Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-25 / 172. szám, csütörtök

RIPORT 1996. július 25. UJ TIPUSU IRÁNYÍTÁSI RENDSZER A BARTI SZÖVETKEZETBEN Kifelé a gödörből A kilencvenes évek elején egyre-másra alakultak az új szövetkezetek, mondhatni osztódással, szaporodtak. így Jött létre 1993 Júniusában a Bartl Mezőgazdasági Termelő-Kereskedelmi Szövetkezet, amely addig a szőgyénl szövetkezet részét ké­pezte. Többmilliós adósságot örökölt, így kezdetben csak egy célja volt az újdonsült vezetésnek: talpon maradni, bármilyen áron. Sárai Zoltán személyében fiatal, am­biciózus elnök került a szövetkezet élére, aki szigorú takarékossági intézkedéseket vezetett be. Takarékoskodtak a béreken, a trágyázáson, visszafogtak mindennemű fejlesztést, valóban csak a legszüksége­sebb munkálatokat végezték el. A lopáso­kat, amelyek igen elharapóztak a szétvá­lás előtt, sorozatos elbocsájtásokkal tel­jesen visszaszorították. Az egyes ágaza­tok élén Is történtek személycserék. Ezek­nek az - tegyük hozzá, hogy nem túl nép­szerű, de feltétlenül szükséges - Intézke­déseknek köszönhetően 1993-hoz képest, amikor hatmillió korona veszteséggel zár­tak, 1995-ben már 380 ezer koronás nye­reséget könyvelhettek el. A vezetőség azonban tisztában volt azzal, hogy az említett Intézkedések valóban csak átmenetileg Jelenthetnek megol­dást. Amennyiben hossszú távon biztos megélhetést akarnak biztosítani az ott dolgozóknak, növelni akarják a tulajdono­sok által rájuk bízott vagyont és Jó hírne­vet kívánnak szerezni a szövetkezetnek, akkor lépniük kell. ÚJ SZ Ó M Sárai Zoltán: - Amit eddig öt ember nem tudott elvégezni, azt ma már hárman csinálják... (Somogyi Tibor felvétele) Nagymértékű pazarlás - A nyolcvankilenc előtti szövetkezeti forma, amely a belüzemj direktív irányításra épült, a megváltozott körülmé­nyek között életképtelenné vált - mondja az elnök, majd így folytatta: - Közvetlenül a rendszervál­tás után a Čarnogurský-kor­mány célzatosan gyengítette a szövetkezetek pozícióját és a kisüzemi termelést helyezte előtérbe. Véleményem szerint azonban hosszú távon a nagy­üzemeké a jövő, de természe­tesen nem a régi típusú szövet­kezetekre gondolok. A kisüze­mi forma előnyei a termelőesz­közökhöz fűződő jobb viszony, a takarékosság, a piac változá­saihoz való rugalmasabb alkal­mazkodóképesség. Nem vélet­len azonban, hogy a gazdálko­dók Nyugaton is egyre több ér­dekképviseleti szervezetet alakítanak és kihasználják a koncentráció nyújtotta előnyö­ket. A szocialista típusú szövet­kezetek legnagyobb negatívu­ma abban rejlett, hogy ala­csony hatásfokon működtek, kicsi volt az egyes dolgozók fe­lelőssége, a minőség nem volt meghatározó. Senki nem törődött a kerelet-kínálat ala­kulásával, az árak a mosta­niakhoz képest alacsonyak vol­tak, így nagymértékű pazarlás folyt." Belüzemi vállalkozói egységek Keresték tehát azt szervezé­si és irányítási rendszert, amely magában foglalja a kis­üzemi és nagyüzemi termelés előnyeit. Sárai Zoltán több olyan szövetkezetet végigjárt, ahol új módszerekkel próbál­koztak, míg végül ráakadt a po­zsonyi székhelyű MANACO cég­re. Ez a számítógépes progra­mok készítésére szakosodott társaság saját tapasztalatai alapján és az elnök elképzelé­seit figyelembe véve kidolgozta a bartiak számára az új irányí­tási rendszer tervezetét, amely belüzemi vállalkozói egységek létrehozásán alapszik. Lénye­ge a felelősség decentralizá­ciója, egészen a konkrét dolgo­zókig. Minden dolgozó külön vállalkozói egységet alkot, akiknek ugyanolyan lehetősé­geik vannak, mint más vállal­kozóknak. Beleértve a motivá­ciót és az anyagi elismerést. Ennek ellenére a szövetkezet nem osztódik fel egymástól független magánvállalkozók között, a szövetkezeti vagyon megmarad szövetkezeti formá­ban a nagyüzemi termelés min­den előnyével együtt. A dolgo­zóknak nem kell kiváltaniuk a vállalkozási engedélyt, tovább­ra is munkaviszonyban vannak a szövetkezettel, a vállalkozási szerződések ugyanis a munka­szerződés részét képezik. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy a szövetkezet ve­zetősége menedzserszerző­dést köt az elnökkel, ő ugyan­csak menedzserszerződést a csoportvezetőkkel, végül a munkások vállalkozási szerződést írnak alá a csoport­vezetőkkel. Ez szabályozza minden egyes vállalkozói egy­ség jogait és kötelességeit. Belüzemi bank működik, ame­lyen keresztül figyelemmel kí­sérik a pénz mozgását, tudják, hogy kinek mekkora a költsége 0s a bevétele. Ezen a bankon keresztül töltik fel a vállalkozói egységek az egyes alapokat: a központi támogatási alapot, a fejlesztési alapot, az osztaléka­lapot - ebből törlesztik majd a tulajdonosok évi járandóságát - és hozzájárulásukat a terme­lési részlegek és a központ re­zsijéhez. Ezen kívül természe­tesen teljesíteniük kell az ál­lammi költsévetéssel szembe­ni kötelezettségeiket. Ahhoz, hogy világosabban lássuk, mi is a rendszer lénye­ge, vegyünk egy konkrét pél­dát. A traktorista, aki nem bérli a traktort, csupán rábízott va­gyonként kezeli, teljes mérték­ben felel a gépért, annak üze­meltetéséért. A szövetkezet biztosítja az üzemanyagot, az alkatrészeket, de ezek a trak­torista költségeit növelik, csak­úgy, mint a munkagépére vo­natkozó leírások. Ugyanakkor az elvégzett munkát, például a szántást, kiszámlázza a szö­vetkezetnek. Ha valami meghi­básodik a gépén, elviszi a műhelybe, ahol a szerelő nem a szövetkezetnek, hanem a traktoristának nyújtja be a számlát. A traktorista érdeke, hogy gépe minél előbb üzem­képes legyen, ezért gyorsabb munkára ösztönzi a szerelőt. Az is elképzelhető, hogy nem a szövetkezetben dolgozó sze­relővel javíttatja meg gépét, hanem egy kívülálló sze­méllyel, amennyiben az olcsób­ban elvégzi a kért munkát. A szerelőnek tehát alkakamaz­kodnia kell a piaci viszonyok­hoz. Viszont a traktorista sem kérhet csillagászati összeget a szántásért, mert az agronómus is hívhat mást erre munkára. A hónap végén aztán a benyúj­tott számlákból kiderül, hogy az adott időszakban ki mennyit teljesített, nyereséget, netán veszteséget ért-e el. Egy év - 10 százalékos költségcsökkentés - Januártól fokozatosan té­rünk át erre a rendszerre és már most elmondhatom, hogy pozitív változások észlelhetők az üzemanyag-, az alaktrész-, az energia-felhasználás terén - sommáz az elnök. - Azt a munkát, amit eddig öt ember nem tudott elvégezni, most hárman csinálják. Magukból is nagyobb tejesítményt hoznak ki a munkások, de másoknál sem nézik el a lazítást. Az el­múlt fél évben még hagyomá­nyos módon jutalmaztuk a dol­gozókat, de júliustól áttérünk a tényleges teljesítmény alapján történő fizetésre. Egyesek számláján a fél év alatt 80-100 ezer korona is összegyűlt, má­sok viszont mínuszban van­nak. Nehezen hiszik el a mun­kások, hogy ezt a pénzt való­ban meg fogják kapni. Ter­mésztesen nem egyszerre, meghatározunk egy maximális összeget, ami havonta felve­hető. Tartalékolni kell ugyanis télre, amikor nem lesz munka és semmit nem keresnek pél­dául a növénytermesztésben dolgozók. A nyáron kitermelt pénzből azonban ekkor is szép össze­geket vihetnek majd haza. Azoktól pedig, akik huzamo­sabb ideig veszteségesek, el fogunk búcsúzni. Előzetes becsléseink szerint az idén 10 százalékkal csökkenthetjük a kiadásainkat, és az elkövet­kező években további százalé­kok faraghatók le ennek a programnak a segítségével. Három-négy éven belül törlesz­teni szeretnénk hiteleinket és aztán nagyobb beruházásokba kezdhetünk. Ez a program se­gít megvalósítani elképzelé­seinket, a többi rajtunk múlik. V. KRASZNICA MELITTA Baráth Tibort, a STABAC építkezési vállalat résztulajdonosát kérdeztük az általuk kínált nyári munkalehetősé­gekről: - Minden évben szoktunk fel­venni július-augusztusra fiatal munka­erőt. Idén könnyebb volt találni diáko­kat, túljelentkezés volt. Van akaraterő bennük. Az idén 6 diákot alkalmazunk a két hónapra. Ha jól fognak dolgozni, akkor megkapják a 20-25 koronát egy órára, ez függ a munka minőségétől. Bizonyos kockázatot vállal mindenki, aki idénymunkásokat vesz fel, mert nem ismerjük ezeket a gyerekeket, munkabaleset előfordulhat. De itt fel­ügyelet alatt vannak, sőt az egyik fiú­nak az édesapja is itt dolgozik. Fülöp Gábor (16) egyike az építkezé­sen dolgozóknak, itt főleg azokat a munkákat végzik, amelyek különben fölöslegesen lassítanák a kőművesek munkáját: - A gadóci mezőgazdasági szakközépiskolában tanulok. Pénzke­reseti forrást kerestem. Más le­hetőségről nem hallottam, ezért ide jöttem dolgozni. Azt még nem tudom, hogy mennyit fizetnek, de valószínűleg ruhára meg szórakozásra költöm majd a megkeresett pénzt. Szabó István (19): - Sajnos, a főisko­la minden pénzt elvisz, de amit most keresek, azt elbulizom. Nehéz munkát találni a szünidőre, én is csak a sógo rom révén kerültem ide. Ez nagyon megfelel. Csószlai Tamás (17) a hajógyár egyik melléképületének átépítésében segít­kezik. Ő is és iskolatársa is az édesany­juk révén kaptak munkát a két hónap­ra: - Ógyallára járok az építészeti szak­középiskolába. Szeretném mindkét hó­napot ledolgozni. Tetszik a munka, jól is fizetnek, bár fogalmam sincs, hogy mire fogom a pénzt költeni. Simon János (17): - Én is az ógyallai iskolában tanulok. Szeretném mind a két hónapot ledolgozni. A pénz egy ré­szét - amit kapok - a szallagavatóra költöm majd, a többit meg szórakozás­ra. Örülök, hogy kaptam munkát. Körutunk során úgy tapasztaltuk, hogy a fenti mondatot egyre kevesebb diák mondhatja el az idei nyáron, ho­lott szinte mindannyiuknak nagyon jól jönne egy kis pénzkereset. KAPRINAY ZOLTÁN Deákin a termálfürdő minden évben alkalmaz diákokat a nyári szezonra. La­ki Ferencet, a fürdő alkalmazottját kér­deztük arról, hogy idén milyen le­hetőségeket kínálnak a diákok számá­ra: - Az időjárástól függően alkalma­zunk diákokat, mindig csak annyit, amennyire éppen szükségünk van. Át­lagban 3-4 diákot foglalkoztatunk, de jó időben akár 12 embernek is tudunk munkát adni. Átlagban 16-17 koronát fizetünk egy órára. Jelentkezőkből nincs hiány, bár sokszor megijednek a munkától. révén Fülöp Nóra (19) iskolai gyakorlatát tölti a deáki fürdőn, utalványokat állít ki, fogadja a vendégek panaszait. - A kézsmárki vendéglátóipari isko­lában tanulok. Valószínűleg mind a két hónapot ledolgozom, nagyon tetszik a munka és a fizetéssel is meg vagyok elégedve. A munkabeosztás is megfe­lel. Három napot egyedül dolgozom, a negyediket meg együtt a ba­rátnőmmel, aztán megint három napot egyedül és így tovább. Boros Róbert (20) a kempingbe au­tóval látogatókat ellenőrzi. - Édes­anyám itt dolgozik, így jutottam ehhez a munkalehetőséghez. Már tavaly nyá­ron is itt dolgoztam. A júliust ledolgo­zom, aztán az augusztust bulizással töltöm. Nincsenek nagy terveim a pénzzel, éppen csak az augusztusi bu­likra szedem össze a szükségeset. Galántához képest Komáromban jobbak a munkalehetőségek a fiatalok számára. Bár ez nem az önkormányzat­tól függ, hiszen Komárom városa sem alkalmaz diákokat, ők is a munkaügyi hivatalban jegyzett munkanélkülieket foglalkoztatják. Skosznár Angéla (16) a városközpont­ban található egyik fotóüzlet pultja mö­gött dolgozik, fogadja a vásárlókat. - Érsekújvárban tanulok az egész­ségügyi szakközépiskolában. Mivel a nagybátyám is itt dolgozik, az ő segít­ségével dolgozhatom én is itt. 3000 ko­ronán felül fizetnek, iskolai felszerelés­re és ruhákra költöm azt a pénzt, amit majd keresek. Különben gond az elhe­lyezkedés, sajnos kevés a munkale­hetőség, az öcsém például nagyon ne­hezen tudott munkát találni. (Somogyi Tibor felvétele) DIÁKO K NYÁRI MUNKALEHETŐSÉGE Ottjártunkkor - a nem túl kedvező időjárási viszonyok miatt - a fürdőben csak 3 diák dolgozott. Szarka Krisztián (23) ügyel a fegyelemre és arra, hogy ne történjen semmi baj a medencék környékén, vagyis jelenleg úszómester: - Nyitrára járok főiskolára, mezőgaz­dásznak tanulok. Már harmadik éve dolgozom itt nyaranta úszómester­ként. •A júliust végigdolgozom, aztán szabadságolok egy hónapot, utazom, nyaralok. Erre elég az a 3000-3500 korona, amit keresek, persze, ezért na­pi 12 órát kell dolgoznom. Vigyázok ar­ra, högy ne történjen semmi baj, regge- Horváth Andrea: „Nehéz találni két hónapra munkát, nekem szerencsére sikerült..." Csak ismerősök „Idén már nincs mód arra, hogy diákokat foglalkoztassunk. Régebben szoktunk alkalmazni a szünet Idejére diákokat, most már nem enged­hetjük meg magunknak" - mesélte az egyik galántai magánvállalkozó, és bizony elég gyakran hallhatunk Ilyesféle megállapításokat. Régeb­ben örültek az „erősítésnek", annak, hogy a diákok két hónapi munká­val viszonylag kevés pénzért aránylag Jó teljesítményt nyújtottak és mindenki jól Járt. Javában tart a szünidő, de vajon Idén mennyi diák ka­pott munkát? Van-e szükség egyáltalán Idénymunkásokra? És ha igen, akkor megfizetik-e őket eléggé? Idén valóban Ilyen reménytelen lenne a helyzet? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ... Horváth Andrea (17) Galánta egyik forgalmas utcáján jégkrémeket árul egy napernyő alatt: - Nehéz találni két hónapra munkát, nekem szerencsére ismeretség révén sikerült, jégkrémeket árulok. Az majd a hónap végén derül ki, mennyit fizetnek. Hogy mire költöm a pénzt, azt még nem tudom. lente meg esténként kitisztítom a me­dencét. Ha meg esik az eső, vagy rossz idő van, akkor felveszem az esőkabá­tom és kiülök a padra, ilyenkor is mu­száj a medence mellett lennem.

Next

/
Thumbnails
Contents