Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám, csütörtök

4

] ÚJ szó KÜLFÖLD - HIRDETES 1996. június 6. Tisztelt szerkesztőség! A komáromi Városi Művelődési Központ nemcsak kulturális programokat hanem nagyon gazdag más témakörű összejöveteleket is szervez. Már harmadik éve rendeznek természetgyógyászati, reiki, frtoterápiai és orvosi előadásokat Májusban nagyon értékes volt az aromaterápiával foglalkozó előadás, amelyet Nagy Géza ismertetett Ezt követően pedig a magyarországi Komáromból Papp János orvos-természetgyógyász meditációs előadása következett, amely a Silva agykontroll módszerét gyakorolta a jelenlevőkkel. Egy héttel később szlovák nyelvű előadást tartott a sokrétű dolgokkal foglalkozó Marek mérnök, filozófus, akit szintén rendszeresen meghívnak Nagyszombatból. Legutóbb pedig szintén telt ház volt azon az egészségügyi szakelőadáson, amelyen Barta Gizella szakorvos a daganatos betegségek témáját elemezte. HOSTINA IRÉN Komárom Ebben az évben is tanúja voltam egy ballagásnak, ez alkalommal Párkányban, a Középfokú Papíripari Szaktanintézet épületében. A szép, zöld környezetben levő épület falai között a példás rend, a gondos szervezés, a békés harmónia légköre uralkodott. A gyülekező rokonok, ismerősok nem egymás hegyén ágaskodtak, mert itt kipróbált rendszer működik a ballagások, az ünneplések szervezésében. Kiváló ötletnek tartom, hogy a végzős osztályok ballagása egy napon, de nem azonos időpontban valósul meg. Én két magyar osztály ballagásán (vegyészek, elektroműszerészek) voltam, ahol az ott látottak csupa jó érzéseket keltettek bennem és másokban is. Az iskola igazgatósága, a pedagógusok, a mesterek bizalommal, csakis pozitív hozzáállással, szeretettel foglalkoznak növendékeikkel. A végzős diákok tiszta szívből fakadó ballagási énekekkel járták végig az osztályokat, folyosókat és a nagy társalgóteremben ünnepi műsorral búcsúztak. HAJTMAN KORNÉLA Nána Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentejük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is ködünk, amelyeknek tartalmával nem ért teljes mértékben egyet Kőszöi^ük olvasóink bizalmát, ós várjuk további leveleiket Egységes fellépésben az erő A szlovákiai magyarság döntő többsége tudatában volt és van annak, hogy megmaradása, identitásának megőrzése csakis (!) egységes fellépéssel őrizhető meg azokban az országokban, melyekben kisebbségként kezelik, másodrendű polgárként bánnak vele. Tudatában van annak, hogy politizálásának sikere éppen ebben az egységes fellépésben, összefogásban rejlik még akkor is, ha a táborára a pluralizmus jellemző, ha táborában megtalálhatók a legkülönbözőbb politikai irányzatok. Erről a kisebbségben élő nemzetiségek történelmi alapigazságáról esetünkben is fényesen tanúskodnak a '94-es parlamenti választásokon elért eredményeink. Az a tény, hogy nem 5-6, hanem 17 képviselőnk került be a szlovák parlamentbe, azokat a magyar választópolgárokat igazolta, akik hónapokkal a választások előtt nyíltan szorgalmazták a közös fellépést az Új Szó hasábjain, és szinte naponta az egységre intettek, a koalíció megteremtésére szólították fel a magyar pártok vezetőit Örömmel állapíthattuk meg, hogy ebben az időben a Magyar Polgári Párt volt az, amely felismerte az összefogás nélkülözhetetlenségét s ezért hónapokkal a választások előtt kampányt indított a magyar választópolgárok között az ügy érdekében. Azt azonban sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy akadtak olyanok is, akik vonakodtak a koalíciótól, bízván abban, hogy külön-külön, egyedül is sikerre viszik elképzeléseiket... Végülis győzött a józan ész, győzött a felvidéki magyar válaszópolgár, mert választott pártja, a hármas magyar koalíció a parlamenti választásokon az előkelő harmadik helyen végzett. Történelmünk folyamán már oly sokszor bebizonyosodott, hogy számunkra ez az egység nélkülözhetetlen. Ezért aztán bizakodással tölt el bennünket az a tény, hogy ma már azok a politikusaink is, akik 1994-ben vonakodtak a koalíciótól, immár szorgalmazzák a szorosabb együttműködést az egységes fellépést és magyar egységben gondolkodnak. GÁL MIKLÓS Nagymácséd Pius, aki pápább a pápánál Miroslav Pius úr, aki közismerten „objektív" iskolaügyi szakértő, az itt élő magyar kisebbség iskolába járó részének „önzetlen gondviselője" a minap korszakalkotó gondolatokat tartalmazó cikkel örvendeztette meg a mélyszlovák érzelmeket ápolók táborát Szofoklész, Homérosz, Shakespeare nyelve mellett a melodikus, jóillatú, egyedülálló szlovák nyelvet is az emberiség nyolcadik csodájának nevezi. A nyelvet, mely grandiózusabb az egyiptomi piramisoknál, Einstein relativitás-elméleténél, az atommáglya beindításánál. Az Isten és az Ember kapcsolata is csak a nyelv segítségével jöhet létre. Nincs egyetlen kifogásom a szerző fentebb leírt gondolatai ellen. Csak szeretném megjegyezni, hogy amit Pius úr számára a szlovák nyelv jelent, azt jelenti számunkra a magyar nyelv. Nem is kívánunk másoktól egyebet, csak annyit, hogy tisztelje anyanyelvünket, mint ahogy mi tiszteljük mások anyanyelvét. Aki megtiltja, akadályozza vagy ellenzi a kisebbség anyanyelvének használatát azt nem tekinthetjük barátunknak. Aki ezt hivatali jogaira támaszkodva teszi, az csak ellenségünk lehet És ezt teszi Pius úr. A modern, demokratikus Európában, a harmadik évezred küszöbén a szlovákiai oktatásügy alternatív oktatást erőltet a magyar tanítási nyelvű iskolákra és óvodákra. A cél nagyon egyszerű és átlátszó. A magyar nebuló a jövőben lehetőleg ne magyar nyelven dicsérje az Istent, ne magyarul számoljon és főleg, ne magyar nyelven, magyar forrásokból tanulja meg ősei dicső történelmét. Később, a magyar nyelvet majd hiányosan tudó és elbizonytalanodott fiatal (s ez az alternatív oktatás célja és eredménye) ne olvasson magyarul, magyar könyvekből ne ismerkedjen meg a nagy múltú magyar irodalommal és költészettel. Ennek hiányában elsorvad nemzettudata. Párválasztáskor megnő majd a vegyesházasságok száma. S a következő generáció már a legtöbb esetben szlovák nemzetiségű lesz. És itt a kör bezárul. A cél szentesítette az eszközt. Tehát az emberiség „nyolcadik csodája", az anyanyelv használata érvényes mindenkire, csak éppen az itt élő magyar kisebbségre nem - így tervezte ezt Pius úr? Vallom, hogy a magyar nyelv épp oly dallamos, jóillatú és édes számunkra, mint a szlovákok számára az ő nyelvük. A magyar nyelv jogosultsága az itt élő magyarság ajkán nem vonható kétségbe. Ahhoz, hogy a fentebb említett sötét vízió ne következhessen be, a szülők nemzetiségi és erkölcsi segítsége szükséges. Nemzeti megmaradásunkért és a jövő nemzedék sorsáért valamennyien felelősek vagyunk. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony A ködösítés netovábbja! „Bölcs" kormányunk már másodszor bizonyította be, hogy állampolgárait levegőnek, jobban mondva csak adófizetőnek tekinti, de emberszámba nem veszi. Először akkor bizonyította be, amikora nép megkérdezése nélkül kikiáltotta a függetlenséget, másodszor pedig nemrégiben, amikor szintén a nép akarata ellenére új járásokat alakított ki, a területi elrendezés aljas módszeréről nem is beszélve. Sőt, még az ellenzéki képviselők józan érveléseit, kifogásait sem vette figyelembe. Az egészben az a legszomorúbb, hogy nemcsak levegőnek néz bennünket a kormánykoalíció, hanem hülyének is. Hiszen unos-untalan azt bizonygatja, hogy ez a területi elosztás az országnak egy fillérébe sem kerül. Az még csak „rendben" lenne, hogy egy-egy várostól jelképes összegért megkapják (bizonyára ukázra, mint a szociban) a járási alkalmazottakat befogadó épületeket, de azt már mélyen elhallgatják, hogy a majdani alkalmazottak bére hány milliót emészt majd fel. Az ember szinte elhűl, amikor az ellenzéki pártok bátrabb vezetői „kiteregetik a szenynyest", és bizony kiderül nyilatkozataikból, hogy nem is néhány millióról van szó! És mindezt teszik az állampolgárok által befizetett adókból, azok megkérdezése nélkül! Arról nem is beszélve, hogy amíg a kormány krőzusként szórja felesleges dolgokra a pénzt, addig a lakosság a nyomor határán tengődik. Ugrásszerűen megnövekszik majd az állami alkalmazottak száma, arról nem is beszélve, hogy ők nem minimálbérért dolgozzák magukat hullafáradtra! A termelésben dolgozó pedig „boldogan éltesse" kormányunkat, hogy minimálbérért egyáltalán dolgozhat (már ha talál magának munkát!) Ezt nevezem a ködösítés avagy a blöffölés magasiskolájának! NAGY ANDRÁS Szlmő FÖLDÖNKÍVÜLI VOLT, VAGY BETEG GYEREK UJ SZO, 1996. V. 13. Nem segít az általános titkolózás Komáromi kesergő A sajtóban, főleg a Komáromi Lapokban gyakran olvasható, hogy az önkormányzat így meg úgy törődik a polgárokkal. A Komáromi Lapok szépen és jól írnak az önkormányzat munkájáról, de sajnos ennek a fele sem igaz. Főleg a szociálisan rászorultak vannak gyakran hátrányos helyzetben. Hiába mennek be személyesen, vagy írásban nyújtanak be panaszt a polgármesteri hivatalban, vagy bármelyik osztályon. Röviden meghallgatják, szólnak egy-két bíztató szót, utána pedig nem történik semmi. Ha pedig valaki írásban nyújt be panaszt, arra sem méltatják, hogy válaszoljanak neki. Elfoglaltak az idegenforgalommal, a nagy tervekkel, hogy majd így meg úgy lesz. Arra számítanak, hogy az idegenforgalom sok pénzt fog hozni a város kasszájába, de mikor? Igy van ez, amikora vezetők 80 százaléka nem komáromi. Soha sem lesz hű, soha sem fogja Komáromot és a polgárait szívén viselni. Kérdezem, kell-e Komáromnak diák röplabda világbajnokság? Rengeteg pénz megy el az önkormányzat kasszájából, és ráfizetés lesz ez a rendezvény. Én őshonos komáromi vagyok, tudomásom szerint nem sok embert érdekel a röplabda-vb. Biztos vagyok benne, nem lesz tele a sportcsarnok. Ennyit szeretnék írni a komáromi városházáról és az önkormányzat munkatársairól. Sajnos nem sok jót tudok írni. A legközelebbi helyhatósági választásokon meg kell jobban néznünk, hogy kiket választunk meg, és kikben bízunk. MÓROCZ BENŐ Komárom Biztos, ami biztos Januártól a Sideria biztosítónál van szerződésem. A doktornő Curantyl N. 75 gyógyszert írt fel nekem és azt mondta, hogy a nevezett gyógyszerért nem kell fizetni. De Tornaiján a magánkézben lévő Nimród gyógyszertárban csak pénzért akarták kiadni. Hiába közöltem, hogy a doktornő mondta, a fent nevezett gyógyszer ingyenes. Erre a főnök kijelentette: akkor írja rá a doktornő a receptre még külön, hogy ingyenes... Elmentem, tehát a másik gyógyszertárba, ahol térítésmentesen kiadták a gyógyszert. Az üggyel kapcsolatban a következő kis történet jutott az eszmebe. Amikor a gazdák a terményt még a malomba hordták őrölni, akkor a molnár az őrlésért a terményt megvámolta. De mielőtt a garatra felöntötték volna, a molnár ha lehetett, még egyszer megvámolta. Mert biztos, ami biztos! A két eset hasonlít egymáshoz. Fizessen a gyógyszerért a beteg is, meg a biztosító is. Mert biztos, ami biztos! így talán a gyógyszernek is nagyobb lesz a hatása? KATONA LÁSZLÓ Beretke Már a temetőből is? A minap édesanyámmal kint jártunk a falu temetőjében. Rég elhunyt nagyszüleim sírját akartuk rendbe hozni, s pár szál virágot elhelyezni a nevüket jelző kereszt alá. Mikor odaértünk, igencsak megdöbbentünk, s ez a megdöbbenés pár perc múlva haraggá fajult. Ugyanis előző alkalommal mindkét keresztre egy-egy műkoszorút helyeztünk, s most meglepődve állapítottuk meg, hogy nagyanyám keresztjéről bizony valaki elvitte. Mivel nem tudtuk, ki volt a tettes, maradt hát a felháborodás. Mert kérdem, nem hitványság ez, kinek van arra lelke (a becsületről már szó se essék), milyen ember az, aki képes egy temetőből, egy sírról lopni? Talán megtetszett neki és hazavitte, vagy netán koszorút gyűjt mint más a bélyeget vagy esetleg összegyűjtögeti őket aztán eladja? Vagy netán a koszorú eltulajdonítójának nincsenek elhunyt szerettei? Én ezt nem hiszem, s azt sem hiszem, hogy jólesne neki, ha az általa elhelyezett koszorút vagy virágot valaki elvinné annak a sírjáról, aki valamikor sokat jelentett neki. BAJKAI KATALIN Csata Lábik János Tatán A Szlovák Kultúra Hetének ünnepségén, Tatán megtisztelő szeretettel fogadták városunk, Párkány szülöttjének tájképfestőjét, Lábik Jánost. E rangos ünnepségen Baranyai Béla, a Humán Bizottság elnöke köszöntötte a vendégeket. A kulturális hét tartalmas műsorában történelmi előadást tartott Oslansky František, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa. Felléptek a szlovák hagyományőrző együttesek, a kesztölcei Pávakör, a komáromi Dunaj Táncegyüttes, és sokan mások. Lábik János számos kiállításon szerepelt műveivel Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon és Olaszországban. Több alkalommal kapott munkásságáért különböző díjat és elismerést. A legutóbbi kiállításon, Esztergomban a Sugár Galériában több mint 80 alkotása, festménye, akvarellje volt látható. Örülünk, hogy régiónkat magas színvonalon képviselte. Ö az, aki csendes, nyugodt, békés egyéniségét a vászonra vetíti, tájképekben érzékelteti. A természet nyugalmát, színét pasztellárnyalatok uralják. Külön tisztelői vagyunk azért, hogy Párkányban 1982ben megalapította a képzőművészeti kört, melynek 19 aktív tagja van. A szakkört ma is ő vezeti, 1994-től pedig tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Az említett cikk szerzője egy, o az utóbbi időben megjelent kétes hírű „dokumentumfilmre" reagál, amellyel kapcsolatban teljesen egyetértek mind a szerzővel, mind a cikkben említett Thomas Jansen doktorral is, hogy tudniillik hamisítványról van szó. Nem lehet azonban egyetérteni olyan feltételezésekkel, amelyek egy szempillantás alatt világossá és megmagyarázottá nyilvánítanak olyan tényeket, amelyek az amerikai katonai körök „jóvoltából" sajnos mind a mai napig nem világosak, és nem tekinthetők lezárt ügynek. A cikkben szerepel például ez a mondat: „Az amerikai kormány rég bebizonyította, hogy 1947-ben nem iUFO, hanem egy titkos megfigyelési feladatokat ellátó léggömb zuhant le." A szerző bizonyára a gyakran emlegetett „Roswell-incidensre" gondol. Nos, az igazság az, hogy ezzel kapcsolatban az amerikai kormány nemcsak, hogy nem bizonyított abszolút semmit, de a szigorú titoktartás miatt a mai napig nem is hajlandó bizonyítani. Az állítólagos bizonyíték, és az ezt megelőző „léggömb-történet", csupán egy elterelő manőver volt, és Roger Maxwell Ramey tábornoktól származik, aki akkoriban az amerikai légierő 8. légi hadseregének parancsnoka volt. Az ő parancsnoksága alá tartozott az 509. bombázó hadosztály, amelynek tisztjei egy helyi bejelentés alapján megtalálták az ismeretlen eredetű tárgy roncsait. Az az interpretáció, hogy a tárgy földönkívüli eredetű, nem bizonyos kétes hírű személyektől származik, hanem William Blanchard ezredestől, az 509. bombázó hadosztály parancsnokától. A teljesség kedvéért hadd említsem meg Jesse Marcelt, aki a roswelli támaszponton állomásozó 509. hadosztály felderítő tisztje volt, és mint ilyen, nagyon jól ismerte az akkor használt összes katonai felderítő objektumot. Ez az ember a titoktartási eskü ellenére még halála előtt is váltig állította, hogy a megtalált tárgy nem volt földi eredetű. Azt gondolom, hogy itt nem csak a roswelli eseményről van szó, de tágabb értelemben az egész jelenségcsoportról, amely UFO-tevékenység elnevezés alatt vált ismertté. Tulajdonképpen az egész jelenség mint olyan, a tudományos érdeklődés perifériájára került, így aztán könnyen megtörténhet, és meg is történt nemegyszer, hogy nem hozzáértő, és végképp nem szavahihető egyének kezdtek foglalkozni a témával, még jobban kompromittálva a témát a kritikusan gondolkodók szemében. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért került a perifériára a téma, és máris készek a válasszal, mondván, a bizonyítékok hiányában. Hát ami a bizonyítékok hiányát illeti, én inkább óvatosabb lennék. Kétféle bizonyítékról szeretnék említést tenni, amelyet hadd nevezzek közvetlen és közvetett bizonyítéknak. A közvetlen bizonyítékot többnyire az észlelések során begyűjtött adatok képezik, amelyek nagy része nem illik bele az elfogadott sémákba (elektromos plazma-jelenség, téves megfigyelés, hallucinációk, légköri „halo"-, ill. más jelenségek). A közvetett bizonyítékot az olyan személyek szavahihetősége képezi, akik különböző megbízatások folytán beavatottaknak számítanak az ügyben. Vannak köztük tudósok, például dr. Allen Hynek asztrofizikus, aki az amerikai légierő felkérésére foglalkozott a témával, Wendelle Stevens, a légierő ezredese, aki jelenleg ufókutatóként működik, és nem utolsósorban Gordon Cooper ezredes, volt amerikai űrhajós. Nem a bizonyítékok hiánya jelenti az akadályt. Sokkal nagyobb problémát jelent viszont. hogy a téma ún. tudományos divatnak esett áldozatul. E divat lényege, hogy vallásinak vagy erkölcsinek vélt okból nem hajlandó szembesülni az új ismeretekkel, és dacolva a szembeötlő bizonyítékokkal, különféle nehézkes magyarázatokat keres az adott jelenségre. Teszi ezt azért, hogy semmiképpen se kelljen módosítania az eddig elfogadott világképét. Mivel a tudományos divat legjobb táptalaja a gondolkodni általában nem akaró nagyközönség, írásomban egyetlen cél vezetett: elgondolkodni közösen arról, mi az értékesebb - készen tálalt információk olyan emberektől, akik helyettünk akarnak gondolkodni, vagy olyan információk, amelyek kritikus gondolkodás útján közelebb visznek az igazsághoz. KOVÁCS LÁSZLÓ Érsekújvár