Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-25 / 172. szám, csütörtök

8 1 ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1996. július 25. Tisztelt szerkesztőség! Rendezvények szervezésében sikeres tanévet zártak az Érsekújvári járás óvónői. A májusban rendezett táncos délutánokat, június első hetében óvodai bábcsoportok járási bemutatkozasa követte, nem kis sikerrel. Harminckét óvodai csoport mutatkozott be a járás három körzetében. A magyar óvodák bábcsoportjai Érsekújvárban és Párkányban szerepeltek. A gyerekek számára ismert, hozzájuk közel álló bábjeleneteket játszottak, ötletes és érdekes bábokkal. Mindenki számára a legötletesebbek a tökbábok voltak, melyeket a párkányi magyar óvónők készítettek. • A bábozás járási szintű bábkiállítással zárult, melyet az Érsekújvári Tanügyi Hivatal épületében június 10-től június 14-ig a módszertani központ óvodai szekciójának tagjai rendeztek. A kiállítás mutatós és ötletgazdag volt. Az óvónők munkáját nagyra értékelik azok, akik látták táncos délutánjaikat, bábelőadásaikat és a kiállításukat. MALI KATALIN Nagykér Gután június 15-én a tájházban kiállításra gyűltek össze a képzőművészet kedvelői. A város szülötte, Jókainé Kiss Éva a fiatal, sokoldalú, nagyon tehetséges, csupaszív tanítónő mutatkozott be. Mint tanító már bizonyított. Most mint kezdő művész, grafikus csillantotta fel képességeit. Kiállításának címe „Eltűnt idők nyomában". Amint a címből is kitűnik, grafikái a szűkebb környezetét, Gúta és Komárom régi építészetét, valamint elődeink népviseletét varázsolja elénk. A szárnyát bontogató kezdő, fiatal grafikusnak kívánjuk, hogy e csodálatosan szép, de nehéz pályán, kimagasló sikereket és sok örömet érjen meg. Nekünk pedig feledhetetlen élményt nyújtsanak grafikái. A kiállítást a naszvadi és gútai népművészeti csoportok fellépései tették színesebbé. FÜRI JÚLIA Gúta Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Ki kérjen bocsánatot? Zora Lazarová (Zöld alternatíva) a szlovák parlamentben az interpellációk keretében felolvasta a 44 kormánypárti képviselőnek a magyar Országgyűléshez címzett felhívását, amelyben bocsánatkérést követelnek Magyarországtól a Horthy-féle megszállásért. A nyolcoldalas felhívás-tervezetet Roman Hofbauer (DSZM) szerint történészek dolgozták ki. Ehhez a történészek által kidolgozott felhívás-tervezethez volna néhány kiegészítő észrevételem. Induljunk ki abból az adott tényből, hogy az inkriminált időben (1938-1945) háború dúlt Európában, sőt 1942-től az egész világ hadban volt. A lebensraum bővítését, mint okot használta fel a német fasiszta ideológia és csatlósai a Szovjetunió elleni hadjáratban, melyben részt vett úgy a ] Horthy-féle Magyarország, mint a Jozef Tiso elnök által vezetett Szlovák Állam. S itt jegyzem meg, hogy mindkét országban a Német Birodalom által szentesített kormány állt az ország élén. Hogy az említett két vezető egyéniség közül melyik volt sárosabb, arra csak egy bizonyíték van. Monsignore dr. Jozef Tisot mint háborús bűnöst saját népe végeztette ki, nagybányai Horthy Miklós idős korában természetes halállal halt meg Portugáliában. A háborús körülmények között elkövetett atrocitások, melyek a visszacsatolt területen élő szlovák nemzetiségű polgárokat érték, semmivel sem menthetők, de tudtommal nem minden szlovák nemzetiségű magyar állampolgárt ért jogsérelem csakis azért, mert szlovák volt. Feltétlenül kellett hozzá más egyéb ok is. Ezzel szemben a háború utáni békés, demokratikus Csehszlovák Köztárságban a magyar nemzetiség elég bűn volt ahhoz, hogy állandó lakhelyükről kitiltsák és a személyenként megengedett 20 kgos csomaggal a ligetfalui „lágerbe" internálják az egyébként teljesen ártatlan pozsonyi magyarokat (lásd a mellékelt autentikus okmány azon részét, ahol a jogi megokolást tartalmazza - Je nesporné, že ste maďarskej národnosti, a preto...). Ezek szerint 1945 júniusában magyarnak lenni Csehszlovákiában internálást kiérdemlő bűn volt. Oblastné veliteľstvo Námdmsj byipačno

d

l Bratisla

va 1. öi-JK*®.. /IMS. -HlimlMi Jos*/ • \ \ S X »

v - \ xíúó* m O,; t j rr^jl, 1>-;>o bjusl pIVáMnle pobytu •• Pclrtollu „ peúrá jm; ; V ý m e r. priši <*o V *my«k é V?. íi» lll/W» SV t. n rw»r » U »Ak ľ-*. IW'IW SI. » ôbhriin* Národu*i )j<v.p«iŕu»lí Breiílito-.-', |, prikazuje jwl>)l < í»«lrlfilk« Jo

;'-(:£ X XXJŕXXX VN n„, as.cit. 1915 , <í

_ . Ö-*lÍ*M

l

,»

h ttott»S . dl to _ . itos Ser.:. \J . Men . b.K*» " I"****' 4 menovaný *6 nenmíe t uredenef obce r*dl»llť do Uej č«*H Č SK, *r«t<> ••« »h> lovní iba » bmíovách, pOMwn^ll |>rr»; rokom ľiŕlS i *v<y p»icí»od íiui»I Uwhn< /.nH«*íľ Kň i>k«eŕni-m ytlit<rilv<> VArodnej b«p«C<>0S&l. Menovaný J« povlnot ihn«<f po <ioruí«rni fntoo vinnem vzdialiť w * Brill«U*> n ub*to«oľ 'ft * Polríolkt. D*. Jy: nár íínoati,jír«tc TaJe fSrwnnl* i® a oliTa'/ot> iw Státme zivjc* rse'íiMüue. Jň n«s£om«

t5e íiíswcť u«i tfl 3r»ti»te*y woHláü ^iStotü ri>j.*XXX\\X,:rtr. fr-i Žíiií-JI" 1985 » Sľ'5?iiUve. IVnlo prutaz vi «i»1iuj« m S. ijposJuchiHH* lohlo .wkoru »a <rr%IA pedľ* i»d«l t S 170 /ik <:V 13

t

'1936 Sb i*r pfifWÜ

ff m Iretlom do Kí» 40 000. í*ip«i<lnť torsiont na «iobod-': äo Jt :iwa>*ťov ProU iom»i<> Wmctu ino>».» |i xí*i odtoUMc k pavorrnl-clvii SNR i>r<- wvi «i6tei(w OíftlrtU** cestou íun«JM«fh<» hi<k1<i dt> í i ílír od > ifta dOMton-ii Orfktortoy účinok bol • imyslc § ?? n«t. ŕ t^lVia Mi. > « n. vykfc-.u> -mkotVv i<> iHillclinty záujem »«rejn* »>íäiíuJ< pro'i roModwiiHi klorýíii v>!uiu'. <dí.Mnv uíinok /ilvolnni.- HK jc prfpní'ní i, .«iil«hl»> M» Ĺ a További kiegészítő észrevételem az 1946-ban Csehországba deportált csallóköziek ezreiről szól. Télidőben, fagyban, embertelen körülmények között, marhavagonokban mint a barmokat szállította őket munkára a demokratikusnak mondott hatalom, a még ma is de jure érvényes beneši dekrétumok alapján, vagyonuktól, alapvető emberi jogaiktól megfosztottan, megalázva, csak azért, mert magyarok voltak. Ki beszélhet ebben az esetben első, vagy másodosztályú állampolgárokról, amikor még emberszámba sem vette őket a hatalom? Az 1989-es bársonyos forradalomban mi magyar nemzetiségű állampolgárok is ott álltunk a tereken a szebb, demokratikusabb, szabadabb élet reményében, csörgetve kulcskötegeinket. Reméltük, hogy elkövetkezik azon bizonyos vastag vonal meghúzása, mely egyszer s mindenkorra lezárja a kölcsönös vélt és valós sérelmek túlhaladott történelmét. Sajnos, csak álom volt az egész. Tiszavirág életű. Kár. Megalakult az államalkotó és az államot nem alkotó, tehát másodosztályú polgárok (etnikai és nemzeti kisebbségek) kasztja. Kiegészítő észrevételeim felsorolásában elérkeztem a jelenig. A mai demokratikus, pluralista Szlovák Köztársaságban, ahol a magyar kisebbségnek állítólag átlagon felüli jogai vannak, iskolaigazgatókat, hivatalfőnököket, múzeumigazgatókat stb. bocsátanak el munkahelyükről csak azért, mert magyarok. Annak ellenére, hogy valamennyiünktől megköveteli az adóhivatal az adó rendszeres befizetését, a magyar kisebbség sajtójának támogatását a kormány megszüntette. Kulturális együtteseinket (Ifjú Szivek) jogos tulajdonuktól megfosztották. Különböző kitalált okokból magyar óvodákat és iskolákat szüntetnek meg. A sort még folytathatnám, de minek. Tehát ki kitől kérjen bocsánatot? TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Nagykéri vadászkiállítás Már évek óta aktívan tevékenykedik a nagykéri Hubert vadászegyesület. A szlovákiai vadászegyesület megalakulásának hetvenötödik évfordulója tiszteletére, amelyet tavaly ünnepeltek, a falu szélén emlékszobrot állítottak a vadászok védőszentjének, Szent Hubertnek, amelyet a falu esperese szentelt fel. Ez év június 15-én csoportos körmenet ment az emlékszoborhoz, ahol az esperes úr litániát tartott, emlékezve Szent Hubertre és a vadászat hónapjára. Mivel június a vadászat hónapja, ennek tiszteletére az egyesület néhány aktív tagja a falu kultúrházában első alkalommal rendezett vadászkiállítást. A kiállításon a látogatók megtekintették Szlovákia állatvilágát képekben, a faluban összegyűjtött magántulajdonban lévő trófeákat, vadászeszközöket, és vadászöltönyöket. A kiállítást a falu lakosai, az alapiskolások és az óvodások tekintették meg. Elismeréssel kell szólni a vadászok aktivitásáról, akik minden évben megemlékeznek a vadászat hónapjáról, és az emlékezést vidám vadászbállal zárják. MALI KATALIN Nagykér Meggyalázták Márai emléktábláját Valamikor 1990 tavaszán, amikor még Göncz Árpád a Magyar írószövetség elnöke volt, írt - szlovák nyelven - egy levelet Kassa akkori főpolgármesterének, amelynek lényege, hogy Márai Sándor emlékét szülővárosa emléktáblával becsülhetné meg. Ennek a levélnek a másolatát én is megkaptam azzal, hogy ha lehetőségem és módom van rá, próbáljam az emléktábla ügyét előbbre mozdítani. Még az év novemberében, vagy decemberében volt Kassán egy Márai emlékülés, amelyen Kassa főpolgármestere is részt vett, s akkor rákérdeztem az előbb említett levélre. A főpolgármester kérdésemre azt válaszolta, nem emlékszik, hogy kapott volna ilyen tartalmú levelet. Erre készítettem egy másolatot a nálam levőről, s elküldtem címére. A Márai emléktábla ügyében azonban semmi sem mozdult. Ezt követően határoztuk el a Csemadok városi és járási választmányában, hogy indítványozzuk az emléktábla fölállítását. Javaslatunkat az óváros polgármestere, Süli János támogatta, s a választmány a tábla elhelyezését jóvá is hagyta. Természetesen pénzünk nem volt, de - teljesen véletlenül - a Csemadok székházában találtunk egy erre alkalmas márványtáblát. Ezt a szepsi kőfagarók ingyen és bérmentve lecsiszolták, s rávésték a kétnyelvű feliratot is. A betűk aranyozását az akkor még létező Keleti Napló terhére nyolcszáz koronáért ugyanok végezték el. így készült el 1991 tavaszára Márai Sándor kassai emléktáblája, amelyet az év márciusában a Kazinczy Napokon avattunk fel. Ez, ennyi a Márai-emléktábla genézise. Az avatást követően aztán a szlovák sajtó „szlovákabb" tollforgatói ugyancsak felhördültek e nemtelen cselekedet megtörténte nyomán, s Márait irredentának, nacionalistának, sőt egyik lapban fasisztának is mondották. Akkoriban erről úgy vélekedtem, hogy az ilyen cikkek szerzői önmagukat minősítik; hogy butaságuk és tudatlanságuk sötétlő veremmélyeit most ne soroljam. A táblaavatás óta alig telt el öt év, s úgy tűnt, a kedélyek megnyugodtak, s Márai, a polgári humanista író és gondolkodó szülővárosában végleg otthon lehet. De csalódnom kellett, mert az emberi butaság, s a szlovákság egy rétegének gátlástalan magyargyűlölete teljes virágkorát éli. Ugyanis a minap a Mészáros utcán járva megálltam Márai emléktáblája előtt is. Döbbenten láttam, hogy az emléktáblát a napokban meggyalázták. A szlovák szövegű részen Márai neve alá a „kurva" szót fújták fel zöld sprével. Hogy ki, s miért, megfoghatatlan. De a fehér márványtáblán ott világít a gyalázat szava, s immár lemoshatatlanul... GÁL SÁNDOR Kassa Vágkirályfai horgászok A vágkirályfai vadásztársaság a helyi halászszövetséggel karöltve 1996. június 22-én megrendezte az immár hagyománnyá váló vadász-horgász napot, melyre meghívást kapott a falu egész lakossága. A délelőtt folyamán a szemerkélő eső ellenére több mint harminc gyerek vett részt a számukra megrendezett horgászversenyen a helyi halastón. Néhányuk teljesítménye felülmúlta egy tapasztalt horgász ügyességét is. A horgászszövetség jóvoltából senki sem távozott jutalom nélkül, sőt a gyerekek hazavitték a kifogott zsákmányt is. A horgászversenyt követően a napi program a helyi sportpályán folytatódott. Míg főtt a finom halászlé, az őz- és a birkagulyás, a gyerekek vidám ügyességi versenyekben mérhették össze erejüket. A kora Éjjeli párbeszédek Rendszeres hallgatója vagyok a szlovák rádió péntek esti egyik műsorának. Az egyik péntek éjjel Ivan Gašparovič házelnökkel társaloghattak a telefonálók. Általában a behívott vendég szimpatizánsai társalognak, mert Gašparovič úr esetében egyetlen egy ellenzéki vélemény hangzott el, mégpedig a KDM részéről, de azt úgy lehurrogták a többi hívók, hogy a hálózat is recsegett, még egy 82 éves mama is felkelt az ágyból, hogy megmondja a magáét, és Gašparovič urat agyba, főbe dicsérte, ráadásul Mečiar úr mihamarabbi felgyógyulásáért fohászkodott. Gašparovič úr válaszából valóban tanulhat mindenki, hangsúlyozta, hogy ő olyan erős idegzetű, hogy őt az ellenvélemény, az ellenzék nem idegesíti, nem hozza ki a sodrából. Megnyugtatta az országot, a hallgatókat, hogy csinálhatnak amit akarnak, ők Mečiar úrral nyugodtak, mert a szlovák nép, a többség mellettük van. A rákövetkező éjjeli vendég Selepčéni (zeneszerző, oktató, politikus, nagykövet) völt. Ő olyan magasztosan, okosan beszélt, hogy hallgatott Gašparovič úr népe. Nem tudtak vele olyan műveltségi szinten társalogni, így csak három éjjeli beszélgetőtársa akadt, mind a három ellenzéki volt. Ők iparkodtak rámutatni a hiányosságokra. Tehát a telefonálók bázisa attól függ, hogy ki a tisztelt vendég. Gondolom magyar nemzetiségű vendégnek itt soha nem lesz helye, mert a telefondrót elégne a rágalmaktól. Ritka az olyan éjszakai beszélgetés, ahol ne rágalmaznák a magyarokat. A Szlovák Televízió a Matica slovenská és az SZNP közös ünnepségéről közvetített egy rövid műsort. A magasztos ünnepség méltó a szlovák nemzethez, de saját magukat kicsinyítik le, amikor ilyenkor is velünk foglalkoznak. A műsor közben bemutatták Duray Miklóst, ahogy beszél (szónokol) valahol. A szlovák televízió ilyen jellegű műsorai gyűlöletet táplálnak saját nemzetükben. A szlovák nép meg kénytelen elfogadni, mert beléjük ezt táplálják. HATJMAN KORNÉLIA Nána Gondolatok aratás közben Az aratás mindiga legnehezebb mezőgazdasági munkák közé tartozott. Szinte az utolsó kalász levágásától kezdve készültek a magángazdák és később a mezőgazdasági gépjavítók az arató-cséplő gépek megjavítására, a szalmahordók üzemeltetésére, a raktárak tisztántartására és javítására. A mezőgazdászok biztosítják a mindennapi betévőfalatunkat, a kenyeret, a húst, tejet, tojást, zöldséget. Polgárainknak nem volna mindegy, hogy az új termés betakarítása után hány koronába kerül egy kilogramm kenyér. Ezért az idei aratást és a hektárhozamokat is élénk figyelemmel kísérik szerte országunkban. A társadalomban végbement változások sok újat hoztak magukkal. Ilyen pozitív változásnak számít az is, hogy szakmailag azonos beállítottságú emberek csoportokat hoztak létre. így alakult meg a mezőgazdaságban a földtulajdonosok és agrártermelők csoportosulása is. A szövetség 1990-ben alakult, és ebből a tevékenységből derekasan kiveszik részüket a Lévai járás mezőgazdászai is. A Lévai járás mezőgazdászai 1703 magángazdát tartanak nyilván. Közülük a Lévai járásban 20-25 olyan mezőgazdász van, aki száz vagy attól több hektáron termeszt gabonát. A járás területén 105 000 ha mezőgazdasági területet tartanak nyilván, ebből kb. 27 százalékon, tehát 27 ezer hektáron a magángazdálkodók gazdálkodnak. Többnyire gabonát termesztenek. Tavaly és még az előző években is tapasztaltam, hogy nem minden magánvállalkozó vette tudomásul, hogy a gabona betakarítása után illő lenne a szalmát is bálázni és a mezőgazdasági földterületekről betakarítani. Sokan közülük nem tartanak szarvasmahát, vagy csak kisebb mennyiségben, ezért a szalmát elégetik. Ezzel a tövényt is sértik és szigorú büntetést érdemelnének, hiszen ártanak a természetnek, a növény- és állatvilágnak. Az ilyen magánvállalkozók csak az anyagi haszonra tekintenek. Nem minden esetben léptek fel szigorúan a rendőrök és tűzoltóparancsnokságok annak ellenére, hogy kénytelenek voltak a tüzet lokalizálni a szalmaégetés közben. Kíváncsi leszek, hogy így lesz-e ebben az évben is. A felelőtlen magánvállalkozókat okvetlenül meg kell büntetni és figyelmeztetni arra, hogy a természet mindenkié, és azt védeni kell még akkor is, ha a mezőgazdasági vállalkozóknak ez többletkiadásokkal jár. BELÁNYI JÁNOS Deménd esti órákban került sor a nap fő attrakciójára: a rögtönzött vadász- és horgászfutballcsapat összecsapására. Nagyon érdekes focimeccset láthattak a nézők, ugyanis annak érdekében, hogy a játékosok jobban bírják az iramot, a pálya közepén bármikor megpihenhettek és kiszolgálhatták magukat az ott elhelyezett csapravert söröshordónál. A dolog egyedüli hátránya az volt, hogy a játékosok többször kötöttek ki a söröshordónál, mint az ellenfél kapujánál. A mérkőzésnek egy hirtelen jött nyári zápor vetett véget, így feltételezhetően csak jövőre tudhatjuk meg, ki a jobb: a horgászok vagy a vadászok. A jól sikerült nap a tábortűznél az ízletes fogások elfogyasztásával ért véget. OLÁHNÉ VADKERTI HAJNALKA Vágkirályfa Véce helyett zöldövezet Egy fiatalember kényszerűségből, a város zöldövezetében végezte a dolgát. Igen kérem, ugyanis a városunkban nincs illemhely. Mosolyunk szégyenkező, hát ilyen is létezik...? Bizony a csodálatos, szépséges Dunaszerdahelyen ez a helyzet, mert ugyan nekünk van illemhelyünk, csak éppen az zárva van. A turisták, beutazók jönnek-mennek és ha a szükség ráviszi őket, akkor akár a város szívében a zöldövezetben könnyítenek magukon. Félreértés ne essék, jófele igyekeztek, csak éppen a mellékhelyiségek zárva vannak. Kérdezném, nálunk is létezik ilyen kisdolgokra bírság? Ha létezik, biztosan nem azonos az illemhelyi belépő összeg értékével. OROSZ ERIKA Pódatejed