Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám, csütörtök

1996. június 5 . HI RDE TÉS ÚJ SZÓ 7 J VIDEO NÉGYEZERÉRT. KERÉKPÁR KÉTEZERÉRT - DE LEHET ALKUDNI Országút mellett, zsákutcában - Hité nem ké'?! Tévé, teletext, vídejó, satelit? Négyezeré', de lehet al­kudni! - kiabálja be kocsink ablakán egy roma férfi a nagymagyari péró mellett. - Bicikli nincs? - Van, van, erre mennyé' - mutatja, miután egy szemvillanás alatt beugrott a hátsó ülésre. Nincs mese, elindulunk a Jel­zett Irányba, be a péróba. Vakolatlan, dülöngélő házak közt zöty­kölődünk a rossz úton, egy falka kutya fut utánunk csaholva. Az udvarok­ban roma asszonyok mosnak, disznó dagonyázik röfögve, mellette szuty­kos gyerekek Játszanak a sárban. Végül megérkezünk a „mesebeli kin­cseket" rejtegető vltylllóhoz. Jöttünkre fel sem emelik fejüket a szom­szédok, senki sem ütközik meg azon, mit keresnek gádzsók a péró kellős közepén. Naponta több tucat vásárló fordul meg Itt. Roma férfiak álldogálnak itt, a duna­szerdahelyi járás peremén, a Nagyma­gyarról Szencre és Jányokra vezető útke reszteződésnél, a péró szélén. Télen, nyáron, esőben, hóban. Állnak és muto­gatnak - geometriai alakzatokat formáz­nak kezükkel. Négyzet, téglalap, parabo­la - tévé, hűtő, parabolaantenna. Min­den autót leintenek, nem érdekli őket, ki ül benne, az országos rendőrfőparancs­nokra is rátukmálnák a „tiszta új" árut. A gépkocsivezetők eleinte ijedten léptek a gázpedálra, nem tudták mire vélni a ha­donászást. Ma már állandó vevők járnak a putriba, sokan az áruházak helyett itt ejtik meg a bevásárlást. A kínálat bősé­ges, a geometriai alakzatokon túl olyan nehezen elmutogatható dolgok is szere­pelnek behne, mint a fűnyíró, zongora, CD-lejátszó, mikrohullámú sütő, síléc, te­niszütő, vagy tíz kiló rágógumi. Idegenvezetőnk háza leghátsó szobá­jába vezet minket. Míg elérünk a raktá­rig, azonosíthatatlan akadályokon lépke­dünk át, és megismerkedünk a család többi tagjával is, akik jönnek utánunk di­csérni az árut. A sarokban három-négy kerékpár sorakozik, a családfő előha­lássza a legjobb állapotban lévőt. - He­gyibicikli kétezeretszázé'. Ki lehet pró­bálni, olyan mint az álom - mondja. ­Női nincs? Az asszonyt akarom megtaní­tani biciklizni - akadékoskodunk, vic­celődünk. Persze, nem akarunk vásárol­ni, csak a kíváncsiság vitt be a péróba. ­Sehol nincsen! Bejártam az egész kör­nyéket, nincsen. Pedig mindenki azt akar. Vigyék el ezt, ezen is megtanul, ki­fíríszelik a vázat és kész - tálalja a meg­oldást. - És nem is lesz? - kérdezem. ­Hat, ki tudja. Attól függ, hogyan hoznak majd. De akkor vegyenek tévét, itt van, tiszta új. Minden van benne, teletext, minden. Ötezer. Távirányítót nem adtak hozzá, de azt lehet venni. Akkárhol. Na, négyezeretszáz. Ragaszkodunk a távkapcsolóhoz, erre ismét kocsiba ültet, és megyünk egy má­sik raktárba. Állítólag ott nagyobb a kíná­lat. - És egész áldott nap kint állnak az út szélén? Ebben a melegben? - hitet­lenkedem. - Reggeltől estig! Mit csinál­hatok? Hat muszáj dolgozni, ha akarok valamit! Itt vannak a gyerekek, az asszony... A Bécsi utca - Az elektronikai cikkek nagy része Ausztriából származik, a tavaszi lomtala­nításkor pakolják fel és hozzák át ide. In­nen kapta nevét a Kolónia egyik utcája, a Bécsi utca. A többi áru úgymond isme­retlen eredetű - mondja Farkas László, a Nagymagyari Községi Hivatal vezetője. - Sokan járnak ide vásárolni, de néha nagyon drágának bizonyul az olcsó áru. Ugyanis, amíg bent egyezkednek, alku­doznak, nemegyszer kipakolják a ház előtt álló kocsit. A péróban pedig lehetet­len szemtanút találni, senki sem látott semmit. A mintegy 3300 lakosú Nagymagya­ron körülbelül 120 roma él. Legalábbis ennyien vallották magukat romának a legutóbbi népszámláláskor. Egyébként ezerötszáz-ezerhatszáz lakosa lehet a Kolóniának. Pontos számot szinte lehe­tetlen megállapítani a nagy migráció miatt. Közelebbi adatokkal a Somorjai Munkaügyi Hivatal rendelkezik, viszont állandó összeköttetés, információáram­lás nincs a községi és a munkaügyi hiva­tal között. így Nagymagyaron csak meg­saccolni tudják, hány lakosa lehet a köz­ségnek, mennyi a munkanélküli, hányan kapnak szociális segélyt. Hozzávetőlege­sen az összlakosság harmincöt százalé­ka állásnélküli, körülbelül hetven száza­lékuk roma nemzetiségű. - A közbiztonság 1991-92-ben volt a legrosszabb - mondja Farkas László. ­Akkoriban rettegett a lakosság. Minden­nek lába kelt, ami mozdítható volt, zárt garázsokból tűntek el kerékpárok, mi­egymás. '92-ben hoztuk létre a községi rendőrséget, azóta valamelyest javult a helyzet. Sötétedés után azonban most sem ajánlatos bemenni a Kolóniába, még rendőrnek sem. Igaz ugyan, hogy a romák egymást közt is rengeteget vesze­kednek, de ha baj van, feltétlenül meg­védik a közülük valót. Hűtő hűtő hátán A nagyraktár, ahová idegenvezetőnk elkalauzolt, valóban nagy. Kacsalábon forgó palota előtt találjuk magunkat, de bent ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint az előző helyen. Előbb egy hatal­mas Grundig tévét kínálnak tizenkéteze­rért, szaküzletben harmincat is elkérné­nek érte. Mégis drágálljuk, tanakodunk, mígnem a házigazda elvisz az udvar vé­gébe, és leveszi a lakatot egy rozsdás vasbódéról. Odabent a plafonig tornyoz­va állnak a televíziók, mosógépek, hűtők, hifi-tornyok, mikrohullámú sütők, autórádiók. S ha még ez sem elég, átme­hetünk a műhellyé alakított garázsba. Éppen egy tévészerelő szorgoskodik nyolc-tíz készülék között, bütykölgeti, ja­vítgatja őket. Az eladáskor minden ké­szülék működik, jótállás természetesen nincs. Kedvünkre válogathatunk a kü­lönböző márkájú és méretű tévék közt, s amikor már nem tudunk semmilyen kifo­gást találni, megegyezünk, hogy holnap visszajövünk, mert a végső szót az asszony mondja ki. Legalább tíz centit esek a szemükben. Ki hallott ilyet? Az asszony volna az úr a háznál, aki ráadá­sul még biciklizni sem tud? Már fiatalon el kell kezdeni... Emiatt nem csak a felnőttek, a gyerekek is kiállnak az út szélére kuncsaftot fogni. A kínálatot és az árakat egy szuszra elhadarják. (Somogyi Tibor felvétele) Odakünn megelégedéssel nyugtáz­zuk: sem az autó, sem az autórádió nem tűnt el. Motiváció nincs, kitörni lehetetlen A huszonnégy tagú nagymagyari kép­viselő-testületbe nyolc romát is beválasz­tottak. Kezdeti lelkesedésük azonban hamar lelohadt, mostanában ritka ven­dégek az üléseken. A vezetőség így nél­külük igyekszik megoldást találni a ro­mák problémáira. - A jelenlegi bajok gyökere szerintem még a szocializmusban keresendő, ami­kor is az állam megfelelő összeget fordí­tott a roma etnikum anyagi támogatásá­ra, szociális és kulturális felemelésével azonban vajmi keveset törődött - véle­kedik Farkas László. - Viszont az ő szer­vezett közösségi életük teljesen szétzilá­lódott, gyakorlatilag megszűnt. Régen a falu bírája a vajdával közösen oldotta meg a felmerülő problémákat. Ma nincs olyan ember a Kolóniában, akire min­denki hallgatna. Legfeljebb családi klá­nokról beszélhetünk. Az a néhány tanult személy, aki képes lenne irányításukra, igyekszik kitörni ebből a környezetből, és elköltözik. Ha itt marad, beolvad. A leg­nagyobb baj, hogy a gyerekek előtt nincs motiváció, otthon nem ösztökélik őket a tanulásra, az érvényesülésre. A gyereke­ket többnyire szlovák iskolába íratják, s mire úgy-ahogy elsajátítják a nyelvet, már lemaradtak. Sokszor csakis emiatt kerülnek kisegítő iskolába. Középiskola pedig szóba sem jön, holott ma már szakképzett embernek is gondot okoz az elhelyezkedés. Az alapiskolából kikerült fiatalok szinte kivétel nélkül munkanél­küliek lesznek, még az igazán jó képes­ségű tanulók is elvesznek. Aligha vitatható tény, hogy a gazdasá­gi átalakítással járó elbocsátások során először a roma nemzetiségű alkalmazot­taknak mondtak fel a munkáltatók, új munkahelyre pedig gyakran akkor sem vesznek fel romát, ha nincs más jelent­kező. A munkaügyi minisztérium pedig hiába dicsekszik a munkanélküliek szá­mának csökkenésével, számtalan eset igazolja, hogy ez csupán adminisztratív lépéseknek köszönhető. „Együttműkö­désre alkalmatlan személy" címszó alatt rengeteg romát is kiiktattak a munkanél­küliek listájáról. S ugyan a munkanélküli­ek közhasznú munkára való alkalmazá­sa jó ötletnek látszott, a gyakorlatban mégsem vált be teljesen. - Jelenleg mindössze hét közhasznú munkára felvett alkalmazottja van a köz­ségnek, közülük öten roma nemzeti­ségűek - ismerteti a tényeket Farkas úr. - De meg tudom érteni, hogy nem tola­kodnak ezért a munkáért. Egy öttagú család már tekintélyes szociális és egyéb segélyt kap az államtól. Ha vi­szont a családfenntartót közhasznú munkára alkalmazzák, keres ugyan kö­zel háromezer koronát, viszont ezt az összeget levonják a segélyből. Tehát gyakorlatilag ingyen dolgozott. Nem be­szélve arról, hogy rendes keresetéből le­vonhatók különböző adósságai, a gye­rektartási díj, a kölcsönök, míg a szociá­lis segélyből egy árva fillér sem. A Koló­niába érkező postai küldemények ki­lencven százalékát pedig bírósági és egyéb fizetési felszólítások teszik ki. A nagymagyari önkormányzat felvette a kapcsolatot a tavaly szeptember óta működő, különleges segítséget igénylő állampolgárok kormánybiztosi hivatalá­val is, különösebb eredmény nélkül. A hi­vatal által kidolgozott tervezet ugyanis a kelet-szlovákiai roma etnikum helyze­téből indult ki, ahol gyakran sárból és ku­koricakóróból összetapasztott viskók­ban laknak a romák. Az ő lakásgondjaik enyhítésére faházak, garázsszerű épít­mények felépítését tervezte el a kor­mánybiztos, tevékenysége ezzel nagyjá­ból kimerült. Ez viszont visszalépést je­lentene például a nagymagyari romák számára is, ahol ugye majd' minden csa­ládnak van tévéje, videója, esetenként egy tucat is. Roma kultúrház - romokban Nagymagyaron a hetvenes évek köze pétől működik az úgynevezett roma kul­túrház, amely nem csak kulturális ren­dezvényeknek ad otthont. Több szakké­pesítést nyújtó tanfolyamot szerveztek, előadásokat tartottak például a család költségvetési problémáiról, vagy a gyere kek iskoláztatásánának fontosságáról. Kevés sikerrel. Közismert, hogy a roma lakosság nagy része képtelen a spóro­lásra, az „egyszer hopp, máskor kopp" szerint él. Néhány nap alatt elvernek ak­kora összeget is, amely egész hónapra elegendő lenne. A kultúrházzal azonban az a legfőbb gond, hogy a berendezés a szokásosnál jóval gyorsabban megy tönkre, a község évente százezreket költ felújítási munkákra. Egy időben a Roma Polgári Kezdeményezés tagjai vették bérbe a helyiségeket, majd tetemes adósságot hátrahagyva ők is távoztak. Úgy tűnik, egy roma lánynak, ha befe jezte az alapiskolát, Nagymagyaron alig­ha van más választása, minthogy férjhez megy, gyereket szül, férje pedig kiáll az útszélre mutogatni, hogy eladja az árut, amit, ilyen-olyan úton-módon megszer­zett. Hiszen ezt látta, ebben nőtt fel, és valahogy majd csak lesz, mert olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna. A roma etnikum problémáinak kezelé­se roppant összetett és nehéz feladat, nem könnyű megoldást találni, viszont biztos, hogy az nem a garázsépítés lesz. H0L0P ZSOLT ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS TŰZELHALÁSA Nyárlőrincen a rettegett betegség Magyarországon nemrégiben igen felzaklatta a gyümölcster­mesztőket és a növényvédő szakembereket a rettegett be­tegség, a baktériumos tűzelha­lás (Erwinia amylovora) megje­lenése a Kecskemét melletti Nyárlőrinc községben. A hatály­ban lévő növény-egészségügyi jogszabályok értelmében a fertőzött ültetvényeket - több, mint negyven hektártnyi terü­letről van szó -, illetve azok 3 km-es körzetében a fogékony növényfajokat állami védeke­zés keretében megsemmisítet­ték. Először vegyszeres kezelés­sel elpusztították, majd gyöke­restől kitermelték és elégették a növényeket. A terület egy évig növény-egészségügyi zárlat alatt marad. Mi is tulajdonképpen ez a be­tegség? Az almatermésűek tűzelhalását Észak-Amerikából származó baktérium okozza, amelyet az ötvenes években Angliába is behurcoltak. Gazda­növényei az alma, a körte, a ma­dárbirsfélék, a tűztövisfélék, a berkenyefélék, a galagonyafé­lék és a Stranvaesia. Jellegze­tes tünete, hogy a hirtelen el­pusztult hajtás vége pásztorbot­szerűen meggörbül. A betegség nagyon gyors lefolyású, párás melegben naponta 50-60 cm­rel terjed tovább a baktérium a növényben. A beteg növényi részt az egészségesig vissza kell vágni és a lemetszett részt elégetni. A veszélyezett ültetvé­nyekben föl kell hagyni a nyese­dék bezúzásával, el kell égetni a levágott ágakat. Nyárlőrincen többek között azért választot­tak olyan radikális megoldást, mert késve fedezték fel a beteg­séget és szemle során egyes ré­szeken már 40-70 százalékos volt a fertőzött fák aránya. Ép­pen a virágzás kezdetén volt a gyümölcsös, amely a fertőzésre a legalkalmasabb időszak. Sze­rencsére a rossz idő miatt nem repültek a méhek, így az azon­nali Regionos permetezés meg­akadályozta, hogy a virágokat látogató rovarok továbbvigyék a kórokozót. A tűzelhalás az ENSZ FAO Eu­rópai és Földközi-tenger melléki országok Növényvédelmi Szer­vezete (EPPO) ajánlása alapján Európa-szerte zárlati (karantén) károsító. A regionális növény­egészségügyi védelmi rendszer ma már igazoltan fertőzött or­szágai - Nyugat-Európa, Bulgá­ria, Ciprus, Csehország, Görög­ország, Jugoszlávia egykori álla­mai, Lengyelország, Norvégia, Olaszország, Örményország, Ro­mánia, Svédország és Ukrajna - közül eddig Magyarország és Szlovákia „fehér szigetként" emelkedett ki a térségből. Azt, hogy honnan került Nyárlőrinc­re a fertőző anyag, szinte lehe­tetlen megállapítani. Való­színűleg pótlásra használt olt­vánnyal vagy fertőzött eszközzel érkezett. A közvetlen károkon kívül a magyar agrárágazatot is kár érte. Nemcsak az alma és körte termesztése vált potenci­álisan veszélyeztetetté, hanem a szaporítóanyag-előállítás, il­letve annak exportja is. Ugyan­is az importőrök részéről életbe lépnek azok a szigorító intézke­dések, amelyeket az EU-direktí­vák alapján eddig Magyaror­szág érvényesíthetett a beszállí­tókkal szemben. Déli szomszédunk tehát leke­rült a tűzelhalás kórokozójától mentes országok listájáról. De mi a helyzet Szlovákiában? Hi­szen - mint azt a magyarorszá­gi példa is mutaja - potenciális veszélynek a hazai termelők is ki vannak téve. Juraj Matlák mérnök, a Mezőgazdsági Köz­ponti Ellnőrző- és Vizsgálóinté­zet növénydiagnosztikusa kér­désünkre elmondta: nálunk szerencsére még sehol nem észlelték a tűzelhalást. Előfor­dult már, hogy fertőzésgyanús növényeket vizsgáltak, de utó­lag mindig kiderült, valami más betegségről volt szó. Az óvóin­tézkedések az importált ül­tetőanyagok gondos vizsgálatá­val tulajdonképpen ki is merül­nek. Amennyiben olyan állam­ból hozzák be a facsemetét, ahol előfordul a betegség, ügyelnek arra, hogy az adott or­szág fertőzésmentes vidékéről származzon. A megelőzés érdekében egyébként kora tavasszal a bak­tériumok ellen is hatásos réz­tartalmú szerekkel lehet perme­tezni. Fontos, hogy a gazdák tisztán tartsák az ültetvényeket, ne hagyjanak felhalmozódni semmiféle fertőzésnek tápot adó növénymaradványt. Feldolgozta: vkm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents