Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29 / 151. szám, szombat

Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA 1996. június 29 . ÉRDEKESSÉ G ÚJ SZÓ 5 j PÉCSI ILDIKÓ Az élet mozgatóragója a szeretet Vannak asszonyok, akik sütkérezhetnek férjük sikerének fé­nyében, vannak, akik elegánsan, a jóléttől lecsendesülve el­bújhatnának társuk árnyékában, de nem teszik, s vannak asszonyok, akik a sors útját egyedül járják. Valamiben hason­lóak. Történhet bármi velük, gondolataikat, véleményüket, az egyéniségüket nem adják fel. Megmaradnak Embernek. - Van valamilyen közzéadha­tó életfilozófiája? - Soha nem volt. Mindig úgy éltem, hogy volt egy távlati ter­vem. Például azt a telket, ahol most lakunk, az édesanyámék a hatvanas évek elején vásárol­Meghalt Bond „eredetije" Az élő James Bond - így emle­gették életében Sir Fitzroy Mac­leant, a brit diplomácia és hadvise­lés legendás múltú nagy öregjét, aki a múlt héten 85 éves korában elhunyt. Sir Fitzroy már 1943-ban megtette azt, amit az állítólag róla mintázott filmbeli utód évtizedek­kel később szinte naponta: ejtőernyővel, egyedül, a korabeli csúcstechnikát megtestesítő túl­élő felszereléssel ereszkedett az ellenséges vonalak mögé. A vére­sen valós küldetés célja a hivata­los brit kapcsolatfelvétel volt Tito partizánjaival - miután előbb si­került meggyőzni Churchillt arról, hogy inkább velük vállaljon Anglia szövetséget, mint a csetnikekkel. E misszió előtt is volt alkalma vér­fagyasztó élményeket begyűjteni Kelet-Európában: 1937-től 1939­ig, a sztálini tisztogatások tetőpontján a moszkvai követsé­gen szolgált, majd elhagyva a dip­lomáciai szolgálatot, beállt a had­seregbe. Katonai pályafutása során nem a jugoszláviai bevetés volt az első „Bond-szerű" kaland: több rendkívüli feladatot teljesített Rommel vonalai mögött Észak-Af­rikában is. A háború utolsó éveit Tito olda­lán harcolta végig, s utána is Belg­rádban maradt, mint London hi­vatalos képviselője. Sir Fitzroy Maclean diplomataként sem vi­selte el túl sokáig a bársonyszé­ket: nyughatatlanul utazgatott a világ legvesžélyesebb térségei­ben, s illegálisan, életét kockáz­tatva bejárta egyebek melett a korabeli szovjet Közép-Ázsiát is. Jóllehet szoros barátság fűzte Ian Fleminghez, a Bond-sztorik szerzőjéhez, soha nem volt haj­landó megerősíteni, hogy ő lett volna a 007-es ügynök élő mo­dellje. Saját állítása szerint soha nem volt kém, sőt, a „szolgálato­kat" általában „túlkoros cserké­szek bürokratikus trágyadombja­ként" jellemezte. MTI Színésznő - Amikor megtudtuk, hogy Il­dikó országgyűlési képvi­selőként bekerült a parlament­be, féltünk, hogy a színpadnak végképp búcsút mond. Szeren­csére nem így történt. Az or­szággyűlési képviselőnő mennyit időt „enged" a szí­nésznőnek? - Nem panaszkodhatok. Kos­suth vagy Széchenyi? Színjáté­kot rendeztem a Pesti Vigadó­ban, amelyet nagy sikerrel ját­szottunk, a Vidám Színpadon ugyancsak a rendezésemben játsszuk a női Furcsa párt, amelyben a_ két főszereplő Voith Ági és jómagam. Most vagyunk túl a legújabb Szeszélyes évsza­kok forgatásán. Mindig szeret­tem volna pöszét játszani, s most itt az egyik vidám jelenet­ben végre pösze lehettem. „Szak egy kisz csekélységet ké­rek." - Rendez, játszik, filmez. Ho­gyan látja a színház és a film helyzetét? - Meggyőződésem, hogy tá­mogatás nélkül nem megy. Még nem alakult ki Magyarországon egy olyan középréteg, amely a kultúrát megnyugtató módon támogatni tudná. Az újgazda­gok - tisztelet a kivételnek ­csak pénzt akarnak keresni, s nem szívet-melengető gondola­tokat megvásárolni. Támogatni kell a kultúra minden egyes ré­szét. Ugyanakkor az a módszer sem működhet, hogy egymás­nak csinálunk színházat és fil­met. A közönségnek, a közönsé­gért kell, bármilyen korban élünk. Politikus - A fogadóóráján melyek azok az ügyes-bajos dolgok, amelyekkel leggyakrabban fel­keresik? - Azt tapasztalom, hogy na­gyon nagy problémáik vannak a nyugdíjasoknak, furcsa helyzet alakult ki az önkormányzati la­kások megvásárlásánál. A leg­több ember megvette, itt a XIV. kerületben is, de sokan nem gondolták végig, hogy egy 30-50 éve épült háznak egy bi­zonyos részét vették meg, és mint tulajdonosok, felelősek a felújításért, a karbantartásért, és ez nagyon kemény anyagi problémát jelent, főleg a nagy­családosoknak, az egyedülálló, idős embereknek. - Hová lett a kirobbanó jó­kedve? - Amikor felkeresnek problé­máikkal az emberek, igyekszem a szomorúságomat félretenni. Mostanában sokat vagyok szo­morú, mióta másképp látom a világot. Hiszen, ha megnézzük a körülöttünk levő országokat, s azt a helyet, ahol élünk, akkor bármilyen pátosszal teli az, amit mondok, de a legnagyobb dolog a béke, mert abban még valamerre el lehet indulni, lehet menni. Családanya - Mivel foglalkozik, ha van egy kis ideje? - Hajnalban, délben, este, amikor csak van időm, a ker­temmel. Volt egy időszakom, amikor nagyon szerettem az ék­szereket, mára ez elmúlt. Az ék­szereimet „átalakítottam" kert­té. Ez a szerelmem. Négy ku­tyánk van, ebből kettőt az or­szágúton szedtünk össze, mert elütötték, elhagyták őket. Ami­kor sokszor, késő este haza­érek, s kiülök a kertbe egy fa alá, úgy érzem, a természet helyretesz mindent az ember agyában, szívében. ták. Amikor kijöttek a barátaim, és leültünk a fű, fa, gaz közepé­be, elmondtam, itt lesz majd egy úszómedence, ott lesz a szalonnasütő és ott a ház. Min­denki nagyokat vidult rajtam. Minden úgy lett, ahogy mond­tam, igaz, közben harminc év­nek kellett eltelnie. - Milyen helyet foglal el az életében a szeretet? -Rettenetesen nehéz lehet azoknak az embereknek, akik szeretet nélkül élnek. Nagyon nagy szeretetben éltem le az eddigi életemet. Gyerekkorom­ban apám, anyám és én, szűk családot alkottunk, ragaszkod­tunk egymáshoz, szerettük egy­mást. Lajos, a férjem szeretete a mai napig varázslatokra ké­pes. A fiammal is fantasztikus a kapcsolatunk. Majd drukkol­tunk neki, hogy talál-e magának olyan társat, akivel lehet ne­künk is együtt élni. Mert ez is nagyon fontos, hogy egy meny vagy egy nő ne válasszon el bennünket a legnagyobb szere­tettől, s a fiunk feleségében mindezt megtaláltuk. Az élet mozgatórugója a szeretet, s ha ezt megkapjuk, nagyon nagy do­logra vagyunk képesek. Őnagysága A szerelem ideje: 22 óra 34 perc Nem bűn lopni a Trevi kútból Egy meddőségi-termékenysé­gi kérdésekre szakosodott ame­rikai kutatóintézet munkatársai arra lettek kíváncsiak, hogy a nap huszonnégyszer hatvan per­céből melyik az a perc, amely­ben a legtöbb pár van egyszerre ... hm, összefonódva. A Ken­tucky államban elvégzett felmé­rés először azt a nem különöseb­ben meglepő eredményt hozta, hogy a legtöbb pár este 18 óra és éjfél között bújik össze. A kor­szerű kutatási módszerek segít­ségével azután a kutatók egyre finomították ezt az intervallu­mot, s végül arra jutottak, hogy a 22 óra 34 perc a fenti szempont­ból a legfrekventáltabb időpont. Nagyon sok pár tagjai éppen ek­kor éreznek halaszthatatlan késztetést, hogy csapot-papot­m u n kát-tévét-mosatlant-á brán­dozást otthagyva egymás karjai­ba omoljanak. A lexingtoni tudományos inté­zet úttörő kutatómunkájának melléktermékeként megtudhat­juk, hogy a 23 éves férfiak havon­ta átlagosan 14,8 alkalommal ra­gadtatják közösülésre (esetleg szeretkezésre) magukat, s hogy mire kétannyi idősek lesznek, ez a szám a harmadára csökken. Egészen pontosan: havonta 4,6 alkalomra tarthat számot egy az átlagosnál sem sokkal tüzesebb, sem halvérűbb 47 éves amerikai férfi felesége (barátnője, barátja, élettársa stb.). AFP Nem bűn lopni azokból a pénz­érmékből, amelyeket a legendák­ban hívő turisták dobálnak a ró­mai Trevi kútba, hogy máskor is visszatérhessenek az örök város­ba. Ilyen értelmű, sokakat meg­döbbentő döntést hozott egy olasz bíró. Giovanni Bombardieri bíró négy tizenéves ügyében ítélke­zett, akik a híres szökőkútból pó­tolták zsebpénzüket. A bíró sze­rint legfeljebb a városi tanács le­het bűnös, amiért nem veteti ki gyakrabban a pénzeket munká­saival. Bombardieri úgy véleke­dett, hogy amíg az érmék a kút­ban vannak, addig senkinek nem alkotják a tulajdonát, tehát aki vesz belőlük, az nem lop. A Trevi kút számos műalkotás­ban szerepelt, legemlékezeteseb­ben talán Frederico Fellini „Édes élet" című filmjének jelenetében, amrelyben Marcello Masroianni és Anita Ekberg éjszaka meg­fürdőzik a szépséges szökőkút vi­zében. A legenda, amely szerint a Trevi szökőkútba dobott pénzérme fejé­ben a turista visszatérhet Rómába máskor is, évi 20-30 millió lírát ­mintegy 13-19 000 dollárnak megfelelő összeget - hoz a város­nak. Az olasz érmék a város költ­ségvetését gazdagítják, míg a kül­földi fizetőeszközöket a Vöröske­resztnek adományozzák. PAN Az egyik forgatókönyv szerint távirányítá­sú robbanószerkezetet találnak a Georgia Dome-ban, a kosár- és kézilabda-, valamint a tornaversenyek helyszínén, eközben pe­dig egy másik bomba robban az Atlanta melletti Stone Mountain Parkban. Egy má­sik szimulációs gyakorlat alaphelyzete: fa­natikus terroristák Ideggázt bocsátanak ki a levegőbe az olimpiai faluban. Atlanta készülődik Az amerikai terrorelhárító és más biztonsági szervezetek lá­zasan készülnek a július 19-én kezdődő ötkarikás játékokra, és igyekeznek kidolgozni a leghaté­konyabb eljárást minden olyan vészhelyzetre, amelyet gazdag fantáziájuk el tud képzelni. Sem­mit nem akarnak a véletlenre bízni: még az olimpiai falunak helyet adó Georgiái Műszaki Egyetem nukleáris kísérleti re­aktorát is lezárták, és a sugárzó fűtőelemeket jó messzire elszál­lították, Sav'annah-ba. A játékokra mintegy 10 ezer sportolót és 6 ezer sportfunkcio­náriust várnak. A szövetségi bűnüldöző szervektől 2500 em­ber lesz a helyszínen, beleértve a 900 FBI-ügynököt, köztük a különlegesen kiképzett túsz­mentő kommandót. De rajtuk kí­vül 11 ezer katona is vigyázza majd a rendet, s ha hozzájuk vesszük a biztonsági magánügy­nökségek, az önkéntes rend­fenntartók és a külföldről érkező titkosszolgálati kollégák összlét­számát, akkor kiderül, hogy mintegy 25 ezer ember foglalko­zik majd az olimpia zavartalan­ságának biztosításával. A szervezők tisztában vannak azzal, hogy ilyen méretű óvintéz­kedések óhatatlan kényelmet­lenségekkeljárnak: minden sze­mély, minden csomag, minden jármű gyanús. De így legalább abban az értelemben nyugod­tan álomra hajthatják a fejüket az illetékesek, hogy elmondhat­ják: mindent megtettek a baj el­kerülése érdekében. A környékbeli fegyverkeres­kedőket és robbanószer-árusító vállalkozásokat felkérték: egy külön, ingyen hívható telefon­számon jelentsék, ha gyanús vá­sárló tűnik fel. Az elmúlt két és fél hónapban a sorozatos razziá­kon mintegy ezer ismert, hivatá­sos bűnözőt gyűjtöttek be Atlan­tában és környékén. Akit lehet, lecsuktak, már alig van hely a börtönökben. Olyan információ mindeddig nem jutott a hatóságok tudomá­sára, hogy bárki fenyegetné az olimpiát. Az viszont nem kelle­mes tudat, hogy ez elmúlt 12 hó­nap leforgása alatt, három kü­lönböző bűncselekmény során ­a legutolsó május 19-én történt - összesen egy tonna robbanóa­nyagot loptak el ezen a vidéken. Sem a tetteseket, sem a ve­szélyes anyagot nem találták meg. Melegük lesz tehát a rendőröknek, de melege lesz mindenkinek. Már ezekben a na­pokban rendre 31 Celsius fokot mérnek az olimpiai stadion tri­bünjének árnyékos részén, 38-at a napsütötte lelátószakaszon, s 44-et a „küzdőtéren". (Atlantába készülőknek egy kis átszámítási iránymutatás: „amerikaiul", Fah­renheitben ez úgy hangzik, hogy 89,101 és 112.) Már ezek sem nyerőszámok, de mi lesz itt július végén? Nos, július végén az ígéretek szerint rengeteg napernyő és ventillátor lesz, továbbá a levegő mester­séges párásítása, mert a georgi­ai hosszú, forró nyár nem ned­ves, mint a tengerpart közeié­ben, hanem tikkasztóan száraz. Ekkora folyadékkészletet felhal­mozva még nem látott a világ: a sportolónak elég a szeme villa­nása, máris annyit „hidratál­hat", amennyit csak akar. Ami az éjszakai szórakozást illeti, az Európából érkező, va­dabb lokálokhoz szokott látoga­tóknak nem árt tudniuk: az at­lantai klubokban jószerével a szemvillantás a maximum, amit a vendég megengedhet magá­nak. „Mindent a szemnek, sem­mit a kéznek" - ez ugyanis a legnagyobb ilyen helybéli intéz­mény, a Cheetah üzleti filozófiá­jának a sarokköve, és még ez is jóval több liberalizmust tükröz, mint amennyi az Egyesült Álla­mokban általában jellemző (ezen a téren). A stadion körüli 25 mérföld sugarú körben összesen 50 ilyen műintézet tart majd olim­piai ügyeletet, s a lányok állító­lag a japánoktól remélik a leg­nagyobb bevételt. (A japán férfi­ak tudomásul szokták venni, hogy tíz dollár borravalóért lát­nak egyet és mást, majd felhör­pintik italukat, s átadják helyü­ket a következő vendégnek.) De a Cheetah nyitott a nagyvilág előtt: a lányok a tulajdonos sze­rint pontosan hét nyelven tanul­ják most a konzumnői szakma legalapvetőbb kifejezéseit. Akit más, időtállóbb esztéti­kai örömök vonzanak, annak ajánlható a Michael C. Carlos Museum (az Emory Egyetem campusának területén), ahol prekolumbiánus leletek állandó kiállítása található. A Ham­monds House az afro-amerikai­ak művészetét mutatja be. De van idegenvezetés az in­formációs társadalom leg­lenyűgözőbb katedrálisában, a CNN televízió székházában is. Aki pedig nem tudná, Atlantá­ban találták fel a Coca-Colát, és e klasszikus üdítőital történetét is külön múzeumban lehet átél­ni. Ha már eljutottunk az italok­hoz, zárómegjegyzésként egy étkezési alapinformáció: a klasszikus amerikai Dél konyhá­ja meglehetősen fűszeres és nehéz - de akkora zöldsaláta­hegyet adnak a főételhez, hogy a nagy melegben már attól is jóllakunk. Panoráma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents