Antal Imre műsorával kezdődött. Pénteken a falu központjában lévő művelődési központban felléptek a helyi óvoda és alapiskola növendékei. Másnap a környék futballcsapatai mérték össze erejüket a helyi sportpályán, este pedig a község főterén utcabált rendeztek. Vasárnap délelőtt ökumenikus istentisztelet volt a csúzi római katolikus templomban, délután pedig a falu központjában divatbemutatóval egybekötött szórakoztató műsorral ért véget a rendezvénysorozat. A felsoroltakból is kitűnik, hogy a szervezők az ünnepélyes megemlékezést változatos rendezvényekkel igyekeztek tarkítani. Mint mondták, ennek az volt a célja, hogy valamennyi korosztály képviselői aktívan bekapcsolódjanak az ünnepségsorozatba, illetve azok, akik szórakozni jöttek, találjanak maguknak kedvükre való műsort. (kamoncza) SZDSZ-KULDOTTSEG KASSAN A liberalizmus szellemében A Szabad Demokraták Szövetségének népes Pest megyei küldöttsége - megyei és helyi képviselők, polgármesterek, pedagógusok, kézművesek - Matyi László országgyűlési képviselő vezetésével a múlt hét végén Kassán járt. A vendégek eszmecserét folytattak a Magyar Polgári Párt városi szervezetének elnökségi tagjaival. Megbeszélésükön jelen volt Angyal Béla, az MPP országos alelnöke. A Hutník Szállóban Rudolf Schuster kassai főpolgármester is fogadta a küldöttséget. - A Magyar Polgári Párttal együttműködve igyekszünk a liberalizmus szellemében bővíteni szlovákiai kapcsolatainkat. Úgy érezzük, van mit tanulnunk egymástól, van mit egymással megbeszélnünk magyar-magyar, illetve magyar-szlovák vonalon egyaránt. Kassai vendéglátóinktól átfogó képet kaptunk például arról, hogyan igyekszik megoldani a helyi önkormányzat a történelmi városrész tatarozását, a műemlékek karbantartását, valamint az új városrészek infrastruktúrájának fejlesztését. Szóba került egyebek között a nálunk már dolgozó, de Kassán még nem létező szervezetnek, a kézművesek kamarájának a szerepe. Ugyanakkor felvetettük azt is, hogy szövetségünk szívesen üdültetne Magyarországon szlovák gyermekeket, s ennek a megszervezéséhez kérjük a szlovákok felé is kellően nyitott MPP segítségét - nyilatkozta lapunknak Tóth István, az SZDSZ Pest megyei szervezője. (gazdag)