Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám, csütörtök

1996. június 4. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 j Pofonok és hazugságok Tove Skutnabb-Kangas nem örvend mostanában túl nagy népszerűségnek a szlovák kormánykörökben. A dán nyelvész itt sok rossz pontot gyűjtött magának azzal a felhívással, amely a közelmúltban jelent meg az. elektromos médiákban. Skutnabb-Kangas arra szólítja fel a nyugati értelmiséget, hogy tiltakozzon a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény ellen. A felhíváshoz mellékelt egy levélmintát is, sőt ott van Ivan Hudec nevével együtt a kulturális minisztérium címe is, ahová a tiltakozást elküldhetik azok, akik egyetértenek vele. Mellékletként megtalálhatók még a felhívásban a szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről szóló írások, adatok is. A szlovák kulturális minisztérium vezetői nagy felháborodással kommentálták a levelet: íme, a jól működő magyar lobby külföldi befolyásának újabb bizonyítéka. Mert hiába bizonygatja a szlovák kormány mindenütt az itteni magyar kisebbség kivételes jogait, ha szerintük - a külföldet a magyar politikusok és más ügybuzgó személyek állandóan félreinformálják. Amit aztán Nyugaton - ugyancsak szerintük - mindenféle felülvizsgálat nélkül vakon elhisznek. A kulturális minisztérium szerint a levél hazugságoktól hemzseg, Skutnabb-Kangas bizonyára nem is járt Szlovákiában, nem ismeri az itteni helyzetet, mások diktálták neki a mondanivalót. Mert különben soha nem irt volna le olyan valótlanságokat, hogy Szlovákiában másodrendű állampolgároknak tekintik a magyar nemzetiségű lakosokat, s mindezt megtetézi azzal, hogy azt állítja: a magyarok nem használhatják a hivatalos érintkezésben anyanyelvüket. Ez nagyon fájt Andrej Ferkónak, az államnyelv és nemzeti írásbeliség szakosztály vezetőjének, aki szerint az elfogadott államnyelvtörvény nemhogy tiltja, hanem kifejezetten mindenkinek megengedi Szlovákiában anyanyelvének használatát a hivatalos érintkezésben. Nem túl hízelgő egy kisebbség számára - amelynek tagjait természetesen nem tekintik másodrendű állampolgároknak -, hogy az ország vezetése állandóan indokolatlan elégedetlenséggel, fölösleges konfliktusok szításával, a lojalitás hiányával vádolja. S ami eléggé logikátlannak tűnik: mi szüksége van egy standard feletti jogokkal rendelkező kisebbségnek arra, hogy állandóan kitalált sérelmeket hurcoljon a külföld elé? Hiszen ha minden joga biztosított, semmi oka rá, s talán inkább más, gazdasági, szociális problémákkal foglalná el magát. Sajnos, nem teheti, mert anyanyelvét, létét súlyos veszélyek fenyegetik. Illusztrációképpen csak egyetlen példát említek. Nem tudom, olvasta-e Andrej Ferko a Slovenská Republika idei, április 20-i számát. A kormányhoz, közel álló napilap ugyanis az első oldalon hozta azt a cikkét, mely szerint a községi hivatalok „pofont adtak a nyelvtörvénynek". Hogy melyik nyelvtörvénynek? Természetesen az újonnan elfogadottnak, amely mindenki számára megengedi anyanyelve használatát. S hogy miből állt a pofon? A cikkíró közli azon községek és városok listáját, ahol „ignorálják a nyelvtörvényt", mégpedig azzal, hogy „a hivatalos érintkezésben a magyar nyelvet használják". Érdekes a cikk befejező mondata is: „szomorú, hogy az államalkotó nemzet területén ilyen aktivitást fejt ki a magyar irredentizmus". Az a helyzet, hogy most már teljesen összezavarodtam. Hogy is van akkor? A kulturális minisztérium szerint a nyelvtörvény garantálja, hogy mindenhol használhatjuk hivatalos érintkezésben anyanyelvünket (ez esetben a magyar nyelvet). A kormány szócsöve pedig valami egészen mást állít, első oldalon. Mit szól majd ehhez Skutnabb-Kangas, ha egyszer erre jár? Gaulieder: Hudek és Lexa távozhatna František Gaulieder parlamenti képviselő (DSZM) és a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság tagja kedden reagált a belügyminiszter és a SZISZ-igazgató telefonbeszélgetésének rögzítésével kapcsolatos, a Radio Twistben közzétett szakértői véleményre, miszerint a felvétel eredeti párbeszédet tartalmaz. A lap munkatársának kérdésére válaszolva leszögezte, egyáltalán nem lepte meg őt a szakértői vizsgálat eredménye. Egyrészt úgy véli, hogy ha valaki kompilációt akart volna készíteni, az sokkal kompromittálóbb módon járt volna el, másrészt pedig miután a Rádio Twist május 13-ai esti adásában sugározták a hangfelvételt, és a belügyminiszter nyilatkozott a televíziónak, „teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy a belügyminiszter és a SZISZ-igazgató hiteles párbeszédéről van szó". Véleménye szerint „mindkettőjüknek fontolóra kellene venniük, maradnak-e tisztségükben, hiszen ez a demokratikus országokban sokkal kisebb afférok esetén is egészen természetes". Ugyanilyen súlyosnak tartja azt a tényt is, hogy „telefonbeszélgetéseket hallgatnak le, sőt magas beosztású állami tisztségviselőkét, vagyis ebben az esetben vagy a belügyminisztériumban, vagy a titkosszolgálatnál történt a rögzítés". Gaulieder megerősítette: a SZISZ képviselői ellenőrzése során (ezt Ján Slotával, az SZNP elnökével, a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság tagjával együtt akarja legkésőbbjúnius 15-ig megvalósítani) két ügyre akarja összpontosítani a figyelmet: ifj. Michal Kováč elhurcolására, illetve a lehallgatásokra. Arra a kérdésre, vajon a DSZM-ből biztosította-e őt valaki az erkölcsi támogatásáról, illetve támogatta-e az utóbbi időszakban hangoztatott bíráló észrevételeit, Gaulieder kijelentette: „Egyesek igen, de csak négyszemközt." Ugyanakkor - hangsúlyozta - hivatalosan nem is tiltakozott senki. Azt nem tudta megmondani, hogy a DSZM Politikai Grémiumának hétfői ülésén foglalkoztak-e az ő személyével is, mivel eddig még senki sem közölt vele ilyet. Az SZNP mostani fellépéséről kijelentette: „Slota egyértelműen kifejtette saját maga és pártjának a jelenlegi belpolitikai helyzettel kapcsolatos nézeteit", a többi a koalíciós tanács ügye, aminek viszont ő maga nem tagja. ZITA SUJOVÁ, Národná obroda Ifj. Kováč Németországba készül Ifj. Michal Kováč a Technopol-ügyben nyomozóknak május 22-i levelében több javaslatot tett, többek között, hogy hallgassák ki Ján Smolecet, a Slovenská Republika főszerkesztőjét, Vladimír Mečiar miniszterelnököt és Anna Nagyovát, a miniszterelnök titkárságának vezetőjét, továbbá Ľudovít Hudek belügyminisztert, valamint Ivan Lexa titkosszolgálati igazgatót. A köztársasági elnök szerint e lépések segítenének elmozdítani a nyomozást a holtpontról. A lap munkatársa ifj. Michal Kováčot kérte, hogy fejtse ki ezzel kapcsolatos véleményét. • Ön szerint reális, hogy a nyomozó beidézze a miniszterelnököt vagy a belügyminisztert? - Azért javasoltam ezeket a lépéseket, hogy kiderüljön az igazság. Ha nem törekszenek erre, akkor a nyomozati ügyiratokban benne lesz a szóban forgó javaslat, amelyhez bármikor vissza lehet térni. Valamennyi javaslat a kormánykoalíció tagjainak kijelentésein, illetve az esetemet kivizsgáló Pittner-féle bizottság jelentésén alapszik. Nem akartam senkit diszkreditálni, csupán arról van szó számomra, hogy a Technopol-ügyről derüljön ki minden. • Mi az akadálya annak, hogy vallomást tegyen a német nyomozószervek előtt? - Semmi. Az utolsó formaságok elintézésére várok, és németországi jogi képviselőm jelzésére, hogy mikor utazhatom. Valószínűlegjúnius második hetében utazom Németországba. • Feltételezi, hogy a szlovák fél esetleg megakadályozza kiutazását? - Ezt már megbeszéltem a Technopol-ügy nyomozóival. A szlovák fél nem akadályozza majd utamat. IVAN ČEREDEJEV, Práca Figaro: 100 éves jubileum, rekordbírsággal „Bizonyos fokig együttérzek velük, kívánom, hogy mindig igazságosan tudják alkalmazni az adótörvényeket" - szögezte le a szlovákiai adóhivatalok címére Bernhard Huber, a Kraft Jacobs Suchard társaság alelnöke. Ez a legnagyobb szlovákiai csokoládégyártó vállalat az idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, s egyúttal bámulhat azon a hatalmas bírságon, amilyenre működése alatt még nem volt példa. A hozzáadottérték-adóval terhelt áru nyilvántartásában vétett adminisztrációs hiba miatti adóhátralékáért az adóhivatalok kirótták a megfelelő bírságot, amely a kamatokkal együtt mára 54 millió koronára rúg. Nyilván több az öröme ennek a szlovák-osztrák vállalatnak abból a tényből, hogy tavaly a szlovákiai csokoládé- és édességpiacon 39-ről 44 százalékra tornászta fel részvételét, Csehországban pedig a hazai Čokoládovny Praha termékei után a szlovákiai gyáréból adják el a legtöbbet. Nový Čas Lehetőséget Václav Klausnak! Václav Klausnak, aki külföldön hasonlóan elismert személyiség, mint Václav Havel államfő, ismét meg kell adni a lehetőséget, hogy megpróbáljon kormányt alakítani. Amennyiben nem így történik, az szerencsétlen üzenet lesz külföldre és belföldre egyaránt - állítja szerdai kommentárjában a cseh napilap. Bár szerény előnnyel, de mégis Klaus Polgári Demokratikus Pártja nyerte meg a választásokat, így ha nem ő kapná meg elsőként a kormányalakítási megbízatást, az a választók véleményének durva semmibevételét is jelentené. Klausnak tehát esélyt kell adni, s csak azt követően, ha nem tudna megegyezni a szociáldemokratákkal a jobboldali kormány csöndes ellenzéki támogatásában, lehet majd elmondani, hogy nincs megfelelő ember. Klaus már jelezte: számára elfogadható lenne, hogy esetleg Miloš Zeman, a szociáldemokraták vezére legyen a Képviselőház elnöke. Már Zeman is elfogadhatónak tartja, hogy esetleg ismét Klaus irányítsa a kabinetet. Tény ugyanakkor, hogy Klaus előbb mutatott kompromisszumkészséget, mint Zeman. Mladá fronta Dnes KO

MMENTÁRUNK Semmi ok a derűlátásra A Mezőgazdasági Minisztérium szakemberei és egyes politikusok optimista fejtegetései arra engednek következtetni, hogy mezőgazdaságunk már elérte a gödör alját, és a fellendülés időszaka következik. Egyes konkrét üzemek, magángazdák esetében ez bizonyára így van, de az ágazat mint olyan még mindig nem heverte ki az átalakulással járó traumát, amely jórészt az egymást követő kormányzatok mezőgazdasághoz. való hozzáállásának köszönhető. Szlovákia mezőgazdaságának értékelésekor továbbra is a szövetkezetek helyzetéből kell kiindulni, hiszen azok művelik a szántóterületek 62 százalékát, s az összhozam 71 százalékát biztosítják. Szövetkezeteink stabilitása vagy hanyatlása tehát egyelőre az ágazat helyzetének a fokmérője. A tavalyi évet a mezőgazdasági üzemek jelentős, 2,8 milliárd korona veszteséggel zárták. Ez ugyan kevesebb, mint az 1994-es mérleg, de a javulás, sajnos, nem a termelés fellendülésének, hanem a kamatlábak csökkenésének köszönhető. Száz korona jövedelemre, illetve bevételre több mint 5 korona veszteség jutott, minden egyes korona anyag- és munkabefektetésre alig valamivel kevesebb. Annál inkább elszomorítóak ezek az adatok, mert köztudott, hogy a termelők olyan területeken kénytelenek lefaragni a költségekből, amelyek évek múltán kamatostul megbosszulják magukat. Spórolnak a trágyázáson, a növényvédelmen, a géppark karbantartásán és felújításán, és sajnos - a béreken is. (A mezőgazdaságban dolgozók fizetése alig éri el az átlagkereset 80 százalékát.) Ez a belső eladósodás szintén milliárdos nagyságrendekre rúg, és előbb-utóbb nyílt formában is megmutatkozik majd. A veszteségességnek azonban megvannak a konkrét objektív és szubjektív okai. Mert vitathatatlan tény, hogy az azonos feltételek mellett gazdálkodó, szomszédos mezőgazdasági üzemek között óriási különbségek vannak. A 417 nyereséggel záró szövetkezet nagy része DélSzlovákiában található, ugyanakkor például a Galántai, a Lévai vagy a Komáromi járásban a veszteséges szövetkezetek vannak túlsúlyban. Viszont a hegyvidéki, hegyaljai vidékeken is akadnak járások, többek között a Poprádi és a Liptószentmiklósi, ahol a nyereséget termelő szövetkezetek száma meghaladja a mínuszban lévőkét. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyi múlik a jó szakembereken, a vezetőség hozzáértésén. Az objektív okok közül a költségek és a felvásárlási árak közti aránytalanság áll az első helyen. Míg tavaly a felvásárlási árak 3,3 százalékkal növekedtek, addig a költségek 7,9 százalékkal, a feldolgozóipar árai 10,7 százalékkal, a fogyasztói árak pedig már csaknem 12 százalékkal. Ebből a felsorolásból világosan kitűnik, hogy melyik láncszem viseli a legnagyobb terheket, és kik azok, akik a legkisebb mértékben okolhatók az élelmiszerárak emelkedéséért. A Piacszabályozási Alap se váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sőt egyes vélemények szerint szándékosan leijesztette a híreket a kiváló gabonatermésről, hogy ezzel megindokolhassa a 94-es évieknél alacsonyabb gabonaárakat. A minimálisként kihirdetett intervenciós felvásárlási árat az adott piaci viszonyok között a legtöbb felvásárló maximális árnak tekintette. Úgy tűnik azonban, hogy a gabonapiacon az idén se lesz jobb a helyzet, mert a termelők a készpénzfizetést kénytelenek előnyben részesíteni a magasabb árakkal szemben. Optimizmusra tehát továbbra sincs ok. Amíg nem lesz hatékony piacszabályozási rendszer, amíg tovább nyílik az agrárolló, amíg nem születik megoldás a szövetkezetek nagymértékű eladósodásának enyhítésére, a biológiai tartalékok hitelezésére, addig a mostanihoz hasonló kedvezőtlen eredményeket várhatunk az elkövetkező években is. A világot mégsem az előítéletek és érzések, hanem az érdekek irányítják. Aki figyelte az elmúlt hetek kormánypárti politikusainak szónoklatait, elolvasta a kormányhoz közel álló sajtótermékek belpolitikai vagy gazdasági eszmefuttatásait, az észrevehette, hogy valamelyik magyar vagy szlovák ellenzéki párt vezére, esetleg az. államnak a közös politikai platformról eltévelygett feje már csak rutinból szerepel a közellenségek listáján. Itt az első helyei most a politikán látszatra kívül álló személy, egy vállalkozó veszi át. Nem titok, hogy az ország mostani urainak - és ezzel együtt természetesen az országnak is - a legújabb és legnagyobb ellensége Jozef Majský, a Sipox Holding több százmilliós vagy milliárdos vagyonának tulajdonosa. Ha már ilyen gazdag, akkor igazán nem kell csodálkozni azon, hogy közutálatnak örvend gondolhatnánk hiszen tájainkon mindenki gyanús, utálatos, aki akár egy fél fejjel is kiemelkedik az átlagból. Itt és most azonban nem az érzelmekről, hanem a pénzről van szó. Mit is tett ez a Majský úr? Ahelyett, hogy szép csendben - ahogy eddig tette - gyűjtögette volna tovább a milliókat, megvásárolta a Szlovák Távközlési Részvénytársaság 112 milliárd koronás adósságát. Azt talán még a gazdaság ügyeiben és az informatizálódó világban járatlan alanyi költők is tudják, hogy a telekommunikáció a jelen, és várhatóan hosszú ideig a jövő leggyorsabban fejlődő iparága, tehát a legjövedelmezőbb is. Mindent érint, ami él és mozog, és ebben mozog a legtöbb pénz is. Ez hozza-viszi az információt, ami nélkül nincs politika, üzlet, szórakozás - tehát nincs hatalom sem. Nos, amikor Majský úr megvette a Szlovák Távközlési Rt. hatalmas és valószínűleg kifizethetetlen adósságtömegét, világossá vált, hogy a játékszabályok lefuttatása után digitálisostul, kettő vagy négy drót óstul, összetört ablakú telefonfülke-hálózatostul övé az egész vállalat. „Tokkal, vonóval" - ahogy ezt mai divatos kifejezéssel összefoglalhatnák. Csakhogy ki látott már ilyet? Gazdasági módszerekkel, törvényes keretek között privatizálni a gazdaság egyik ékkövét. Hogy egyszerűen csak jön valaki, és ráteszi a kezét anélkül, hogy a politikus urakkal megbeszélné, anélkül, hogy a politikus uraktól kérje, náluk kijárja, kikönyörögje, kilobbyzza, kicsúsz.ópénzezze, ki... Nem privatizáltam, nem tudom, mi egyéb kellhet még hozzá. Ez a Majský még csak azt sem kérdezte meg, hogy a politikus urak valamelyike nem magának akarja-e megszerezni a gazdaság e zászlóshajóját, ha már családon belül lehet dönteni róla. Hiszen ha a nép egyszer irántuk volt a legnagyobb bizalommal, akkor ennyi talán jár! Nem? Hát ki más ossza, esetleg kapja meg a nép vagyonát, ha nem az, akit a nép szeret? Fölmerülhet persze olyan kérdés is, hogy miképpen tartozhatott a Szlovák Távközlési Rt. a telefonkönyvek kiadásával megbízott cégnek olyan összeggel, amely mára legalább akkorára nőtt, mint Szlovákia egyéves költségvetése. Ez a kérdés szintén megérne egy oknyomozást. Főleg a 6, majd 4 évvel ezelőtt megkötött szerződések, amelyekben még 200 milliós összeg szerepelt. Én is szívesen kölcsönöznék, no nem 200 milliót, csupán 200 koronát, ha majd 6 év múlva valaki 112 ezret lenne köteles visszaadni. Itt is valami hasonlóról van szó. Az adósság tulajdonosa persze nem érzéketlen kapitalista, mint a Wall Street tőzsdecápái. Ő itt nevelkedett, jó hazafi, nem hagyja csődbe menni a telekommunikációt. Az adóslevelet a vállalat részvényeire cseréli, és tulajdonképpen el is van intézve az egész. Csak hát akkor mit is adunk el az. N. M. Rostchilds & Sons, a J. P. Morgan, a Deutche Morgan Grenfell vagy a Union Bank of Switzerland cégeknek vagy a további 20 érdeklődőnek, aki beszállna a Szlovák Távközlési Rt.-be? Lehetetlen ilyen üzletet kihagyni, inkább meg kell változtatni a csődtörvényt. Ez majd ezentúl is vonatkozhat mindenre, csak éppen arra nem, amire a kormány azt akarja, hogy ne vonatkozzon rá. És akkor Majský úr az adóslevelet használhatja... nem árulom el, hogy mire. Az ügy ezen a ponton jutott patthelyzetbe. A csődtörvény módosítása ugyan expressz és ajánlva került a parlamentbe, de vitáját és elfogadását éppen a nagy kormánypárt szatellitjei bojkottálták. Természetesen ők is csak valami üzletet szimatoltak meg a támogatás megadásának elhalasztásában, amiről a következő parlamenti ülésig el lehet beszélgetni. S tulajdonképpen semmi vész. Nyárig még összeül a parlament, a külföldieknek pedig csak ősszel kell választ adni. A csődtörvény csődje