Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám, csütörtök

4 ] ÚJ szó KÜLFÖLD - HIRDETES 1996. június 6. Tisztelt szerkesztőség! A komáromi Városi Művelődési Központ nemcsak kulturális prog­ramokat hanem nagyon gazdag más témakörű összejöveteleket is szervez. Már harmadik éve ren­deznek természetgyógyászati, rei­ki, frtoterápiai és orvosi előadáso­kat Májusban nagyon értékes volt az aromaterápiával foglalkozó előadás, amelyet Nagy Géza is­mertetett Ezt követően pedig a magyarországi Komáromból Papp János orvos-természetgyógyász meditációs előadása következett, amely a Silva agykontroll módsze­rét gyakorolta a jelenlevőkkel. Egy héttel később szlovák nyelvű előadást tartott a sokrétű dolgok­kal foglalkozó Marek mérnök, filo­zófus, akit szintén rendszeresen meghívnak Nagyszombatból. Leg­utóbb pedig szintén telt ház volt azon az egészségügyi szakelőadá­son, amelyen Barta Gizella szakor­vos a daganatos betegségek té­máját elemezte. HOSTINA IRÉN Komárom Ebben az évben is tanúja vol­tam egy ballagásnak, ez alkalom­mal Párkányban, a Középfokú Papíripari Szaktanintézet épületé­ben. A szép, zöld környezetben levő épület falai között a példás rend, a gondos szervezés, a békés harmónia légköre uralkodott. A gyülekező rokonok, ismerősok nem egymás hegyén ágaskodtak, mert itt kipróbált rendszer műkö­dik a ballagások, az ünneplések szervezésében. Kiváló ötletnek tartom, hogy a végzős osztályok ballagása egy napon, de nem azonos időpontban valósul meg. Én két magyar osztály ballagásán (vegyészek, elektroműszerészek) voltam, ahol az ott látottak csupa jó érzéseket keltettek bennem és másokban is. Az iskola igazgató­sága, a pedagógusok, a mesterek bizalommal, csakis pozitív hozzá­állással, szeretettel foglalkoznak növendékeikkel. A végzős diákok tiszta szívből fakadó ballagási énekekkel járták végig az osztá­lyokat, folyosókat és a nagy tár­salgóteremben ünnepi műsorral búcsúztak. HAJTMAN KORNÉLA Nána Az olvasói leveleket, mondani­valójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentejük meg. A néze­tek sokrétűsége érdekében olya­nokat Is ködünk, amelyeknek tartalmával nem ért teljes mértékben egyet Kőszöi^ük olvasóink bizalmát, ós várjuk további leveleiket Egységes fellépésben az erő A szlovákiai magyarság döntő többsége tudatában volt és van annak, hogy megmara­dása, identitásának megőrzé­se csakis (!) egységes fellépés­sel őrizhető meg azokban az országokban, melyekben ki­sebbségként kezelik, másod­rendű polgárként bánnak vele. Tudatában van annak, hogy politizálásának sikere éppen ebben az egységes fellépés­ben, összefogásban rejlik még akkor is, ha a táborára a plura­lizmus jellemző, ha táborában megtalálhatók a legkülön­bözőbb politikai irányzatok. Erről a kisebbségben élő nemzetiségek történelmi alap­igazságáról esetünkben is fé­nyesen tanúskodnak a '94-es parlamenti választásokon elért eredményeink. Az a tény, hogy nem 5-6, hanem 17 képvi­selőnk került be a szlovák par­lamentbe, azokat a magyar vá­lasztópolgárokat igazolta, akik hónapokkal a választások előtt nyíltan szorgalmazták a közös fellépést az Új Szó hasábjain, és szinte naponta az egységre intettek, a koalíció megterem­tésére szólították fel a magyar pártok vezetőit Örömmel állapíthattuk meg, hogy ebben az időben a Ma­gyar Polgári Párt volt az, amely felismerte az összefogás nél­külözhetetlenségét s ezért hó­napokkal a választások előtt kampányt indított a magyar vá­lasztópolgárok között az ügy ér­dekében. Azt azonban sajná­lattal kellett tudomásul ven­nünk, hogy akadtak olyanok is, akik vonakodtak a koalíciótól, bízván abban, hogy külön-kü­lön, egyedül is sikerre viszik el­képzeléseiket... Végülis győzött a józan ész, győzött a felvidéki magyar válaszópolgár, mert vá­lasztott pártja, a hármas ma­gyar koalíció a parlamenti vá­lasztásokon az előkelő harma­dik helyen végzett. Történelmünk folyamán már oly sokszor bebizonyosodott, hogy számunkra ez az egység nélkülözhetetlen. Ezért aztán bizakodással tölt el bennünket az a tény, hogy ma már azok a politikusaink is, akik 1994-ben vonakodtak a koalíciótól, im­már szorgalmazzák a szoro­sabb együttműködést az egy­séges fellépést és magyar egy­ségben gondolkodnak. GÁL MIKLÓS Nagymácséd Pius, aki pápább a pápánál Miroslav Pius úr, aki közismerten „objektív" is­kolaügyi szakértő, az itt élő magyar kisebbség is­kolába járó részének „önzetlen gondviselője" a minap korszakalkotó gondolatokat tartalmazó cikkel örvendeztette meg a mélyszlovák érzelme­ket ápolók táborát Szofoklész, Homérosz, Sha­kespeare nyelve mellett a melodikus, jóillatú, egyedülálló szlovák nyelvet is az emberiség nyol­cadik csodájának nevezi. A nyelvet, mely grandi­ózusabb az egyiptomi piramisoknál, Einstein re­lativitás-elméleténél, az atommáglya beindításá­nál. Az Isten és az Ember kapcsolata is csak a nyelv segítségével jöhet létre. Nincs egyetlen kifogásom a szerző fentebb le­írt gondolatai ellen. Csak szeretném megjegyez­ni, hogy amit Pius úr számára a szlovák nyelv je­lent, azt jelenti számunkra a magyar nyelv. Nem is kívánunk másoktól egyebet, csak annyit, hogy tisztelje anyanyelvünket, mint ahogy mi tiszteljük mások anyanyelvét. Aki megtiltja, akadályozza vagy ellenzi a kisebbség anyanyelvének haszná­latát azt nem tekinthetjük barátunknak. Aki ezt hivatali jogaira támaszkodva teszi, az csak ellen­ségünk lehet És ezt teszi Pius úr. A modern, demokratikus Európában, a harma­dik évezred küszöbén a szlovákiai oktatásügy al­ternatív oktatást erőltet a magyar tanítási nyelvű iskolákra és óvodákra. A cél nagyon egyszerű és átlátszó. A magyar nebuló a jövőben lehetőleg ne magyar nyelven dicsérje az Istent, ne magyarul számoljon és főleg, ne magyar nyelven, magyar forrásokból tanulja meg ősei dicső történelmét. Később, a magyar nyelvet majd hiányosan tudó és elbizonytalanodott fiatal (s ez az alternatív ok­tatás célja és eredménye) ne olvasson magyarul, magyar könyvekből ne ismerkedjen meg a nagy múltú magyar irodalommal és költészettel. Ennek hiányában elsorvad nemzettudata. Párválasztás­kor megnő majd a vegyesházasságok száma. S a következő generáció már a legtöbb esetben szlo­vák nemzetiségű lesz. És itt a kör bezárul. A cél szentesítette az eszközt. Tehát az emberiség „nyolcadik csodája", az anyanyelv használata ér­vényes mindenkire, csak éppen az itt élő magyar kisebbségre nem - így tervezte ezt Pius úr? Vallom, hogy a magyar nyelv épp oly dallamos, jóillatú és édes számunkra, mint a szlovákok szá­mára az ő nyelvük. A magyar nyelv jogosultsága az itt élő magyarság ajkán nem vonható kétség­be. Ahhoz, hogy a fentebb említett sötét vízió ne következhessen be, a szülők nemzetiségi és er­kölcsi segítsége szükséges. Nemzeti megmara­dásunkért és a jövő nemzedék sorsáért vala­mennyien felelősek vagyunk. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony A ködösítés netovábbja! „Bölcs" kormányunk már másodszor bizonyította be, hogy állampolgárait le­vegőnek, jobban mondva csak adófizetőnek tekinti, de em­berszámba nem veszi. Először akkor bizonyította be, amikora nép megkérdezése nélkül kikiáltotta a függetlenséget, másodszor pedig nemrégiben, amikor szintén a nép akarata ellenére új járásokat alakított ki, a területi elrendezés aljas módszeréről nem is beszélve. Sőt, még az ellenzéki képvi­selők józan érveléseit, kifogá­sait sem vette figyelembe. Az egészben az a legszomo­rúbb, hogy nemcsak le­vegőnek néz bennünket a kor­mánykoalíció, hanem hülyé­nek is. Hiszen unos-untalan azt bizonygatja, hogy ez a terü­leti elosztás az országnak egy fillérébe sem kerül. Az még csak „rendben" lenne, hogy egy-egy várostól jelképes összegért megkapják (bizonyá­ra ukázra, mint a szociban) a járási alkalmazottakat befo­gadó épületeket, de azt már mélyen elhallgatják, hogy a majdani alkalmazottak bére hány milliót emészt majd fel. Az ember szinte elhűl, amikor az ellenzéki pártok bátrabb ve­zetői „kiteregetik a szeny­nyest", és bizony kiderül nyilat­kozataikból, hogy nem is né­hány millióról van szó! És min­dezt teszik az állampolgárok által befizetett adókból, azok megkérdezése nélkül! Arról nem is beszélve, hogy amíg a kormány krőzusként szórja fel­esleges dolgokra a pénzt, ad­dig a lakosság a nyomor hatá­rán tengődik. Ugrásszerűen megnövek­szik majd az állami alkalma­zottak száma, arról nem is be­szélve, hogy ők nem minimál­bérért dolgozzák magukat hul­lafáradtra! A termelésben dol­gozó pedig „boldogan éltesse" kormányunkat, hogy minimál­bérért egyáltalán dolgozhat (már ha talál magának mun­kát!) Ezt nevezem a ködösítés avagy a blöffölés magasiskolá­jának! NAGY ANDRÁS Szlmő FÖLDÖNKÍVÜLI VOLT, VAGY BETEG GYEREK UJ SZO, 1996. V. 13. Nem segít az általános titkolózás Komáromi kesergő A sajtóban, főleg a Komáromi La­pokban gyakran olvasható, hogy az önkormányzat így meg úgy törődik a polgárokkal. A Komáromi Lapok szé­pen és jól írnak az önkormányzat munkájáról, de sajnos ennek a fele sem igaz. Főleg a szociálisan rászo­rultak vannak gyakran hátrányos helyzetben. Hiába mennek be sze­mélyesen, vagy írásban nyújtanak be panaszt a polgármesteri hivatalban, vagy bármelyik osztályon. Röviden meghallgatják, szólnak egy-két bízta­tó szót, utána pedig nem történik semmi. Ha pedig valaki írásban nyújt be panaszt, arra sem méltatják, hogy válaszoljanak neki. Elfoglaltak az ide­genforgalommal, a nagy tervekkel, hogy majd így meg úgy lesz. Arra szá­mítanak, hogy az idegenforgalom sok pénzt fog hozni a város kasszájá­ba, de mikor? Igy van ez, amikora ve­zetők 80 százaléka nem komáromi. Soha sem lesz hű, soha sem fogja Komáromot és a polgárait szívén vi­selni. Kérdezem, kell-e Komáromnak diák röplabda világbajnokság? Ren­geteg pénz megy el az önkormányzat kasszájából, és ráfizetés lesz ez a rendezvény. Én őshonos komáromi vagyok, tudomásom szerint nem sok embert érdekel a röplabda-vb. Biztos vagyok benne, nem lesz tele a sport­csarnok. Ennyit szeretnék írni a komáromi városházáról és az önkormányzat munkatársairól. Sajnos nem sok jót tudok írni. A legközelebbi helyhatósá­gi választásokon meg kell jobban néznünk, hogy kiket választunk meg, és kikben bízunk. MÓROCZ BENŐ Komárom Biztos, ami biztos Januártól a Sideria biztosítónál van szerződésem. A doktornő Cu­rantyl N. 75 gyógyszert írt fel nekem és azt mondta, hogy a nevezett gyógyszerért nem kell fizetni. De Tornaiján a magánkézben lévő Nim­ród gyógyszertárban csak pénzért akarták kiadni. Hiába közöltem, hogy a doktornő mondta, a fent ne­vezett gyógyszer ingyenes. Erre a főnök kijelentette: akkor írja rá a doktornő a receptre még külön, hogy ingyenes... Elmentem, tehát a másik gyógyszertárba, ahol térítés­mentesen kiadták a gyógyszert. Az üggyel kapcsolatban a következő kis történet jutott az eszmebe. Ami­kor a gazdák a terményt még a ma­lomba hordták őrölni, akkor a mol­nár az őrlésért a terményt megvá­molta. De mielőtt a garatra felöntöt­ték volna, a molnár ha lehetett, még egyszer megvámolta. Mert biz­tos, ami biztos! A két eset hasonlít egymáshoz. Fizessen a gyógysze­rért a beteg is, meg a biztosító is. Mert biztos, ami biztos! így talán a gyógyszernek is nagyobb lesz a ha­tása? KATONA LÁSZLÓ Beretke Már a temetőből is? A minap édesanyámmal kint jár­tunk a falu temetőjében. Rég elhunyt nagyszüleim sírját akartuk rendbe hozni, s pár szál virágot elhelyezni a nevüket jelző kereszt alá. Mikor oda­értünk, igencsak megdöbbentünk, s ez a megdöbbenés pár perc múlva haraggá fajult. Ugyanis előző alka­lommal mindkét keresztre egy-egy műkoszorút helyeztünk, s most meg­lepődve állapítottuk meg, hogy nagy­anyám keresztjéről bizony valaki elvit­te. Mivel nem tudtuk, ki volt a tettes, maradt hát a felháborodás. Mert kérdem, nem hitványság ez, kinek van arra lelke (a becsületről már szó se essék), milyen ember az, aki képes egy temetőből, egy sírról lopni? Talán megtetszett neki és hazavitte, vagy netán koszorút gyűjt mint más a bélyeget vagy esetleg összegyűjtögeti őket aztán eladja? Vagy netán a ko­szorú eltulajdonítójának nincsenek el­hunyt szerettei? Én ezt nem hiszem, s azt sem hiszem, hogy jólesne neki, ha az általa elhelyezett koszorút vagy vi­rágot valaki elvinné annak a sírjáról, aki valamikor sokat jelentett neki. BAJKAI KATALIN Csata Lábik János Tatán A Szlovák Kultúra Hetének ünnep­ségén, Tatán megtisztelő szeretettel fogadták városunk, Párkány szülött­jének tájképfestőjét, Lábik Jánost. E rangos ünnepségen Baranyai Béla, a Humán Bizottság elnöke köszöntötte a vendégeket. A kulturális hét tartal­mas műsorában történelmi előadást tartott Oslansky František, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettu­dományi Intézetének munkatársa. Felléptek a szlovák hagyományőrző együttesek, a kesztölcei Pávakör, a komáromi Dunaj Táncegyüttes, és sokan mások. Lábik János számos kiállításon szerepelt műveivel Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon és Olaszországban. Több alkalommal kapott munkásságáért különböző dí­jat és elismerést. A legutóbbi kiállítá­son, Esztergomban a Sugár Galériá­ban több mint 80 alkotása, festmé­nye, akvarellje volt látható. Örülünk, hogy régiónkat magas színvonalon képviselte. Ö az, aki csendes, nyu­godt, békés egyéniségét a vászonra vetíti, tájképekben érzékelteti. A ter­mészet nyugalmát, színét pasztellár­nyalatok uralják. Külön tisztelői va­gyunk azért, hogy Párkányban 1982­ben megalapította a képzőművészeti kört, melynek 19 aktív tagja van. A szakkört ma is ő vezeti, 1994-től pe­dig tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Az említett cikk szerzője egy, o az utóbbi időben megjelent ké­tes hírű „dokumentumfilmre" reagál, amellyel kapcsolatban teljesen egyetértek mind a szerzővel, mind a cikkben emlí­tett Thomas Jansen doktorral is, hogy tudniillik hamisítvány­ról van szó. Nem lehet azonban egyetérteni olyan feltételezé­sekkel, amelyek egy szempil­lantás alatt világossá és meg­magyarázottá nyilvánítanak olyan tényeket, amelyek az amerikai katonai körök „jóvol­tából" sajnos mind a mai napig nem világosak, és nem tekint­hetők lezárt ügynek. A cikkben szerepel például ez a mondat: „Az amerikai kormány rég bebi­zonyította, hogy 1947-ben nem iUFO, hanem egy titkos megfi­gyelési feladatokat ellátó lég­gömb zuhant le." A szerző bizo­nyára a gyakran emlegetett „Roswell-incidensre" gondol. Nos, az igazság az, hogy ez­zel kapcsolatban az amerikai kormány nemcsak, hogy nem bizonyított abszolút semmit, de a szigorú titoktartás miatt a mai napig nem is hajlandó bizo­nyítani. Az állítólagos bizonyí­ték, és az ezt megelőző „lég­gömb-történet", csupán egy el­terelő manőver volt, és Roger Maxwell Ramey tábornoktól származik, aki akkoriban az amerikai légierő 8. légi hadse­regének parancsnoka volt. Az ő parancsnoksága alá tartozott az 509. bombázó hadosztály, amelynek tisztjei egy helyi beje­lentés alapján megtalálták az ismeretlen eredetű tárgy ron­csait. Az az interpretáció, hogy a tárgy földönkívüli eredetű, nem bizonyos kétes hírű sze­mélyektől származik, hanem William Blanchard ezredestől, az 509. bombázó hadosztály parancsnokától. A teljesség kedvéért hadd említsem meg Jesse Marcelt, aki a roswelli tá­maszponton állomásozó 509. hadosztály felderítő tisztje volt, és mint ilyen, nagyon jól ismer­te az akkor használt összes ka­tonai felderítő objektumot. Ez az ember a titoktartási eskü el­lenére még halála előtt is váltig állította, hogy a megtalált tárgy nem volt földi eredetű. Azt gondolom, hogy itt nem csak a roswelli eseményről van szó, de tágabb értelemben az egész jelenségcsoportról, amely UFO-tevékenység elneve­zés alatt vált ismertté. Tulaj­donképpen az egész jelenség mint olyan, a tudományos ér­deklődés perifériájára került, így aztán könnyen megtörtén­het, és meg is történt nemegy­szer, hogy nem hozzáértő, és végképp nem szavahihető egyének kezdtek foglalkozni a témával, még jobban kompro­mittálva a témát a kritikusan gondolkodók szemében. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért került a perifériára a téma, és máris készek a válasszal, mondván, a bizonyítékok hiá­nyában. Hát ami a bizonyítékok hiányát illeti, én inkább óvato­sabb lennék. Kétféle bizonyítékról szeret­nék említést tenni, amelyet hadd nevezzek közvetlen és közvetett bizonyítéknak. A köz­vetlen bizonyítékot többnyire az észlelések során begyűjtött adatok képezik, amelyek nagy része nem illik bele az elfoga­dott sémákba (elektromos plaz­ma-jelenség, téves megfigye­lés, hallucinációk, légköri „ha­lo"-, ill. más jelenségek). A köz­vetett bizonyítékot az olyan sze­mélyek szavahihetősége képe­zi, akik különböző megbízatá­sok folytán beavatottaknak számítanak az ügyben. Vannak köztük tudósok, például dr. Al­len Hynek asztrofizikus, aki az amerikai légierő felkérésére foglalkozott a témával, Wendel­le Stevens, a légierő ezredese, aki jelenleg ufókutatóként működik, és nem utolsósorban Gordon Cooper ezredes, volt amerikai űrhajós. Nem a bizonyítékok hiánya jelenti az akadályt. Sokkal na­gyobb problémát jelent viszont. hogy a téma ún. tudományos divatnak esett áldozatul. E di­vat lényege, hogy vallásinak vagy erkölcsinek vélt okból nem hajlandó szembesülni az új ismeretekkel, és dacolva a szembeötlő bizonyítékokkal, különféle nehézkes magyará­zatokat keres az adott jelen­ségre. Teszi ezt azért, hogy semmiképpen se kelljen módo­sítania az eddig elfogadott vi­lágképét. Mivel a tudományos divat legjobb táptalaja a gon­dolkodni általában nem akaró nagyközönség, írásomban egyetlen cél vezetett: elgondol­kodni közösen arról, mi az érté­kesebb - készen tálalt informá­ciók olyan emberektől, akik he­lyettünk akarnak gondolkodni, vagy olyan információk, ame­lyek kritikus gondolkodás útján közelebb visznek az igazság­hoz. KOVÁCS LÁSZLÓ Érsekújvár

Next

/
Thumbnails
Contents