Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám, csütörtök

4] ÚJ szó KÜLFÖLD - HIRDETES 1996. június 6. Csank János nem szól bele Csank János, a magyar labda­rúgó-válogatott szövetségi kapi­tánya négy mérkőzésen vezérel­te együttesét'; az eredmények egyáltalán nem kedvezőek. Jövő hétfőn az MLSZ elnöksége előtt színt vall a bajuszos szakvezető; beszámol, majd közli, folytatja-e munkáját. Ez lényeges kérdés, de az sem éppen másodlagos, hogy mi lesz az olimpiai válogatottal! Ismert, „túlkorosok" is igénybe vehetők Atlantában. Dunai An­tal, az ötkarikás gárda trénere ki is próbált játékosokat, megne­vezett futballistákat, akik utaz­hatnak Atlantába. Július ötödi­kéig kel nevezni a nyári sereg­szemlére. Sokan kíváncsiak, Csank beleszól-e, hogy Dunai ki­ket visz ki magával. „Nem. Elvi­leg munkahelyi felettese vagyok Antinak, de már korábban meg­egyeztünk abban, hogy járja a maga útját. Kivezérelte az egy­üttesét Atalntában, ő tudja, ott kikkel boldogul majd" - hang­zott Csank válasza. (MTI) Portugáliát favorizálja Bizonyos, hogy a portugál vá­logatott jó erőkből áll, de nem sokan mernék állítani, hogy a szombaton kezdődő Európa-baj­nokságon esélyes az arany­éremre. Lennart Johansson, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) svéd elnöke mégis ilyen merész ember. Azt mondta, hogy az ibériai együttesnek jó re­ménye van a védgső diadalra. „Az utóbbi időben korosztá­lyos csapataik remek eredmé­nyeket értek el. Ez lesz az a felnőtt rendezvény, amelyen egykori fiataljaik bizonyítanak. A német és az olasz együttes is fa­voritok közé tartozik" - fogalma­zott Johansson. (MTI) Tízezer az angolokra A londoni Ladbrokes fog­adóiroda szóvivője jelezte, az eddigi legnagyobb tétet tette meg egy vállalkozó kedvű szeméi: 10 000 font­ra fogadta le, hogy a hazai legénység nyeri a labdarúgó Európa-bajnokságot. Az iro­da Németország esélyeit lát­ja a legnagyobbnak (4:1), majd Anglia jön a sorban (7:1). a Ladbrokes 80 millió angol fontos tétbefizetéssel számol a 31 Eb-csatára, bi­zonyos, ez lesz minden idők legforgalmasabb sportren­dezvénye Nagy-Brtanniában - a fogadások szemszö­géből nézve. (sr) NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK - ATHÉNTŐL ATLANTÁIG (1964 TOKIÓ) Hatmillió néző előtt Hárommilliárd dollárt költöt­tek a japánok az olimpia előké­szítésére. Új utakat, szállodá­kat és létesítményeket építet­tek, hogy kielégítsék a sporto­lók és a játékokra látogatók igényeit. Japán nemzeti ügyet, presztízskérdést csinált az első ázsiai olimpiai játékokból. A pénz nem számított, csak egy célt tartottak szem előtt: túlten­ni Rómán, Európán, az egész vi­lágon. Ez végül is sikerült. Tokió többszörösen felülmúlta napja­ink olimpiai gigantizmusának előfutárát, az olasz fővárost; Tokió a szervezés, a bámulatos technikai felkészültség olimpiá­ja volt, de hiányzott belőle - a lelkesedés. Akadtak napok, amikor 80 ezer ember töltötte meg a Nemzeti Stadiont (a játé­koknak hatmillió nézője volt!), ám nem voltak hangosabbak, mint egy jó vidéki labdarúgó­mérkőzés 200 szurkolója... Hiába no, a szorgalmas ja­pán nép végtelenül udvarias, előzékeny és visszafogott, mentes minden szenvedélytől. Kilencvennégy ország 5558 sportolója érkezett a távol-kele­ti fővárosba. Október 10-én lob­bant fel az olimpiai láng, amely más, kegyetlenebb lángokat idézett. Josinoro Szakai, az utolsó fáklyavívő Hirosima kö­zelében született, azon a na­pon, amelyen az első atom­bombát a városra dobták. A ja­pánok azonban már megbékél­tek, díszbe borult az egész vá­ros, díszegyenruhát vett fel a 15 ezer rendező, a legszebb ki­monójukba öltöztek a nők és a gyerekek, s Hirohito császár megnyitotta a XVIII. olimpiát.... 1. NAGY NEVEK - NAGY MEG­LEPETÉSEK. Négy esztendő alatt új nevek kerültek az élvo­nalba, előretörtek a fiatalok. Ugyanakkor több régi, kiemel­kedő versenyző Tokióban is lé­pést tartott a fejlődéssel és ­az idővel. Mint a múltban mindig és a jövőben is, Tokióban a sportok királynője dominált. Ki ne emlé­kezne a gőzmozdonyként szá­guldó amerikai néger vágtázó Robert Hayesre? Pechje volt. Tokióban alkalmazták először az elektronikus időmérést, és utoljára futottak salakon. A stopperóra 9,90-et mutatott, a gép viszont „csak" kerek 10 másodpercet. Ármin Hary világ­csúcsbeállítását.... A férfiak versengésében mindössze két világrekord szü­letett, mégis számtalan világk­lasszist ünnepelt a világ; köz­tük a legdrámaibb szám veszte­sét, az ausztrál Ron Clarkét. Ki ne emlékezne rá... Ron, a csodálatos: méteres és mérföldes távokon tizen­nyolc világcsúcsot futott (a 70­es évek elején is fennállt né­hány), aztán olimpiai arany­érem nélkül búcsúzott. Tokió­ban az örökké vidám, de gono­szul hajrázó William Mills, az amerikai hadsereg ismeretlen hadnagya, a sziú indián nyerte Clarke számát, a 10 000 mé­tert. Méghozzá világcsúccsal (28:24,4). Clarke harmadik. Négy év múlva Mexikóban ha­Alfred Oerter, a diszkoszvetés fe­lülmúlhatatlanja todik. A cél után oxigénpalac­kot kénytelen használni.... Japán csattogva tapsolt a fe­lejthetetlen új-zélandi Peter Schnellnek: 800 méteren nem­csak megvédte bajnoki címét, hanem megnyerte az 1500 mé­tert is. 1920 óta ő az első kö­zéptávfutó, aki duplázott. Melbourne és Róma után a japán fővárosban is olimpiai bajnok lett az amerikai Alferd Oerter, minden idők legna­gyobb dobóegyénisége. A kali­forniai számítógép-technikus sosem volt a világcsúcsok em­bere, „csak" az összpontosítás és a győzelmek nagymestere. Többnyire másod-, harmadesé­lyesként, olykor sérülten érke­zett az olimpiára. Aztán amikor igazán számított... Mexikóvá­rosban 64,78-as olimpiai csúccsal szerezte meg sorrend­ben negyedik aranyérmét disz­koszvetésben. „LOJ, RUSORAN, LOJ..." Az óriáskígyóra emlékeztető úszó­csarnokban az amerikaiak új gárdájukkal rekordeső közben halmozták a győzelmeket, és alaposan kihasználták azt a le­hetőséget, hogy számonként is­mét három versenyző indulha­tott. Női bajnokaik közül nem akadt 18 évnél idősebb, de ala­posan megfiatalították férficsa­patukat is. Don Schollander lett az aranyifjú, négy bajnokságot nyert. Ő is egy nagy víziindulás pionírjai közül való, később elsőnek úszta két percen belül a 200 gyorsot. Technikája elké­pesztő volt. Nem is a vízben, a víz tetején úszott. Akárcsak Dawn Fraser, az ausztrálok megzabolázhatatlan torpedólá­nya. Tokióban harmadszor nyerte zsinórban a 100 gyorsot (59,5), Tokióban lopta el a csá­szári palotáról a japán zászlót... Vízilabdában talán minden idők legizgalmasabb mérkőzé­sét szemlélték szenvtelenül a japánok. A magyar csapatnak 3: l-es vagy 5:2-es győzelemre volt szüksége a Szovjeztunió el­leni meccsen, hogy megelőzze a jugoszlávokat és olimpiai baj­nok legyen. Az utolsó negyedet 2:2-es állással folytatták a csa­patok. Felkai rögtön vezetést szerzett, de még két gólt kell lőniük Gyarmatiéknak. A szov­jet védők kapkodnak, négymé­teres a magyarok javára. Dö­mötör belövi - 4:2. Fokozódik a dráma. Gyenge fél perc volt hátra, amikora labda félpályán Konrádhoz került. Megindult vele és csak úszott, csak úszott. Aztán Rusoránhoz to­vábbított. A magyar középcsa­tár várt... és a rádióriporter kö­nyörögve-parancsolva harsogta felé és az éterbe: „Lőj, Ruso­rán, lőj, Rusorán..." Ő azonban csak várt, csak várt. Már csu­pán 40 másodperc a játékidő. Aztán az oldalra úszó Dömötör­höz továbbított. Dömötör egy lövőcsel után kapura suhintot­ta a labdát - 5:2. Magyaror­szág visszahódította az elsősé­get, és a 37 esztendős Gyarma­ti Dezső ötödik olimpia szerep­lése alkalmával harmadszor lett a bajnokcsapat tagja. Nem mindennapi dolog... 3. VILÁGUNIKUM FELEMÁS­KORLÁTON. A női tornászok összetettjének utolsó száma a felemáskorlát. Vera Čáslavská nehéz elemekből álló gyakorla­táról már az egész világ beszélt. Készenlétben állnak a fényké­pészek, két tévékamera próbál­ja elkapni a világunikumot. Véra bámulatos dolgokat művel a karfák között. Masnit köt rájuk karcsú, jól formált és mindenképpen figyelemre mél­tó tagjaiból. Az iram kápráza­tos, úgy forgatja, pergeti ma­gát, mint zsonglőr a színes gömböket. Egyszerre csak eltá­volodik a felső karfáról, maga­san a levegőben megperdül tengelye körül. Mindenki be­csukja szemét. Leesik. Dehogy! Az utolsó pillanatban elkapja az alsó karfát, és elegánsan Gyarmati Dezső öt olimpián vett részt. A mérlege: három arany-, egy ezüst- és egy bronzérem folytatja a gyakorlatot. Igy szok­ta meg... Előtte senki sem mutatott be ilyen produkciót, a férfiak sem nagyon vállalkoztak rá. A 9,80 pont azt jelentette - Čáslavská az abszolút olimpiai bajnok, megszerzi három aranyérmé­nek legfényesebbikét. Hosszú idő után nem szovjet ver­senyzőnő az összetett bajnok... 4. BENE FERI, A GÓLEÁDOR. Negyvennégy esztendő után ismét döntőbe került a csehszlo­vák futballcsapat. Ellenfele Ma­gyarország. Nyolcvanezer japán figyeli csendben a meccset. A csehszlovákok figyelmesen, összpontosítva, nagy akarással játszanak, széltében-hosszában befutják a pályát, de csak a ma­gyar 16-osig. Az ellenfél techni­kás, képzett, kitűnő fizikumú labdarúgókból áll, taktikájuk pe­dig egyszerű: mindent Bene Fe­rire. Ó a magyarok csillaga, góle­ádora. Az előző öt meccsen ti­zenegyszer talált a hálóba. A gól nélküli félidő után a 47. percben Vojta öngólt rúgott, és 13 perccel később Schmucker ismét a hálóból szedi ki a lab­dát: Benét senki sem tudta fel­tartóztatni, a félpályáról indul­va, mindenkit lendületből kicse­lezve lövi 12. gólját az olimpián. Utána a magyarok az eredmény tartására törekednek, minden négyzetméterért nagy harc fo­lyik a pályán. Brumovský a 80. percben szépít, de több találat már nem születik. A fiatal és nemzetközileg még kevésbé is­mert játékosokból álló magyar együttes teljesen megérdemel­ten lett olimpiai bajnok. A döntőben szerepeltek névs sora -Magyarország: Szentmi­hályi-Novák, Orbán, Ihász-Sze­pesi, Nógrádi-Farkas, Csernai, Bene, Komora, Katona; szóhoz jutottak még az olimpián: Ge­lei-Palotai, Varga Zoltán. Csehszlovákia: Schmucker-Ur­ban, Weiss, Pičman-Vojta, Gele­ta-Brumovský, Mráz, Lichtnégl, Masný, Valošek. játszottak még: Švajlen-Cvetler, Knebort, Knesl, Matlák, Nepomucký. 5. MAGYAR ÉRMEK. A római tapasztalatok nem maradtak eredménytelenek, sikerült a hanyatlást megállítani, s a ma­gyar sportolók Tokióban sokkal több örömet szereztek, mint csalódást okoztak. 1908 óta ti­zenegyedszer avattak bajnok­ká magyar kardvívót Pézsa Ti­bor személyében... Aranyérmesek: Török Ferenc (öttusa); Rejtő Ildikó (tőrvívás); vízilabdcsapat (Ambrus, Boros, Dömötör, Felkai, Gyarmati, Kani­zsa, Kárpáti, Konrád, Mayer, Ru­során, Pócsik); labdarúgócsa­pat; Pézsa Tibor (kardvívás); Po­lyák Imre (birkózás); női tőrcsa­pat; férfi párbajtőrcsapat; Koz­ma István (birkózás); Hammerl László (kisöbű sportpuska). Ezüstérmesek: Hesz Mihály (kajak); Tóth Géza (súlyeme­lés); Földi Imre (súlyemelés); Makray Katalin (felemáskorlát); Rudasné Antal Márta (gerelyha­jítás); Kulcsár Gergely (gerely­hajítás); Zsivótzky Gyula (kala­pácsvetés). Bronzérmesek: Varjú Vilmos (súlylökés); Ducza Anikó (műszabadgyakorlat); Hammerl László (kisöbű puska, össze­tett); üttusacsapat (Török Fe­renc, Török Ottó, Nagy Imre). A legeredményesebb orszá­gok és egyének: Egyesült Álla­mok 36-26-28, Szovjetunió 3a 31-35, Japán 16-5-8, Közös né­met csapat 10-22-18, Olaszor­szág 10-10-7, Magyarország 10­74...Csehszlovákia 5-6-3; Don Schollander (amerikai, úszó) 4-0­0, Sharon Stouder (amerikai, úszás) 3-1-0, Véra Čáslavská (csehszlovák, torna) 3-1-0, Yukio Endo (japán, torna) 3-1-0, Larisza Latinyina (szovjet, torna) 2-2-2. TOMI VINCE (Részletek a szerző Bajnokok és legyőzöttek című olimpiai könyvéből, amely megrendel­hető szekesztőségünkben.) A VÁLOGATOTT REKORDERÉT KITILTOTTÁK A NATIONALELFBŐL Mattháus nem csak vétkes... A német futball negyedévszá­zadonként gondoskodik vaskos botrányról. Huszonöt esz­tendővel ezelőtt a zöldség-és gyümölcskereskedő Horst-Gre­gori Canella születésnapi partira hívta meg a Bundesliga számta­lan befolyásos személyiségét, majd miután a vendégek megje­lentek, az asztalra elhelyezett magnetofon köré invitálta az il­lusztris társaságot. A Kicker Of­fenbach elnöke bénító meglepe­tésről gondoskodott: a hangsza­lagon rögzített telefonbeszélge­tésekből kiderült, hogy a Bun­desligában megvásárolhatók a bentmaradást garantáló pon­tok. A kirobbant bundabotrány története legmélyebb válságba sodorta a ligát. Az évforduló alkalmából olyan valaki gondoskodott a német futball bástyájának megingatá­sáról, akitől a szurkolók legke­vésbé várták ezt. Olyan valaki, aki 122 alkalommal húzta ma­gára a válogatott mezét, kapitá­nya volt a Nationalelfnek és ve­zérnek számított társai körében. Lothar Mattháus nyilvános ki­rohanást intézett Jürgen Klins­mann ellen, az ügybe belekever­te Sert/ Vogts szövetségi edzőt és arra késztette a keretben he­lyet kapott Bayern-játékosokat, hogy azok írásban követeljék a müncheni elnökség állásfoglalá­sát. Vogts válasza kíméletlen volt: Egidius Braun - a német szövet­ség elnöke - egyetértésével Mattháust örökre kizárta a válo­gatottból. A döntéssel olyan saj­tóvisszhangot váltott ki, amely végigkíséri majd a Nationalelfet az Eb során is. A két sztár nem éppen ízléses kötélhúzása alap­jaiban rendítheti meg a német futballt, válságot idézhet elő mind a válogatottban, mind a Bayernban. Mattháus vádjai röviden: a szövetségi edző nem foglalko­zott vele megfelelően, nem tá­mogatta benne azt az érzést, hogy a válogatottnak 35 éves kora ellenére is szüksége lesz rá. Ugyanakkor pedig Klins­mann intrikált ellene és rábírta Vogts kapitányt, hogy mondjon le róla. Miután a Sport Bild min­dezt nyilvánosságra hozta, a si­keres Európa-bajnoki szereplés érdekében a szövetségnek rea­gálnia kellett. „Lotthar eljárá­sát nem lehet elviselni! Érde­mei nem annyira nagyok, hogy bármit megengedhessen ma­gának, felelőtlen kijelentései­vel megbocsáthatatlan vesze­kedést váltott ki" - hangoztatta Egidius Braun és szentesítette a szövetségi edző döntését, Mattháus végleges száműzeté­sét. A Bayern nevében Franz Bec­kenbauer nyilatkozott: „A legha­tározottabban elítélem Matthá­us kijelentéseit!" Az elmérgesedett hangulat­ban nem kerülhető meg a kér­dés: vajon mi késztette ámokfu­tásra Mattháust? A szövetség sajtófőnöke próbált választ ad­ni, és magyarázatul - a sporton túlmutató - emberi és társadal­mi tragédiáról beszélt. Mattháus házasságai milliók­ba kerültek. Az első felesége magának követelhette a közös vagyon felét, a második pedig a neki vett ajándékokkal (Ferrari!) csupaszította a férj bankszám­láját. Lothar, aki egy házmester fia, mind a mai napig nem fogta fel, hogy a státusszimbólumok (villa Németországban, ház a svájci Alpokban, motoros jacht Olasz­országban) lassan felemésztik az eddig összeszedett milliókat, és így kénytelen szembenézni a kínzó gondolattal, mi lesz karri­erje befejeztével? Magánélete csillogó külsősé­gei - amikor Lolitával járult az oltár elé még a másfél éves gye­rek, Loris is frakkban meg cilin­derben pompázott - sem szol­gálták népszerűségét. Az Inter játékosaként arra számított, hogy az északolasz klubhoz iga­zolt Klinsmann-nal legyőzhetet­len páros alkotnak. A szőke Klin­si inkább Bertivel és Mandorlini­vel barátkozott. Mattháus ezt árulásnak minősítette, és soha nem bocsátotta meg Klins­mann-nak. Beckenbauer - elnöki minő­ségben - kijelentette: „Akinek nem tetszik a Bayern, az mehet, és ez vonatkozik mindenkire." A fentiek ismeretében viszont több,-mint meglepő, hogy a Ba­yern szinte rohamtempóban meghosszabbította Mattháus szerződését, az angol sajtóban pedig olyan hírek keringenek, hogy Klinsi visszatér a ködös Al­bion ba. „Lothar számára alternatíva­ként ott van Japán" - mondta Mattháus menedzsere. Arról, hogy a válogatott rekorderének kijáró búcsúmérkőzést a szövet­ség megrendezi-e, máris meg­kezdődtek a találgatások. Es mindez pillanatokkal az Eb rajtja előtt. Továbbra is érvényes Berti Vogts azon kijelentése, amelyet a 94-es vb előtt tett: „Vagy hősként, vagy bukott embere­ként térünk majd haza." STEFAN LÁZÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents