Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-25 / 172. szám, csütörtök

1996. július 17. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ sz ó \ 1781 | Nem kell kifüggeszteni az államfő portréját a hivatalokban Érdekes volt az a kormányjavaslat is, amellyel az állami szimbólumok használatáról szóló törvényt egészítik ki. Ez felszámolja azt a masaryki­gottwaldi hagyományt, amely kötelezővé tette az államfők portréjának a kifüggesztését a hivatalokban. A fejlett demokratikus országokban a hiva­tali helyiségekben csak az állami címert és zászlót helyezik el. A javaslat foglalkozik más államok zászlóinak az elhelyezésével is. Például Dél-Szlo­vákiában magyar zászlót csak hivatalos miniszteri, kormányfői vagy ál­lamfői látogatás alkalmából függeszthetnek ki. JÁN SMOLEC, Slovenská Republika Eladja üdülőjét az államfő fia A szenei Napos-tavaknál ezekben a napokban telt ház van. Megtudtuk viszont, hogy a helyszíp mégsem felel meg mindenkinek. Ifj. Michal Kováč például árusítja itteni üdülőjét. Azt, amelyet információink szerint még édesapja vásárolt öt évvel .ezelőtt, amikor a Szövetségi Gyűlés elnöke volt. A vételárat nem sikerült megtudnunk, de a környékbeli üdülőtulajdono­sok szerint jelenlegi ára egymillió korona körül mozog. Ez ebben az üdülőkörzetben nem is sok, amit az is bizonyít, hogy Ivan Lexa, a SZISZ igazgatója nemrég több mint kétmillió koronáért vásárolt itt üdülőt. Olyan feltételezések is szárnyra kaptak, hogy ifj. Michal Kováč nem azért adja el üdülőjét, mert nem tetszik neki Szene, hanem, mert pénzgondjai vannak. Nový čas Nincs pénz a fizetések emelésére, ezért Kozlík minisztertől kérnek Augusztus elsején lép érvénybe az új egészségügyi árrendszer, amely értelmében egy pont értéke 0,40 koronára nő. Hasonlóan emelkedik az egy beteg után elszámolható összeg is. Az egészségügyi minisztérium ez­zel szeretné biztosítani az ágazat dolgozóinak a béremelést. Eduard Hostýn, a piac 70 százalékát birtokló Általános Egészségbizto­sító igazgatója viszont elmondta, hogy szervezetüknek nincs fölös pénze az egészségügyben dolgozók bérének az emelésére. Erről a döntés előtt az állami szerveket is értesítették, azt javasolva számukra, hogy ezt céltá­mogatás formájában oldják meg. A biztosító arra is figyelmeztetett, hogy bár augusztus folyamán új szerződéseket kötnek az egészségügyi intézményekkel, de az emelés ha­tásai'csak november folyamán nyilvánulnak majd meg. Ez is csak akkor, ha a biztosítónak lesz pénze. Az Altalános Egészségbiztosító továbbra is a minimális 0,28 koronát fizeti majd pontonként. Az Általános Egészségbiztosító adósságai jelenleg 2,4 milliárd koronát tesznek ki. Ebből 0,6 milliárd 1994-ből, 1,8 milliárd pedig 1995-ből szár­mazik. Az új rendtartás minimális értékeinek a megőrzése az adósságot 0,96 milliárd koronával emeli, ami az egészségügyi intézmények fizetés­képtelenségében is megnyilvánul. Hostýn a Twist Rádióban ehhez még hozzátette, hogy Sergej Kozlík pénzügyminisztertől vissza nem térítendő kölcsönt kértek. ANDREA NOZDROVICKÁ, Národná obroda Ami volt, elmúlt A lap munkatársa Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével beszélgetett. • Mit ígért Önöknek a DSZM a koalícióba való visszatérésért? - Ez újra csak azok értelmezése, akik féligazságokra és félreértelmezé­sekre építenek. A koalíción belül nem voltak alapvető nézetkülönbségek. Nézeteink nagyon közeliek a DSZM-mel és a munkásszövetséggel. Mind­három szubjektum célja polgáraink boldogulása. Az információs csator­nák megnyíltak, a problémákat tisztáztuk. Senki nem ígért senkinek sem­mit. Egyszerűen megegyeztünk abban, hogy gyakrabban találkozunk és megoldjuk a sztresszhelyzeteket. • Miként értékeli a DBP szerepét ebben a játékban? - Nem szeretnék ellenük valamiféle pszichózist szítani, de bizonyosan nem tesz jót nekik a választások során. • A koalíciós válság idején a kormányfő elfogadhatatlan embernek ne­vezte Önt. Mit tett, hogy ennyire megváltozott a véleménye? - A kutya ugat, a karaván halad. Talán egy pillanatban valóban mon­dott valamit. Végül is én sem hallgattam. Szavaim nagy részét félreértel­mezték, és volt, aki ennek alapján reagált. A szavak csak szavak. A tettek a fontosak. MARTIN KRNO, Pravda (Rövidítve) Titkolózók Idén márciusig az Európai Unió 370 millió polgára közül alig hallott valaki a közösség ál­lat-egészségügyi állandó bizott­ságáról. De amióta a britek nyil­vánosságra hozták, hogy szak­értőik szerint a marhakórként is emlegetett BSE-vírus emberre veszélyes lehet, kórként terjed a félelem. A fogyasztók kerülni kezdték a marhahúst - olyannyira, hogy jú­liusra a közösség legnagyobb pi­acain a termék iránti kereslet a március előtti szint kétharmadá­ra esett vissza. A közös agrárpo­litika alakítói válságtervet dol­goztak ki, hogy megmentsék az unió marhatenyésztőit. Megsegí­tésükre a firenzei csúcstalálko­zón 850 millió ECU-t szavaztak meg az idén, ami az agrárkassza kiürülését jelenti. Az Európai Bi­zottság mezőgazdasági ügyek­ben illetékes tagja másban sem bízik már, mint a „szakmai szoli­daritásban". Franz Fischer sze­rint onnan kell most megvonni a közösségi támogatást, ahol jöve­delmek keletkeznek - például a gabonatermesztőktől. Az Európa Parlament a múlt héten meghallgatta marhaügy­ben Jacques Santert, a brüsszeli bizottság elnökét. Arra volt kí­váncsi: mi igaz abból, hogy a bi­zottság illetékesei 1990 októbe­re óta szándékos hallgatással övezték a kergekórt. A francia sajtó ugyanis idén jú­niusban felidézte egy fogyasztó­védelmi havilap 1991. februári számát, amely szerint a fogyasz­tóvédők egyik képviselője az ál­lat-egészségügyi állandó bizott­ság előtt 1990. október 9-én azt fejtegette, hogy a BSE-vírussal kapcsolatosan ajánlatos lenne tartózkodó magatartást tanúsí­tani, nehogy kedvezőtlen piaci reakciókat provokáljanak ki. „Nem kell többé a BSE-ről be­szélni" - szögezte le az illető. Radikális, zöld és kommunista euroképviselők hiába szorgal­mazták, hogy vizsgálóbizottság tisztázza az ügyet: Jacques San­ternek sikerült megnyugtatnia a kedélyeket. Az Európa Parlament ettől füg­getlenül feszegeti, milyen szere­pet is játszik a brüsszeli bizott­ság mellett kötelező konzultáci­ósjoggal működő 340 különféle szakértői bizottság - közöttük a marhakórügyben illetékes há­rom csapat -, mert az euroképvi­selők szerint ezek a testületek titkolózásra hajlamosak. Ami aligha ébreszt bizalmat az Euró­pai Unió iránt akár az europolgá­rok, akár a társult polgárok sze­mében. HOLKA LÁSZLÓ KOMMENTÁRUNK Magyarország NATO-tagságáról első felében megszületik Brüsszelben a döntés az első csatlakozókról. „Nagyon számí­tunk rá, hogy benne leszünk az első körben" - mondta Gyarma­ti. 1997 második felében meg­kezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások, majd az egyes tagál­lamokban lezajló ratifikációs el­járások és a Magyarországon tartandó népszavazás után a he­lyettes államtitkár szerint Buda­pest 1999-re az észak-atlanti szervezet teljes jogú tagjává vál­hatna. Nincs semmilyen összefüggés Magyarország NATO-csatlakozá­si törekvései és az Ausztriában jelenleg az ország semlegessé­géről, illetve a NATO-hoz fűződő viszonyáról folyó vita között ­állapította meg Gyarmati István, a budapesti honvédelmi tárca helyettes államtitkára az osztrák Der Standard című független, li­berális lap keddi számában. A magyar politikus nyilatkozatá­ban annak a reményének adott hangot, hogy Magyarország 1999-ben már a NATO teljes jo­gú tagja lesz. Gyarmati megértőnek mutat­kozott a tekintetben, hogy az utóbbi hat évben lejátszódott eu­rópai változások ellenére Auszt­ria ragaszkodik eddigi külpoliti­kai irányvonalához. A helyettes államtitkár - Magyarország NA­TO-csatlakozásának az előkészí­tése az ő feladata - hangsúlyoz­ta: „Ausztria sokat profitált a több évtizedes semlegessé­géből." Utalt arra, hogy Magyar­ország másképp értékeli bizton­sági kockázatait, hiszen közvet­lenül határos a balkáni „puska­poros hordó"-val és a „stabilnak éppen nem mondható" Ukrajná­val. Gyarmati arról is beszámolt, hogy egyre világosabban látható Magyarország számára a NATO­ba vezető út. A helyettes állam­titkár arra számít, hogy 1997 A politikus kijelentette, hogy Magyarország nem költ majd túl­ságosan sokat a csatlakozásra, mert alig van pénze. „Elsősorban a parancsnoki struktúrák egy­máshoz igazításán múlik a do­log" - mondta Gyarmati, aki sze­rint ehhez megfizethető híradás­technikai beruházásokra van szükség. A Der Standard utal arra, hogy Volker Rühe német védelmi mi­niszter áprilisi magyarországi lá­togatásán is hasonló szellemben nyilatkozott. A német politikus akkor azt mondta: „Senkitől nem várjuk el, hogy a modern fegyve­rek beszerzése érdekében vállal­ja a gazdasági csődöt." A lap megemlíti: Rühe ezért is üdvözöl­te, hogy Budapest potom áron 100 használt harckocsit szerzett be Fehéroroszországból. Emelni, de miből? A múlt héten Sergej Kozlík pénzügyminiszter - az egészségügyi tárca vezetőjének a javaslatára ­aláírta azt az új pénzügyi rendeletet, melynek értel­mében augusztus elsejétől megváltozik a pont értéke (28, illetve 30 fillérről 40 fillérre), s emelkedik a betegekért járó fejpénz is. Az általános orvos 12, a gyermekorvos 15,50, a körzeti nőgyógyász 8 koronát kap(hat). A kór­házakban egyúttal megváltozik s betegápolási nap értéke, az I. típusba sorolt gyógyintézetnek az egészségbiztosító napi 592, a II. típusúnak 670, a III. típusúnak 760, a IV. típusúnak 976. az V. típusúnak pedig 1180 koronát fizet majd. A kérdés csak az: honnan lesz erre pénze? A kormány ezzel nem foglalkozik. Az orvo­sok bérköveteléseit nagyon rafináltan oldotta meg: mivel az államkassza köztudottan üres. a biztosítókra akarja hárítani a terheket. Azért, meri tavaly a tizenegy egészségbiztosító 2 milli­árd koronás nyereséggel zárta az évet. A biztosí­tók természetesen tiltakoznak, mondván: ők már eddig is a maximális 30 filléres pontértéket Tizei­tek a velük szerződött orvosoknak és egészség­ügyi intézeteknek. A maximális, tehál negyven filléres érték kifizetésére képtelenek. Azzal (is) érvelnek, hogy nem készült egyetlen alapos elemzés sem, amely értékelte volna a jelenlegi anyagi helyzetet, viszont az új pénzügyi rendelet kidolgozásakor nem vették figyelembe az Egész­ségbiztosítók Társulása által kidolgozott szak­mai véleményezést. Kérdéses tehát: mi teszi in­dokolttá nagyobb tehervállalásukat?! Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megemeli kiadásokat miből állja majd a legna­gyobb és a legveszteségesebb (jelenlegi adóssá­ga 2,4 milliárd korona) Általános Egészségbizto­sító. A kialakult helyzetet értékelte dr. Eduard Hostýn vezérigazgató is, aki nem tagadta, nincs pénzük arra, hogy állni tudják a költségekel. A többi biztosítóhoz hasonlóan az általános is csak a 28 filléres pontérték kifizetését vállalja. Ha ugyanis löbbet fizetne, adóssága 0,96 milliárd koronával emelkedne, s ez az egészségügyi inté­zetekben okozna komoly gondokat. Az. egészségügyi minisztérium szerint augusz­tus első napjától az. orvosok bére átlagosan 2000 koronával emelkedik. Kár, hogy azt nem közlik a kórházigazgatókkal, honnan vegyenek erre pénzt. Bár ha figyelembe vesszük az orvosok ed­digi alacsony jövedelmét, akár (velük együtt) azt is mondhatnánk, hogy ez őket nem érdekli, s ez az emelés is jól jön. Máskülönben így vélekedik a Szlovák Orvosi Kamara, illetve a Magánorvo­sok Társulása is. A radikálisabb szervezet, az Or­vosok Szakszervezeti Társulása viszont meg­kérdőjelezi az összegei már csak azért is, mert ő 5000 koronás béremelést követel. S ha őszig nem rendeződnek a bérkérdések, sztrájkot hirdet. Az egészségügy háza táján tehát ismét nagy a zűrzavar. A kórházak igazgatói ma még azt sem tudják, miből emelik meg 7 százalékkal a dol­gozók augusztusban kifizetésre kerülő bérét. És a jövő hónap elejétől esedékes. 2000 koronás jövedelememelésre nem is gondolnak. A szep­temberi fizetési terminus, szerencsére, még messze van... SZÁLKA ÉS GERENDA Dusza István rovata Színházi settenkedők A kulturális minisztéri­umban valakik azt hiszik, s politikai érdekeik alapján ______ eltökélt, hatalmi pozícióból hozott döntéseik lilozófiájá­ból kiindulva joggal, hogy a színházak nyári szünete a legalkalmasabb néhány kőkemény intézkedés meg­hozatalára. Sokkal alkalma­sabb, mint volt a kora tavasz, amikor a kassai és az eperjesi színházat az érintettek tiltakozása ellenére Kelet-szlovákiai Színház néven összevonták. Mondván, hogy több lesz a pénz, s azzal a többel is gazdaságosabban lehet sáfárkodni. Fél év eltelté­vel mindkét érinteti társulat tapasztalhatta, hogy nem lett több pénz, de még a folyósított miniszté­riumi támogatás összegét sem tudják gazdaságo­sabban felhasználni. A Kassán kezdetektől meg­lévő ellenszenv mellé társultak az eperjesiek ellen­érzései is. Mivel az új színházi konglomerátumnak Kassán van a székhelye, így a vezérigazgatóság legelfogulatlanabb intézkedéseire is a részrehajlás gyanújának az árnyéka vetül. Márpedig, főleg az utóbbi évtizedben, amely idő alatt monstruózus új színházépületet kapott a Záhorský Színház, Eper­jesen komoly erőfeszítéseket tettek a saját arculatú színház megteremtéséért. A Szlovák Nemzeti Színház és a gazdasági, er­kölcsi, valamint művészeti csődbe jutott Üj Szín­pad eltervezett egyesítésének a nemzeti színház társulatainak tiltakozása utáni meghiúsulását most megbosszulja a minisztérium. Különben is, régóta szálka a nemzeti szűkkeblűség ellenében tevé­kenykedő vezetés egyes „hejszlovákok" szemé­ben. Ráadásul az opera és a balett sikerei mellett a prózai társulat igazából nem talált önmagára. Ren­dezőegyéniségek (Vajdiíka, Haspra, Mikulík) al­kotói válságát a nemzeti érzelmű vezetés sem old­ja majd meg. Engedni fog annak a nyomásnak, amely Huba, Strnisko és Polák rendezéseit bírálja, s helyette a kommersz, a bulvár és a kritikátlanul játszandó kortárs szerzők szlovák történelmi drá­máinak színpadra erőszakolására törekszik majd. Úgy tűnik fel, a kulturális minisztérium tudja, mit csinál. A Pavol Mikulík leváltott művészeti ve­zető helyére kinevezett Ľubomír Paulovič vi­szonylag keveset és egyre többször csak epizód­szerepekben foglalkozatott színész. Rendezői am­bícióit a nemzeti színházban eddig legfeljebb me­sejátékok színpadra állításakor élhette ki. Van te­hát elegendő személyes indítéka ahhoz, hogy kol­légáinak adott írásbeli ígérete ellenére is elvállalja a művészeti vezetést. Ha csak eggyel több főszere­pet játszhat és eggyel több rendezést bízhat önma­gára, neki már megérte. Magányos farkasként aligha szegődött volna a minisztérium urainak szolgálatába. Beavatottak tudják, hogy a Szlovák Nemzeti Színháznak min­dig volt úgynevezett martini csoportja. Olyan ren­dezők, színészek képezik, akik 1945 óta folyama­tosan Turócszentmártonból érkeztek a fővárosba. Igen jelentős színészek, rendezők vannak ma is közöttük. Még mielőtt a kommunista rendszer utolsó éveiben a Ján Kákoš drámaíró helyére ke­rült martini színigazgató, Ivan Petrovický elfog­lalta volna a nemzeti színház direktori székét, Ľubomír Vajdičkával, a Turócszentmártonban rendezőként jelentős előadásokat színpadra vivő fiatalemberrel együtt a nyolcavanas évek kezde­tén többek között Paulovič is a színházhoz szerződött. Van tehát bizonyos belső tehetetlensé­gi nyomatéka is annak, hogy a személycsere el­kezdődhetett. A nagyobb ellenállást pedig meg­szüntetik a nyár, a szabadságolás, az információk tudatos visszatartásával késleltetett sajtóreagálá­sok. Nincs másról szó most sem, mint azoknak a ve­zető színházi szakembereknek az eltávolításáról, akik még a bársonyos forradalom után, az első pá­lyázatokon kiírt helyeket elnyerve kerültek ve­zetői pozíciókba. Ez történt Beke Sándorral a Jó­kai Színházban, ez történt Kolár Péterrel a Thália Színházban, ez játszódott le Kassán és Eperjesen, s most a főváros került sorra. Most már csak az a kérdés: meddig megy el a kulturális kormányzat a színházak transzformációjára hivatkozva. Ebben a nyomulásban igen hamar az egyes állami színhá­zaknak az önkormányzatokra való kényszerítése következik majd. Ez közvetve akár több színház megszüntetését is maga után vonhatja. Felelős hi­vatalnokok nyílt színi kijelentései szerint - és a készülő színházi törvény szerint is - a költségve­tésből a színházaknak most folyósított összegeket a minisztérium nem akarja az önkormányzatok fe­lé transzponálni.

Next

/
Thumbnails
Contents