Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-07 / 132. szám, péntek

1996. június 1353. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZÓ 5 I Az urak ott fönt... Bizonyára nem vagyok egyedül, aki egyre többet gondol arra a bizonyos mondásra a halról és annak fejéről. Mármint arra, hogy egynémely társadalmi bűzforrások okai is ott keresendők, bizonyos fejek­nél, akiket talán túlzás volna megsérteni az úriember kifejezéssel. A gondolat igazsága mellett azonban vigyáznunk kell egy dologra: nem volna jó az általánosítás hibájá­ba esnünk. Az „azok ott, fönt csak mindig veszeked­nek" kezdetű mondat ugyan sok vonatkozásban igaz, ám elkerülhetetlenül szükséges különbséget ten­nünk a valamiért való vita és az öncélú veszekedés között. Az is igaz, hogy Szlovákiában az egészséges­nél jóval több van egyikből is, másikból is, ám a tárgyi viták esetében nagyon fontos dologról van szó: az emberi lét legelemibb lényegéről, a szabadságról. Ar­ról, hogy megmarad-e a humánum a társadalomban vagy sem. Arról, hogy érző, gondolkodó, tenni akaró emberek gyülekezetévé válunk-e, vagy falansztert építünk fel helyette, emberi robotokkal, talpnyalók­kal, besúgókkal. Az öncélú veszekedések esetében pedig látni kell, a fő cél az emberek lelki kifárasztása. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezt va­lakik tudatosan gerjesztik. Azok, akik nem hajlandó­ak elfogadni a másságot, akik a társadalom abszolút uraivá akarnak válni. A kettőt nem szabadna összekeverni. A falra hányt borsó visszapattanását nehéz úgy megakadályozni, hogy a borsót kezdjük el áramvonalasítani, amikor a gond egyértelműen a fallal van. A közelmúltban Budakeszin egyjó hangulatú lakos­sági fórumon a Szimőről származó Bóna Márta, a Ma­gyar Televízió ismert meteorológusa kérdezte meg tőlem, mi a véleményem arról, hogy több szlovákiai magyar'ismerősének a véleménye szerint is Szlováki­ában nem létezik nemzetiségi feszültség, azt csak a politikusok gerjesztik - „ott fönt". Nem hiszem, hogy ez így igaz volna; aki odafigyel társadalmunk rezzenéseire, kapásból meg tudja cá­folni ar ilyen véleményt. Két momentumra azért oda kell figyelni. A politikusok azért vannak, hogy programjukat a politika színterén megvalósítsák. A szlovákiai magyar politikusok egyik fő feladata védeni nemzetrészünket a ránk nehezedő nacionalista nyomástól. Ott, ahol ezt meg kell tennünk, a politika színterein, elsősorban a parlamentben. Ha egy probléma már az emberek közt is érződik, az a politikai szint csődje is. Ha a poli­tikai viták átterjednek a társadalomra, abból csak baj lehet. Az ilyen állapot szélsőséges esetét polgárhábo­rúnak hívják - ettől Isten mentsen meg mindenkit. A politikusok egyik feladata mederben tartani a dolgo­kat, s a politikai vitákat a politika színterein kell meg­vívniuk. Magyar-szlovák viszonylatban is. Állampolgári szinten az a helyes, ha az egyik nem­zetiségű a másikban az embert, a munkatársat, a ro­kont, a barátot látja. Ám azt sem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy vannak kalandorok, akik tudatosan szítják a feszültséget állampolgári szinten is. Egyér­telműen meg kell neveznünk őket: a jelenlegi kor­mánykoalíció több vezető személyisége, a Matica slo­venská több vezetője és a mögöttük álló, ide­gengyűlölettől fűtött értelmiségi szelet, amely egy ilyen játéktól személyes hasznot remél. A bizonyíté­kom: felmérések azt mutatják, hogy a magyarellenes­ség azokon a szlovák vidékeken a legnagyobb, ahol négyévenként egyszer ha találkoznak élő magyarral. Ennek oka szerintem a politikai propaganda és a saj­tó hatása. A magyarok közt ugyanakkor elenyésző a szlovák­ellenesség. A felmérések szerint toleránsabbak va­gyunk. Ez némiképp talán a kiszámítható szlovákiai magyar politika hatása is. Ne hagyjuk tehát megtéveszteni magunkat. Tud­nunk kell, kik mögött állunk, s azt is, miért. CSÁKY PÁL Orosz rulett Ezt a megnyerő játékot úgy ját­szották, hogy egy forgópisztolyba egyetlen golyót töltöttek, majd meg­forgatták a dobot. A fogadó vagy párbajozó, mert párbajt is vívtak így, halántékához emelte a pisztoly csö­vét, és meghúzta a ravaszt. Ha a go­lyó a véletlen rendeléséből a csővel került egy vonalba, a pisztoly elsült, s ő elvesztette a fogadást - meg az életét. Ha nem, akkor egy kattanás hallatszott csupán, s az illető nyert. A játék továbbfejlesztett változata az orosz rulett - automata pisz­tollyal. Abba ha csak egy golyót töl­tenek is, mindenképpen a csőbe ke­rül, tehát százszázalékos biztonság­gal belehal a játékba a bátor em­ber. A forgópisztolyos orosz rulett­ben egy a hathoz az esélye a játé­kosnak. Az automata pisztolyos orosz rulettben egyetlen esély van, a halálé. E játék és két változata azért öt­lött fel bennem, mert olvastam a leg­újabb jelentéseket az orosz külpoliti­káról. Kozirjev eltávolítása és Prima­kov külügyminiszteri kinevezése után a világ feszülten várta, hogyan politizál majd a kemény vonal képvi­selőjének tartott új ember. Meg­könnyebbülten fogadta aztán nyilat­kozatait arról, hogy van kompro­misszumos lehetőségük térségünk országainak a NATO-tagságra. Szin­te visszhangzik már a világ, minden sarkából hallani: „orosz kompro­misszum, orosz kompromisszum". Primakov bebizonyította, hogy sok­kal jobb diplomata, mint elődje volt, mert sikerül elhitetnie a nemről, hogy esetleg, hogy talán, sőt hogy le­het szó róla. Berlinben a NATO kül­ügyminisztereinek tanácskozásához csatlakozva jelentette ki: csak a ka­tonai szervezet bővítését ellenzik. Legutóbbi interjújában, amit az orosz televíziónak adott, hosszan sorolta, hányféle megoldást tartana elfogadhatónak. A számtalan ötlet­hez képest valóban szinte semmi­ségnek tűnik, hogy egyetlen dolgot minősített teljesen elfogadhatatlan­nak: a NATO katonai infrastruktúrá­jának közeledését Oroszország terü­letéhez. Vagyis csak ebben nem is­mer kompromisszumot. Márpedig ez az egyetlen, amit mi akarunk: a teljes jogú NATO-tagságot. Hiába van az automata pisztoly tárában hely 15 golyónak, egy is halálos ­nem kompromisszum, hogy 14-et ki­vettek belőle. BARABÁS T. JÁNOS Magyar Nemzet Kár, hogy nem vagyunk 60 évesek Bár a Demokratikus Baloldal Pártja az ellenzéki politikai erők közé tartozik, mégis önálló politikát folytat. Közben mindegyre abban reménykedik, hogy ja­vaslatait nemcsak az ellenzék többi pártja, hanem maga a kormánykoalíció is támogatja. Róbert Fico frakcióelnök nemrég elárulta, hogy pártja megpróbál az úgynevezett nagyprivatizációs törvény módosításával javítani a „szociálisan igazságtalan kötvényes privatizáción". Javaslatuk alapján a 60 évesnél idősebb emberek a szerencsések csoportjába tartoznak, mivel a DBP azt szor­galmazza, hogy 1997. december 31-éig megkapják a kötvényük után járó pénzt. A többiek persze 2001-ben kerülnek csak sorra. Tisztelem a korábban világra jötteket, sok mindent megéltek már. A DBP sokszor hangsúlyozza, hogy az ellenzékkel közösen a jogállam kiépítésén fáradozik. Javaslatuk azonban nyilvánvalóan ellentétes az alkotmány szellemével, amely leszögezi: „Az embe­rek szabadok, és jogaikban egyenlőek." Vagyis a törvény előtt korra való tekin­tet nélkül egyenlőek vagyunk. A DBP ezzel a javaslatával ugyancsak megköze­líti a kormánykoalíció populizmusát. GABRIELA KALISKÁ, Pravda Gaulieder az OKO kibővítéséről A lap munkatársa František Gaullederrel (DSZM), a titkosszolgálat munkáját felügyelő parlamenti különbizottság (OKO) tagjával beszél­getett. a Ján Slotával mikor tartanak ellenőrzést a Szlovák Információs Szolgálat­nál? - Az ellenőrzést június 15-éig szeretnénk elvégezni. Még a parlament 15. ülésén döntöttünk így, és lehet, hogy valaki még társul hozzánk az 0K0 tagjai közül. • Ivan Gašparovič, a parlament elnöke a közelmúltban kijelentette, hogy ő már tavaly jelezte az OKO ellenzéki képviselőkkel történő kibővítését. Nemrég azonban a parlamentben a javaslat megvitatásakor ellene szavazott. - Hajói tudom, a kormánykoalícióban ebben az ügyben nem született politi­kai megegyezés. Én viszont nem emlékszem arra, hogy a parlamenti elnök már tavaly javasolta volna a titkosszolgálat munkáját felügyelő parlamenti bizott­ság kibővítését. • Miként értékeli a Szlovák Nemzeti Párt mostani kezdeményezését, amely egyebek mellett javasolja az OKO ellenzéki képviselőkkel való kibővítését? - Ez a Szlovák Nemzeti Párt politikai döntése, és bizonyára ezzel a belpoliti­kai helyzet hullámveréseit szeretné csillapítani. Ezt a politikai álláspontot mint a koalíciós Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagja tudomásul veszem. • A mozgalom berkeiben nincsenek gondjai a tömegtájékoztatási eszközök­nek adott nyilatkozatai miatt? - Egyelőre semmilyen problémám nincs, és ha volna, akkor azt közhírré te­szem. FRANTIŠEK MELIŠ, Práca (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Sündisznóállas Az Európában utazgató, külföldi új­ságírókkal beszélgető szlovák kormány­párti politikusok az utóbbi időben iga­zán nincsenek irigylésre méltó helyzet­ben. Szinte naponta magyarázniuk kell a bizonyítványukat, az emberi jogokkal és a kisebbségek jogaival szembeni lépése­iket, az államnyelvvédelmi törvényt, a kisebbségi nyelvek használatát szabá­lyozó törvény hiányát, a nemrégiben jó­váhagyott alapítványi törvényt, de leginkább a Büntető Tör­vénykönyv március 26-án jóváhagyott módosítását, amely főként az államellenes bűntettekről szóló fejezetében tért vissza az ötvenes évek büntetőjogi rendelkezéseihez. A mó­dosítást - elfogadása előtt - írásban és szóban is az állítólag hasonló svéd, német, osztrák, svájci és francia büntető jog­szabályokkal próbálták alátámasztani. A nagykövetek jófor­mán sorban álltak a kormány kapui előtt tiltakozásaikkal: ilyen rendelkezéseket hazai büntető törvénykönyveik nem tartalmaznak. Érdekes az is, hogy Max van der Stoel, aki in­kább csak a kisebbségi jogokkal foglalkozik, a szlovák kül­ügyminiszternek küldött levelében kitért - az akkor még csak előkészületben levő - módosításra, mondván: „Nincs kétsé­gem afelől, hogy az Ön kormánya tudatában van a szlovák al­kotmány II. cikkelye jelentőségének, amely szerint azok az emberi jogokról és alapvelő szabadságjogokról szóló nem­zetközi megállapodások, amelyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált, és a törvény által szabályozott módon kihirdetett, az ország törvényei fölött állnak, amennyiben az emberi jo­gok és alapvető szabadságjogok szélesebb körű terjedelmét biztosítják." Ebből az következik, hogy az EBESZ kisebbsé­gi főbiztosa (Van der Stoel) gyakorlatilag kisebbségellenes­nek tartotta a Btk. módosítását. Az Európai Unió és a szlovák parlament közös bizottságának a második Ülésén alighanem ezért is kifogásolták a nemzeti kisebbségi jogok szlovákiai állapotát, és az is elhangzott, hogy az Európai Unió által el­végeztetett szakértői vizsgálat szerint a március 26-án elfo­gadott Btk.-módosításban szereplő büntetőjogi normákhoz, tényállásokhoz hasonlóakat az európai államok büntető tör­vényeiben egyszerűen nem lehet fellelni. A szlovák kormány még mindig ragaszkodik a Btk. novel­lájához, annak ellenére is (vagy talán csak azért?!), hogy a köztársaság elnöke ezt nem volt hajlandó aláírni, és visszaad­ta azt a parlamentnek. Katarína Tóthová, a jogalkotásért felelős miniszterelnök­helyettes az osztrák Die Pressének adott interjújában a ko­rábbinál már kisebb vehemenciával védte ezt a védhetetlen törvényt. Külföldi példákra már nem hivatkozott, nézete szerint viszont ez a törvény olyan értékeket védene, ame­lyek eddig nem részesültek állami védelemben; tételesen pedig az állam területi egységét, az állam függetlenségét, alkotmányos rendjét, védelmi képességét és biztonságát em­lítette. Sajnos, elképzelhető, hogy az osztrák olvasó bedől ennek az állításnak. Ugyanakkor el lehet mondani azt is, hogy ha valaki jogászként ilyet állít, vissza kellene adnia a diplomá­ját. Szlovák állampolgárként bármikor kinyithatom, elol­vashatom a Büntető Törvénykönyvet. Éltem ezzel a jogom­mal. Tanúsítani tudom, hogy a Büntető Törvénykönyv na­gyon kimerítően foglalkozik az alkotmányos renddel, a te­rületi integritással, a köztársaság védelmi képességével, il­letve gyakorlatilag az egész Büntető Törvénykönyv csak azzal foglalkozik, ami Katarína Tóthová szerint nincs bün­tetőjogilag védelmezve. A Btk. módosítása nem ilyen érté­keket véd. Minden további magyarázat helyeit idézzük csak az egyik új rendelkezést: „Aki a Szlovák Köztársaság ál­lampolgáraként vagy az SZK területén állandó lakóhellyel rendelkező hontalanként külföldön szándékosan terjeszt olyan valótlan híreket, amelyek a köztársaság érdekeit sér­tik, két évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő." Ha ez a rendelkezés már ha­tályban volna, akkor talán már a Die Pressének nyilatkozó kormánytagok is büntethetőek volnának. í AHOGY ÉN LÁTOM Háromféle szemüveg Brüsszelben Azt követően, hogy a hét első két munkanapján Brüsszelben megtartotta második ülését az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottsága, ha­zatért Pozsonyba a tíz kép­viselő, és beszámolt az él­ményeiről. így ma már tud­juk, hogy a belga főváros­ban tanácskozó politikusok legalább háromféle színű szemüveget viseltek, miközben a szlováki­ai valóságot értékelték. A régiónkban már sok­szor megfordult és szófukarságáról ismert Hans van den Broek azokhoz a követelményekhez iga­zodva értékelt, amelyeket a Nyugat fontosnak tart, így kiemelte Szlovákia gazdasági eredmé­nyeit,' majd figyelmeztette a pozsonyi honatyá­kat, hogy csak a gazdaság stabilizálása, netán fellendítése nem elégséges ahhoz, hogy az or­szág Európa szerencsésebb feléhez csatlakoz­hassék. A „nemcsak kenyérrel él az ember" böl­csességének jegyében egyértelműen rámutatott arra, ami aggasztja az Európai Uniót, ha az ajta­ján kopogtató Szlovákiáról esik szó. Aggasztja például, hogy a szlovákiai kormánykoalíció érté­kelése szerint a nyugati normákkal összhangban van a Büntető Törvénykönyv köztársaságvédel­mi paragrafusokkal való kiegészítése. Brüsszel­ben kiderült, hogy az EU jogászai vették maguk­nak a fáradságot, és kiderítették: Katarína Tó­thová, a kormánytagok által legtekintélyesebb­nek tartott jogtudós légből kapva állította: az EU-tagországokban is mindenütt van a szlováki­aihoz hasonló államvédelmi törvény. Aggasztja az EU-t, hogy Pozsonyban a kormánykoalíció oly masszív támadást intézett az alapítványok el­len. Az alapítványi törvény egész koncepciója azt sugallja, hogy a mai szlovák kormány a „ál­lam érdekei mindenek fölött" elvhez igazodik, és teljesen lebecsüli, mi több, veszélyesnek tekinti az állampolgári kezdeményezéseket. Aggasztja a Nyugatot, hogy a kormánykoalíció a parlament­ben 100 százalékosan kisajátította az állami szervek ellenőrzését, így voltaképpen önmagát ellenőrzi. Nyugat-Európát - főképp a volt Jugo­szláviában bekövetkezett vérontás kezelhetet­lenné válása óta - aggasztja, hogy a Szlovák Köztársaságban a kormánypártok nem az etnikai feszültségek enyhítésén munkálkodnak, hanem olyan helyzetet teremtenek, amelyben nem érzi magát jól a magyar kisebbség. Akár sorrendben a negyedik demars-nak (ha­tározott figyelmeztetésnek) is tekinthető, ami Brüsszelben hétfőn Szlovákia címére elhangzott. Megdöbbentő, ahogy Augustín Marián Húska parlamenti alelnök, a „másik szemüveg" viselője a brüsszeli tanácskozásról beszámolt. Elsősor­ban azt emelte ki, hogy Van den Broek „irigylés­re méltónak tekintette, amit Szlovákia egyes te­rületeken elért". Mečiar pártbeli helyettese vala­hogy megfeledkezett arról, hogy a brüsszeli vizit nem udvariassági látogatás volt, hanem munka­értekezlet, amelyen az EU „sáncain" belül lévő országok képviselői azt vitatták meg egy bebo­csátásra váró ország képviselőivel, hogyan kel­lene elgördíteni az útból a felvétel akadályait. Ha tehát bölcsen, nagypolitikai reprezentánshoz méltóan gondolkodna Augustín Marián Húska, akkor Nyugatról hazatérve arról számolt volna be, Brüsszelben azt vette volna észre, amit az EU még fogyatékosságként ró fel Szlovákiának. Húska - fegyelmezett párttagként - ezúttal is az agitációt és a propagandát választotta, ahe­lyett, hogy megerőltette volna magát, és - életé­ben először - kísérletet tett volna arra, hogy ál­lamférfiként nyilvánuljon meg. A Brüsszelben járt néhány ellenzéki parla­menti képviselő is más szemüvegen keresztül nézte a dolgokat, mint Van den Broek vagy Au­gustín Marián Húska. „Dioptriáik" száma vala­hol a nyugatiak, illetve a szlovákiai kormány­pártiak közötti tartományban mozog. Nem mindegyikük ismerte fel azt, amit az Európai Unió mérvadó politikusai már valamennyien nyilvánvalónak tekintenek: ahhoz, hogy érett­nek tekintsék Szlovákiát a nyugati struktúrákba való belépésre, a gazdaság, a jogrend, a minden­napi demokrácia fejlesztése és a kisebbségi jo­gok megtartása terén egyaránt bizonyítania kell ennek az országnak.

Next

/
Thumbnails
Contents